December 31. Fázisok

Ebben a hónapban több bejegyzés születik, mint egész évben. Talán visszatér a blogos kedvem???
1995 óta most volt az első karácsony, hogy nem a suli adventi estjéről estem be a fa alá.  Ez alatt az idő alatt szépen lassan leszoktam a nagy karácsonyi készülődésről. Az idén nem voltam benne a műsor előkészítésében, de hű maradtam a sokéves hagyományhoz, és nem sütöttem semmit. (A szokásos bejgli a mama reszortja, hál istennek, megcsinálja.)
A rettenetesen hosszú(nak gondolt)  szünet nagyja eltelt, és ... nem nagyon dicsekedhetem.
De ma megjött a karácsonyozós kedvem, és hajnalban nekiálltam sütni. :o)  Lesz itt eszem-iszom, dínom-dánom! Készítettem  töpörtyűspogácsa-csipszet (jó, a második adagot nem sütöttem túl) meg világszép kuglófot. Kár, hogy egyikből sem ehetem. Találtam a neten egy receptet, amely arra biztatott, hogy a kelesztett pogit a kenyérsütő összegyúrja. Ez kell nekem!!! Jól megdolgoztatni a drágát. A kenyérsütő úgy került hozzánk, mit a mikró. Vagy 20 éve kitaláltam, hogy nekem pedig mikró kell. TJ erősen tiltakozott, de éppen jutalomosztás ideje volt. (Tudja még valaki, mi az?  És a következő generáció?) Megvettem a legoccsóbbat, hogy úgyis hamar tönkremegy, majd veszek valami okosabbat. No, ki használja a legtöbbet? És volt valami baja az elmúlt 20 év alatt? A kenyérsütő dettó. A mikor annyira beteg voltam, hogy a fél kiló lisztet felemelni is alig tudtam, nem hogy még kevergessek is bármit, viszont valamivel el kellett foglalnom magam itthon, hogy ne folyton azt figyeljem, hol fáj és mennyire, a netren talált receptek nagy részét kipróbáltam. Hogy kíméljem magam, beszereztem a legegyszerűbb kenyérsütőt, kevergetni jó lesz az is. Meg  majd úgyis hamar  kipurcan. 7 éves. És dolgoztatom szorgalmasan. Egy nagy baj van, mindössze 36 deka lisztre vannak kitalálva a receptjei (amit éppen nem találok. Mármint a könyvecskéjét), és ehhez kellene alakítani a többi hozzávalót. Mondjuk, ha egy fél kiló liszthez egy tojás kell, akkor ... Ámde ez való nekem! Mindent gondolomra teszek bele, vagy közel annyit, amennyit kiszámítottam. :o)  Eddig még semmit nem kellet kidobni az elméretezett hozzávalók miatt. :o)  Állítólag finomak a cuccok. Ha én egyszer újra megkóstolhatnám őket!

Ezek készültek ma:

Ezek meg tegnap:

Azaz továbbra is alig horgolok, viszont (sokat) olvasok. Pl elolvastam egy trilógiát Dennis Lehane-tól/-től. Ügyesen az utolsónál kezdve (azt töltöttem le először), a  legelsőt pedig tegnap fejeztem be. Jó volt, mert midig tudtam, hogy a hősöknek nem lehet semmi komoly  bajuk - hiába sebesíti meg az író őket olykor egészen súlyosan-, hiszen az előzőleg olvasott könyvben folyton azon boronganak, hogy kinyírták az aktuális rosszfiút. Viszont elgondolkodtató kérdéseket vetnek fel a regények arról, hogy mi a helyes és a helytelen, helyes-e mindig a törvény betűinek engedelmeskedni, és ha nem, akkor megteheti-e bárki, hogy önmaga döntse el, joga van-e valakinek - bármekkora féreg is  - élni, vagy le lehet csak úgy puffantani. (Nem.)

