Ey horch amol!

Emmeg mi? A "hé, hallgass ide!" itteni megfelelője. Ne keresse senki, a nyelvtanfolyamon nem így tanultátok. Ott még "hör zu!" áll, de mint tudjuk, a német nyelv nem ennyire egyszerű. Az irodalmi németet valahol fent, Hannover környékén beszélik a legszebben, a többiek kicsit vettek el belőle, de egyben tettek is hozzá, így lettek a dialektusok. 

Itt a fränkischt, azaz a frank-dialektust beszélik. Hogy szép-e? Dehogy szép! De a miénk. 
Persze ez is csak leírva fränkisch, a tényleges kiejtéshez passzítva: frängisch.
Dürer kapcsán (aki itt persze "Derrer") már írtam a frankoknál teljesen hiányzó hartes (kemény) t-ről, ami errefelé nem létezik. Minden d-vel mondandó. Az audóval közlekedünk, lottó helyett pedig loddót adunk fel.
Egyetlen szó van a frankoknál, amiben rendes, normális "t" szerepel. Ez a szó a "Senft", a mustár. De ez is poén, mert az igazi német kifejezés a Senf, t-nélkül írandó. Nem úgy a frankoknál! :-) Nincs t-jük, csak egy olyan szóban, amiben pedig nem lenne. Dibikus.

Nürnbergi pályafutásom legelején nem hittem a fülemnek. A bécsi dallamos, éneklős wienerisch dialektus után azért elég brutális módon terített le a frank beszéd. Emlékszem, egy kis lokálban üldögéltünk, amikor a környező asztaltársaságoktól indulva, hirtelen rámzúdult a nyelv. Komolyan mondom, azt hittem túljátszák az emberek, hogy hülyülnek. Ahogy magyarul mi is szoktunk extrém parasztosan beszélni és üvöltve "a rátóti legényeket" énekelni és gurulni a röhögéstől az összes ihajja után. De rájöttem, hogy nem nyerítenek, nem túloznak, mindegyik így beszél. Hihetetlennek tűnt, mert tényleg nem semmi a fränkisch, kezdtem keresni a kandi kamerákat. 
A páromhoz hajoltam, izgatottan kérdeztem, ezek az emberek, hogy beszélnek?
Ő erre elmosolyodott, nyugtatóan megfogta a karomat és elárulta. Legyek erős, ez a fränkisch.
Pffff, ez nem semmi. Szörnyű volt az elején, brutális, kemény, idiótán csengő és hangzó.
Az említett lokálban egyre barátibbá vált a hangulat (hozzáteszem, a szűkszavú és másokkal nem igazán komázó frankok esetében ez nagyon nem jellemző), majd felváltva dobáltunk pénzt a wurlitzerbe .... iselyegtünk-mosolyogtunk egymásra a felhangzó zenék bűvöletében. Röpködtek poénok, mosolyok, amikor az egyik férfi mellettem megállva rámmosolygott és hozzámszólt: 
- "Herzele" ... 
bájosan visszamosolyogtam rá, és arrébb csusszantam a székemmel, mivel nem fért el tőlem és tovább szeretett volna menni 
- He? - kérdeztem egyből a párom, mi az a herzele?
Ő még mindig mosolyogva, bár lehet már nevetve, felhomályosított. Ez a legszebb kifejezés, amit egy nőnek mondhatnak A szívecske. 
Ollálá, a mindenit! Szívecskének szólított egy ismeretlen frank, gyerekek, mi ez, ha nem a legteljesebb integráció?

Ezt az itteni nyelvet megszoktam, elfogadtam, megkedveltem. Kb. 10 éve tanulom is, sok kifejezést ismerek, jó néhány mondatot tudok a helyiek nyelvén, de inkább értem. Ehhez a dialektushoz igen messze ülnek a hangképző szerveim, valamint eléggé hiányos a lexikális tudásom. Az egyik helyi rádióban naponta mutatnak be egy-egy frank kifejezést, amit elmagyaráznak, szemléltetnek, hogy mikor mondja a frank és minek felel meg ugyanez a Hochdeutschban, azaz az irodalmi németben. (abban amit tanultatok).
A frank, nem tököl. Nincsenek bonyolult mondatok, szófosás. Csak a lényeg. Ahogy a párom is mondja, nincs az a bonyolult történet, amit ne lehetne két szóval elmesélni. Mármint frankul. És ők megteszik. Vannak rá multifunkciós kifejezéseik, amik nagyban megkönnyítik a fogalmazást.
Ilyen a "passd scho" például, ami mindenre jó. Ez az "elmegy" jelentheti, hogy az a valami, vagy valaki rendben van, elfogadható, jó, kiváló, sőt egészen a fränkische eufóriának megfelően, akár szuperlativuszként is alkalmazható. Példa: a milyen volt az előadásra adott passd scho válasz jelentheti azt is, hogy félelmetesen jó, kápráztató, fantasztikus. Csak figyelni kell az apró rezdülésekre és máris érteni fogjuk a frankokat.

Az előbb írtam ezt a "d" betűzést, nem tudom mennyire érthető. 
Mutatok hozzá egy szemléltető képet, talán úgy egyszerűbb.
Elmegyünk a cukrászdába, venni szeretnénk tortát. Hmm, nem egyszerű, nagy a választék. Melyiket is válasszuk és hogy írjuk körül az eladónak, hogy melyikre is gondolunk akkor, ha nem tudjuk a nevét?
Itt, ezt a tortát. Azt a tortát?
Itt a tortát, ott a tortát ....... most ezt nézzük fränkischül!

A torta csak németül "Torte", de itt "Doddn".

 A képen látható kommunikáció fränkischül, irodalmi németül és magyarul a következő:

Didoddn dododdn - Die Torte da - az a tortát ott
Die Doddn oder die Doddn? - Diese Torte da oder diese Torte da? - Ezt a tortát, vagy emezt a tortát?
Na, die Dododdn! - Nein, diese Torte da drüben! - Nem, azt a tortát ott mögötte! 
Ach Dododdn die! - Ach diese Torte dort! - A, ez a tortát itt! 

Ugye nem is bonyolult? 

Holnap megmutatom, mennyire ügyesen tudnak spórolni a frankok a felesleges szavakkal, milyen egyszerű a mondatszerkesztésük.

Jó éjszakát! 
A gouds Nächdler! 

===================================================

Update 2015.február 11-én

A "holnap megmutatom"-at, "majd szólok, ha készen lesz"-re módosítanám. 
Sajnos az anyaghoz hiányzik egy fontos videó. 

===================================================

Da haut´s dir den vogel raus!

No még egyszer:  Da haut´s dir den vogel raus!! - a helyi dialektus egyik gyöngyszeme. :-) A főnökömtől hallottam legelőször és mivel kedvelt nyelvi fordulata, hallom napirenden, de akárhányszor meghallom, vigyorgás nélkül soha nem tudom megállni.

