Hétfő este Nagylánnyal praliné kurzuson vettünk részt, kedvenc cukrászmesterem, Papp Emese mutatta be a pralinékészítés fortélyait. Sok mindent tanultunk, jó ötleteket kaptunk, Karácsony előtt készítünk majd itthon is mindenféle bonbont, pralinét, meg szaloncukrot.
A menü:konyakos trüffelgolyó
narancsos marcipános bonbon
szarvasgombás fehércsokoládés bonbonbalzsamos aszalt szilvás trüffel
karamellás gesztenye tejcsokoládéval
Jómagam nem voltam túlzottan kreatív passzban, Nagylány annál inkább, gyönyörű pralinékat és bonbonokat alkotott.
Kellemes estét tölthettünk volna a Culinarisban, ha a „hallgatók” között nincs az a két úriember, aki rémrendes módon elkísérte barátnőjét a praliné kurzusra, de a folyamatos, hangos fecserészésüktől alig értettem Emese útmutatását. Erősen fegyelmeznem kellett magam, hogy meg ne kérdezzem tőlük, nem akarnák-e egy kocsmában (vagy bárhol máshol) megvitatni egymással a munkahelyi tapasztalataikat, mert engem sokkal jobban érdekelne az, amit az előadó mond, mind a zavaró, semmitmondó dumájuk. Ráadásul sunyi módon megették az ÖSSZES kikészített szendvicset, így mire ettünk volna pár sós falatot a sok édes mellé, mind az 5 tál üresen kongott…Az ilyen miért nem megy el inkább sörözni???