És most belevetem magam a rendkívül izgalmas Kőszívű-be, már alig tudom kivárni, hogy kiderüljön, megmenekül-e Ödön a farkasok elől, és elveszi-e Rideghváry az özvegyet. :o))  Annyira unom már a kötelezőket újra és újra elolvasni!!!!
Nem, előbb megfőzök holnapra is. És majd holnap olvasom egész nap ezt a nagyon izgalmas története.  Ha meg unnom, javítgatom a 11.-esek portfólióját.
A szerencsemalackával kívánok

mindenkinek 

boldog új évet.

Boldog új évet mindenkinek

Így már persze érthető az előbbi bejegyzés elfajzott malaca. Megjött a papa, és kiderül, hogy rá hasonlít. Mindannyian szétszóródtak a nagyvilágban, néhány elkésett ajándék kísérőjéül, vagy csak úgy némi szerencsekívánsággal költöztek az új gazdájukhoz, nekem csak a kép marad. De abból egy csomó. :o)

 Tegnap madaras nap volt, illetve javításos. Szerencsére élvezettel javítottam a kölkek nagyszabású munkáit (a Tragédiából készültek portfóliók - sok-sok és kreatív feladattal, amit igazán színvonalasan oldottak meg), amikor meg belefáradtam az olvasásba,  gyorsan készítettem egy madarat. :o)
Úgy mint egy baglyot:

És egy ... ??? ilyet:

Az esti program pedig (a Sherlock Holmes és egy Gyilkos elmék alatt) az alábbi mozdony volt. Egy vasútmániáskedvelő barátom kapja majd -remélem felismeri. Ismét elhatároztam, hogy egy jó darabig semmit nem készítek feketéből. Rémes, mennyire nem látszanak a szemek, sorok.

 Végül pedig nagyon  
                boldog új évet
                                                       kívánok minden erre járónak.
Ich wünsche jeden Besuchern
                                         ein glückliches neues Jahr
                                                                                                    und einen guten Rutsch.
                               Happy New Year

                                                                   Feliz 2011

                                                                           Bonne Année     

Malacom van? Malacom van!

Karácsony napjára hoztam a szokott formámat. Ezért aztán míg ilyenkor mindenki arról panaszkodik, hogy mennyit evett-ivott, hízott, én nem csatlakozhatom a hadhoz. Sőt ... Eleve is céklalevest és sütőtököt terveztem ünnepi lakomának  - mindkettő fehérjementes, :o(  ( A többieknek persze elkészíttettem a hagyományos halászlé, kolbásszal töltött karaj, majonézes krumpli, mákos guba összeállítást), de egy virgonc vírus következtében gyakorlatilag semmit nem tudok normálisan megrágni, lenyelni, így a levesemből 4 kanállal (savanykás), a sütőtökből meg 2 darabkával kísérleteztem (tapad, "szúr"), majd jóízűen néztem, a többiek hogyan falatoznak. Másnap a főétel és a desszert is fájdalomcsillapító volt (az étkezések közötti időt szerencsére átaludtam), illetve folyékony zabkása hol édesítővel, hol sósan, és ez azóta is így megy. Szóval én vagyok az a szerencsés (?), akire nem hat károsan a Nagy Karácsonyi Zebezaba.
Amikor jobban lettem, azonnal belekezdtem a legújabb Vámos- könyvbe - de egyelőre nem vagyok elragadtatva tőle.  Valahogy  túl sokat foglalkozik önmagával újabban. Amikor meg belefáradtam az olvasásba, gyorsan tűket ragadtam, mert az elmúlt hetekben nagyon elhanyagoltam őket. Szóval készültek malacok, egy egész család. Pontosabban csonka család, vadkan nincs.

Egy anyakoca, egy kajlafülű, egy csálé és egy elfajzott, ördögi malacka.
Aztán - mert elefánthiányom volt, természetesen egy elefánt, és ismét kísérletet tettem egy macival:

És persze egy újabb dilis madár is készült, ami sokáig repülőre hajazott. :o)) Aztán mégis inkább madár lett.

Egyébként szép karácsonyi napok voltak. Az ajándékok nem voltak túl sokan, de annál inkább békével nyugalommal teltek az ünnepnapok. És ez már elég. (Ráadásul jól ki is aludtam magam. :o) ) Íme egy kis csendélet  csomagbontás utánról. Fánk  megint csak "csinált" volt - éppen csak jelezve, hogy ilyenkor szokás fát állítani -, ám akárhogy kísérleteztem, az idén nem tudtam olyan szép sötét képet készítei, ahol a gyertyák mutatkoznak csak. Így álljon itt egy csomagbontás utáni csendélet. A nagyobb darabok az asztal lábánál bújnak meg, de ha csak ennyi lett volna négyőnk ajándéka, akkor is elégedett lettem volna. Mert együtt vagyunk.

Ma 4 éve derült ki, hogy miféle nyavalya bujkált bennem születésem óta, azóta minden tünetmentes nap ajándék.( Hálás vagyok, hogy nem fáj, hogy jövök-megyek, dolgozom, hogy olyan közösségben dolgozhatok, amely szép példát tett és tesz is állandóan a humánumról, hogy rájöttem, tudok horgolni, hogy sok kreatív emberre, sőt barátfélékre találtam a horgolás segítségével,  és leginkább hogy .... együtt lehetünk a szeretteimmel. Remélem, még sokáig.))

Vááááá!

 Ezt az új blogalkalmazást még tanulmányozni kell. :o(  Egyáltalán nem azt csinálja amit én szeretnék. Önállósította magát a blog. Pl nem engedi beilleszteni a díjat, amit Picinyszépségektől kaptam. De annyira nem, hogy a kép beillesztésénél visszautasít, amikor meg be akartam linkelni, lefagyott az egész nyavalya. És persze elveszett az egész bejegyzés, amit előtte írtam. Pedig elvileg rövid időnként el is menti az irományokat.
Csak egészen szolidan és magamban káromkodtam.
Így aztán megköszönöm szépen a díjat, de most azt hiszem, kihagyom. Úgyis sokkal több titkot árultam el már magamról, mint amennyit eredetileg szándékoztam. Egyébként az aranygolyó fejű, számgépből kikandikáló barátokról van szó.
Picinyszépségek! Köszönöm szépen. De a gép most semmiféle együttműködésre nem hajlandó. A héten készült cuccokat is vagy fél óráig töltögette, és  aztán kezdhettem elölről, mert eltűntek.  (Vagy csak meg kell szokni az új funkciókat? )
Tarthatatlan állapot volt, hogy már hetek óta elefánttalanul léteztem. Ezt sürgősen pótolni kellett. Egy nadrágos pocakossal:

 És a dilis madarak seregét is növelni kellett:

A hölgy már vasárnap kész volt, de eddig nem nagyon voltam blogképes.  Valami ufó lehet bennem, ami időnként kiutat keres (itt egy titok), olyankor valamelyik szervem baktériumos gyulladás célpontja lesz.Ez eléggé megvisel mostanában. :o((

Ő pedig az istennek sem akart elefánt lenni, hiába unszoltam. Leginkább egy malacra hasonlít.

Az úrjaolvasás apropója, hogy az Arany-verseny egyik kötelezője Lugosi Viktória Ajvé című regénye. Szívesen teszem, mert az egyik mániám a 60-70-es évek. A regény egy 6 éves kislány szemszögéből kezdi el elmesélni a családja életét. Ahogy növekszik, egyre többet ért meg a világból,  egyre többet gondolkodik, és ítélkezik - néha koravénnek tűnik. :o)) Főleg, amikor 6 éves okoskodik. De ez nem nagy baj. Ami zavar, hogy nem kevés anakronizmus van benn. A 70-es évek elejére tesz olyan dolgokat, amik inkább a második felében voltak jellemzőek. A fenébe! Én meg már korábban is eszemnél voltam. :o( Egyébként érdemes elolvasni. Olyan Vámos Öcsi lányban. :o)

"Hama', hama'"

szokta mondani az egyik kolléganőm, ha siettetni akarja a kérdésére a választ. Én most magamat, mert megyek vissza - a kölkek ottalvós bulit szerveztek, ami jó. Hogy én már nem vagyok alkalmas az effélékre, az már nem annyira, de megpróbálom nem (nagyon) figyelembe venni. Na, jó, nem alszom ott hálózsákban, tömegben. De azért egy részén ott leszek a banzájnak. Mindjárt indulok.
Csak éppen megmutatom, milyen lett a bogyós.
Először magamon próbáltam meg lefényképezni, ebből két tanulság adódott:
1. Nem látszik jobban, mint fektetve.
2. A másik 20 dekából biztos nem fogok magamnak sálat kötni. Nehezen viselek el bármit is a nyakamon, ez meg olyan meleg, hogy duplán megőrülnék tőle. Szóval marad az előző bejegyzés végén említett változat. :o)))
Figyelitek, milyen furfangos? Nem is hosszú, de mégis. :o)
Hát..nem nagyon látszik, de van rajta egy lyuk, ott át lehet bújtatni a végét, és így hosszabbnak tűnik, ráadásul nem fújja folyton vissza a szél, mint amikor hátra van vetve az egyik fele. Ezt persze valószínűleg nem fújná, mert nagyon nehéz.

És tényleg tetszik, hogy ilyen összevissza, nem lenne igazán az én munkám, ha szép, szabályos sorok lennének. :o) Fő, hogy vállaljam önmagam. :o)
Mindemellett kulcstartókban utaztam a héten. Egy kedves kollégám megkérdezte, tudnék-e polipot is. Megpróbáltam.

Meg két feltűnő darabot, mert a kulcsok folyton rejtőzködnek. A pinkiminki egy szégyenlős malac. (Ha nem látszana.)

Posta és vírus

A hét elején kötelező, ingyenes továbbképzésen voltam. Kooperatív tanulási technikák vagy valami ilyesmi. Mindig örülök, ha ilyesmit hirdetnek, mert szilárd meggyőződésem, hogy az oktatásnak sürgősen meg kell újulni. Tudomásul kell venni, hogy a mai gyerekeket már nem lehet úgy tanítani, ahogy akár még 5 éve is lehetett, és ugyanazt sem lehet nekik tanítani. Szóval megújulás, újítás, újdonság, de ... volt valaki már olyan ingyenes továbbképzésen, ami azt adta,a mit ígért? Mert ez most (ismét) nem azt adta. Az első nap meggyőztek minket arról, amit az imént leírtam, és arról, hogy a kooperatív tanulás a leghatékonyabb. Hurrá! Majd felsoroltak néhány módszert, amit be lehet órán vetni, de gyorsan tovább is mentünk, mert arra nincs idő, hogy ezekre kitérjünk. A nap végén megkértem az előadót, hogy talán inkább azokra térjünk ki, mert csupán emiatt vagyunk itt. Ehhez képest másnap megnéztük, milyen tanulótípusok vagyunk, és egy modultervet dolgoztunk fel jó részletesen, csak a módszerekről nem esett szó. Illetve menet közben odajött hozzám az előadó, és nekem külön ismertette őket. Egy baj volt, én ezeket már ismertem is,és használom is, :o)) l .... ááá, nem is folytatom. Szóval így jártunk a módszertani megújulással.
Közben szorgalmasan készítettem a Latinka játékának következő fordulós ajándékait, és gondoltam, határidő előtt postára is adom őket. De már a hét elején bujkált bennem valami kór, és csütörtökre kitört. Nem nagyon volt kedvem elkirándulni a postáig. Itt hever a cucc becsomagolva, talán hétfőn megoldom. A hétvégén többnyire hevertem és nyögtem. :o( Olykor mobiltokokat készítettem, mert a horgo-blogon ez a legújabb feladat. Bemutatni nem szabad őket. :o) Majd a jövő héten ott megnézhetők. Egyébként meg már el is ajándékoztam a felét. :o)
És akartam az egyik kollégám gyerekeinek valami vicceset készíteni, de nem nagyon vagyok megelégedve velük.

Mármint a röfikkel. Majd valami mást kell kitalálni helyettük.
ÉS nagy nyomoromban valami szép sárgára vágytam, így lett ő:

Iciripiciri

A héten szükségem volt néhány kulcstartóra, de olyanra, amelyen csak egy kulcs lóg. Ezért előbb megpróbálkoztam egy medvével -eléggé medveszerű lett. Majd inkább mégis a madár mellett döntöttem. Végül mégsem kaptak kulcsot, mert akinek szántam őket, inkább felakasztotta őket a széke fölé dísznek. :o)
Aztán nem tudtam se tűt, se fonalat fogni a kezembe, mert pont olyan hülye helyre nőttek a foltok, hogy akadályoztak a mozgásban. Nem sok jót ígér a doktor, de még kaptak egy hetet, hogy eltűnjenek.
Viszont nekem elvonási tüneteim voltak, így tegnap, mikor végre ismét emberszabású lettem, és képes szerszámhasználatra, gyorsan behoztam a kiesést. És hogy sok dolog készüljön, hát kicsikéket:o)

Olvastam egy kanadai blogon egy felhívást. Valami meskaszerű helyen gyűjtenek kézimunkás dolgokat, majd elárverezve, adva őket a befolyt pénzt elküldik vmi segélyszervezetnek, hogy továbbítsák Haitira.
Én ugyan nem vagyok alkalmas a szervezésre, mert még az is lehet, hogy a jövő héten kivonnak a forgalomból, de ha valaki hallott ilyet, vagy készül effélére, szívesen készítenék dolgokat. Aki tud efféléről, legyen szíves szóljon. Én a héten nem nagyon böngésztem a kreatív blogok között.

" a zöld disznóról"

Amint mondtam, a karácsonyban az a jó, hogy 3-4 napig semmi (na, jó alig van) házimunka. Lehet ejtőzni, kedvenc foglalatosságunknak adózni. Az enyém még a zene - kaptam Zorán-cd-t, az új válogatást - jó, mint minden, ami vagy 3 évtizede a műhelyükből kikerül, kaptam könyveket, de most "kötelező" Jókait olvasnom, és míg általában kedvelem a műveit, A lőcsei... most nem köt le. Vannak más kötelezők is, "szabadon választott kötelezők" , ezek beszámolók, és javítani kell őket. Mindig érdekes, hogy az általam ajánlott művekből ki melyiket választja, és mivel indokolja a választását. Mint ahogy az is, melyik szereplőket tartják érdemesnek jellemzésre. Szóval nem unatkoztam. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy azért ezt-azt el is kellett intézni, akkor nem is olyan sok az ejtőzésre szánt idő.
De azért készültek dolgok. Például az állatkák, amelyket Krisztának küldtem. A képet tőle veszem, mert én nem tudom ilyen szépen egybeszerkeszteni. (De majd megtanulom!!!)


Aztán készült egy kesztyű, hogy másnak se fagyjon oda a keze a kormányhoz.


Végül - mivel az utolsó manócskát mégse az kapta, akinek eredetileg szántam, pótoltam és kísérleteztem Mazsolával is. Szerintem felismerhető. :o)


Amikor annak iddején Mazsola egy-egy epizód végén azt kérte Manócskától, hogy "mesélj a zöld disznóról", mindig azt hittem, valami tündérféle lehet ez a titokzatos zöld disznócska. És csak néhány éve, amikor megjeletek Bálint Ágnes történei könyvben, tudtam meg, hogy Mazsola ZÖLD. Tehát Mazsola, mint minden rendes gyerek, saját magáról akart mesét hallani.
Hát igen, amikor én gyerek voltam, nem volt színes tévé, és a gyereknek a mese után ágyban volt a helye. A felnőtteknek való film megnézéséről szó sem lehetett. ( A Belphegort a szépen csillogó szekrény tükröződésében rettegtem végig, és nagy cirkusz volt, amikor kiderült. :o) )
Mostanában nincsnek Mazsolák, és a szülők sem igen mesélnek esténként a gyerekeknek " a zöld disznóról". "Hát, nem tudom....", nem vesszük el a gyerekektől a gyerekséget ezzel a nagy nyíltsággal?
Mazsolával együtt kívánok mindenkinek
boldog új évet
Einen guten Rutsch
Happy new year
¡Feliz año nuevo!