"Az agyad eldobod!" Valahogy így fordítanám ezt a fränkisch mondatot, ami tényleg, még akkor is vigyort csal az arcomra, ha az, amit a Herr Főnök vele érzékeltetni szeretne, negatív. Ennek a mondatnak kérem íze van, ezt akármilyen dialektusban nem is lehetne kiejteni, erre csak és kizárólag a frankok képesek. És nem csúnya, nem argó, bája van.

Bár ez a magyar, agy-eldobásos fordításom nem igazán megfelelő, sokkal brutálisabban cseng mint az eredeti német mondat, de sajnos nem jövök rá, mi lehetne még az "ettől kidobod a madarat" mondás magyar megfelelője. Ettől kivágod a biztosítékot? Talán... A lényeg az, hogy ezzel a Da haut´s dir den vogel raussal nyomatékosíthatjuk a mondandónkat. Az a valami, amiről beszámolunk, ezzel válik szuperlativusszá. Pozitív, vagy negatív mindegy, ámulunk. :-). 

No, ezzel a mondattal fogadott a Herr a múlt hét egyik reggelén. Állt az iroda közepén a hatalmas ablaktáblák felé fordulva, merengve tekintett a messzeségbe. Az arcán a döbbenet által világra szült kényszermosollyal, csak csóválta a fejét, látszott, nem érti a világot. 

"Jobb lesz, ha az Andrea nem látja ezt a levelet, mert ettől aztán "haut´s dir den vogel raus"! Aztán mégis a kezembe adta a levelet, aminek olvasata után igaza is lett azzal a madárral.  

Az irományt, nem szeretném beszkennelni, hiszen ezek a levelek valójában nem nekem íródtak és főleg nem a nagyvilágnak. A célom nem X és Y személyes ügyének kiteregetése, hanem az engem és másokat is érdeklő, illetve felháborítú információk megosztása. 

Szóval amitől eldobtam a parókámat, az a bajor Familienkasse, Feriék családipótlék ügyében hozott határozata volt.

Tessék kérem kapaszkodni! Megítélték neki a családipótlékot, és helyet adtak a kérelmének visszamenőleg, ami egy 3000,-euró (!!) feletti összeg hamaros utalását jelenti.

És akkor mi van? Irigy vagyok, vagy mi vele a gondom? 

Hát a következők:

1. A családi pótlék folyósításának egyik feltétele a németországi bejelentett lakcím - Ferónak nincs. Tehát neki, az érvényes törvények értelmében nem is járna. De megkapja, azzal az indoklással, hogy "mivel a felesége Magyarországon nem folytat kereső tevékenységet", az apa németországi munkaiszonya után kell, hogy a családi pótlék megillesse a családot. És itt a bibi, Feriné. Mindjárt mondom miért. Először a Feriről.

Feri dolgozik, a fizetése után becsületesen be is folyik Merkel néniéknek az összes járulék, tehát megilletné a családi pótlék mindenképpen, ha itt élne....... Bár ha itt élne, akkor mindjárt megérezné, hogy mekkora különbség van a két ország között, hiszen ez a német családi pótlék otthon, forintban, lényegesen többet ér. A német családi pótlék a német viszonyokhoz és keresetekhez került megállapításra. Ferike a gyereknek a napi menzára Magyarországon biztosan nem fog 3,50 EUR-t fizetni (napi 1000,-Ft-ot), a fodrász se 10-15 EUR-t (3.000-4500,- Ft) vágja a tökik haját és az iskolatáskáért a belevalókkal sem azt az összeget fogja kiperkálni, amit errefelé kérnek érte. Osztálykirándulás, múzeumlátogatás, bábelőadás az oviban, kötelezően beszerzendő iskolai segédkönyvek .... nálunk az év elején csak úgy röpködtek az eurók. Egyik nap 10,-, másnap 15,-EUR-t kellett vinni egy-egy megvásárolandó könyvért, atlaszért. Feriék szinte az egész megkeresett pénzt (családi pótlékkal együtt) nem a német helyi ipar fellendítésére fordítják, hanem mentik haza. Feriből és Ferinéből a helyi asztalos + pék + hentes + fodrász + vidámparkos + vattacukros nem fog megélni. Magyarul: az ilyen vendégmunkások nem támogatják a helyi gazdaságot, nem járulnak hozzá a helyi kisvállalkozók megélhetőségéhez, nem igazán forgatnak vissza a pénzükből. A kalbászt is otthonról hozzák, mert ócsóóóbb. Szinte mindent otthonról hoznak, mert nem szeretnének Németországban túl sok pénzt kiadni. Kell a családnak.

Ami felháborít, az nem a Noszty fiú, hanem a Nosztyné, ennek az elfoglalt Ferinének a munkához való hozzáállása és ennek a ténynek a nemes és könnyed kezelése. 

Mi a szarért fogadja el ezt a "nincs mit tenni, márpedig anyu nem dolgozik"-ot tényként egy németországi hivatal?!? Hol az egyenlőség? Mitől tesznek kivételt egy magyar anyukával? Egy német emberről 3 bőrt is lehúznának, a munkanélküliséget ilyen egyszerűen senki nem úszná meg.  

Egy közeli ismerősöm 30 évi munkaviszony után vált munkanélkülivé. A högy német. Nem "érkezett" német, hanem született német. A településéhez tartozó munkanélküli hivatalban hónapokon keresztül, MINDEN ÁLDOTT REGGEL 8.00 órakor meg kellett jelennie. Hétfőtől péntekig. Ez napi 2x20 km vonatozást jelentett oda és vissza. Megalázó volt, de előírásoknak megfelelő, ugyanis kérhetik. A munkanélküliség olyan mint egy munkaviszony. A munkalehetőségekről értesítő levelek gyakran pénteken érkeztek meg nála, és a terminek szinte kivétel nélkül a következő hétfőre szóltak. Egyetlen egy elmulasztása esetén, már kurtították is volna a segélyét.  

A munkakeresésében támogatták, de meg is követeltek tőle a valódi igyekezetet. Ezek bizonyítékait, a pályázatokat, állásinterjúkról szóló értesítéseket szigorúan dokumentálnia kellett és benyújtania az Arbeitsagenturhoz, mert kérem szépen ezt a hivatalt, már évek óta ilyen szépen hívják. Agentur. Arbeitsagentur. :-) ...akik ezeket a pályázatokat és állásinterjúkat részben le is ellenőrizték. Információkat kértek be a pályázóról.

Mivel én is voltam munkakereső, pontosan tudom mivel jár az állapot. Amint valaki megneszelné, hogy immel-ámmal keresgélsz, hogy valójában nem is célod a munkavállalás, abban a percben véged lehet. Igazuk is van. Ne más tartsa el a piócákat. 

Na most Feriné?? Ő miért nem dolgozik? Pontosabban, neki miért nem kell dolgoznia? Én tudom, hiszen Feri mondta, az ő asszonykája nem ér rá dolgozni menni, hiszen ott a két gyerek. Slussz.

