Szavakból, csendből

és zongorahangokból épülnek a terek, melyekben élek-halok.
Olyan terek ezek, ahol nagyon fontos, hogy a Clementi-féle sonatine-k olyan pontosan és szépen szóljanak, mintha az számítana.

A megtett út s az útelágazások döntései által behatárolt világomban mind több az, ami én itt már sose leszek. De az az egy, ami vagyok és még lehetek, annyira szép, ha én azt tudnám!

Köszönöm a játékot és a barátságot...Már tegnap becsomagoltam ajándékomat annak az egy ismeretlen barátnak, akinek ma reggel indulás előtt kihúzta ugyan Enikő a nevét, de nem mertem még én sem megnézni, csak nagy sokára.
Kedves Adin(k)a, nagyon örülök neked, s ha olvasod ezt, írd meg a címed, hogy útnak indulhasson  postaládád felé egy kis csomag.

Mikor különösképpen

szokásosnak tűnik az előttem álló nap, mindig arra gondolok, hogy nem baj.
A fényképezőgépem a legjobb barátom, mert mindig velem van. Igaz, egyszer leejtettük, ezért néha nem működik, meg kicsit ütött-kopott is, nyilván. Este aztán néha visszanézem a képeimet, és soha nem látom őket szokásosnak.
Mi az, hogy szokásos nap, nincs olyan, hogy szokásos nap.

Múltkor a félelemről írtam, de most a bátorságról fogok, ha csak az egészen hétköznapi, másoknak egyáltalán fel sem tűnő bátorságról is...

Ha eszetekbe jut, időtök engedi, s kedvetek is úgy tartja: leírnátok egy-két szóban az utóbbi napok-hetek legbátrabb történetét? Nagyon érdekelne. S hogy én is adjak valamit, s mert majd' minden évben kigondolok valamilyen szerény játékot: a jövő kedd reggelig kommentelők közül kisorsolt valakinek majd küldök egy kis valamit, de talán leginkább csak csokoládét, teát, virágmagot, szívem minden szeretetét.

Elkezdem én: ma este, néhány hozzám hasonló korú bakfissal (akik közül csak egyiket ismerem) egyetemben, beautóztunk a városba életem első zumba órájára. Senki sem sejti, mennyi bátorságot kellett nekem ehhez az idők folyamán gyűjtögetni...

Egy órával

ezelőtt, mikor még ketten írtak utoljára néhány verssort (és még világos volt odakint), szépen egyenként felírtam a neveteket cetlikre és most megkértem Enikőt, húzzon ki kettőt közülük. Iri és Zdora nevét húzta ki. Holnap el is küldöm nektek a lovakat, ha megírjátok a címeteket. (Ide: prodan.martakukacgmail.com)

Köszönöm, hogy játszottatok velem, szívből örültem minden egyes verssornak, mindent elolvastam és mindig elképzeltem azt az embert, aki mögötte van, aki nem sajnálta az idejét leírni és elküldeni nekem és mindannyiunknak. Hihetetlenül jól esik. Most ezt inkább elküldöm és nem szaporítom tovább a betűket. A legfontosabb dolgokat úgyis olyan nehezen lehet megszokott szavakkal kifejezni.

Ezek a

szélben lobogó sörényű kislovak egyrészt azért készültek, mert szerettem volna még néhányat csinálni, mielőtt félreteszem a tudományomat azon időkre, mikor saját unokáimnak fogok majd ilyesmit kötni (remélem), másrészt egyszer régen megígértem, fogunk még olyat játszani, hogy én készítek valamit, ti pedig egy komment árán a játszás örömét valamint annak esélyét nyeritek, hogy egyik ilyen tökéletlen ( ajándék lónak ne nézd a fogát! :) készítmény a tiétek lehet.
Nem az én ötletem, de valahol már láttam és nagyon tetszett: a hozzászólásban egy vagy néhány verssort kérek, ez lesz az én nyereményem a játszás örömén kívül. Nem a blogot szeretném népszerűsíteni, nem kommenteket akarok vadászni, egyszerűen csak így szeretném megköszönni, hogy itt vagytok, titokban vagy nyíltan. Így kevésbé érzem magam egyedül itt a messzi távolban.

