Meghosszabbított húsvéti szünet

2 hétig tartott a húsvéti szünet. Tegnap volt az első nap az iskolában, de nem a kisfiamnak! :) Az ő szünetét orvosi javaslatra meghosszabbítottuk.
1 hete kezdett el köhögcsélni. Nem volt vészes, kapott homeopátiás és növényi alapú szert is. - Gyógyszert nem szedek én se, nem bízom bennük. :) -  Aztán egyre mélyebbről jött a köhögés és én egyre rémültebben hallgattam. Természetesen a hétvégén jött ki úgy istenigazából, mert akkor se orvos, se semmi. Szombaton reggel, a kutyákat is megszégyenítő köhögéssel kezdte Muci a napot. Ùristen! Mennünk kell az ügyeletre, ezzel nem szabad várni! Aztán ahogy jött, úgy el is múlt. Estig. :) Aztán újra a rémület. De elaludt és éjszaka egy hangot se hallottam. Vasárnap egész nap már szinte minden rendben volt, aztán 20.00 óra lett. A köhögése magasan döntött minden rekordot. Èjszaka nagyon keveset aludtam, egyfolytában a kisfiamhoz futkoztam. Minden lélegzetvételére és nyüsszenésére kivert a víz. Nagyon rosszul éreztem magam, volt egy sanda gyanúm, hogy mégiscsak el kellett volna mennünk vele az ügyeletre. De mikor és miért, amikor egész nap jól volt?? Ùgy tünt a vírus eltávozott. Hétfőn (azaz tegnap) aztán hagytam sokáig aludni, az iskola nem fontos (yeeeee) az alvás pedig gyógyít. A gyerekorvos megállapította, hogy a tüdőben a baloldali hörgöknél van a bibi, ott tevékenykedik a vírus. A szerek amiket adtam neki nagyon jók, de ebben az esetben nem használnak. Sajnos szükség van antibiotikumra. Különben hozzátette, hogy ha a betegség elején, vagy a közepén mentünk volna hozzá, ugyanazokat a szereket javasolta volna, amiket a kisfiam amúgy is szedett és nem tudott volna mást javasolni, csak azt, hogy próbáljuk meg és majd meglátjuk. Hallani a tüdején még semmit nem lehetett volna. Szóval semmi gáz, mindent jól csináltunk. 
A képeken a kis beteg.  :)

Cetli a fiam ajtaján

A cetli igaz nem új, kb. 2 éves, akkor volt másodikas a muci. Az írása még nem kiforrott, szóval nem kiforrottan ronda mint nekem. :)  A szöveg nekem van címezve: 

• Bitte überhaupt nicht stören! Auch wenn du was wichtiges sagen wilst, bitte nicht!       
• Kérlek egyáltalán ne zavarj! Akkor se, ha valami fontosat akarsz mondani, kérlek ne! 

Gyereknevelés

Az előző történethez szervesen hozzátartozik: a fiamat elkísérő nagymama megjegyzése:  teljesen le volt nyűgözve attól, milyen szépen beszéltem az elveszettnek hitt kismucimmal, pedig el tudja képzelni mennyire ideges lehettem. A muci nem kapott se manuális, se verbális pofont és ez szerinte klasse.:) Az ő férje márpedig jól megpofozta a fiát régen, amikor az sötétedésig nem tért haza a focizásból. Az apuka utána ment, megtalálta, leb....ta és megpofozta. Persze előszőr én is hőzöngtem magamban, de valahogy kristálytisztán kirajzolódott a szitu. A kisfiam elvesztette a mobiltelefonját útközben és rettegett az okozott kár miatt. Nem mert se visszajönni, se bennünket felhívni. Megpróbálta felnőtt segítséggel elsimítani az ügyet, megkeresni az elvesztett telefont .:) És ez volt ami motiválta, a kárt igyekezett jóvátenni. Ezért nem engedte, hogy az ismerősék felhívjanak minket a görögnél, nem akarta, hogy kitudódjon a balhé. Állati mérges voltam, de ennek ellenére úgy, de úgy megsajnáltam szegényt! Néztem a kis szemeit, az arcát, istenem ezek a gyerekarcok annyira szépek és hihetetlenül őszinték! Drága kis szivi, hogy izgulhatott, hogy mit kap majd tőlünk az elveszett mobilért! Pedig tudja, hogy tőlünk aztán nem szabad félnie, itt nincs kérem se verés, se más. Még ha kajabálok (istenem előfordul ..) is lelkiismeretfurdalásom támad és bocsánatot kérek tőle. Bizony, szerintem nagyon fontos, hogy a szülők is lássák be, ha hibáztak. Az erőfölény miatt, például hogy erősebb a hangunk, jobban tudunk kiabálni borzasztó perceket okozhatunk a gyerekeknek. Nem szabad ilyenekkel élni! Mi már elég korán bevontuk a Mucit a beszélgetésekbe, mindenről van tudomása és mindenről szabad kérdeznie. Nincs olyan válasz, hogy ehhez semmi közöd, vagy ah, te ezt úgyse érted, nem! Még a legbonyolultabb dolgot is megprószáljuk lefordítani, érthetővé tenni, hogy tényleg ne érezze magát kirekesztve.
De visszatérve a múlt szombatra, ekkor azért már izgult. Na ja, telefont még nem hagyott el, el se tudta képzelni mi lesz a reakciónk. Annyira szeretem ezt a kis tutukát!! Jaj de sok marha nevet mondok ám neki, de csak úgy, pusztán szeretetből. És ő szereti is, mert vigyorgunk rajta jókat.
Különben totális  happy end lett a történet vége, még az elvesztett mobilját is megtaláltam az úton visszafelé! És a második félidőben Bunjaku (egy issten!! :)) )további 2 gólt rúgott amit már teljes mellszélességgel élveztem!
Gyerek megvan, mobiltelefon megvan, és a Nürnberg GYŐZŐTT!!! :))