Az Arbeitsagentur (ahova a Familienkasse is tartozik) miért nem vizsgálja Feriné helyzetét, miért nem kérnek be dokumentumokat arra nézve, hogy mi az oka anyu munkanélküliségének? Megtesz mindent annak érdekében? Már nem a munkanélküliségnek, annak érdekében természetesen megtesz mindent, hanem a munkavállaláshoz? :-) Egyáltalán be van jegyezve Magyarországon mint munkakereső? Biztosan nem, hiszen akkor valamiféle szociális támogatottsága mégiscsak lenne. Gondolom én. 

Itt viszont az Arbeitsagentur első kérdése lenne: Sehr geehrte Frau Noszthy, hogy érzi, tud megfelelő önéletrajzot írni? Véleményünk szerint Önnek professzionális segítségre van szüksége, tehát a jövő hét hétfőtől kérem jelenjen meg a Morzsa utca 3. alatt és keresse Herr Erfolgot. Ő lesz az Ön "Coach"-a. 

Aztán Frau Noszthy részt vesz (részt kell, hogy vegyen) egy, a Herr Erfolg vezetésével, vagy ajánlásával futó "Bewerbungstreningen", amin aztán megtanulja a "hogyan írjunk pályázatot" és annak up to date finomságait. Had kérdezzem meg, Feriné tudja hogyan kell? 

 A nevelési pótlék és a családi pótlék nem külön alapból, hanem a NYUGDÍJkasszából kerül kifizetésre, amibe én és a többi dolgozó német, magyar, kínai, olasz fizette be a járulékát, de Feri felesége egy kurva petákot se! Felháborító. A németek nyugdíját kurtítják időről-időre. Nehogy már Feriék miatt is. 

Azt hiszem, most már érthető, hogy miért fogadtuk (Herr Főnökkel együtt) mindahányan enyhe megdöbbenéssel az Arbeitsagentur határozatát. Nesze neked törvény! Nesze neked kötelező németországi bejelentett lakcím. Elég egy lusta pina, aki nem megy el dolgozni, mert apu fizetése végül is elég Magyarországon mindahányuknak, elég ez a nő ahhoz, hogy mégiscsak járjon az, ami igazándiból nem járhatna. És a kutya nem kajtat utána. És fizetik nekik ezt a potyolínót a mások pénzéből...

Remélem a többi kedves, a rendszeren élősködő "Sozialschmarotzer" nem találja meg ezt a blogbejegyzést és nem kap tőlem ötletet. Bár kicsit aggódom, meg fogják találni. Látom, hogy mik azok a címszavak, amik az errejárókat idevezetik. Első helyeken a "németországi családi pótlék" és a "élesztő felfuttatása" áll. Nem szeretnék segíteni tisztességtelen embereknek a piócáskodáshoz. A süteményük, vagy a pogácsájuk elkészítése okés. ;-) 

Miért utálják a nürnbergiek Fürthöt és vissza?

Nürnberg címere

Egy frank ember társaként, már az első perctől kezdve menthetetlenül megfertőződtem néhány helyi népi igazsággal, sok mindent készen kaptam. :-) Rettenetesen élvezem a párom történeteit, szomjasan iszom a múltról, a szokásokról, a frank nyelvről és persze a fociról szóló sztorikat, minden érdekel. Őszintén bevallom, részben az ő (apus) hatására kezdtem a blogírásba is, mivel úgy éreztem rettenesen nagy kár lenne a tőle hallott sok érdekes információért, a történetekért, hiszen ezek egyszerűen nem léteznek magyarul.

A franksághoz persze hozzátartozik a München, illetve a focivonalon a Bayern München utálata. :-) A frankok nem bajorok, nem is kívánják elismerni a müncheni felsőbbséget. Ahogy errefelé mondják: "Wir sind Franken keine Bayern" - Frankok vagyunk, nem bajorok.

Fürth címere

Aztán van itt még valami. A szomszéd város, Fürth (ahogy a frankok ejtik: "Fehrt"). Bár szeretik ki sem ejteni ezt a nevet, csak Westvorstadtozzák, azaz nyugati elővárosként emlegetik. 
Nürnberg és Fürth. E két város lakói ki nem állhatják egymást. Nürnbergiként, ráadásul hithű, 1.FCN szurkolóként mit tehetnék mást, szeretni nem fogom őket.  :-) Jaj, de nem kell ám az egészet komolyan venni! Ez nem egy véres, életre-halálra szóló West Side Strory, dehogy is. Nem folyik vér, a Nämberchiek és a Färthiek nem harcolnak egymás ellen, csak csipkelődnek, viccelődnek. De hogy ez az egész honnan ered? Hogy mi az oka ennek a rivalizálásnak? 
Ki tudja. Az ellentétek már nagyon régóta léteznek a városok (Nürnberg-Fürth) között, rengeteg régi sztori és történet létezik ezzel kapcsolatosan.

Egy lehetséges magyarázat visszanyúlik a középkorba, amikor császári rendelet védte a császári várost Nürnberget. Mindenféle lókötőt és szélkötőt nem engedtek be a városba, ezeknek az embereknek nem tárult fel a város kapuja. Ők aztán mehettek amerre akartak, illetve maradhattak a közelben, például Fürthben.
Ahogy a máig is élő mondás tartja:
„Aus Fürth kommt nix Gscheit’s, sogar das schlechte Wetter kommt aus Fürth“
Magyarul kb.:  "Fürthből nem jön semmi értelmes dolog, ráadásul a rossz idő is Fürthből jön" Ennek a mondásnak az eredetét szerintem kereshetjük ezekben a Nürnberget  a tisztességtelen emberektől távoltartott időkben, hiszen honnan máshonnan, ha nem Fürthből jött a rossz? :-)

Aztán a zsidó vallásról is dereng valami. Fürthben nagyon sok zsidó élt és akkortájt (hogy mikortájt, azt nem tudom, de hozzá kell tennem, az első zsidók 1440-ben érkeztek és telepedtek le) még nem volt a vallásuk gyakorlása olyan sima ügy mint manapság. A zsidókkal mindig baj volt, nem jöhettek be Nürnbergbe. (Fürth mindig is fontos zsidó város volt, ezért is kímélték meg az amik a várost a II.világháborúban. Amíg Nürnberget porrá bombázták, addig Fürthöt, tekintettel a maradék zsidó lakosságra, megkímélték.

A "Hassliebe"  harmadik lehetséges oka, vagy egyszerűen már csak olaj volt a tűzre, az 1922-ben tartott fürthi népszavazás a Nürnberghez való csatolásról. Az ötletet a Fürthiek simán elutasítottak. Ezzel persze felbőszítették a Nürnbergieket, akik Fürthöt végül is nem akarták, na de nehogy már a fürthiek se akarják! :-)

Fürth-Nürnberg rivalizálása nem fakul, valószínüleg nem is fog kihalni. A fürthi autók rendszáma: FÜ. A nürnbergiek értelmezésében: Fahrer übt, azaz gyakorló vezető, ami inkább gyakorol a vezetőt jelent. És tényleg! Ha balfasz autós kóborol előttem az úton, az 80 %-ban fürthi rendszámos.
A maradék 20 % pedig Ossi (régi keletnémet).
Persze nem lenne szabad ilyeneket leírni.
Másnak nem is.
De egy Nürnberginek, igen. :-)

Foci, foci, foci és Tote Hosen

Nem lennék igazi Nürnberg-i, és főleg nem igazi 1.FCN szurkoló, ha kedvelném a Bayern Münchent és a Greuther Fürthöt.