Jövő hét szerdán, május. 5.-én este 9 órakor kihúzok két nevet, csütörtökön pedig el is küldöm szanaszét a nagyvilágba a lovacskákat.




Ui. Még csak annyit, hogy minta alapján készültek a játékok, utólag tudtam meg, hogy Freya Jaffke készítette ezt a mintát eredetileg, amit aztán kicsit átalakítva, de használtam.

Olyan

nagy kedvességgel invitálódtam Zsuka által a mondj hat lényegtelen dolgot magadról című legújabb körjátékba, hogy most aztán törhetem a fejem a hirtelen lényegessé váló lényegtelenségeken...Én már öreg blogger vagyok kérlek, részt vettem már pár ilyesmiben, s ha nem muszáj, akkor inkább elkerülöm mostanság, de nem azért, mert ünneprontó lennék, csak hát mindig arra gondolok, annyi más érdekes dolog van a világon önmagamon kívül. Szóvalakkor:
Egy. Nem vagyok csapatjátékos, messzire elkerülöm például a labdajátékokat is - néha pedig nincs szerencsém. Augusztusban ugyanis részt veszek egy anya-lánya focimérkőzésen, s most legalább tudjátok, milyen lényegtelen dolog miatt nem várom annyira az augusztust. (Ó, hadd essen az eső akkor...:)
Kettő. Nem szeretek telefonálni, jaj de mennyire nem. Persze, ezen lényegtelen dolog nem tart vissza attól, hogy azokkal, akikkel nem lehet másképp, így tartsam a kapcsolatot. ( S most legalább lelepleződött azon titkom is, miért nem vagyok soha elérhető a messengeren, vagy a skyepon...) S mikor a német mobilom csörren meg, néha még egy "Uram, irgalmazz"-ot is elrebegek, arra gondolván, ha már mindenáron fel kellett engem hívjon az a kedves ember, legalább lassú és érthető művelője legyen Goethe nyelvének...
Három. Nem vagyok egy kifejezetten small talk embertípus, de most legalább már nem irigylem azokat, akiknek ez semmilyen nehézséget nem okoz. S most elbizonytalanodtam, hogy létezik-e egyáltalán olyan kifejezés, hogy small talk, vagy én találtam ki, de hát igen, létezik, s ebben a pillanatban találtam egy olyan oldalt is, ahol állítólag megtanítanak ezen - ismeretlen társaságban olyannyira életfontosságú - képesség elsajátítására, úgy hogy az is lehet, hamarosan érvényét veszti ezen típusjegyem.
Négy. Nehezen tudom ám a hatot összeszedni, szerintem nekem nincsenek is lényegtelen dolgaim...
Öt. Többször is álltam már a blogozás abbahagyásának peremén, de ez mondjuk tényleg lényegtelen, mert eddig még nem tettem meg.
Hat. Most mennem kell ébreszteni a gyerekeket, s ez egyáltalán nem lényegtelen, mert olyan jó, hogy van kit ébreszteni...ha nem lenne, akkor is biztosan boldog lennék valamilyen formában, mert lényegtelen dolgok - így a hatodik pont végére már biztosan tudom - nincsenek, és hát nem az a lényeg, hogy mi adatott nekem ebben az életben, hanem hogy találjam meg az örülnivalót benne.

Már éppen

ideje megint valamilyen kis teszttel előrukkolni itt...ezt már több helyen is láttam. Szóval ilyen az én szivárványom. Szerintem szép lett. (Egyedül a jellemzés utolsó mondatával nem tudok mit kezdeni, a többi nagyjából passzol...mondjuk nem kell hozzá teszt, hogy ezt tudjam: elég, ha elhatározom, meg akarok tanulni zoknit kötni...;)

Your rainbow is intensely shaded violet, blue, and white.

 

 

 

 

 

 

 

What is says about you: You are a tranquil person. You appreciate beauty and craftsmanship. You are patient and will keep trying to understand something until you've mastered it. People depend on you to make them feel secure.

Find the colors of your rainbow at spacefem.com.

Szóval, az

első cetlit Sára húzta ki, ő pedig nem más (remélem, látszik valamennyire), mint Both Erika. :)



Anna húzta a másodikat, ő pedig Klári lett. :)



A harmadik cetlin pedig egy gentleman neve áll: Bélus, akinek most blogot kell indítania. :)



Kérlek, írjatok egy mailt nekem (prodan.martakukacgmail.com), és írjátok meg, milyen színű gyönggyel kérítek a láncokat, illetve milyen hosszú is legyen pontosan.

