Ahhoz képest, hogy „csak” egy éretlen gyümölcs (vagy zöldség?), a zöldparadicsom kész csoda! Chutney-nak, lekvárnak, gyümölcssajtnak valami isteni, de bevallom, savanyúságnak eltéve nem rajongtam érte. Mostanig. Igaz, ez másképp készült, mind az a változat, amivel gyerekkoromban ki lehetett kergetni a világból, mert sokkal inkább hajaz a kovászos uborkára, azt meg nagyon szeretem! Tudom, a nagy „eltevések” ideje lejárt, a napokban inkább káposztát savanyít mindenki, az egyéb savanyúságok már a kamrapolcon sorakoznak, de jövőre is lesz nyárvég és akkor biztosan többet készítek ebből a finomságból, mint az idei teszt adag. A receptet Lauránál találtam és felettébb érdekelt, milyen lesz a zöldparadicsom savanyúság, amiben nincs ecet, sem cukor, csak só és a fűszerek. Állítólag 2-3 hét kell neki, hogy elkészüljön, én csak 5 hét elteltével jutottam a kóstolásig, de nagyon kellemes meglepetés ért. Sokkal jobb, mint az ecetes változat és a díszítésként belerakott sárgarépa és fokhagyma hab a torán, ha lehet, még finomabb, mint a zöldparadicsom!
Hozzávalók:
apró zöldparadicsom
sárgarépa
kapor
csombor
mustármag
szemes bors
egy ujjnyi meggyfa ág és pár meggyfa levél
pár gerezd fokhagyma
durva só és víz
Megtöltöm a savanyúságos üveget a zöldparadicsommal, felöntöm vízzel, majd a vizet egy mérőpohárba öntöm, így kiderül, mennyi sóra van szükség. Literenként 1 ek durva konyhasót elkeverek a vízben. Kiürítem az üveget és szárazra törölöm. Egy félbevágott fokhagyma gerezddel bekenem az üveg belsejét, az aljára teszek kaprot, csombort, mustármagot és szemes borsot, majd a zöldparadicsomot úgy, hogy közé szórom a felszeletelt sárgarépát és szeletelt fokhagymát. A végén felöntöm a sós vízzel és beleteszem a meggyfa ágat, meg a leveleket, ez különleges zamatot kölcsönöz a savanyúságnak. Pár napig egy kistányérral lefedve pihentetem (nálam a konyhapulton tanyázott), majd ha erjedni kezd, fedővel lezárom és hűvös, sötét helyre rakom. A leve előbb zavaros lesz, aztán kitisztul, két-három hét után fogyasztható. A fűszerektől nagyon jó ízű, a sárgarépa meg egyenesen durvánjó:-)
Ha tetszett a recept, csatlakozz Gabojsza konyhája Facebook közösségéhez.