Nem is kedvelem őket. Sőt. 

Nagy-nagy elégedettségünkre, a Bayern  idén ismét nem nyert se német bajnokságot, se kupát.

A Fürth felküzdötte magát az I.Ligába. Bár ahogy a rádióban hallottam, még ebben is bénák. Ugyanis 8 éven keresztül jártak folyamatosan közel a tűzhöz, de a bajnokság végén szinte mindig csak a negyedikek lettek. Lieber Fünfter als Fürther (inkább ötödik mint fürthi) szól a helyi mondás. 
Sokszor felhangzik a remekbeszabott nóta: Alle Blumen blühen, alle Blumen blühen nur das Fürther Kleeblatt nicht. (minden virág virágzik, minden virág virágzik, csak a fürthi lóhere nem)

Pólokat lehetett vásárolni a fanboltjukban (léteznek Fürth-i szurkolók egyáltalán? :-)) ), a következő felirattal: Führt a "felkerülhetetlen" (Unaufsteigbar). 

Hogy mitől bénák? Hát ezért, mert még ezt se tudták betartani. Felkerültek!  :-)

Ahogy manapság hallani, a Fürthiek szeretnének ismét inkább ötödikek lenni. :-)) (immárom az első ligában)

  

A "harc" (amit nem szabad ám véresen komolyan venni!) Nürnberg és Fürth között (fränkischül: Nämberch és Färdd) folytatódik.

Ezeket ma kaptam:

Egy szenzációs hír! 

Fürth bőven a tervezett határidő előtt elkészült az új stadionjával, ami praktikus és környezetbarát. A 2013-ban az első osztálybol való kiesésük után egyszerüen ki kell engedni belőle a levegöt. :-))

Jelenleg most folyik egy gyilkos meccs, pontosabban a visszavágó. Fortuna Düsseldorf 15 évi távollét után remélhetőleg visszatér megérdemelten az elsőosztályba. Helyette Hertha száll le a másodosztályba.

Fortuna Düsseldorf az elmúlt években megjárta a poklot, egészen a negyedik osztályig repült. Ezekben az alacsony osztályokban már tényleg nem nagyon van pénz. A csapat anyagilag a padlón volt. Az az ember aki végig a saját pénzéből támogatta a szerelmetes kedvencét nem más, mint a Toten Hosen frontembere: Campino

Campino most is ott izgul a meccsen, a félidőben láttam a vele készített riportot, a pali kész az izgalomtól. :-)

A zenéje különben fantasztikus! 

A legújabb számát nyelvtudástól függetlenül, mindenkinek ajánlom! A szám fantörpikus!

Tage wie diese

 

 

A Bläbele igazándiból: Bläbberla

Elcsesztem!!! Bocsánat!!

Lehet, hogy emberek tízezreit taszítottam a hibás útra? Asszem nem. ;)

Bocsánat, de a Bläbelét tegnap rosszul írtam. Megpróbáltam hallás után ( mivel a neten nem találtam) leírni és így lett belőle Bläbele. 

De ma, a párom felhomályosított, hogy azt nem így írják. Igaz tegnap még ő se tudta, hogy írják rendesen, de ma már tudja. :)

Szóval Bläbberla a helyes.

És itt a magyarázat hozzá a Frank Wikiből: 

"Aufkleber, Etikett oder Anhänger, z.B. an einem Koffer bzw. Kleidungsstück." vagyis ahogy már írtam, felragasztott bizbasz (cimke, ár), vagy ligő-lógó információs cetli, például egy kofferen, vagy ruhadarabon.

Mindenképpen ajánlom a Franken-Wiki ezen oldalát, mert itt lájf hallhatjátok  "blebberlát" originál fränkischül kiejtve. :)

Ide tessék klikkelni:  Bläbberla

Fränkisch haladóknak: Bläbele

Vártuk, hogy a sorban előttünk álló anyuka végre-valahára fizessen és mennnyen má a két kislányával .... hazafelé. 

A gyerekek elég idegesítőek voltak, úgy tűnt, hogy a visszatolásra váró mini bevásárlókocsijuk, valamint az elpakolásra váró megvásárolt áruhegyek megoldhatatlan logisztikai problémát jelentenek. 

Nem tehetek róla de nem bírom a sorokat feltartó gyerekeket, de főleg nem a rohadtul ráérő anyukákat, akik ezt valamiért nem tudják kezelni, egyszerűen nem képesek arra, hogy rászóljanak a gyerekekre. Pedig nem kell túl sokat tenniük, csak elmagyarázni a csemetéknek, hogy :

- Iitt most boltban vagyunk, nem, nem játékból, hanem igaziból. A boltozás célja pedig csak az, hogy az emberek bemennek, megveszik amire szükségük van és távoznak. 

Mivel a felnőtteknek általában nincs idejük, ezért nagyon nem szeretnek sorokban ácsorogni, főleg nem akkor, amikor mások mindenféle baromsággal indokolatlanul feltartják azt  sort. :)) 

Szóval némi (de erősen indokolt) sürgetéssel néztük anyukát a gyerekekkel és szívből kívántuk, hogy hagyjon már fel az egyik leány azokkal a végtelenül bugyuta kérdéseivel, amikkel anyukáját fárasztotta. Izgultunk, hogy sikerüljön anyukának jól válaszolnia és azzal talán végetér a kis conversationjuk, végre koncentrálhat a számlája kifizetésére. :) Abban a válaszban, hogy 

"Légyszíves most ne zavarj, fizetek a néninél! Majd utána megbeszélünk mindent, jó?" - már nem is reménykedünk, mert erre a maiak már nem képesek. Ugyanis anyukának se tűnik fel, hogy mögötte már rángatózik annak a különben nagyon szimpatikus néninek az arca, hogy a tökörészésükkel feltartanak embereket. Ja, én álltam mögötte. :))

Aztán hirtelen érkezett az enyhülés:

Apus hirtelen jókedvre derülve hozzám fordult és széles mosollyal ismételte meg az egyik kislány, anyukájához intézett (3-szor is hangosan megismételt) kérését.

- Bläbele!!! Ez az!! Bläbele!! - és mosolygott elismerően, jókedvűen.

- Heeeee?!? - kérdeztem rá így konkrétan, mert nem értettem egy szót se belőle.

- Nem hallottad mit mondott a kiscsaj? Azt mondta Bläbele!

- És az mit jelent? 

Ebben a pillanatban újra megtörtént a dolog: a kislány éppen az előtte kierőszakolt plüssálatot tartotta fenyegetően a kezében és azt tuszkolta folyamatosan az anyukája orcájába a folyamatos ordítással:

- Vedd le róla a Bläbelét! 