Illetve: három kislány is szeretett volna nyerni, ezért számukra külön fogok készíteni egy-egy nyakláncot. Angelika, Boglárka és Anita szülei is írjanak egy kívánságmailt nekem. :)

Kiszabadultak az

események a felügyeletem alól. :) Ugyanis a gyerekek összevesztek azon, hogy ki húzzon sorsot. Ezért sorsot húztam azon célból, hogy kié legyen a megtisztelő feladat. Sára lett a nyertes, de a másik kettő olyan elkeseredett volt, hogy ezért ők is húztak, így három nyertes lett. Mindjárt azt is megmutatom, hogy kik. :)

Nos, tudom,

hogy kezdek már uncsi lenni...de :)...elkészült a harmadik láncocskám is. Ez meglehetősen elegáns lett, pedig csak cérna és fekete gyöngy kombinációja.



S mivel:
1. szeretném meglovagolni a legújabb blogdivat ( lehet, hogy csak nekem az) hullámát, valamint
2. napokon belül két éves lesz ez a blog, valamint
3. a számláló, amit akkor indítottam újra, mikor Németországba költöztünk, s tulajdonképpen semmiféle praktikus oka a létezésének nincs, mert az én kíváncsiságom nem nevezhető praktikus oknak - szóval ez a számláló hamarosan eléri a 33333-as számot, aminek ugyancsak semmiféle néven nevezendő jelentősége nincs, valamint
4. mert annyira szeretek okot találni egy kis ünneplésre, továbbá
5. szeretném megköszönni, hogy vagytok, hogy jelenlétetekkel itt otthonossá teszitek ezt a virtuális kis helyet, amit elfoglalok a blogvilágban ( s ennyi talán épp elég a szép szavakból, nehogy még elsírja magát valaki), tehát
6. akik szombat, január 31.-e estig hagynak ennél a bejegyzésnél egy kommentet, azok közül kisorsolok valakit, akinek (fiúk esetében a feleségeknek:) készítek egy ilyesmi láncot. (Feketén kívül van még sötétbarna, világoskék és pici sötétzöld fagyöngyöm is, tehát lehet majd választani.)
7. További szép estét kívánok, én elmentem pizzát sütni.

Nos, megdobódtam

egy virtuális hógolyóval Kastanie kedvességének köszönhetően, és remélem, hamarosan egy igazival is meg fogok dobódni, mert az időjárásjelentés havat jelez, és én már nagyon várom. Néhány kérdésre kell válaszolni, szóval:
Horoszkópod: nem tudom pontosan, mert nem hiszek benne, nem is értem, hogy lehetne bármilyen csillagállás hatással az én napjaimra, vagy az én tulajdonságaimra.
Egyéb események, amikor megszülettél: szerintem az én megszületésem ténye volt a legeslegnagyobb esemény...a családunk életében mindenképpen.
Ha nyernél a Lottón: ez sem fog soha előfordulni, mert nem szeretnék olyan pénzt, amiért nem dolgoztam meg. Ha belegondolok, nem minden kapott pénzért dolgoztam meg, de az más kategória, ha például a szüleitől kap az ember valamit.
Rossz szokás: mindig elkeverem a fésűt, tehát nem a helyére teszem, és akkor mikor nagyon kellene, sehol sincs, és ez egy négy nőszemélyes családban nagy feszültségeknek a forrása...Úgy tervezem leszokni, hogy vagy a nyakamba akasztom ezután, vagy veszek egy tucat fésűt, hogy legyen bőven mindehol.
Ha web-böngésző: Google
Ha koffein: Van egy reggeli kávé, meg egy ebéd utáni. Nagyon szeretem. Főleg barna cukorral édesítve.
A legutóbbi könyv, amit olvastál: magyarul Polcz Alaine-től a Nem trappolok tovább, németül folyamatosan olvasok egyszerre több könyvet is, ilyen mindenféle könyveket, amit csak be tudok szerezni.
Színeid ruhában: sötét és világoskék, szürke, bordó, fehér, nagyon világos barna.
Most mi van rajtad: nyúzott farmer, sötétkék pulóver.
Ha háziállat: szeretnék egy macskát.
Amit soha nem választanál háziállatnak: : egeret
Amit legjobban szeretsz magadban: meglátom a szép oldalát is a dolgoknak, van humorérzékem.
Tíz év múlva hol látod magad? : Fogalmam nincs. Épp ezért nem is írtam oda a céltudatosságot az előbbi ponthoz. Minden megtörténhet...:)
Legutóbbi nagyon jó élményed: ez a december telistele van jó élményekkel. Hogy melyik volt a legutóbbi...ha már választani kell, akkor legyen a tegnapi telefonbeszélgetés Anyuval, az jó volt.
Hát akkor, legyen egy szép napotok...most nem szeretném senkinek névreszólóan továbbadni, de aki szeretné, az megírhatja a saját válaszait...

