Csak várni a napsütésre mindig,
A kék égre hogy a rózsa kinyílik,
Koldusként állok a hideg esőben,
Valaki megszárítson fel melegítsen.
S amikor rám ontja sugarát a nap,
Érzem többé nem fázom betakargat,
A bárányfelhőket nézem csodálva,
A madarak felettem ahogy szállnak.
Elfelejtem az esőt,s a hideg szelet,
A tisztás réten,én virágokat szedek,
Kék nefelejcs piros pipacs rezeda ,
Koszorút fonok belőlük a hajamba.
Magas jegenye fa,sok sűrű lombja,
A napsugár fényét eltakarja nyomba,
S az árnyékot terít maga körül éppen,
Újra hallom,a fa levelén eső cseppen.
2017.03.03.
J_Myra