- Tudod mi az a Bläbele? Hát az a kis információs cimke, ami lóg a kis dögön, ezt akarja leszedetni az anyjával a gyerek! - kaptam a magyarázatot. (de jelenti a termékre ráragasztott árcimkét is)

 Nagyon tetszett apusnak a párosítás: 3-4 éves mai modern kis csirke, fején egy olyan IzéKittys rózsaszin biciklis védősisak és hozzá egy ősrégi, tipikus frank kifejezés!  

Yeees! Ez az! Nem fog kihalni a frank dialektus, meg vagyunk mentve! :))

A kislány & The Family felmentődött a rosszalló pillantások alól, hiszen az aki Bläbelét mond, az tisztességes ember! :) 

...... juj, hibát észlelt a Két Lábon Járó Nagyszótáram (apus :) ) ebben a bejegyzésben, muszáj javítanom! A következő bejegyzésben megteszem: konkrétan ebben

Poén ... de csak annak, aki tudja ki a Jogi Löw :)

Apus történeteiből:

A Nagy Rohanás első napján Drezda felé menet hallgatta az autóban "Waggerlét" és a rádiót.  Ez a Waggerlä nem más, mint a nénink a naviban, akinek be nem áll a szája. Itt fordulj be, fordulj vissza.... stb.

Waggerlä ist ein Kosewort für ein kleines Kind. Verliebte Franken titulieren damit auch manchmal ihre Freundin, zumindest vor der Ehe; danach heißt sie "Alde". (forrás: Itt meg is lehet hallgatni, hogy szól fränkischül) 

Jelentése magyarul: kisgyereket jelentő becéző kifejezés, olyan mint mondjuk a Kisnyuszi és Mucipuci. :) Szerelmes frankok hívják szintén Waggerlänek a barátnőjüket, de csak a házasság előtt. Azután a hölgyeményből "Öreg" lesz. :)

Amíg a Waggerlä csöndben maradt, élvezni tudta a rádió műsorát, amiben a két hét múlva kezdődő női futball világbajnokság volt témaként a terítéken. 

A német válogatott öltözőjét meglátogatja a Császár, Franz Beckenbauer.

- Jaj lányok, de büdös van ebben az öltözőben, szörnyű! Muszáj nektek a parfümöket literszámla magatokra locsolni? - méltatlankodik és fintorog Beckenbauer.

- Nem mi voltunk, a Jogi Löw volt itt az előbb! :))

Jogi Löw (tisztességes nevén: Joachim Löw),  a német fociválogatott edzője, a Bundestrainer személyesen, akinek közismert a piperkőcsége. :)  

Nekem különben tetszik a hapsi a sálaival, meg a gyönyörű, hófehér ingeivel együtt. :)

kép:  http://www.az-online.de

Fränkisch nyelvlecke

Gerd Bauer, a nürnbergi karikatúrista szellemes rajzait a szombati kiadványaiban rendszeresen megjelenteti a Nürnberg-i Abendzeitung.

A legújabb, az 1.FCN- ről filozófáló szurkoló, akinek a gondolatmenetét, gyors eszmefuttatását követhetjük a drámai felismerésig. Ez az ember kérem aggódik! Tapasztalatból beszél. Bezony ám, és igaza van, az aggodalom jogos!  Ugyanis akkor szokott bekövetkezni a "Tragédia" a csapatnál, amikor éppen a legjobban megy. Ahogy most is. Jól játszanak nagyon a fiúk, ideje aggodalmaskodni! :)

Vegyük át a szöveget! Először "Hochdeutschra", majd onnan magyarra.

Es leffd subber= Es läuft super = szuperül megy minden







Immer wenns subber leffd = Immer wenn es super läuft =  mindig, amikor szuperül megy










Schdaingmer ab! = Steigen wir ab! = kiesünk! (az első ligából!)

Kezdők a konyhában sorozat: mustáros flecken

Mi a fene legyen vasárnap a falat? Valami, amiből nem lesz grimaszolás, sértődés, valami, ami mindkettőnknek, különböző konyhákon felnőtt embereknek tolerálható, ízlik,  a főzése közben nem kapok dühromatot (gyakran előfordul) és a gyerek is megeszi. 

- Egyszerű! Kniedla (krumpligombóc) valamilyen sülttel, illetve Schäufelével! Ahogy Bajorországban ez vasárnaponként tradicionálisan szokás! -vigyorgott apus mint pék kutyája a melegkiflire.

- Neeeeeeee! Tiltakoztunk ketten is.

- Sniccccci! - kiáltott fel a kisfiam, a rántott husira célozva.

- Ne már megint! - torpedózta meg apus szomorúan az ötletet.

Hogy én ezt már mennyire, de mennyire unom, el nem tudjátok képzelni. Nem esszük ugyanazt, nem szeretjük ugyanazt, egy pokol ez a főzöcske, főleg nekem, aki amúgy se szeret/tud főzni.

Aztán beugrott az ÖTLET. Még soha nem csináltam, de már hallottam róla. Hama-gyorsan utánnakerestem a receptjének a neten és megnyugodtam. Nem tűnt túl bonyolultnak. 

Közöltem a femilivel a remek ötletet. Mustáros flecken!  Csak a nevét mondtam magyarul, máris döbbent csend fogadta a bejelentésemet. Fleckem van nekem is az ingemen, viccüt a párom, tekintettel arra, hogy a Fleck szó németül foltot jelent. 

Miután a szuper poénért megdícsértem ;, következett az örök opportunista, a gyerekem.

Borús arccal, összevont szemöldökkel ízlelgette a kifejezést.

- Ùgy érted husi, amin mustár van? 

- Öhöm ...

- De milyen husi?

- Sertés.

- És finom?

- Szerintem igen, én szeretem. De még soha nem csináltam. Majd vasárnap kipróbáljuk jó?

Láttam a rettenetet a kisfiam arcán. :) Pillanatokon belül készen állt az ötletével:

- Anyu én nem tudom, de mustáros hús??? Egyáltalán nem hangzik jól, ilyet még soha nem is csináltál .., muszáj mindenképpen velünk kísérletezned?! Lenne egy ötletem! Karácsonyról van még 50 euróm amit ajándékba kaptam, meghívlak benneteket! Menjünk enni valahová, én fizetek! :)))

Percekig hahotáztunk.  

Vasárnap akkor is mustáros flecken volt az ebéd. Megettük. Jó volt. Na ja, olyan mustáros hús. Csak tudnám mi legyen a jövő héten? 

Ami  biztosan nem lesz, az a párom álma, a kedvence: Schäufele Kniedlával (Kloß-szal). Nem lehet megérteni, hogy vágyhat valaki egy ilyenre, amikor ott az a finom kis rántott szelet rizzsel! De ő azt nem szereti, inkább valami frank ételt enne ................. és újra visszaértem a történet elejére. :)

 Népeink konyhája, avagy: Elválaszt a gyomrunk!