Eleget téve

a kiPCzési játék örömteli kötelezettségének akkor én most megemlítem: Amilgade-t, Kötéltáncos-t, Idrah-t, Kanyát és Szentpyr-t, és remélem, hogy nem felejtettem ki senkit. Köszi, hogy gondoltatok rám. Amúgy fogalmam nincs, mit írjak magamról, egyrészt azért, mert szerintem már mindent leírtam, amit lehetett,(emlékeztek még a 100-a listámra? :), másrészt meg addig is változhatok, míg leírok valamit és akkor már nem lesz érvényes a dolog...harmadrészt meg, inkább másról olvasnék most, mint magamról.

...közben eltelt egy jó idő, mert vettem ma egy német karácsonyi dalos karaoke dvd-t, és énekeltünk egy csomót Sárával, és ennek köszönhetően teljesen elment a (nemlétező ének)hangom, mert túl magasra állították be a hangszerelést, és hát én legalábbis inkább cincogtam, mint énekeltem, de cincognia is kell valakinek.

Szóval, még mindig nem tudom, mit is írjak magamról, de azt hiszem, amiket írok, azok eléggé jellemeznek, így hát nem is gondolkozom tovább. Közben meg kezdek kíváncsi lenni, hogy ki is lesz az amerikai elnök.

