Ember tervez

Majd szépen, naponta 2-3 darabjával elkészítem a kollégáknak szánt hóemberkéket. Gondoltam december elején. Aztán közbeszólt a legnagyobb rendező, és az utóbbi két hét minden délutánján a kórházban voltunk látogatóban. Tudnék mesélni! :o( Abszurdisztánon kívül előfordulhat pl, hogy egy közel 80 éves embert két vizsgálat között a folyosón felejtenek, és végül 3-4 óra elteltével  2 főorvos tolja át a másik szintre a másik vizsgálatra, mert el akarják végezni a feladatukat?) Így aztán a hókusok kis híján hókusok is maradtak. Kedd este fejeztem be belőle ennyit. Roham munkában. :o( Ám mivel kb 30 cucc kellett volna, nem voltam elégedett. De megoldottam ezt is. Nagggggyon előrelátó voltam a nyáron, és vettem fél kiló pálinkás pohárkát. (Némi szépséghiba miatt kilóra adták.) Már csak karácsonyi matrica kellett volna. Azt sajnos nyáron nem kaptam. De most majd figyelek, és amint előkerülnek januárban leárazva, azonnal begyűjtöm a jövő évit! Mert most sem. Szóval bejártam a várost, és sehol nem volt efféle. Végül mégis kaptam kettőt, bár az egyik mintha sírkoszorú volna. Gyorsan felmatricáztam felespoharakat, körbeezüstöztem, és szereltem bele egy gyertyát. Mintha az isten is karácsonyi ajándéknak teremtette volna. :o) Még sikere is volt. Kép nincs. Örömömben, hogy kedd éjfélre elkészült, és sikerült szállításra kész helyzetbe hoznom, elfelejtettem lefényképezni.  (Azért kedden, mert tegnap voltam utoljára, mától betegápoló volnék, ha nem találták volna ki, hogy majd inkább  holnaptól. Mert egy vizsgálat még hátra volt, és csak délután lehetett  elvégezni.)
Egyébként a minap gyorsan összecsaptam egy vezetős kesztyűt. Nem túl szép, de a célnak megfelel. 

 Ma kipróbáltam, ehetek-e mandulát. Nem.

Zakkant

A nagy visszatérés? Nos, azt hiszem, az még várat magára. Azért készülgetnek dogok, például egynéhány hóember már világgá indult - ajándékkísérőként. Mint ahogy a fenti két kis figura is. Erzsébetiek. Talán a hideg és borús napok majd arra ösztönöznek, hogy keressek némi vidámságot ezekben a bohókás figurákban.  Kell egy kis áramszünet.

Tegyük hozzá, hogy amíg canadahun létezik, és ott lelkes magyarok, addig még mindig az én kindlém a nyerő. :o) ( Olvastatok már Henning Mankelltől bármit? Pl. a Kennedy agyát? Huh! Megrázó.) Illetve a dolgozatok. Amit általában kétszer javítok. Másodjára a javítót. És harmadjára is. Már felvetettem, hogy nem lehetne-e azonnal a javítóval kezdeni, de a kölkek nem lelkesednek az ötletért. Valamiért szeretik ugyanazt többször ... megtanulni? ismételni? Minden estre elsőre nem lehet jót írni, az már biztos. Olykor eljátszom azzal, hogy harmadjára is az első dogát íratom meg. Szerintetek mekkora sikerrel?

 Voltam Debrecenben. De ez nem olyan szívderítő. El akarták velem hitetni ott, hogy beteg vagyok. Ugyan. Na, jó, itt-ott fáj olykor, és nem tudok ... sok mindent nem tudok. De ez nem jelenti azt, hogy azonnal olyan durva gyógyszert kellene szedni. Ugyan kérem! Majd ha már felállni sem tudok. Esetleg.

Viszont a Cezanne jó volt. Csak nagyon sok a kép. Nem egyszeri program. A felénél már le akart szakadni a derekam. Majd elmegyek ismét. Gyönyörű, nem?

Váááá! A blogger megzakkant! A kép vándorol a kurzorral, és ha közzéteszem, csak egy bejegyzés látható. Ha közzéteszem. De ha közzéteszem, a kép elmászik innen az elejére. Mégsem mászott el. De azért nem mutat több bejegyzést egy oldalon.

Vasárnap alkottam. Karalábéfőzelék - benne az ő levele is. "Bestauboltam" rizsliszttel,felengedtem rizstejszínnel, megsóztam. Valami fűszer még kellene bele, mert így elég jellegtelen volt. És hozzá főtt brokkoli, köles- és zabpehely, só, bors, szerecsendió, zabkorpában megforgattam, és egy kevés olajon kisütöttem. Ihaj! Ínyencség, na!