"pofára esésem" a fogdokinál

Nem, most épp nem a lányomról lesz szó.:-) hanem rólam.... mégpedig  a mai fogdokis élményemről (na jó, picit a lány is benne lesz ;-D )
szóval legutóbb (múlt hét), mikor lementünk a körzeti fogdokihoz, és a lányom túlesett a lyukas(tej)fog fúrásán, tömésén, kértem, hogy nézze meg az enyémet is.
A nagy forgalom miatt ez elmaradt, ezért ma mentem újra. Ami egyébként nem szokásom, mármint a fogorvoshoz járás. Mert nem szeretem. Sőt , ezen túlmenve, kijelentem, hogy nagyon-nagyon nem szeretem. Persze ennek oka, hol másutt, mint kisiskolás koromban keresendő, mikor is többször csodásan megkínoztak, így tömény rossz élményem van a témáról. Szóval emiatt, érthetően kerülöm őket, mint a pestist. :-)
No de nem is ez a lényeg. Hanem. Gondoltam ha már elvittem a gyereket, belekényszerítem magam is abba a székbe. Ami ugye pár nap késéssel történt, de ha már egyszer bejelentkeztem, hát elmegyek. Ugye milyen bátor vagyok? (legutóbb kb 4 éve voltam, mikor is  a lány első lyukas fogát felleltem, és példát mutatván a gyereknek, én is betömettem egy pici lukat a fogamon).
Node, szóval, gondoltam nyugodt lehetek, mert jelenleg nincs rossz fogam, csak ránéz, aztán mehetek is. Így nem izgultam(annyira...)
Először is néztem egy nagyot, mert már eleve úgy állt  a dologhoz, hogy akkor" hol is az a lukacsaka"? mondom, hogy "lukacska az nincs" (jól elbeszélgettünk, mi?!  :-D ),csak ellenőriztetni szeretném.
Ezek szerint ez annyira nem magyar szokás, ha már elsőre a lukas fogat keresik, meg sem kérdezve, hogy miért is megyek...;-P végülis csak kicsit lepődött meg, és mondta is hogy okés, tényleg nincs luk.
Nade! Erre kijelenti, hogy akkor ha már ott vagyok, akkor leszed pár fogkövet! Na erre meg én néztem nagyot, mert én olyat még nem láttam a fogaimon, de hát ő a szakember, ha azt mondja van, hát van... persze eddig még sosem szedtek nálam fogkövet(mivel ugye nem volt), így nem tudtam hogyan csinálják.
Na most már tudom..... és nem mondom, hogy nagyon tetszett. Gyakorlatilag, mintha fúrt volna. Fájt, és a szám belseje még most is fáj, attól a francos készüléktől. De egy dolgot a doki javára írok, mikor belevág valamibe, nem nagyon lacafacázik, csak mondja hogy ez lesz és arra sincs időm, hogy nemet mondjak, vagy esetleg elfussak. Szóval gyors. A lány mozgó fogát is úgy kikapta, mint a huzat, a lány nyikkanni se tudott. :-) pedig addig hozzá se lehetett neki érni, mert hogy ugye az menyire fáj..
Szóval röviden így történt a "pofára esésem" a fogdokinál. Hogy mikor is magamban megnyugodva elmegyek, hogy úgyse csinál semmit, akkor mégis. És ez a mégis még fáj is...(és jelentem csak kicsit nyöszörögtem közben :-D -ciki nem ciki, ez van. csak hogy tudja, hogy nem örömmámorban úszom épp és persze azért tényleg fájt, még ha nem is eget verően..)Hazafelé pedig a lányom vigasztalt, hogy majd elmúlik. :-D Summa summárum, ha legközelebb megyek, vagy jobban felkészülök lelkileg- hisz ezek szerint sosem lehetek biztos abban, hogy nem lesz egy kis fájdalom-kóstoló- vagy el sem megyek és kész...;-P

Helyzetjelentés...

Csak hogy teljes legyen a kép, a nemrég kapott szemüveg után fogszabályzót is kap a lányzóm. :-( szuper. :-(
maga a tény , no meg az ára is....anyagi csőd....
mindenesetre remélem, hogy el fogja viselni, és a végén rendbe teszi a fogait. mondjuk jó hír a rosszban, hogy csak 12 órás kell neki, nem állandó.... ez is valami...ó, és természetesen rózsaszínűt kért, mi mást...;-P

3 nap múlva megszűnik a Google Reader!-azaz a Rendszeres olvasói "címke" is !!!

