Kolléga ;o)

Én olyan büszke vagyok arra, hogy Arany János kollégája lehetek. Gyakran panaszkodott arra, hogy heti 100-120 dolgozat, fogalmazás javítása mellett nem tud verset írni. Ez rám is igaz. Nem tudok verset írni, és gyakran van 100-120 javítandó fogalmazásom. Mint például a múlt héten. De én Arannyal szemben csak a felét javítottam ki  -  egyelőre. Igaz a hét nagyon sűrű volt. Pénteken tantestületi kirándulás volt - 10-re értem haza. Szombaton meg a legelső itteni osztályom érettségi találkozója. A legendás sportolók. Gyakorlatilag "együtt csináltuk" a gimnáziumot. Ami most van, annak a 80%-át ők  találták ki, kezdték el, hagyományteremtők. És nagyon jó hangulatú találkozó volt - remélem, mindenkivel sikerült beszélgetnem. A fiúk megemberesedtek, a lányok meg ... szépek, érettek, kedvesek, és nem egynek van 3-4 gyereke. Büszke voltam rájuk.
Az egyik lány (nekem már csak az marad) nagyon hangulatos asztaldíszeket késíztett, és a buli végén el lehetett őket hozni. Azóta itt virulnak, mint Van Goghnál, és bár egy kicsit lógatják a a fejüket (J szerint mert itt nem süt a nap), nekem valahányszor csak rájuk nézek, napsugaras kedvem támad. Remélem, még megmaradnak egy darabig.

A szobába pedig becsempészték az őszt:

Igaz, nem volt túl sok idő, de most inkább elmulasztottam néhány doga kijavítását, hogy az óvoda projektet befejezhessem. Így készült még a kandúr mellé egy kis család, és egy malac (Babe?) is odakeveredett. Nem zavarták el.

Ma hajnalban pedig muszáj volt ezt az apróságot elkészíteni, ugyanis tegnap az Édes anyanyelvünk versenyen Saújhelyen az egyik tanítványom különdíjas lett. :o)) Így megalapítottam neki a Kancsal Bölcs Bagoly díjat. Szóval baglyot kapott. :o)))

Főzök is :o))

A kívül ejtett sebek előbb-utóbb begyógyulnak, az én ujjamon is már csak emléke van annak a kráternek, amit a hipiszupi kerámia késem ejtett. Meg kell tanulni óvatosabban bánni az eszközökkel. Így hát már megint horgolgatok, bár nagyon lassan haladok bármivel is. Most éppen macskákkal próbálkozom, abban (sem) sosem voltam jó. Ez is gnóm kissé szegény,  de hát ez van. Van farka is, de azt eldugta.

Eléggé kétségbeesetten is néz szegény, de majd készítek neki párt is. Ketten csak jobban megbirkóznak a világ gonoszságával.
És kész a konyhaszekrényem is. Íme:

Milyen színe van? Mézes juhar. :o))) Eredetileg egy halvány zöld lapot választottam, de kiderült, hogy azt a mintalapot már csak dísznek tartják, mert megszűnt a gyártása. Így esett a választásom - valahogy - erre a szép halványsárga:o))) lapra, és szinte hihetetlen, milyen jó az összhatás. A pakolással egy kicsit várni kellett, mert rájöttem, hogy amit az alsó polcra teszek, az ott is marad. Így egy görgős lapot szereltettem be, hogy hozzájussak alkalmasint a nagy edényekhez is.
De már két szeretőm van, mert fürdő  után a konyhába is beleszerettem. :o)))
Így aztán sütök-főzök. (Meg a dolgozószobám is a konyhában van. :o)) De mennyivel jobb érzés ilyen környezetben javítani.:o) Jajjj! Ezt meg kell osztanom: "Babits a harmincas években egyre inkább tartott a nárcizmus terjedésétől." Sírjak vagy nevessek? Inkább az előbbi. :o(
Szóval a geasztrotündér címre pályázom. (Ami a magamnak készíthető ételeket illeti.) És elkészítettem a világ legfinomabb (majdnem) vegán  ételét.