 Schäufele Kloß-al fotó:Wikipedia

Nürnberg alulról

A helyi újságot a Nürnberger Zeitungot nagyon szeretem. Szinte minden nap akad benne valami fogamravaló. Èlvezem a történeteit, az új és a korabeli fotóit, de ami benne hidegen hagy, az a napjaink politikai, gazdasági történése. Tudom, hogy ez csak struccpolitika, meghogy érint, de akkor se érdekel. Nem érdekelnek a hülye cikkek és még hülyébb statisztikák a gazdaság erősödéséről, a munkanélküliek számának csökkenéséről, amikor a saját bőrömön tapasztalom, hogy nincs munka, az emberek egyre rosszabb helyzetbe kerülnek. Virág elvtárs szavait idézem: "én csak azt mondom, Pelikán elvtárs, a nemzetközi helyzet egyre fokozódik." Ìgy van! :)

Sokaknak még mindig Németország tűnik az elszegényedésböl a gazdagodás felé vezető egyetlen kiútnak, ebben az országban látják megcsillani a reménysugarat. 

A héten is beszéltem valakivel telefonon, akit hallgatva gondjaim támadtak a válaszok megfelelő csomagolásával. Bizony, mert nem szeretek kritikát gyakorolni és mást  (főleg egy ilyen kedves embert mint K. ) megsérteni. Márpedig néha muszáj, mert lassan elegem van a hasonló kérdésekből. A szitu csak annyi, hogy otthon már elege van és úgy döntött, hogy ha már egyáltalán nem megy tovább, akkor nem érdekli, kijön Dojcslandba és ha más nincs, akkor elmegy takarítani. Németül természetesen nem tud. Semennyit se. 

Ugye igazam van abban, hogy ez egy precízen és nagy körültekintéssel összállított terv? :) Pénz nélkül, megfelelő végzettség nélkül (ez alatt azt értem, hogy tudni kellene, mire van szükség az itteni munkaerőpiacon) képes lenne elindulni az ismeretlenbe, mert a naivitás erősebb mint a realitás. Márpedig a gondolat megvetette magát szilárdan a fejében, mert készült! A lebeszélő technikámat hárítva, ragyogó ötletekkel bombázott. Miért, mit tudni, lehet, hogy éppen egy fogorvos keres takarítót heti pár alkalomra? Vagy éppen lehetnék házvezetőnő? 

De a legbájosabb kérdés ez volt az összes közül: és mennyibe kerül ott a munkavállalási engedély? :)))) .... hagyjuk, inkább ne is menjünk bele. :)

Biztos haragszik rám, ezer százalék, hogy más válaszokra számított. Az tényleg jó, ha egy orvosi praxis takizásából összejön havi 200 euró, ebből már nincs sok kiadás! A lakásbérlet se lehet túl sok, kb. 300 euró rezsistől, a kaját kihozhatja 130 euróból, de el lehet lesni a fotószintézis technikáját a zöldnövényektől, így a kaján is lehetne spórolni... .. szörnyű, inkább hagyjuk.

Azt viszont eldöntöttem, hogy a jövőben a hasonló öngyilkosságokhoz nem fogok asszisztálni. Egyetlen kérdéssel le lehet rövidíteni a témát. 

- Beszélsz németül? 

- Kicsit igen ...

--Oké, akkor gondolkodjunk tovább. 

viszont ha a válasz nem, akkor nincs tovább matatás a setétben. Reménytelen eset. 

A nürnbergi szegényekkel, hajléktalanokkal foglalkozik az említett újság keddi számának a NürnbergPlus melléklete, Unsichtbare Grenzen und Zufluchtsorte  ,azaz Láthatatlan határok és menedékek címmel.  Egy 61 éves úr, Carlo Schnabe (és Jürgen Heiß) vezetésével indulnak városlátogatásra csoportok, de nem az építészeti emlékeket, hanem a rászorultakat ellátó intézményeket, helyeket ismerhetjük meg. A program lehetőséget ad személyes találkozásokra is az érintett sorsú emberekkel. 

Carlo Schnabe 8 éve veszítette el a munkáját, amivel belépett a  Hartz-IV-esek (ez az itteni szociális segély, összege meghatározott, ha jól tévedek jelenleg 359,-EUR*)  népes táborába.  Àrulta a hajléktalanok újságját a Straßenkreuzer-t, és jelenleg 20 órában a Straßenkreuzer Magazin alkalmazásában áll mint "idegenvezető", ő vezeti ezeket a speciális városlátogatásokat. A helyszíneket nagyon is jól ismeri. 

A cikkben szó esik a Nürnbergi Főpàlyaudvarról és az alatta meghúzódó metróállomás lehetőségeiről, hova, meddig szabad érvényes menetjegy, ill. vásárlási szándék nélkül is bemenni, hol szabad a hajléktalanoknak is a tartózkodás, melyik az a rész, amelyik 24 órán keresztül nyitva áll mindenki számára. Carlo megmutatja a Bahnhofmissiot (a pályaudvai segítő missziót, ahol az utazóknak és arra rászolultaknak mindig akad egy kis hideg falat és tea) majd elindul a csoport a Hummelsteiner Weg 36. számhoz. Ott, egy 3-szobás lakásban alakították ki az Assisi Szent Ferenc "utca-ambulanciát", ahol 2 orvos és 4 ápoló fogadja a pácienseket, akik vagy nem rendelkeznek biztosítással, vagy meghaladja az erejüket a praxisdíj, vagy a receptdíj kifizetése.  Csak pár száz méterrel arréb egy ingyenkonyha, ebéddel és vacsorával. Napi 120-170 adag étel fogy. Azért ez magas szám. (persze egy ötszázezres lélekszámú városban ez a szám nem olyan magas, így is lehet nézni ..)

De most megállok. Mivel az eddigieken lehet ásítozni, meg legyinteni, hogy ez mindenhol így van, otthon is egyre több a szegény, a lecsúszott egzisztenciájú ember, a hajléktalan, még szép, hogy Nürnbergben is akad.

A teljes cikk

De! Itt is emelkedik a számuk! Az utcai ambulanciát naponta 50 ember veszi igénybe, akik között az elmúlt években egyre több a nyugdíjas és a vállalkozó. Ez új jelenség a "tipikus" nincstelenek mellett. Németországban létezik Praxisgebühr, azaz praxisdíj. Ez negyedévente 10,-euró. Most tessék megmondani,  mekora összegnek képzeli valaki ezt a 10 eurót? Németoszágba készülő, arról az álmok bárányfelhőit kergető hölgyek és urak elképzelhetőnek tartják-e egyáltalán, hogy egy ekkora összeg kifizetése gondot jelenthet bárkinek is abban a gazdag országban? A nyugdíjasoknak, ugyanúgy a rosszul menő (vagy éppen kintlévőségekkel küzdő) vállalkozás tulajdonosának ez nagy pénz! És nem tudnak elmenni egy "rendes" orvoshoz, mert nem áll rendelkezésükre 10,-euró.

