Mivel már többen is megkerestek kovász ügyben, ezért úgy döntöttem, közzéteszem az általam használt receptet.
Kovászt többféleképp is készíthetünk, élesztő segítségével, vagy anélkül.
Én ez utóbbit használom, tehát erről fogok írni.
A kovászról röviden csak annyit írnék, egészségesebb (szerintem), mint az élesztő, mert a kovászban egyenlő arányban vannak élesztő gombák és tejsav baktériumok, míg az élesztőnél ez nem így van ill. ebbe a termékbe több milliónyi élesztő gomba van begyömöszölve, ami hát, hosszú távon nem túl egészséges.
Én épp ezért kerülöm újabban az élesztőt, és egyre inkább rájövök, hogy kovásszal is ugyanúgy el lehet készíteni a kelt tésztákat (zsemle, kenyér, lángos...), mint élesztővel. (hisz nagyanyáink idejében is kovásszal készültek a dolgok, és mégis működött!:-)
Egyebek mellett észrevettem, hogy a kovászos tészták puhábbak és kevésbé száradnak ki, tehát jobb állagúak, mint az élesztősök (kenyér, zsemle esetében mindenképp!).
S persze ízre is jóval finomabbak!
Ezen kívül hűtőben bármeddig eláll, s folyamatosan felszaporítva a mennyiségét, sosem fogyunk ki belőle!
A kenyereket én már csak kovásszal készítem, és persze kísérletezem egyéb termékekkel is!:-)
Amúgy meg egyébként sem vagyok oda annyira az élesztőért, mivel ha nagyobb mennyiséget használunk, rendesen elronthatja a készülő tésztánk ízét....
A kovász elkészítése nem nehéz, leírva bonyolultabbnak tűnik, mint amilyen.
Persze azt vegyük figyelembe, hogy a kovászos dolgoknak több idő kell, hogy megkeljenek, de ha időben nekiállunk, és beleszámítjuk ezt a plusz időt, semmi gond sincs ezzel!
Egyébként pedig egyszerű használni, én általában ki sem mérem pontosan az adagot, csak úgy kb-re, és a dagasztás során látom, hogy kell-e bele még liszt, vagy folyadék, hogy a tészta megfelelő állagú legyen.
Megjegyzem, én sem régóta, kb. 1 éve sütök csak kenyeret, azóta van ugyanis kenyérsütő gépem, mely elvégzi helyettem a dagasztás nehéz műveletét.;-D
Kezdetben persze eléggé szörnyen néztek ki a "végtermékek"(kenyérnek nem merném őket nevezni:-), de aztán kitapasztaltam, hogy s mint működik a dolog, és azóta simán "összedobok" zsemlét, kiflit, kenyeret!:-)))
(most vettem csak észre kevés fotóm van a kenyereimről:-S, egyet azért találtam, a fent nevezettet, ez is kovászos...igaz a belseje kissé gubancos, csomósnak is mondhatnám...:-P kérem szépen ilyen lesz a kenyér belseje akkor, ha nem várunk vele kihűlésig...:-)))
A kovász készítése búza-/rozslisztből:
-50 g (rozs)liszt
-60 g meleg víz (nem forró!)
-1 erre a célra szánt edény
-1 új fakanál
A lisztet és a vizet jól elkeverjük a fakanállal s jól látható meleg helyre tesszük. Sűrű legyen, nokedli állagú, de jól kikeverve.
Ezután jól látható meleg helyre kell tenni s naponta többször megkavargatni.
Kb. a 2-3. napon megindul az erjedés.
Egyre sűrűbben buborékok keletkeznek a kovásztésztában és "kelésnek" indul. Savanykás illata és íze lesz.
Ekkor tegyünk hozzá
50 g lisztet
50 g meleg vizet (nem forró!)
Továbbra is naponta keverjük meg.
1-2. napon belül ismét buborékosodni kezd s az illata, íze újra savanyúvá válik. Most már 100 g lisztet, 100 g meleg vizet adjunk hozzá és simára keverjük össze. Hagyjuk ismét 1-2 napig időnként keverve pihenni, hadd induljon erjedésnek és kelésnek.
Ezután kész, ebből már lehet használni kenyérhez, egyébhez.
A kovászt ezután hűtőben (valamilyen tetővel ellátott műanyag edényben) kell tárolni, és ahogy fogy belőle, mindig fel lehet szaporítani, liszttel és vízzel, jól elkeverni, 2-szer hagyni felfutni, majd visszakeverni mind a kétszer, és mehet vissza hűtőbe,Így lényegében sosem fogy el.
Használat előtt fel lehet futtatni, szintén langyos vízzel és liszttel kikeverve, de én nem szoktam, csak simán a hűtőből használom, nem futtatom fel előtte, mert nemigen vettem észre változást a végeredményben, ha fel van, illetve nincs futtatva.
(persze erről lehetne vitatkozni, de ez csak az én tapasztalatom...)
megjegyzés: kovász készítésének menete, E.Margit oldaláról származik, kiegészítve persze az én tapasztalataimmal...
