Próbát tettem a környezetemben: vakkóstolásnak tettem ki a zöldparadicsom lekvárom. Nem tudták megmondani mit esznek, "valami egzotikus gyümölcs"-re tippeltek, de mindenki egyetértett abban, hogy nagyon, nagyon finom!
Édesanyám mesélte, hogy dédnagymamám (akire állítólag testalkatra és konyhai vonzódásban is hasonlítok) főzött régen zöldparadicsom lekvárt. Gyerekkoromban a zöldparadicsomból csak savanyúság készült, az un. gogonele, de azt idén már tettünk el, így a mostani 3,8 kg paradicsomból lekvár lett, a régi idők emlékére. Nem utoljára!
Használtam hozzá:
1,7 kg kristálycukrot
2 citrom levét és reszelt héját
1 rúd vaníliát, hosszában és keresztben is elfelezve
A recept pofon egyszerű, bár majdnem túlkomplikáltam. A zöld paradicsomot megmostam, az aljára (fenekére) keresztet metszettem a késsel és forrásba levő vízbe dobtam azzal a céllal, hogy megszabadítsam héjától. Jelentem, semmi értelme! A zöld paradicsomnak ugyanis nem jön le könnyen a héja csak akkor, ha majdnem megfőtt, úgyhogy feladtam. Hagytam langyosra hűlni, kimetszettem a csumáját és négybe vágtam (a kisebbeket félbe). Beletettem egy nagy lábosba és elkezdtem főzni. Amikor már jól kieresztette a levét, ráöntöttem a cukrot (fele annyi kiló cukor, ahány kiló a paradicsom, de az én ízlésemnek még így is kissé édes lett). Ráfacsartam a 2 citrom levét és belereszelem a héját, majd lassú tűzön, sűrűn kevergetve összefőztem, nálam ez kb. 3,5 óra volt. Úgy a második óra táján beledobtam a darabolt vanília rudat és azzal együtt főztem szép fényes, zselés állagúra.
Csírátlanított üvegekbe szedtem, lezártam és fejtetőre állítottam pár percre, majd jó meleg, puha takaróval kibélelt kosárban érték meg a másnapot.
Ha tetszik a recept, csatlakozz Gabojsza konyhája Facebook közösségéhez.