A fiam gimnáziumi osztálya moziba készült. Az egyik kis haverja nem tudott elmenni, el is mondta őszintén az okát, a szülei nem tudnak rá pénzt adni. A mozijegy 7,90 euró. Kell még hozzá jegy az Öffikre, meg popcorn (aranyárban mérik, ráadásul ha nem figyelek, képesek nekem édeset adni a sós helyett brrr ) trillárom haj, 15 euróig is elmehet a számla. A tutorok (az osztályt patronáló gyerekek a felsőbb évfolyamból) összedugták a fejüket és közölték, hogy nem gond, majd megoldják, de a kisfiú mégsem ment el. Talán ő szégyellte, talán a szülei nem tudom, de biztos, hogy az ingyenkenyérnek más lehet az íze. :( 

Ugye ez az összeg se tűnik egetverőnek, mégis van akinek magas. Ahhoz pedig, hogy gond legyen a kifizetése nem kell kérem se munkanélkülinek, se nincstelennek lenni. 

Ez is Nürnberg. 

2010 novembere.

Persze nem azt mondom, hogy ez a jellemző, hogy itt nincs lehetőség, dehogynem! Bejöhet a számítás, de nyelvtudás nélkül nem szabad túl nagyot álmodni. A németek külön szerencséje különben a bazi erős és jól működő szociális hálójuk. Ez sok embert felfog és megtart az esésben, de ebből kikeveredni (újrakezdeni) legalább annyira nehéz, mint egy polipot rendesen betuszkolni úgy egy neccszatyorba, hogy a csápjai lehetőleg ne lógjanak kifelé a likakon. :)

*Itt lehet informálódni a rendelkezésről, a segély összegéről, ill. az  annak mértékét befolyásoló tényezőkről.

Nemzetek csatája ... máris itt a lestyán! :)

A csata nálunk is zajlik. Helyszíne a konyha és az étkező. A magyar gyomor és a frank konyha rengeteg ponton tér el egymástól, és ezt még megfejeljük mi ketten, a párom és én, két rendkivül finnyás ember. Ha valami nekem nem ízlik (és itt elég ám annyi is, hogy fura a színe, az állaga), akkor én köszönöm szépen nem kérek többet. A falatozást rögtön abba is hagyom, de tapasztalatból tudom, hogy ez rendszerint már akkor is késő. A gyomromat már elcsesztem. Elég 2 kanálnyi étel ahhoz, hogy további 1-2 napon keresztül csak arra gondoljak. :) Èrzem az illatát, az ízét, látom magam előtt és az egész így zusammen kicsit rossz. Ezek után érthető, hogy eredően óvatosan viseltetek az idegen ízekkel szemben. Vannak ételek amiket imádok, ezeket képes lennék nap, mint nap megenni, de sajnos ezek száma igencsak alacsony. A filesteak az egyetlen étel, amit akkor is meg tudnék enni, ha nem vagyok éhes. :) Különben csak akkor eszem, ha éhes vagyok. Vannak időszakok, amikor bereggelizek, aztán délutánig semmire se vágyom, egyáltalán nem vagyok éhes. Vallom én is, nem akkor kell enni, amikor delet kongatnak a templomban, hanem akkor amikor megéheztél! Viszont az én sajátságos étkezési ritmusom messze eltér a családométól. A fiúk nehezen torelálják a hosszú várakozási időket ami érthető, hiszen már gyárilag is másként vannak bekötve. Férfiből vannak. Az állandó éhségüket viszont én tolerálom nehezen, néha idegesítő is, amikor durván 10 perccel azután, hogy megérkeztünk a belváros egyik áruházában elhangzig valamelyikőjük szájából, a: "nem is tudom....azt hiszem ....éhes vagyok  (ich weiß es nicht .... ich glaube.... ich habe Hunger) mondat, amitől a hajam kiegyenesedik és a legszívesebben ordítani tudnék! :) Ordítani, mert nem akarom hallani a kontrázást, azt a választ, ami a másik hímneműtől érkezik rögvest, amelyben biztosítani szeretné az előzőleg szólót, hogy ő is! És, hogy már sokáig nem bírja! :))) Én pedig ott állok, előtte még tisztára feldobva, bugyigatyablúzkabát próbatervekkel a fejemben és élvezem, élvezem, élvezem, hogy végre ott vagyok az elemeim között, juhuuuuu .....aztán itt ez a két hapi, akik a folyamatos Hungeeeeeer-rel kicsavarják belőlem a jókedvet. Kedvem még lenne továbbshoppingolni, de az asszisztencia nélkül nem megy. Aztán bedobom dühösen a törölközőt, de ugye jön a kérdés, hova menjünk enni? Itt újabb ponton ütköznek az érdekek és a gyomrok. Olyan étterem, ahol csak helyi frank falat van, szóba se jöhet. El se tudjátok képzelni micsoda jó dolguk van azoknak, akik Magyarországon élnek és úgy döntenek, hogy bekapnak valahol valamit! Nem kell kerülgetniük az étlapot, mert valamit, bármit biztosan találnak! A legeslegrosszabb esetben is ott a fél rántottsajt rizzsel, vagy zöldkörettel. Vagy gulyásleves, vagy nem tudom, de inkább bele se gondolok, annyira hiányzik már minden. :( A frank konyhára most nem térnék ki, mert még jönni fog. 

foto: Wikipedia

Azért álljon itt legalább egy kép a nevezetes nürnbergi Bratwurstról, azaz sültkolbiról. A nürnbergi kolbászkák rövidek, a frank kolbászkák hosszúak. A méretét tekintve a nürnbergi Bratwurstból 3 db fér bele egy zsömibe, azaz ahogy itt hívják egy Weckla-ba. A kulináris remekmű a 3 in Weckla névre hallgat és nagyon kedvelt. Ez az a falat, amit én is megeszek, de különösebb lelkesedés nélkül. Információként megjegyezném, hogy a kisfiam a lakásunk elhagyásának pillanatától kezdve ismételgeti (mint egy papagáj) ama szándékát, hogy a nevezett falatot a belvárosban mindenképpppppen ennie kell, a nélkül nem jöhetünk haza! :)
A kolbászkákat mustárral szokás enni, de persze a ketchupos kíséret is megoldott, ha borzongva is (úristen, ketchupot kérnek hozzá!! ) tekintettel vannak a túristákra. :) Ahogy a lángoshoz is kínálnak nutellát ugyibár.... :)

