Pacsirtamadárnak a szép dala,
Nem csendül fel a nagyvilágba,
Kényelmes szobába,s kalitkába,
Bús dala szól nyitott ablakába.
Vágyakozva csak nézi az eget,
Neki tavasszal sincsen kikelet,
Mindegy az hogy melyik évszak,
Bánatában dalol,csak ez marad.
Megpróbált szabadon szárnyalni,
S a sziklák fölött magasan szállni,
Bejárni ott a világot látni az eget,
S már tiszta forrásból inni a vizet.
Az öröm dalát csak dalolta mindig,
S ez lett a nagy bánata már megint,
Szeretgették őt,lágyan simogatták,
Újra csak,abba a kalitkába bezárták.
2017.03.26.
J_Myra
