Egy korona,ami egykor ékes volt,
Ragyogott,s azon nem látszott folt,
Ötvöse csiszolta,s a napsugárban fénylett,
A ház csillogott,amikor oda belépett.
Hosszú éveken át ott tündökölt,
S Ő egyre jobban a magasba tört,
Apródjai mind ott voltak körülötte,
S azt a házat, az arany beterítette.
De az ékes korona többre vágyott,
Számára a nagy világi élet hiányzott,
Kitörni akart a bearanyozott házból,
Másoknak átadni a ragyogást magából.
Ezért elhagyta ötvösét,s apródjait,
Könnyű prédává tette ékességeit,
Új ötvöst választott,s szívében hitte,
Most jött el fényességének kezdete,
Ami eddig a napsugárban fénylett,
Az napról-napra, egyre fakóbb lett,
Ötvöse nem csiszolta nem ápolta,
Minden ékességét a sárba tiporta.
S ma már eltűnt a díszített korona,
Csak kopott réz darab él egy házba,
Vissza tekint a fényes múltjára, s érzi,
A bearanyozott ház, még ma is hiányzik.
2013.01.05
J_Myra
J_Myra