a lestyánról jutott eszembe

Nem ragoznám tovább, a lényeg, hogy a párom és én, még véletlenül se szeretjük ugyan azt az ételt. Vannak igaz néha átfedések, de a konyháink fő vonala, a kedvenc ételeink, ízeink, merőben másak. Ezért felesleges nekem ilyeneket tanácsolni, hogy főzz például egy rakottkrumplit, vagy főzeléket, nem lehet, hogy az E. azt se eszi meg! De. Lehet. Nem kéri, nem ízlik neki. Az ételizesítő amivel a tányérkámban csillogó levest, paprikáskrumplit, gulyáslevest kicsit még ízesítem, az PistaBácsi, az erősebb fajtából. A sima húslevesembe is teszek olykor-olykor. Ezzel szemben a kisfiam apja szinte mindenbe azt a borzalmas ízű, szagú Maggit csurgatja, amit én ki nem állhatok. Egyszerűen nem értem, hogy mi a fenének kell egy fantasztikus, harmónikus ízű levest egy ilyen intenzív (ráadásul nekem büdös :) ) trutyival mint a Maggi elcseszni? A lestyán bizony az a növény, amit itt Maggipflanzennek, azaz Magginövénynek hívnak, bár azt nem tudom, milyen töménységben tartalmazza  ezt a szerencsétlen növényt az általam igencsak utált üveges Maggi. Jókat szoktam vigyorogni, amikor az éttermekben hallom, hogy a kedves vendég rendeli a Maggit. (na mivan Sepp, nem elég rossz a leves? - gondolom  és csak egy kicsit vagyok kekec ;) ) Sok helyen eleve a terített asztalok kelléke, úgymint nálunk otthon a piros-fehér kocka az abroszon. Anyóspajtitól tudom, hogy a párom apukája, vagy a nagypapája (már nem tudom) is Maggizott. Egy családi ebédnél finoman rászólt valaki, hogy vigyázz, sok lesz! Erre a bácsi berágott, és dühösen locsolta tovább az ételizesítőt a levesébe. Tajtékozott, hogy ne szóljon bele senki, márpedig ő ezt így szereti.....sajnos az üveg jelentős részét belelotyálta a falatba. Aztán megette a levest. Csakazértis! :)) Megjegyzem hasonló, de persze lényegesen lightosabb szitut már én is átéltem. :))

Az ellenfelek:

Kärwaumzug .... áll a Kärwabaum!

Aztán megérkezik a Kärwaumzug a Kärwaplatzon ahol a Kärwaburschen (a bucsu legényei) fellállítják a Kärwafát. Ezzel kezdődik a bucsu. Van díszlövés, minden és persze ne feledkezzünk el a Kärwamädlákról (a csajok), ők is jelen vannak. 

Hagyomány ez az egész, sőt oly annyira, hogy már jegyeztek is be Kärwa-egyesületeket. 

Itt a mienké, az Eibach- i bucsu weboldala:

Kärwaumzug .....eleje

Otthon bucsunak, Bécsben Kirchtagnak, itt Nürnbergben Kärwa-nak hívják.

A program a mi régi május 1-hez hasonlóan, felvonulással kezdődik. A menetet, vagyis ahogy itt nevezik a  Kärvaumzug -ot a városrész sportszakosztályai és egyéb szövetségei teszik ki. A kisfiamék sportegyesülete is minden évben jelen van, csak sajnos idén nagyon kevés gyerek jött el a kézilabdásoktól. :(  Sokan megjelentek azonban az egyesület "Faustball" szakosztályától, ami nagyon menő. A hapsik éveken keresztűl Német Bajnokok voltak, a női csapat most kapaszkodott fel az elsőosztályba. Jut eszembe, fogalmam sincs, hogy Magyarországon létezik-e egyáltalán ez a fajta sport? Hogy a Faustball egyáltalán magyarul mit jelenthet nem is tudom, ha megpróbálkozom a fordítással, akkor azt mondanám "Ököllabda". Utánanézni lusta vagyok, valaki segíthetne! ;)

A szakosztályunk: TV-Eibach 03

A kocsikról (még szép!) osztanak ingyen sört, dobálnak a népnek cukit, csokit, édességet. A felvonuló gyerekek pedig osztják is a cuccot. 

Nekem ők nagyon tetszettek, szerintem csinik:

Innerer Reichsparteitag

Kiegészítés az előző bejegyzésemhez: az  "innerer Reichsparteitag" érthető okoknál fogva nem általános német szólás. A pártnapok Nürnberg városához kapcsolódtak. Buli volt, happening, sör, kitüntetés volt a párttagoknak, ha eljöhettek a rendezvényre. Egész Németországból érkeztek a hívek, örömmámorban úszva. Korabeli fényképeket láthatunk a már említett Dokuzentrumban (audiós tárlatvezetés van, német, angol és francia nyelven. Sajnos magyarul még nem.) 

A Reichsparteitag (mondjuk ezt a kifejezést már Copy+Pastenezem, mert hiba nélkül nehéz leírnom :))) hangulatát tekintve olyan lehetett, mint a mostani  müncheni Oktoberfest. Igaz, én ez idáig se ezen, se azon nem jártam. :)

Szóval egészen pontosan erre az akkori boldogság érzésre utal a frank mondás és nem másra. Én nem használom, kitöri a nyelvem. :)

VM 2010 - Szösszenetek 3 - avagy az innerer Reichsparteitag

Izgalomra adott okot Katrin Müller-Hohensteinnek, az Oliver Kahnnal együtt Dél-Afrikából jelentkező nagyon szimpatikus riporternőnek a bakija. 

(A Katrinka attól nagyon szimpatikus, hogy Erlangeni származású és igazi Clubberer, azaz szintén 1FCN drukker. Igaz a jó múltkor nagyon nem szerettem őt, amikor Budapestről a magyar-német barátságos mérkőzésről közvetített. Nem kérdéses, nem ő tehet arról, hogy gyönge a magyar foci, de akkor abban a kétszer 45 percben fel tudtam volna őt négyelni az egész Németországgal együtt. :)) 

Miroslav Klose fantasztikus gólja után ez csúszott ki a száján: Klose számára ez a gól egy "innerer Reichsparteitag" lehet. Magyarul szó szerint le lehetne fordítani, de a szólás lényege nem a szavak pontos jelentése, hanem a hozzájuk kapcsolható öröm és boldogság érzése.

És hol a bibi? A kifejezésben! Mert  a  Reichsparteitag =  Birodalmi Pártnapok,  a hitleri időket idézi és a szólás is erre a napokra utal. (Hitler egyik kedvenc városa volt Nürnberg, ide álmodta a Wahnsinniger (őrült) a Birodalmi Pártnapok Területét. Monumentális építészeti tervekből az épületek egy része meg is valósult. Nürnbergben járva mindenképpen érdemes ezeket megnézni, ill. bemenni a Dokuzentrumba, ami jelenleg múzeum és a régi Kongresshalle, azaz Kongresszusi Központ épületében található. Infók magyarul a Wikipédiából )

Ez az "innerer Reichsparteitag" azaz "belső birodalmi pártnapok" egy örömünnep és egy rendkivül gyakori kifejezés a frankoknál. Németország többi részéről nincs információm.  A frankoknál természetesen senki nem vágyik és vonatkoztat Dolfira, ez csak egy szólás, de ahogy írtam nagyon jellemző. 

Katrinnak aki tipikus Frank ez aztán kicsúszott a száján. Volt egyből tiltakozás, felhördülés, o got o got o got, hogy lehet ilyet mondani, ott van ez a Klose gyerek aki lengyel származású.... lengyelek és Reichspartei.. jujujujjjjj! :)) A ZDF is mélyen sajnálta a nyelvi kisiklást, Katrin is már elnézést kért, és közösen biztosították a népet arról, hogy többet nem fog előfordulni. 

Mindegy, a lényeg az, hogy végre gólt rúgott a Klose! :) Hogy mit érezhetett utána? Majd a Katrin megmondja!