Ha az ember azt álmodja, hogy nagy bőszen
pralinét készít (ki tudja miért, vagy inkább miért éppen akkor), majd elmegy kedvenc áruházába egy gyors kenyér-tej túrára és beleszalad egy utolsó darab szilikon bon-bon formába, mely otthagyhatatlanul megigézi pár lépésre innen pedig egy szép csomag (nem olcsó, ámde) felettébb gusztusos, már-már szabálysértően szabályos kockára szelt
tejkaramellába botlik - szó szerint, akkor az ember nekiáll pralinét készíteni!
Így történt, hogy akkor már megadva magam a Sors jobb kezének visszafordultam
fehércsokoládéért, melyből a biztonság kedvéért mindjárt 2 táblával is került a kosárba a 3 tábla ét- és 2 tábla tejcsoki mellé. A
törökmogyoró nálunk alaptartozék a konyhában így már csak a
tejszínt kellett felkutatni és már kész is volt a bevásárlás a végrehajtandó projekt nagyszíbású tervével együtt.