Mindenféle

mindenfelé csapongó gondolatokat vár tőlem Gira egy ilyen blogos üveggolyós játék keretében. Nem tudom, honnan az üveggolyós elnevezés, de az a lényege, hogy le kell írni, mi jut eszembe az ABC betűiről. Ám legyen, tehát akkor aszongyahogy:
A - Anna (de az "aranyos" is eszembe jutott, valószínűleg a két gondolat nem független egymástól)
Á - álom ( ez alvás közben szokott előfordulni a szó hétköznapi értelmében, és én nagyon szeretek aludni)
B - bicikli (mikor tanultam biciklizni, mindig a megállással volt baj, mert ez nem normálisan történt, hanem egyszerűen elengedtem a kormányt, aztán jól elestem. Ezt annyiszor megismételtem, hogy az ember, akinek a háza előtt volt a "megállóm", már kiült, és várta, mikor jövök megint.)
C - cica ( volt egyszer egy Fernandó nevű macskánk, akiről később kiderült, hogy lány, és olyan emancipált volt, hogy a kis kölykeit beköltöztette a fiúkutyánk óljába,( akiről később nem derült ki, hogy ő is lány lenne,) és csak szoptatni járt "haza".)
D - dübörgés (de erről nem a zaj jut eszembe, hanem már örökre a gazdaság...)
E - egyébként (nagyon szeretem használni, ha kell, ha nem)
É - Értelem és Érzelem (Jane Austen rajongó volnék)
F - fenyőfazúgás (aki járt már fenyőerdőben, tudja, miről beszélek)
G - galagonya ( és a galagonyáról Döbrönte, meg Weöres Sándor, ez utóbbi kettőről pedig Annáék :)
H - halihó ( Boci mindig így köszön...)
I - illatok ( levendula, kávé, friss fű, széna...)
J - játék (ez is az, és szeretem az ilyesmit, mert nincs jobb a szavak játékánál, ahogy itt pattogtatjuk szerteszét a világban)
K - kegyelem ( ami megtart)
L - locsolás ( ezt szoktam én elfelejteni a virágaimmal kapcsolatban, de mostanában tényleg locsoltam őket, és mégis van, ami tönkrement, illetve hát, hadd legyek pozitív: van, ami (még) nem ment tönkre :)
M - Márta (vagyis én...Apu kedvéért lett ez a nevem, szerintem szép)
N - Németország (új lakóhelyünk, ahova soha nem költöztünk volna, ha rajtam áll, de mégis itt vagyunk, és jó, hogy itt vagyunk. Ha máshol lennénk, az is jó lenne, lényeg, hogy legyünk valahol, az otthon ott van, ahol együtt lehetünk és ahol muffint tudok sütni, meg saját asztalom van:)
Ny - Nyikita ( nem tudom miért :), ez egy jó kis orosz név, és itt már felismerem az orosz illetve amerikai akcentussal németül-beszélőket, és fogalmam nincs, milyen a magyar akcentus, mert a maga furcsaságait nem veszi észre az ember)
O - olló ( van összesen vagy 4-5 ollónk, de ha Tibinek szüksége lenne rá, akkor egy sincs meg, és mindenki keresgél nagy dünnyogések közepette:), ugyanez a helyzet a tollakkal is :)
Ó - Óz, a nagy varázsló (el kellene még egyszer olvasni)
Ö - öregség ( tartok tőle )
Ő - őskövület ( nincs hozzá kommentárom, nem tudom, miért ez jutott eszembe)
P - pillangó ( nemcsak szépek, de egy mély tanítás az egész kis életük)
Q - quiche (ez egy francia ételféleség)
R - remény ( ma felhívott egy rákból éppen felgyógyult néni, aki hallott rólunk és elkérte valakitől a telefonszámom, hogy beszélhessen velem...itt van a rehabilitációs klinikán...nagyon régen költözött ide Magyarországról, alig tud már magyarul, de felhívott így ismeretlenül, hogy beszéljünk. Szeretném meglátogatni. És remélem, hogy a gyógyulása maradandó.)
S - sóska, sáska (egyiket sem szeretem)
SZ - szobafogság (néha kérik a lányok, hadd legyenek szobafogságban...felőlem! :)
T - Tibi (miheziskezdenéknélküle?:)
Ty - tyúk (van más Ty betűs szó is vajon?)
U - ugyanmár! (ezt is gyakran használom, amikor mérges vagyok, de nem gyakran vagyok mérges)
Ú - út (vajon melyik az én utam? - mindig ezt kérdezem, pedig hát azon járok...)
Ü - ügyelet (nem szeretem, ha Tibi ügyeletes)
Ű - űr (van más Ű betűs szó is vajon?)
V - vadló ( jobb elkerülni őket)
W - witz (így mondják németül a "vicc"-nek, legalább ezt nem felejtem el)
Z - zizzent (mindenki lehet néha)
Zs - Zsezse (néha így hívjuk Enikőt, nagyon illik hozzá, de nem tudnám elmagyarázni, hogy miért)

Akkor ezt most tovább kell gurítani? Ha van kedvük hozzá, akkor legyenek a következő "áldozatok"....kiislegyen, kiislegyen...juj, nem tudom. Senki se jut eszembe. Aki kéri, az írhatja tovább, de tényleg. Nekem jól esett az én listámat megírni, köszönöm a lehetőséget :) .

Ma legalább

kismillió helyen láttam, aztán végülis én is jelentkeztem ebbe a továbbgörgős Pay It Forward játékba. Aki látta a filmet az máris érti a lényegét... s most jól idemásolom más blogjáról a szabályokat:
1. Csatlakozhat bárki, akinek van blogja.
2. Az első három kommentben jelentkező kézzel készített ajándékot kap tőlem.
3. Az ajándék az elkövetkező 365 nap valamelyikén fog érkezni.
4. Cserébe előre kell fizetni, mégpedig úgy, hogy ezt a felhívást a jelentkezők is közzéteszik a saját blogjukban, vagyis maguk is megajándékoznak három embert.

Valószínüleg nem olyan nagy cucc az én balkezeim által készített valami, de na. Meg aztán egy ajándékot kapsz, és hármat kell adni...:) De akinek van kedve, az jelentkezzen. Akinek pedig nincs, az ne jelentkezzen. Most pedig, száz szónak is egy a vége, vagy kettő: jó éjt!:)