Kinézésre elég sápadtka, de két ülésben befaltam. Szóval: a karfiolt, a szeletekre vágott karalábét, a répát és a fehér répát egy kissé megpároltam, a tál aljára ízlésesen elhelyeztem egy szalonnabőrt. rászeltetletem egy padlizsánt, egy cukkinit, pórét, kis darabokra vágott krumplit, ráhalmoztam a párolt zöldséget, paprikát (a zeller és a paradicsom allergia miatt kimaradt), megszórtam sóval, borsikával, meg amit még találtam, szórtam rá apróra vágott diétás szalonnát (se szénhidrát, se fehérje), és be a sütőbe, kb. 40 percig aszalódott ott. Az élet kegyeltjei tehetnek rá sajtot vagy tejfölt, esetleg mind a kettőt. Ja, és van benne héjas fokhagyma is. Mert a sült fokhagyma finooooom!!!
Tavaly találtam egy müzli szeletet, amiben nem volt se dió-mogyoró, se búzaakármi és még szója sem.  Hurrá! Drága volt, meg túl édes, de hát valamit nekem is kell enni. Most, hogy a szteroid miatt borult a rendszer  (cukorháztartás), olykor szükségem volt gyors és lassú szénhidrátbevitelre. Naná, hogy ehhez a szelethez nyúltam. És jöttek a kiütések. Sok. És ronda, És még több. És még rondább. Mígnem valamelyik hajnalban unalmamban elolvastam az összetételes cédulát. A második helyen mindjárt a szójaliszt van. :o(((
A héten képeket akartam felhelyezni az üres falfelületekre. De csak kevés sikerrel jártunk, mert kiderült, hogy ahol nagyon üres, az főfal, és oda csak fúrni lehet. pl ami a képen látszik, az főfal, és csak oda képzelhetitek a szépséges Varga-Bencsik-rézkarcot. Viszont a szekrény oldalán megmaradt a parafa, amin nézegethetem a mostanság kapott szépségeket. :o)

Bekapja-e Piroskát?

A szilveszter utáni punnyadás arra ösztönzött, hogy valamit kitaláljak.
Először ők ketten készültek el:
Szemmel láthatólag jó barátok. A kutyus még fiatalka, szüksége van a nagy erős barátja pártfogására. Nem is mennek egymás nélkül sehová.

Mivel az ősszel a "lidliben" sok piros fonalat vettem, kínálta magát a megoldás: Piroska. És persze a farkas. De amint elkezdtem a farkas megformálását, úgy az 5. sor táján kiderült, hogy hangya akar lenni. Még pedig betörő hangya. :o) Vagy legalább is álarcos.
Ám nem adtam fel, és újra próbálkoztam. Piroska várta az erdőben a nagy találkozást, de első látásra csalódás érte, mert a farkas kicsike volt. És ha tudná, hogy először még malacformát mutatott, és nem volt egyszerű ijesztő pofát kialakítani neki. Ez a farkas azonban inkább a 3 KIS malachoz illene, de nincs elég rózsaszín fonalam.Mivel erősen megfogadtam, hogy egy darabig ellenállok a kísértésnek, és nem veszek fonalat, bármilyen szép színe legyen is, tehát a kismalacok váratnak még magukra.


Szóval ez a farkas biztosan nem kapja be Piroskát. :o)
Vagy mégis?
A nagymamát már fel is falta? Reménykedjünk benne, hogy a kosárban lévő borocskával és kaláccsal megelégszik, mert vadász nincs.
Holnap visszazökkenünk a régi kerékvágásba, hajnalban kelünk, megpróbáljuk körbelehelni az autót, hogy kiolvadjon, és imádkozunk, hogy mégse legyen ónos eső.