Szürke sírkövek

Maréknyi kis sírhalom a temetőben,
Némán állok, szemem könnyekben,
Mit mondhatnék, hisz nem ismertelek,
Te voltál az elsőszülött gyermek,

Édesanyánk fájó szívvel mesélte,
Fia is született, de az Úr elvette,
Szerető ölelést sosem érezhettél,
Velünk együtt már nem élhettél,

Egy ártatlan, kis csecsemő voltál,
Aki nem vétkeztél, s nem hibáztál,
E világ téged be nem szennyezett,
A legelső utad Jézushoz vezetett,

Aludj, pihenj hát tovább, édes bátyám,
Most már átkarol téged az édesapánk,
Oly korán utánad ment a hosszú útra,
Itt hagytatok mind engem magamra.

Minden olyan rideg most körülöttem,
Szürke sírkövek néznek rám meredten,
Itt pihen nagymamám, s nagypapám,
Édesapám, s az egyetlenegy bátyám,

Hozzátok lehajolok, gyertyát gyújtok,
S a szívemben mindig velem vagytok,
Kedves arcotokat sohasem láthattam,
A legnagyobb fájdalom, mit kaphattam.

2012. október 17.

J_Myra