Ezúton is köszönöm E.Margitnak és kis péktársaimnak, az ott kapott sok segítséget, ha ők nem lettek volna, ma én se sütögetnék ilyen szépeket!:-)
Kovászt többféleképp is készíthetünk, élesztő segítségével, vagy anélkül.
Én ez utóbbit használom, tehát erről fogok írni.
A kovászról röviden csak annyit írnék, egészségesebb (szerintem), mint az élesztő, mert a kovászban egyenlő arányban vannak élesztő gombák és tejsav baktériumok, míg az élesztőnél ez nem így van ill. ebbe a termékbe több milliónyi élesztő gomba van begyömöszölve, ami hát, hosszú távon nem túl egészséges.
Én épp ezért kerülöm újabban az élesztőt, és egyre inkább rájövök, hogy kovásszal is ugyanúgy el lehet készíteni a kelt tésztákat (zsemle, kenyér, lángos...), mint élesztővel. (hisz nagyanyáink idejében is kovásszal készültek a dolgok, és mégis működött!:-)
Egyebek mellett észrevettem, hogy a kovászos tészták puhábbak és kevésbé száradnak ki, tehát jobb állagúak, mint az élesztősök (kenyér, zsemle esetében mindenképp!).
S persze ízre is jóval finomabbak!
Ezen kívül hűtőben bármeddig eláll, s folyamatosan felszaporítva a mennyiségét, sosem fogyunk ki belőle!
A kenyereket én már csak kovásszal készítem, és persze kísérletezem egyéb termékekkel is!:-)
Amúgy meg egyébként sem vagyok oda annyira az élesztőért, mivel ha nagyobb mennyiséget használunk, rendesen elronthatja a készülő tésztánk ízét....
A kovász elkészítése nem nehéz, leírva bonyolultabbnak tűnik, mint amilyen.
Persze azt vegyük figyelembe, hogy a kovászos dolgoknak több idő kell, hogy megkeljenek, de ha időben nekiállunk, és beleszámítjuk ezt a plusz időt, semmi gond sincs ezzel!
Egyébként pedig egyszerű használni, én általában ki sem mérem pontosan az adagot, csak úgy kb-re, és a dagasztás során látom, hogy kell-e bele még liszt, vagy folyadék, hogy a tészta megfelelő állagú legyen.
Megjegyzem, én sem régóta, kb. 1 éve sütök csak kenyeret, azóta van ugyanis kenyérsütő gépem, mely elvégzi helyettem a dagasztás nehéz műveletét.;-D
Kezdetben persze eléggé szörnyen néztek ki a "végtermékek"(kenyérnek nem merném őket nevezni:-), de aztán kitapasztaltam, hogy s mint működik a dolog, és azóta simán "összedobok" zsemlét, kiflit, kenyeret!:-)))
(most vettem csak észre kevés fotóm van a kenyereimről:-S, egyet azért találtam, a fent nevezettet, ez is kovászos...igaz a belseje kissé gubancos, csomósnak is mondhatnám...:-P kérem szépen ilyen lesz a kenyér belseje akkor, ha nem várunk vele kihűlésig...:-)))
A kovász készítése búza-/rozslisztből:
-50 g (rozs)liszt
-60 g meleg víz (nem forró!)
-1 erre a célra szánt edény
-1 új fakanál
A lisztet és a vizet jól elkeverjük a fakanállal s jól látható meleg helyre tesszük. Sűrű legyen, nokedli állagú, de jól kikeverve.
Ezután jól látható meleg helyre kell tenni s naponta többször megkavargatni.
Kb. a 2-3. napon megindul az erjedés.
Egyre sűrűbben buborékok keletkeznek a kovásztésztában és "kelésnek" indul. Savanykás illata és íze lesz.
Ekkor tegyünk hozzá
50 g lisztet
50 g meleg vizet (nem forró!)
Továbbra is naponta keverjük meg.
1-2. napon belül ismét buborékosodni kezd s az illata, íze újra savanyúvá válik. Most már 100 g lisztet, 100 g meleg vizet adjunk hozzá és simára keverjük össze. Hagyjuk ismét 1-2 napig időnként keverve pihenni, hadd induljon erjedésnek és kelésnek.
Ezután kész, ebből már lehet használni kenyérhez, egyébhez.
A kovászt ezután hűtőben (valamilyen tetővel ellátott műanyag edényben) kell tárolni, és ahogy fogy belőle, mindig fel lehet szaporítani, liszttel és vízzel, jól elkeverni, 2-szer hagyni felfutni, majd visszakeverni mind a kétszer, és mehet vissza hűtőbe,Így lényegében sosem fogy el.
Használat előtt fel lehet futtatni, szintén langyos vízzel és liszttel kikeverve, de én nem szoktam, csak simán a hűtőből használom, nem futtatom fel előtte, mert nemigen vettem észre változást a végeredményben, ha fel van, illetve nincs futtatva.
(persze erről lehetne vitatkozni, de ez csak az én tapasztalatom...)
megjegyzés: kovász készítésének menete, E.Margit oldaláról származik, kiegészítve persze az én tapasztalataimmal...
Ezúton is köszönöm E.Margitnak és kis péktársaimnak, az ott kapott sok segítséget, ha ők nem lettek volna, ma én se sütögetnék ilyen szépeket!:-)