A Klubrádióban elcsíptem egy műsorrészletet. Arról szólt, hogy pályázatot írtak ki arról, milyen legyen a jövő iskolája. Az egyik pályázatot író iskola csapata a következőképpen oldotta meg a feladatot (szabad fordításomban valahogy így néz ki):
-Leültünk, és összegyűjtöttük, hogy mit szeretünk, mitől működik jól, az amit csinálunk.
- Majd összegyűjtöttük azt is, hogy mitől mehetne még jobban, mit szeretnénk még beletenni.
Eltelt már egy pár nap a műsor óta, mégis bennem rezeg ennek a megoldásnak az egyszerűsége.
1. Mi az, amiben jó vagy? (Amiben jó vagy, azt örömmel is csinálod, igaz?)
2. És mitől lehetne több örömöd benne?
Óriási, óriási! Végre nem a hibákra, hiányosságokra és működésképtelenségre koncentrálhatunk. Eltűnnek azok maguktól, ha nincs senki, aki fenntartsa őket.
Egy kicsit továbbgondoltam a dolgot: Isten is így teremt, nem? Tudod, amikor azt mondja, hogy "És látta Isten, hogy ez jó." Ha egyszer jó, akkor jó. Akkor nem kell változtatni rajta. A rózsa vagy az orgona illatát nem kell évente újragondolni, ez már egyszer eldőlt. Jó.
(Ajánlom a mosószergyártók figyelmébe is. Ha egyszer jó, akkor jó. Vagy az ő illataik nem bírnának ki több száz éves tesztelést, mint a rózsáé?)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése