Csokis-bazsalikomos epertorta vaníliakrémmel (VKF 34. forduló)

Ez a sütemény az aktuális VKF kiírására készült, mely szerint afrodiziákumot tartalmazó finomságokat kellett készíteni.
Nos, ez annyi afrodiziákumot tartalmaz, hogy több már nem is fért volna bele. Van benne bazsalikom, fahéj, vanília, kakaó, eper és méz. Igen, méz, mert bár kevésbé köztudott, de a méz is afrodiziákum.
Így együtt pedig nagyon-nagyon finom lett és igen hatásos...


Csokis-bazsalikomos epertorta vaníliakrémmel

Piskótához:
3 bögre liszt (nálam 1 bögre finomliszt, 1 bögre teljeskiőrlésű tönkölyliszt és 1 bögre kukoricaliszt) - kb. 450 g
5 ek kakaó-vagy karobpor
2 kávéskanál szódabikarbóna
pici só

4-5 ek méz
1 dl olaj
3 ek citromlé
2 marék mazsola
kb. 3,5 dl víz
4 ek. bazsalikom (nálam most fagyasztott bazsalikom)
3 ek. házi vaníliakivonat


Krémhez:
5 ek. fehérliszt
5 dl víz
3 ek. házi vaníliakivonat
2 ek. kukoricakeményítő
4 ek. méz (ebből 2 ek vaníliás méz)

Tetejére:
kb 250 g eper (nálam most ez is fagyasztott)
kevés apróra vágott bazsalikom
csokimáz (kakaó-méz-víz keveréke, ld. sütőtökkrém csokoládéöntettel)

1, A vizet egy kis lábasban felforraljuk, beleszórjuk a mazsolát és félretesszük hűlni.
2, Elkészítjük a krémet is, hogy annak is legyen ideje alaposan kihűlni.
A lisztet, a vaníliakivonatot egy kevés vízzel csomómentesre keverjük és a tűzre tesszük, majd a maradék vizet felforraljuk (legjobb vízforralóval, esetleg a mikróban) és folyamatos kevergetés mellett hozzáadjuk a lisztes keverékhez.

3, Közben a kukoricakeményítőt egy kevés hideg vízzel elkeverjük és amikor a krém már forr, hozzáadjuk a keményítőt és folyamatos kevergetés mellett újra felforraljuk és lehúzzuk a tűzről. Túlfőzni keményítővel már nem szabad, különben csökken a keményítő hatása.
4, A krémet alaposan kihűtjük. Hűtőbe is tehetjük, amíg a sütemény készül.
5, Amikor a mazsolás víz teljesen kihűlt, hozzákeverjük a vaníliakivonatot és az apróra vágott bazsalikomot.

6, Közben összeállítjuk a piskóta száraz hozzávalóit: alaposan elkeverjük a liszteket, a kakaót, a sót és a szódabikarbónát.
7, A sütőt előmelegítjük 200 fokra és egy gyümölcstortaformát (vagy amilyet szeretnénk) vékonyan kikenünk olajjal és meglisztezzük.
8, A lisztekhez keverjük a piskóta többi hozzávalóját és a mazsolás vízzel alaposan összedolgozzuk és már öntjük is a formába és mehet a 200 fokos sütőbe.
9, Kb. 30 perc alatt szépen megsül, de közben ne nyitogassuk rá a sütőajtót.
10, Közben, ha a krém kihűlt hozzákeverjük a mézeket is és szobahőmérsékleten hagyjuk, hogy kenhető állagú legyen.

11, Megvárjuk, amíg a piskóta is teljesen kihűl (fontos - a mézes krém miatt!), majd megtöltjük a krémmel, rápakoljuk az eperszemeket csúcsukkal felfelé.
12, A kakaóból, mézből és kevés vízből csokikrémet keverünk, rácsorgatjuk az eperre és megszórjuk az egészet friss, apróra vágott bazsalikommal.
Minimum fél órára a hűtőbe rakjuk és akkor szépen szeletelhető lesz.

Rozmaringos vaníliatorta (VKF 32. forduló)

Rozmaring és vanília egy süteményben? Tiszta őrület! - legalábbis ez volt az első gondoltam, mikor először láttam meg ezt a receptet a fűszernövényes gyűjteményem desszertjei között, úgyhogy egyből tudtam: ezzel nevezek a Maimoni által kiírt vkf-re is.
Kicsit ugyan vegánosítanom kellett és szokásomhoz híven lecseréltem a benne lévő cukrot is mézre, azaz teljesen átalakítottam a receptet :-) és hogy cseppet se hasonlítson az eredetire, készítettem hozzá egy vaníliakrémet is. Határozottan jót tett neki.
Kinézetre teljesen átlagos sütemény, viszont az illata és az íze az már igencsak meglepő, ami a rozmaringos lében ázott mazsolának köszönhető. A torta egyébként eléggé meg is osztotta a családot, de végül kiderült: aki nem szereti a rozmaringot, az ezt sem fogja megszeretni, aki viszont szereti, annál ez a finomság is sikert arat, ugyanis a rozmaring elég karakteres ízt ad neki, csakúgy, mint bármilyen más ételnek is.
Azért ezzel a sütivel való barátkozás cseppet sem volt ilyen egyszerű, pedig szeretem a rozmaringot, de inkább burgonyán. Szóval, be kell valljam, az első falat elég meghökkentő volt még számomra is, a második falat viszont már egész elviselhető, a harmadik talán már ízlett is, a negyedik már nagyon bejött és az ötödiktől már nem lehet abbahagyni.
Tehát szerintem nagyon finom, csak meg kell adni az esélyt neki. :-)


Rozmaringos vaníliatorta

Piskótához:
3 bögre liszt (nálam 1 bögre finomliszt, 1 bögre teljeskiőrlésű rozsliszt és 1 bögre kukoricaliszt) - kb. 450 g
2 kávéskanál szódabikarbóna
pici só

4-5 ek méz
1 dl olaj
3 ek citromlé
2 marék mazsola
kb. 3,5 dl víz
2 ek. rozmaring (nálam szárított, de frissből talán kevesebb is elég)
3 ek. házi vaníliakivonat

Krémhez:
5 ek. fehérliszt
5 dl víz
3 ek. házi vaníliakivonat
2 ek. kukoricakeményítő
4 ek. méz (ebből 2 ek vaníliás méz)

Díszítéshez:
1 marék mazsola
kevés rozmaring

1, Az alkotást a mazsola és a rozmaring párosításával kezdjük: a mazsolát, a rozmaringot és a vizet egy kis lábasban odatesszük főni. Felforraljuk. Ha kibírjuk, közben lehetőleg ne szagolgassuk, mert borzasztó. Sosem gondoltam volna, hogy a rozmaring ilyen büdös is lehet. Kicsit el is bizonytalanított ez a szag, hogy ehető sütemény lesz-e belőle. Viszont se időm, se ötletem nincs most mást készíteni a vkf-re, úgyhogy mindenképp ezzel nevezek, ha ehető lesz, ha nem. Remélem, a kutya szereti a rozmaringot...
2, Ha a mazsolás szörnyűség felforrt, lekapcsoljuk a gázt/tüzet/főzőlapot..stb (megfelelő aláhúzandó) és félretesszük, hűlni hagyjuk - ha jót akarunk magunknak és a környezetünknek, akkor fedővel.
Hűlés közben egyébként nem bírtam ki és muszáj volt mégegyszer megszagolnom, remélve, hogy az előző élmény csak érzéki csalódás volt. Hát valami olyan furcsa, mentolos jellegű szag áradt ebből a keverékből, hogy nagyon gyorsan tettem rá vissza a fedőt. Hogy lehet a rozmaringnak ilyen szaga? Hogy lesz ebből sütemény? És hogy lesz ebből ehető sütemény? Érdekes, egyre biztosabb vagyok benne, hogy a kutya szereti a rozmaringot...
3, A mazsolás trutyit messziről elkerülve a sütőt előmelegítjük 200 fokra és egy gyümölcstortaformát (vagy amilyet szeretnénk) vékonyan kikenünk olajjal és meglisztezzük.

4, Közben összeállítjuk a piskóta száraz hozzávalóit, alaposan elkeverjük a liszteket és amikor a mazsolás borzalom teljesen kihűlt (fontos - különben idő előtt megolvasztja a mézet!), befogjuk az orrunkat és belekeverjük a vaníliaaromát, majd a piskóta többi hozzávalójával együtt mindent a lisztekhez keverünk és alaposan összedolgozzuk.
Jelentem az összeállított piskótát már meg lehet közelíteni, sőt, határozottan jó illata lett. Talán a vaníliától, nem tudom, de remélem, a kész süti is ilyesmi lesz, mert akkor még az is kiderülhet, hogy ehetőt gyártok. Lehet, hogy azért megkóstolóm majd, mielőtt a kutyának adom...
5, Ha a sütő felmelegedett (de tényleg csak akkor, mert ez a "mindenmentes" piskóta elég érzékeny), beleöntjük a formába a tésztát és mehet is a sütőbe. Kb. 30 perc elég neki, de közben ne nyitogassuk rá a sütőajtót.
6, Amíg a piskóta sül és eregeti a most már határozottan kellemes vaníliás-rozmaringos illatát a lakás minden zugába, addig elkészítjük a krémet is: a lisztet, a vaníliakivonatot egy kevés vízzel csomómentesre keverjük és a tűzre tesszük, majd a maradék vizet felforraljuk (legjobb vízforralóval, esetleg a mikróban) és folyamatos kevergetés mellett hozzáadjuk a lisztes keverékhez.

7, Közben a kukoricakeményítőt egy kevés hideg vízzel elkeverjük és amikor a krém már forr, hozzáadjuk a keményítőt (jaj, milyen csodás illatok jönnek közben a sütőből!) és folyamatos kevergetés mellett újra felforraljuk és lehúzzuk a tűzről. Túlfőzni keményítővel már nem szabad, különben csökken a keményítő hatása.
Szerencsére most én sem főztem túl, pedig folyamatosan azon morfondíroztam közben, hogy a kutya nagyon besértődik-e, ha ígéreteimmel ellentétben mégsem adok neki ebből a sütiből?
8, A krémet alaposan kihűtjük. Még annál is jobban, ugyanis, ha egy kicsit is meleg marad, a méz megolvad benne és krém helyett könnyen sodót kaphatunk. Szóval, ha teljesen kihűlt (hűtőbe is tehetjük 1-2 órára), akkor keverjük csak bele a mézet. Nagyon jó állagú krém lesz így belőle.

9, Ha a piskóta is teljesen (fontos - a mézes krém miatt!) kihűlt és még nem aléltunk el ettől a fantasztikus illattól, amit áraszt, akkor megtöltjük a krémmel. Mazsolával, rozmaringgal díszítjük és eldugjuk a kutya elől. :-)
Néhány óra múlva szépen szeletelhető lesz és szerencsére ehető is. Sőt, nekem nagyon, de nagyon bejött. És mivel nem vagyok szőrös szívű, a kutyus is megkóstolhatta...

Répatorta grízes krémmel és mézkaramellás répával

Sosem gondoltam volna, hogy a répatorta a húsvét mellett karácsonyi sütemény is lehet, de ez hamar megváltozott, amint a sülő piskóta illata betöltötte a lakást. Ettől az illattól már gyönyörűen feldíszített karácsonyfát hallucináltam a nappaliba és már karácsonyi énekek zsongtak a fejemben.
Ráadásul a sütemény is olyan finom lett, hogy lehet, hogy tényleg elkészítem karácsonyra is.
A piskóta szépen átsült, megemelkedett ahogy kell és szerintem a fehér cukorhoz szokott vendégek számára is elég édes. Az íze is olyan különleges, finom, aromás, úgyhogy míg főtt a krém, a piskóta széle már el is párolgott valahogy, persze én semmit észre sem vettem...
A krém sem folyt szét, ahogy nálam általában szokott, rendesen megszilárdult és nincs gríz íze a tortában, sőt, ez az egyszerű krém remekül harmonizál és kiemeli a répás-gyümölcsös piskóta egyedi ízvilágát. A répadíszítés pedig nemcsak meglepő, de nagyon jó színű és finom is, olyannyira, hogy kacérkodom a gondolattal, hogy legközelebb a rétegek közé is tennék belőle, hogy igazi répatorta legyen.

Sajnálatos módon, ahogy a képeken is látszik, nálam ilyen szögletes torták sülnek mostanában, ugyanis több kísérlet is igazolni látszik, hogy a tortaformámban nem sülnek meg a piskótáim, míg ugyanaz a tepsiben gyönyörű lesz. Ha tortaformában sütöm, összeesett, szalonnás, rágós valami lesz belőle, úgyhogy nem kísérleteztem tovább: tepsiben megsütöttem a tésztát, félbevágtam, majd megtöltve egymásra raktam és így lett belőle torta. Furcsán néz ki (legalább is, ha ezt a süteményt tortának akarjuk hívni, de répás szelet elnevezés esetén azért megállja a helyét), de az íze nem szenvedett csorbát a forma miatt.


Grízes krémes répatorta mézkaramellás répával

Tésztához:
250 g liszt (nálam most 180 g tk tönkölyliszt és 70 g fehérliszt)
200 g reszelt sárgarépa
50 g datolya
120 g mazsola
150 g méz
1 dl olaj
1 ek lenmag (2 ek vízben áztatva)
1 kk szerecsendió / szegfűszeg / fahéj (ízlés szerint, nálam mindegyikből egy kicsi)
2 kk szódabikarbóna
2 ek citromlé
1,5 dl víz
Krémhez:
8 ek. búzadara
2 ek. barnarizsliszt
6 dl víz
3 ek méz
szegfűszeg

Díszítéshez:
1 marék mazsola
1 nagyobb szál sárgarépa
3 ek méz
fahéj
szegfűszeg

Piskóta:
1, Másfél deci vízzel felforraljuk a répát, datolyát, mézet, a fűszereket és az olajat.
2, Amíg a répás-gyümölcsös keverék fő, beáztatjuk a lenmagot és egy nagyobb tálban előkészítjük a lisztet.
3, Ha felforrt a keverékünk bekapcsoljuk a sütőt 180 fokra, hogy addig is melegedjen.
4, A répás masszát egy kicsit kihűtjük, majd a szódabikarbónát a liszt közepébe készített mélyedésbe szórjuk, leöntjük a citromlével és pár másodperc múlva már keverjük is hozzá a gyümölcsös masszát, hogy ne forrjon el a szódabikarbóna, csak fusson fel.
5, A tésztához adjuk a lenmagot is, alaposan összedolgozzuk és vékonyan kiolajozott tepsiben, tortaformában, vagy abban, amink van, 40 perc alatt kisütjük, majd a formában hagyjuk kihűlni.
Addig elkészítjük a krémet.

Krém:
1, A darát és a lisztet 2 dl vízzel elkeverjük, majd hozzáöntjük 4 dl forró vizet és felfőzzük.
2, Ha már forr és puffog, akkor hozzákeverjük a mézet, meg a fűszereket és még néhány percig főzzük, amíg újra besűrűsödik. Ha nem találjuk elég édesnek, sztíviát adhatunk hozzá, de mézet már ne, mert ki fog folyni a süteményből.
Viszont a piskóta is elég édes, meg a díszítés is az lesz, úgyhogy szerintem ennyi méz bőven elég.
3, A lábast lehúzzuk a tűzről és fedő alatt hagyjuk állni még pár percet, majd langyosra hűtjük.
4, Addig lapokra vágjuk a piskótát és amikor már kicsit szilárdabb a krém, megtöltjük vele a tortalapokat, úgy hogy még a sütemény tetejére és ízlés szerint az oldalára is jusson krém.
Nem muszáj azonnal hűtőbe dugnunk, szobahőmérsékleten is szépen kihűl.

Díszítés:
1, Egy lábasban kevés vizet forrósítunk, a répát aprítóban felaprítjuk és a vízben fedő alatt puhára főzzük.
2, Levesszük a fedőt, hagyjuk a vizet elpárologni, majd hozzáadunk két ek mézet, alaposan összekeverjük, hogy a répa mindenhol mézes legyen, lefedjük és pár percet hagyjuk karamellizálódni. Persze nem úgy fog, mint a cukor, de attól még jó édes lesz a répa.
3, Ha kész, kiszedjük a répát és ízlésesen a tortára rendezzük, majd egy ek mézet, 2-3 ek vizet és a mazsolát tesszük a lábasba. Összekeverjük és fedő alatt pár percig hagyjuk párolódni, amíg a vizet magába szívja és megduzzad.
4, A mazsikat is ízlésesen a tortára rendezzük és ha még maradt egy kis méz a lábasban, azt is a tortára csurgathatjuk és most már hűtőbe tehetjük, ha ellen tudunk állni neki.