Meixner hívóképek tabló - gyerekeknek

Az elmúlt hetekben nagyon sok betűt tanultunk már meg, lassan a végére is érünk. Sajnos néhány tanuló kever néhány betűt, van, aki nem tudja a nyomtatottal leírni írott betűkkel, és van olyan másodikos tanítványom, aki a kétjegyű betűket keveri. Így arra gondoltam, készítek egy tablót, ahová felteszem a hívóképeket amit az interneten találtam (ITT és ITT), és kinyomtatom ezeknek a gyerekeknek. Így, ha gondjuk van, lesz segítségük. Sok munkám volt vele, most sem tökéletes, igazítok is majd az alsó soron, de késő estére végeztem vele valamelyik nap, és tényleg nem volt már energiám.

Tudom, hogy néhányan tanfolyamra hivatkozva esetleg bírálni fognak, de miután a héten rábukkantam egy olyan oldalra, ahol réges-régi olvasókönyvek voltak, megerősödött az a véleményem, amit egy kolléganőm 30 éve mondott: nincs Romankovics-, Tolnayné-, Meixner-módszer. De van Rakóczkiné-, Siposné-, Virágné- (sorolhatnám tovább) módszer. 

Végül is mi a célunk? Az, hogy minden gyereket megtanítsunk írni, olvasni. És hogy kinél mi válik be, az a gyerekektől függ.

Meixner-módszer az olvasás-írás tanításban

Eddig főleg matekhoz kapcsolódó dolgokról írtam, de itt az ideje, hogy az olvasás-írástanítási módszerekről is említést tegyek.

Azt mondják, egy pedagógusnak folyamatosan meg kell újulnia. Szerintem akik ezt mondják, nem tanítottak alsó tagozaton, mert akkor nem mondanának ilyet. Ha ugyanabból a tankönyvből tanítunk, akkor is minden alkalommal (minden 4 évente) mást csinálunk, mivel mások a gyerekek, vagyis megújulunk, akár kérik tőlünk, akár nem.

Nekem olyan szerencsém volt, hogy a 23 év alatt kipróbáltam néhány módszert és tankönyvcsaládot. (Romankovics, Apáczais, Dinasztia, Nemzetis malackás tankönyvcsaládokból tanítottam.) Vagyis minden egyes első osztályommal újabb tankönyvcsaládot használtam.  

Tavaly újra a váltás mellett döntöttem. Egyik kolléganőm hívta fel a figyelmemet a Meixner-módszerre, a Játékház tankönyvcsaládra. 

Először idegenkedtem, mivel késleltetett írástanítással tanít, de ahogy teltek a hetek, egyre jobban bebizonyosodott számomra, hogy ez az a könyv, amiből ezentúl tanítani szeretnék. A gyerekek megtanulták a betűket, folyékonyan olvasnak, értik is, amit olvasnak. A helyesírásuk pedig egyenesen csoda. Tehát nekem ez "AZ OLVASÓKÖNYV". 

Ami miatt írok, az az egyik könyv, amit mi csak vödrösnek (1.o.: Játékház. Feladatlapok I. a Képes olvasókönyvhöz az általános iskola 1. osztály számára [98489/I]), illetve citromosnak (2.o.: Játékvár. Feladatlapok [98540/F])  hívunk. 

Lapokat kell szétnyírni, és így tevékenykedve a gyerekek szótagokból raknak ki szavakat, szavakat egyeztetnek képpel, mondatot egyeztetnek képpel. Szerintem bármilyen tankönyvcsaláddal tanuló gyereknél érdemes lenne otthonra beszerezni ezeket a könyveket, mert a gyerekek játszanak, de közben tanulnak, bővül a szókincsük, mondatok közötti összefüggéseket fedezhetnek fel.

Mivel én ránézésre megrettentem a sok nyírnivalótól (ugyanis én magam nyírtam ki a lapokat az elmúlt év során és az idén is, illetve drága édesanyám segített be, átvállalva a munka oroszlánrészét), kitaláltam a "korongozást". Ehhez a nyári szünetben minden gyerek számára különböző színű kartonból korongokat készítettünk a lányaimmal. A feladatlapok felső részére különböző filctollal köröket rajzoltam, az alatta levő részbe kellett nekik a megfelelő helyre tenni a filctoll színének megfelelő korongot.
Természetesen nem minden oldalnál alkalmazható, de így is csökkent a felnyírandó lapok száma.

Kíváncsi lennék, mi a véleményetek az ötletemről, ugyanis egy hozzáértő valaki azt nyilatkozta, hogy : "A "korong" segítségével pontosan az a fázis marad ki, amire a tanulóknak szüksége lenne a biztos tudás megszerzéséhez." 

Tehát így már nem szerzik meg a biztos tudást? Egyébként a Logico feladatainál láttam ehhez hasonló jelölést a lapok szélén, azért gondoltam, hogy ezeknél az oldalaknál is használható.