Több helyen lehet olvasni, hogy Júl. 1.től megszűnik a Google Reader. Azaz el fogjuk veszíteni a Rendszeres olvasóink és nem fogjuk látni azoknak a blogoknak a frissítéseit, amikre fel vagyunk iratkozva.
Az hogy ez a hír igaz, vagy nem, nem tudok nyilatkozni, de pár nap múlva úgyis kiderül!
Mindenesetre én javaslom, hogy mindezt megelőzendő, kikerülendő, regisztráljatok egy oldalon, ahol ugyanúgy nyomon tudjátok követni a kedvenc blogjaitok, mint a G. r.-el, és ugyanúgy fel tudnak rá iratkozni a követőink, mint eddig.
A regisztráció során az általunk követett blogokat automatikusan beemeli (gondolom a G. r.-n keresztül teszi ezt, de ezt csak tippelem), miután a megfelelő helyre kattintunk(simán felajánlja ezt a lehetőséget).
Én már regiztem rá, és ezt az oldalsávban láthatjátok is. Csak kis ügyességet igényel, de az egyik blogon találtam hozzá segítséget is (habár minden lépést nem ír ki, de azért valamit az is segít, a többire pedig rá lehet jönni).
szóval ez az az oldal, ahol regizhetsz: Bloglovin
ezen a blogon pedig találsz hozzá egy kis segítséget: itt
(mindezt nem reklámcélból írtam, vagy egyéb hátsó szándékkal, pusztán hogy segíthessek mind a blogot íróknak, mind az olvasóinknak ! )

Havas rémség...

fotó innen - mai kép a hóhelyzetről, látási viszonyokról...bár én ennél rosszabb helyeken is jártam...

Nos, állítom, hogy ez a mai nap volt a legvészesebb egész télen. Ilyen időt én még nem értem! Reggel még csak tűrhetőek voltak az utak, de ugye egész nap havazott, így du.-ra már kevésbé volt vidám a helyzet.
Ha őszinte akarok lenni, párszor közel voltam a sírógörcshöz. Konkrétabban: a kórházban mára kaptunk időpontot a lányzómnak, így nem volt mese, és reggel neki is indultunk, az egész család, mivel én mentem dolgozni, a férjem pedig be a gyerekkel a rendelőbe. Mint említettem, eddig okés volt. Az orvosi vizsgálatot letudták, aztán du. begyűjtöttem a lányt, férjem ment melóba, mi meg hazafelé...
Rémálmaimban ne jöjjön elő a hazafelé tartó út!!!! Ugye ez a tél egyébként sem volt hómentesnek mondható, és vezettem már hófúvásban . De az csak annyit jelentett, hogy az út fölött át-átsöpört a hó, és bizonyos helyeken "szépen" felhalmozta. De ez a mai! Ekkora szelet(inkább vihart) én még életemben nem értem! Szóval persze most is voltak hókupacuk, hótekergés az úton, csakhogy olyan szinten hordta a szél a havat, ami olyan pórhó jellegű, hogy nem lehetett látni. De ezt most értsétek szó szerint. Hazafelé a falvak között, senki földjén, kb 2-3- szor kerültem olyan helyzetben, hogy nem tudtam, mit csináljak. Ugyanis nem láttam SEMMIT! de tényleg semmit, A hó olyan szinten kavargott, hogy teljesen körbevette az autót, és átláthatatlan falat alkotott. Csak a kocsi orrát láttam, semmi mást. Sem az utat, sem az út szélét, semmi jelzőtáblát, vagy hogy egyenesen, esetleg kanyarban haladok-e. Képzelhetitek! Ráadásuk a gyerek mögöttem egyfolytában csacsogott, én meg sík ideg voltam. Olyan volt ezekben a pillanatokban, mintha kiestem volna a világból, de tényleg. :-) Képzeljétek el a ködöt, csak olyan sűrűségben, hogy hiába haladsz nem oszlik, olyan volt, mintha tej sűrűségben haladtunk volna. Anyukám azt mondta utólag, miért nem húzódtam le oldalra és álltam félre. Mire én: mivelhogy nem láttam hol van az út széle, úgy nehéz lett volna lehúzódnom, mert ugyan hova.... és persze nem akartam megkockáztatni egy árokba borulást, esetleg hogy valaki belénk jöjjön hátulról, inkább mentem tovább a semmiben. Egyébként ő is mesélte, hogy hazafelé látott egy autót és egy tűzoltóautót is az árokba borulva.. na szép...szóval a lényeg, hogy ilyet soha többet nem kívánok, sem magamnak, sem másnak.
Habár egyben hazaértünk(repesztettünk vagy 40-50 km/h-val... de persze nem csak mi, hanem a hiper-szuper csúcs autók is, amiknek máskor csak a seggét látom, ahogy elhúznak mellettem, vagy még azt sem...). szóval mikor megálltam, és kiszálltam, úgy ment a szívem, mint aki lefutotta a maratont és nem tudtam most nevessek-e vagy sírjak...persze a lányzót az egész nem különösebben zavarta, sem az út, sem a hó, csak akkor szeppent meg kissé, mikor emelt hangon kértem, hogy most már maradjon csendben .persze itthon elmagyaráztam miért ne zavarjon, mikor ilyen időben vezetek, úgy tűnt megértette...és mondjuk mikor ebben a ködszerű valamiben haladtunk, ő is felkiáltott, hogy hűűű, pedig ő csak oldalt látott ki, vagyis nem látott ki...no mindegy is, túl vagyunk rajta, remélem éjjel nem lesznek rémálmaim...
legközelebb lehet hogy jobban odafigyelek a figyelmeztető jelekre: mivel a reggel úgy indult, hogy mikor felhúztam a redőnyt az egy pillanat alatt felfagyott a tetejére, és meg sem mozdult. Ilyenre még nem volt példa, ugye havas volt, aztán ahogy a jéghideg szél(vihar) elérte, szépen fel is fagyasztotta a felső részre. Szóval ez már jelezte, hogy ez nem csak kis szelecske, ami du.-ra eláll(én ebben bíztam), hanem ez bizony redőnyfagyasztó vihar...ja és nem csak egy, hanem mind a 2 redőnnyel így jártam. felhúz, zökken, odafagy..majd másik is felhúz, zökken , odafagy..azóta is így van, majd tavasszal talán kienged...remélem...;-P
Egyébként most nemrég vittem ki a szemetet, mondhatom semmi sem változott, a hó vízszintesen esik, én meg bokáig süppedtem a hóban, ráadásul majdnem elvitt a szél, a kukával együtt. :-P haha, jó lett volna... nem boszorkány seprűnyélen, hanem én a kuka hátán....:-D
szóval ennyi. javaslom SENKI NE INDULJON ÚTNAK! se autóval, se busszal, se gyalog..(max. kuka hátán a levegőben szállva...;-.D)

Adrenalin növelő percek...

Hazafelé tartva, ugye az ember lánya már kissé fáradt...nade!... a legbiztosabb módszer, ha ébredni vágysz, ilyen szép havas-szeles időben vezetni! Nálam bevált és még koffein sem kellett!

Konkrétan mikor én kanyarodni vágytam, az autóm ezt valahogy nem vette figyelembe és ment tovább egyenest egy utcatábla ill. az árok felé. Még szerencse hogy az árok előtt jó kis(nagy) hókupac volt, így nem csúsztam bele. Mondhatnátok, hogy miért nem fékeztem.... jelentem fékeztem, de  a kicsi-kocsimat ez sem érdekelte, lehet hogy élvezte a csúszkálást? nos én már kevésbé...(remélem idén már nem lesz több hó, mert már nagyon-nagyon-nagyon elegem van belőle...)

Egy szörnyűséges nap ...miért is?!

Kezdem az elején: ismét csak öregebb lettem 1 évvel. Igazából nem is akartam ezt megjegyezni, de hát valahogy csak kicsúszott...;-P
Fiatalabb koromban ezt általában örömmel szoktam venni, mostanság már egyre kevésbé...olyan gyorsan megy az idő....és én még mindig nem érzem magam többnek, mint huszonéves koromban...ilyenkor elmélázom, hogy 50-60 évesen is így fogok-e érezni, mert azért az már kissé fura lenne... :-) bár gondolom igen, mert ugye a lelkünk nem, csak a testünk öregszik. és ez utóbbi viszont aztán rendesen...
ha belegondolok, szerintem az ember kb. 30 éves koráig van a topon egészségileg, utána már csak egyre rozogább, nyikorgóbb, rozsdásabb lesz. sajnos én is érzem már a korom:-D...de tényleg! persze ez furának tűnhet, hisz azért még nem őszülök (na jó, ez nem teljesen igaz, mert belefutottam már 1-2 szép, hosszú, ősz hajszálba!!!!.... gondolhatjátok, hogy" örültem"...)no de akkor is, néha legszívesebben lekapnám a hátam-gerincem, hogy jól megnyomkodjam, masszírozzam, dögönyözzem, csépeljem stb... csak ne fájjon annyira. ami azért pech, mert hát egyrészt ez ugye nem megoldható, másrészt meg, hogy egyáltalán elérjem, pár méterrel hosszabb karok kellenének(ami megint csak hiánycikk nálam)...aztán meg ott van a csípőm, na az se piskóta , mikor fáj. igazából a legrosszabb évszakváltáskor, persze azért máskor is jelez, csak hogy tudjam, létezik őnagysága.....viszont ha úgy nézem, ha egy ablak-ajtó nélküli sötét szobában éldegélnék, legalább tudnám mikor jön a tavasz, avagy az ősz...szóval akár hasznos is lehetne ez a fájdalom...;-P
no mindegy. szóval tudnék még mesélni, hogy ez-az mitől és miért fáj, és egyáltalán, de azt hiszem ennyi nyafogás elég lesz.:-D

szóval akár nézhetném a dolgok jó oldalát is, mivel egy viszonylag optimista szemlélettel vagyok megátkozva.
bár nem tudom érdekel-e valakit a jó, hisz anno mikor ránéztem 1-2 bejegyzésre, a rossz hírek torony magasan vezették a rákattintások számát, mint pl. a jó hírek. amin azért meglepődtem. mert kérdem én miért is olvassák annyian a rossz dolgaim?
1., talán kárörvendnek, hogy "haha- ennek milyen pocsék lehet, és nekem meg milyen szuper, hogy nincs ilyen gondom..." avagy
2., a  jó hír manapság nem megy hír számba..
3., esetleg a magyar nép élvezi, ha a rosszban tobzódhat...
4., vagy tán valamiféle perverzió lehet ;-D
Lenne még pár ötletem, de a választ tényleg nem tudom...esetleg valaki?! mondjuk arra is kíváncsi leszek ezt a szösszenetem hányan olvassák majd végig... mostanság több helyen is olvastam hogy valami oknál fogva a kommentelés nem nagyon megy nekünk. mert oké, rákattintunk egy-egy bejegyzésre, de írni  a blogolónak vagy valamit is reagálni rá, valahogy nem nagyon megy...ezt mondjuk én is látom, DE emiatt nem fogok nyavalyogni, úgyhogy pech, ha valaki erre számít. :-D ha valaki firkant nekem, annak örülök, de ha nem, hát gondolom annak oka van, vagy lusta az illető, vagy csak nincs véleménye, vagy bűn hülyeségeket írok, és inkább szó nélkül lelép..;-D
nos de kissé elkanyarodtam a dologtól, ott tartottam, hogy megnézlek ám titeket , hányan fogtok erre a bejegyzésemre kattintani, úgyhogy vigyázat! lehet hogy valami szörnyű címet fogok adni neki, csak hogy nagyobb legyen a forgalom, jó ötlet, nem?! :-) úgyhogy ha egy ilyen címmel találkozok, tessék nem meglepődni. elvégre szülinapom van, és most ilyen kedvem van, és ha megtehetem, hát meg is teszem és kész!!!!nahát!!!:-))))))))
na, azt hiszem tényleg jól elkeveredtem az induló mondattól, de bánja kánya, én nem... most ilyen szómenésem volt, ami jó nekem, rossz nektek...hehe, a blogolás előnyei, senki nem szól rám, hogy kuss!
de hát egy évben egyszer már hadd írjak összevissza szabadon bolondságokat, nem?! csak hogy valami jó is legyen abban hogy vénülök...;-D

no, most hogy leértem eme "rövid" szösszenet aljára, gondolom,már mindenki felvilágosodott a cím okáról. azért nagyon ne morogjatok rá emiatt, megígérem, hogy legközelebb max. csak 1 év múlva fogok így össze-vissza zagyválni, teljesen értelmetlenül, gasztro vonaltól tökéletesen távol esőn. addig is mindenki legyen jó és vidám! hamarosan ismét jelentkezem....ezt lehet akár fenyegetésnek is venni!(jah, és amúgy nem is szörnyű ez a nap: egyrészt gyönyörű idő van, másrészt, örülök, hogy ismét egy évvel bölcsebbé válhattam(legalábbis remélem). mindezért pedig köszönet szüleimnek, hogy egyáltalán megszülethettem és hogy sikeresen fel is neveltek!:-)

még egy gondolat: hétvégén jövök majd a szülinapi tortámmal is( legalábbis úgy tervezem), fejben már megvan, milyet készítek. :-) semmi flanc, mert magamnak nemigen szoktam nagy dolgot alkotni, de azért mégis készítek valamit.
aztán meg természetesen hozom a szülinapi meglepi csomagjaim is, amit Rita játékán, a többi csoporttársamtól kaptam..
hamarosan pedig a lányzóm szülinapját fogjuk ünnepelni (ő febr. 12-ei születésű-ekkor tölti majd be a 8. életévét! :-D )-úgyhogy hamarosan ismét tortát gyártok majd, habár idén az övét is jóval egyszerűbbre tervezem, nem úgy mint a tavalyi aranyhajasat....;-P

Mikor "lassan őröl az a bizonyos.."

Most már muszáj kibeszélnem magamból ezt a dolgot, mert már egyszerűen nevetséges...
nem gasztro- téma, de gondolom nem ismeretlen témáról lesz szó.. konkrétan, az ügyfélszolgálati tevékenységek "gyorsaságáról"...
 ehhez tudni kell, hogy mi magunk jelentjük be a gáz és villanyóra állását, mert nekünk így jobb, mint mikor átalányt fizettünk. na most, a legutolsó alkalommal, szépen beküldtem, tudtam kb. mennyit kell majd fizetnem. nade! nem egészen így alakult, mivel a bejelentett óraállás, valamiért hetekkel később ért csak be a központhoz, és egy nappal azelőtt jött az email, hogy beérkezett, miután már ki is állították a elfogyasztott gáz értékét( anélkül ugye, hogy az óraállást tudták volna) ez egyébként nem is jelent meg az oldalukon, csak hogy mennyit kell fizetnem.  
no, gondoltam nem lesz ez jó, mert nem óhajtok majd dupla mennyiségért fizetni, miközben nem is annyiról küldtem el az óraállást.
tehát írtam szépen az ügyfélszolgálatnak, eddig ok. a választ persze nem siették el, de közölték velem, hogy még ilyen olyan adatokat kérnek. oké, elküldve, csatolva az előző levélhez. kb  1 hétre rá, újabb email jön, hogy sajnos nem tudnak foglalkozni a témával, amíg még 2 adatot meg nem adok. okééééééé, (habár a 2 adat közül az egyiket elküldtem!!! az előző levélben-direkte vastagon szedve!, de aban a levélben még nem kértek még egy újabb adatot, amit tehát most pótoltam. persze közben a csekk is kijött (naná!! ezzel nem húzzák az időt! ), de nem óhajtom befizetni! miközben most az újabb válaszlevélre várok. most küldtem el a nemtudom már hányadikat, és most már remélhetőleg minden adat megvan nekik,hogy meg tudják nézni, mi a helyzet az ügyben....most már mindet vastagon szedve írtam be!!!... ha csak persze a következőben nem kérik a melltartó és bugyi méretemet is, ezek után....;-P
Nem lenne egyszerűbb, mondjuk ha a bejelentő oldalukon feltüntetnék, hogy ha valakinek gondja van, akkor milyen adatokat kérnek csatolni?! egy csomó felesleges munkát és bosszúságot megspórolnánk, mindkét részről... de ez csak az én józan paraszti elgondolásom...

(ezen bejegyzés hatására új címkét nyitok-apró bosszúságok címmel... hogy azért legalább itt helyén legyenek a dolgok ;-S )