Ha van, vagy volt pici gyereked, akkor tudod, hogy milyen könnyű ráébredni a kis lénye tökéletességére. Elegendő csak belenézni a szemébe: te is tudod, ő is tudja... és a tökéletesség felismeri magát... ez a pillanat maga a csoda.Hát valahogy így kezdődik, mindannyiunkkal.
Igen, te is ilyen tökéletes vagy. Csak aztán valahogy ... elfelejtődik.
Na, velem is ez történt. Elfelejtettem... Pár napja olyan feszültséggel ébretem reggelente, aminek nincs oka. Vagyis inkább magyaráztam magamnak, hogy ennek nincs is oka. Feszültség? Ez mindennapos... mondhatod. Hááát lehet. De talán mégsem az, amikor az ember vádliját mint a beton-görcsből kell kimasszírozgatni. A harmadik napon azért be kellett látnom, hogy én itt valamit nagyon elkerülök. (Az az alapfilozófiám, hogy
-2. nem kell megvárni, míg teljesen kikészül)
Teszik vagy sem, segítségre szorulok.
Nem tetszett. Minden fontos csinálnivalót bevetettem, hogy csakhogy ne kelljen foglalkozni vele.
Hiába a teljes eszköztáram, a hatékony problémamegoldó eszközeim... magamat most nem tudom megműteni.
És most, hogy túl vagyok rajta (ja,ja belső utazás) megcsináltam, megtettem.
Annyira hihetetlen: még mindig talált rajtam fogást, még mindig elhittem azt, hogy nem vagyok elég jó, és meg kell felelnem valaki elvárásainak. Még mindig, buta, régi programok működtek... És vége! WOouWw! Milyen megkönnyebbülés!!!
És tudod, mi volt a "nyomógomb"? Tudod, az a valami, ami lehet egy mondat, egy grimasz, a másiknak éppen az az egy hangsúlya... amitől berándul az ember gyomra. Szóval azt mondta nekem valaki, hogy 'ne gúnyolódjak' vele. És ennyi.
Innen nézve piszlicsáré (jól írom, ezt a szót?). Onnan nézve meg beton-görcs...
Szóval a tanulság? MEGKÖNNYEBBÜLÉS. Ráismerni a valódi ragyogásomra. Nem történik más, csak szétválogatódik az igazi a hamistól. Óriási kontraszt.
Ajánlom mindenkinek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése