Értekezlet

A hétvégén szülői volt. Az állatkertben. :o)) Ki is használtam az alkalmat, hogy meglátogassam, Angélát.  Nem örült nekem különösebben, blazírtan szemlélte az ágról a sok látogatót, aki villogtatott rá, majd egy ajtó szélére repült, és tojt mindenkire. :o)) De sem röfögni, sem nyikorogni nem volt hajlandó. :o)) Pedig kértem rá.

De azért gyönyörű, nem? Jó nagy tömeg volt, vezetők kísérték a csoportokat az állatukhoz, de az enyém a krokodilokkal kezdte, és én már a Spektgeoban is unom a kígyókat, cápákat, krokodilokat. Szóval ott hagytuk a csoportot, és egyéni programba kezdtünk,  később azért visszamentünk Angélához.  De láttam még egy halom gyönyörűséges madarat,

és vicces prérikutyákat.

Most aztán nem tudom, jövőre mit akarok örökbe fogadni. Mert hátha Angéla zokon veszi, ha elpártolok tőle, de hát... J szerint mind a hármat. :o)
A hétvégi hidegfront gondoskodott róla, hogy ne sokat horgolhassak, viszont olvastam egyet s mást. Többek között David Guterson Hó hull a cédrusra című regényét.

Amilyen semmitmondó a címe, annyira jó a mű. Egy gyilkossági tárgyalás adja a keretét annak, hogy több életutat megismerhessünk, és láthassuk, hogyan fonódik össze akarva-akaratlanul az emberek sorsa, és hogyan befolyásolhatják látszólag jelentéktelen dolgok az életünket. Jóóóóó!
És posta is jött.

A Szeretetcsomag oldalán licitáltam erre a kedves bumfordi madárra és a szépséges párjára. Kata készítette,  a leírása szerint neki olyan a hímzés, mint nekem a horgolás: életmentő.
Tehát horgoltam is. Egy dilis madarat,

és egy hosszú karú macskát.

Csak hogy ki ne jöjjek a gyakorlatból. :o)
 Jaaj! És Zorán a csökkentett csapattal is fergeteges koncertet tud adni.:o)  Pont ennyien voltak, és persze azt a számot kerestem meg, amit annak idején a kórházban legalább 300-szor meghallgattam. És bejött. :o)

Zárunk

Ahogy a címben is jeleztem: zárunk. Szóval sok-sok munka van. Javítás, javítás, javítás és a javítás javítása.(mindenki most jön rá, hogy ő jobbat szeretne, csak egy kicsit ellinkeskedte a szeptembertől-novemberig tartó időt.) Este már nem nagyon van erőm bármihez kezdeni.  Azért készült ez-az.
Pl egy mini macska:

Egy mini bagoly, is, de ő már elszállt.
És egy romantikus hölgy:

Ő lehet a cica gazdája, hiszen elkísérte a délutáni sétájára is, és most kedveskedve törleszkedik a lábához. A napernyőt még tökéletesíteni kell, mert egy kissé lötyög a nyelén. Az ernyőtől meg nem is látszik a nagy karimájú kalap, pedig jól áll a hölgynek.
És kislány született. Sajnos nem a családban, hanem egy kolléganőmnek, de nagyon örülünk. Neki készülődik a következő csimbilimbi, csak még a felfüggesztést kell megoldani.

Próbálkoztam önálló csillaggal is, de egyrészt akkora lenne, mint a hold, és sárga.  Valami más szín hiányzott a palettáról. Szerintem ez a királykék szép a másik kék mellett.
 Mára ennyit.

Ismét nem mackó :o)

Miután megjöttem a nagy kiruccanásból, nem győztem kipihenni magam. (Lenne pedig munka, de csak szépen beosztva, semmit nem elkapkodva, csak meg ne ártson. :o)) )
Esténként meg újabb maciprogramba kezdtem. Jól kitaláltam, hogy szép piros lesz a nadrágja, meg sárga a pulcsija, és... és kicsi lett a feje. Elég viccesen nézett ki, nyakigláb, madárfejű.  Ezért ma szétszedtem, és  a fej új testet kapott, lett belőle egy kis gombócmedve.

A nyakiglábnak pedig új medvefejet terveztem, de hímzés közben valahogy macskává alakult. Animágus?

A hóemberke csak dacol az utóbbi napok meseszép idejével, jól beöltözött. Csoda, hogy el nem olvadt. :o)

A cicus meg csak úgy jókedvében kerekedett,  már régen készült cica. Ilyen kis kecses meg még soha.

Találtam egy mintát, kipróbáltam, milyen szív lesz belőle. Az eredeti ekrü, de színesben szebb. Talán piros még jobb lenne. Majd megpróbálok kisebb tűvel és vékonyabb fonallal.

Úgy tűnik, tényleg ilyen egyszerű lesz a kiütésekre a megoldás. Kb 3 napja hagytam fel a tejfogyasztással, és már csak egészen halvány foltjaim vannak. Ha egy hét múlva elmúlnának, már csak azt kell kikísérletezni majd, hogy csak a tej van rám rossz hatással, vagy egyéb tejtermékek is. Ha ez utóbbi, az nagy baj, mert nagyjából rántott, sült és grillezett sajton éltem  az utóbbi egy évben.
Persze korlátlanok a lehetőségek. Csütörtökön a Govindában ebédeltünk, sütőtökös sárgaborsó levest.
Itthon megpróbáltam rekonstruálni, csak vörös lencsével illetve a Sparban kapható 5 gabonás keverékkel. Kinézetre nem sok jót ígér, de ízre nem rossz. És mennyire egészséges!!! (Hehe, az okos gép szerint az utóbbi 1 hónapban 17 évet fiatalodott az emésztő rendszerem. :o))) lassan bébipapit fogok fogyasztani. Ja, ez a tökizé tulajdonképen az is. :o)))
És ebben a szép napsütésben akkorát, de akkorát sétáltunk. :o)) Elnéztük a rengeteg kacsát a tóban, és nosztalgiáztunk. Emlékszel, amikor...  Szelíd, bágyadt napsütés, csillogó tótükör, kacsák, emlékek... Hangulatos délután volt. Ez lenne az igazi, nem visel meg, nem árt a hülye gyógyszereimnek illetve nekem, és elég volt egy vékony kabát. Maradhatna még egy darabig az az idő.

Romlott angyal :o)

Angyalgyűjtő ismerősömhöz készültem tegnap, ezért hétfő este gyorsan készítettem egyet. Már akkor is furcsálltam, de csak reggel jöttem rá, hogy szegények hátra csavarták a fejét, így az arca a szárnyára néz.  Az ismerősöm mégis örült neki, azt mondta, ilyene még úgysincs. :o)))

A karácsonyi készülődés jegyében pedig elkezdtem egy fenyőt. A 8. sor után már látszott, hogy süveg akar lenni. Gondoltam, valami helyes manó lesz majd belőle. A végén mégis Csizmás Kandúr lett. :o))

Nemrégiben befejeztem  Deborah Rodrigue A kabuli szépségszalon című könyvét. Istenem! Nemegyszer bizony megkönnyeztem azokat a szerencsétlen nőket, akiknek a történetét bemutatja. És persze módfelett tisztelem és csodálom őket, amiért akarnak valamit, ki akarnak törni, és mindenkivel szembeszállnak, hogy megvalósíthassák álmaikat. Kérdeztem is J-t, hogy azért hozta-e nekem, hogy összevessem a magam nyomorúságát az övékkel, és örüljek neki, hogy  az én gátoltságom nem külső forrásból származik.

Tegnap azt találtuk ki, hogy talán a tejcukortól vagyok ilyen rémesen foltos. Ha visszagondolok, a tej volt az egyetlen olyan étel, amit nem iktattam ki az étrendemből huzamosabb ideig. Most azt is. Aztán meglátjuk.
Szünet van. Éppen ideje volt. Mindjárt indulok, és megnézem a Klimt-kiállítást. Meg még valamit biztos csinálunk. :o))

Hát ezért...

Ezt rögzítenem kell, hátha egyszer csak elfelejtem. :o) (Meg különben is.)
Pénteken az éppen aktuális nyavalyámmal az ügyeletről kijövet bementem egy olyan gyógyszertárba, ahol még soha nem jártam. Ezt-azt vettem, fizetéskor adom a kártyám, mire a gyógyszertáros felkiált: "Ön volt a némettanárom!" Értelmes képet vághattam, mert rögtön hozzátette,"csak egy évig, aztán elment a suliból". Ez így is volt. Majd így folytatta: "Azóta is emlegetem, mert ha végig Ön tanít, biztos leteszem a nyelvvizsgát érettségi előtt. Így meg nagyon sokat kínlódtam, mire meglett. Miután elment, megkaptuk.... nem is emlékszem a nevére. Nem sokat tanultunk." Hát ezért érdemes. Nem a pednapi virágért (ami manapság már nem is akkora divat) és nem az érettségi előtti egyenajándékért, hanem ezekért a felkiáltásokért. :o)
A héten nem sokat forgattam a tűt, mert sok behoznivalóm volt. Írtak a bébik házira elemzést, és megint eldurrant az agyam. Úúútálom az internetet! (Nem is, de néha mégis.) Már lassan semmit nem lehet otthonra feladni, mert MINDEN megvan a neten. A leggagyibb versek elemzését is felteszi valami jótét lélek, és a lököttkék, azt hiszik, ha fenn van, akkor szentírás. Holnap megint rászánunk egy órát arra, hogy értelmezzük a szöveget, amiből mindenki koppintott, és megnézzük, hol van benne bődületes nagy baromság. Na, és ilyenkor milyen jegyet ad az ember? 12-ből 9 az első guglis szöveget lemásolta, néhányan átalakítva, de volt aki pofátlanul még azzal a befejezéssel is megajándékozott, hogy "nekem azért tetszik a vers..." és szó szerint az a marhaság olvasható , mint netes szövegben.:o((( A cél pedig az lenne, hogy gondolkodni és önálló véleményt alkotni tanítsuk meg őket. :o(
Na, nem östörgök tovább, majd holnap.
Szóval néhány gyorsan elkészíthető őszi dísz készült, a felét már elajándékoztam, a többi még gazdára vár.

Árnikából is elkészült már a teste és a fél lába. :o))

Macskák

A hét a macskák jegyében telt. Készült kicsi, nagy, csíkos,
cirmos (ja, az nem), kölyök, bokszoló, egyszerű és bonyolult, hagyományos és groteszk. (Ez utóbbi nem érvényesül eléggé ülve, és most nézem, hogy a bajsza meg erősen emlékeztet egy osztrák kis emberre, pedig nem volt szándékos.)
A kék egy roppant egyszerű minta alapján van, de nekem ezt is sikerült elrontani. :o) Nagyobbra kellett volna horgolni a testét.
Mást nem igen tudtam csinálni, mert még mindig nem vagyok jól, de most már horgolni se nagyon fogok tudni egy pár napig, mert az a gyógyszer, amire allergiás vagyok, és amit már július vége óta nem szedek, még mindig tombol, és nem akarja, hogy nekem tetsző módon tengessem a napjaim. :o(
Próbáltam a Tévémaciról is mintát venni, de ez is csak egy medve, és azok nem kezesek nekem. Mind olyan lesz, amilyen ő akar. Ez sem volt kivétel. :o))

Valószínűleg bármire hasonlít, de a legkevésbé a modellre. Ezen az sem segítene, ha felöltöztetném.

Eldöntöttem

, hogy bármennyire beleszerettem Libanagyiba, mégsem őt nevezem. Nem túl fotogén. Vagy csak mert nem a megszokott háttérrel és szögből fényképeztem, mindenesetre képen nem tetszik annyira, mint élőben. Megnéztem a megszokott milliőben is, így sem sokkal jobb. :o(

Viszont lehet érte jelentkezni. Nincs blogszülinap (augusztusban volt valamikor), nincs kerek bejegyzés, és még a követők is megálltak 38,5-nél. (Egy lengyel amigurumis a gyyűjteményes blogba jelentkezett be - nem is tudom miért tettem oda is.Talán azért, mert annyira örültem neki, hogy tudok ilyet is . :o)) Persze az is lehet, hogy tényleg a jó kis gyűjteményem tetszett meg neki.)
Szóval: felajánlom Libanagyit sorsolásra. Aki szeretné, hagyjon itt egy bejegyzést jövő szombatig! (Ha jól számolom, az szept. 25.) Vasárnap kisorsolom, és hadd menjen!
A két fehér egy kísérlet alanya volt. Mindig bámultam a flickren bemutatott nyuszikat, amikor ilyen piros pozsgás pofijuk volt. Sejtettem, hogy nincs ilyen spéci fonál, hanem valahogy festik, de nem voltam biztos benne. Valahol a minap olvastam, hogy sima pirosítóval oldják meg. Ezt nekem is kell próbálni. Most sajnáltam csak, hogy tavasszal a kiütések miatti elkeseredésemben kihajigáltam szinte minden kenceficét, pedig erre még jók volnának. :o( De meghagytam egy vadi új rúzst (legalább 15 éve nem használok semmi ilyesmit, azok is csak azért voltak, mert egy rendes nő kelléktárában van kendőzőszer.:o))) ). Nekiestem vele a macskának. Lehetne reklámfilmet forgatni vele, elkenődött a rúzsom, hogy veszem ki. A rúzs tehát nem jó. Akkor jött a mentő ötlet: J-nak vannak folyékony szájfényei itthon. Lényegesen jobb lett az eredmény. :o)))
Egészen decens. :o))
Könyvek:
Említettem, hogy, mint a kisgyerekek, újraélem kedves olvasmányélményeimet. Így sor került Axel Brauns Cifraárnyak és denevérek című könyvére is.


Egy viszonylag enyhén autista fiatalember írja le, 2 éves korától hogyan vesztette el a világ számára a jelentését, és hogyan sikerült a családjának - főleg az anyjának - iszonyatos munkával annyira fejleszteni, hogy egyetemet végzett, és önálló életet él. Nagyon érdekes, sok minden jobban érthetővé válik az elbeszélés során. És persze nem az a hatásvadász történetmesélés, amit az autistákról szóló filmekből ismerhetünk. Nagyon ki kell emelni a fordító (Erdélyi Z. János) munkáját, zseniálisan küzdött meg a sok nyelvi leleménnyel, ahogy ez a gyerek elnevezte a saját világában is jelentőséget kapott dolgokat., jelenségeket, személyeket.

"Herr Bode átadta azt az örvendetes értesítést, miszerint az osztály katonasírok gondozásának feladatával Franciaországba utazik.... Az utazást az iskolaév végére tervezik. Szabadjára engedve vájkált bennem a félelem.
Nem, ez nem történhet meg!
Vannak fontos szabályok, és kevésbé fontos szabályok. A születésnapomat Hamburgban kell megünnepelni. Ez fontos szabály. Lehetlennek tűnt, hogy velük tartsak. ... Vajon a születésnap-szabályom az örökkévalóságig érvényes? Nem volna itt az ideje rájönni a nyitjára, megszeghető-e ez a szabály? Tétováztam. Amikor csengettek, félrelöktem a félelmem. ... Belegezésemet adtam. Axelnek fel kell nőnie. "
Vajon megszeghető-e az a szabály, amit egy autista önmagának állított? Amit az anya állít, az biztos nem. (piros lámpa, nem rámenni a befagyott tóra, sport- és zeneórákon részt venni)

Nyúlláb:
Megpróbálok érthető lenni.

A nyuszi lábát kétféleképpen is elkészítheted, vagy alulról kezded: a szokásos kör, duplázod, majd minden másodikba két szem, aztán minden harmadikba... addig amíg el nem éred a kívánt nagyságot, onnan körbe-körbe, a kellő magasságnál abbahagyod, megcsinálod ugyanígy a másikat, majd összefogod, és onnan tovább körbe; vagy úgy mint most én: fentről kezdtem, a kezénél is leválasztottam 8-8 szemet és azokat körbe-körbe horgoltam, a végén kettesével fogyasztva, majd a hónaljánál újra felvéve a szemet azt is körbe ( Elég nehéz leírni, mert soha nem készítek jegyzeteket, csak úgy gondolomra csinálok mindent.) Szóval addig folytatod a testét körbe, amíg nem akarod, hogy kezdődjön a lába, ott ketté veszed, és külön megcsinálod az egyik, majd a másik lábát. A végén kettesével fogyasztasz. Ha alulról kezded, szebb lesz a talpa, így nem biztos, hogy szép kerekre sikerül. Nekem legalább nem mindig. :o)

Hogyan készült?

Régóta tervezem, hogy megpróbálkozom egy bohóccal. Egy olyan igazi naggyal, nem 10-12 cm-s vacakkal, amilyen figurákat én szoktam készíteni. Már többször akartam valami méretesebb dologba belekezdeni, de amikor a feje felénél tartok, megrémülök, hogy úúúristen, ez mekkora lesz már, és gyorsan elkerekítem. A végén aztán egy újabb apróság kerül ki a a kezem alól. Most azonban nagyon furfangos voltam, és a lábánál kezdtem. :o)) De lássuk csak sorjában!
Úgy szokott kezdődni a dolog, hogy gondolok valamire. Aztán -esetleg - készítek egy hevenyészett vázlatot. Nagyon hevenyészett, nagyon vázlat, mert nem tudok rajzolni. Még a színeket is eltervezem, kiválogatom, és belevágok.
Aztán elszabadulnak a dolgok: mondhatnám "a regény írja önmagát", azaz a figura önálló életre kel. Erre már utaltam egy párszor. A végeredmény csak nyomokban ("tartalmaz mogyorót") viseli az rajz vonásait. És itt most nem arra gondolok, hogy hímezni még a rajzolásnál is rondábban tudok. :o)) Hanem arra, hogy amikor már majdnem kész volt a test, akkor szólt, hogy nem szeretne nadrágtartót, hanem frakkot kér, és nem viselne szívesen kerek orrú cipőt, hanem legyen az jó hosszú orrú, mint az igazi bohócoké, és a kezét is dolgozzam ki jobban egy gömbnél. Szóval menet közben sokat változott, és végül ilyen lett. Ja, és 35 centi. :o))

Most éppen egy lányt követel maga mellé, de amit elkezdtem, inkább Harisnyás Pippinek alakul. :o)
De biztos, hogy lesz majd partnere. Hamarosan, mert nagyon türelmetlenül követelőzik.
Közben módosítottam a napraforgós kulcstartón is, de a másik mégis jobb, ez így túl nagy.


Meg elkezdtem egy szögletes kompániát is, illetve folytatom, mert régebben már készült egy ilyen kutya.
Igazán jól lehet nyomorgatni.

Pszt. Ráng :o)

Talán újasszony koromban vettem utoljára pikkelyes halat (sőt élőt), mert be kellett bizonyítanom, hogy én olyannal is tudok bánni. (Főleg magamnak, és nem én nyírtam ki.) Azóta jó nekem a konyhakész is. De ma a tecsóban annyira olcsó volt a pisztráng, hogy nem hagyhattam ki. Vettem négyet. Eléggé el nem ítélhető módon. Mert ha előre gondolkodom, akkor a mostani bejegyzésnek sokkal szebb címe van. De hát - vészes gondatlanság - négyet. És itthon nekiálltam megtisztítani őket. Gyorsan ment, és csak kétszer öltöztem át, és zuhanyoztam le, és a konyhapultot is csak kétszer mosattam át vízágyúval. :o)) Utána megkérdeztem Horváth Ilonát, hogyan lehet könnyen, gyorsan...finomat, de nem mondott semmit. Illetve csak annyit, feldolgozás előtt álljon fél órát sóban. Állt. Nem lett sós - sőt. A neten nem értem rá keresgélni, így csak beliszteztem, megsütöttem..... Na, de mikor elég jó? És miben lehet egyben sütni, ha a legnagyobb lábosban sem fekszik szépen nyugodtan? Egy kicsit összetört, egy kicsit sótlan lett, de nekem ízlett. :o) Sok-sok görög salátával. Volt olyan jó, mint csütörtökön Debrecenben. (Szeretem itthon újraélni némely gasztronómiai élményem.)
Nem sok mindent készítettem a héten, mert leginkább utazgatással telt az idő. És nem túl biztató eredményekkel jöttem haza. :o( Hétfőn Csepelre, szerdán Pestre, csütörtökön Debrecenbe majd pénteken haza. ezek voltak az útvonalak. Mindezt rohadt hideg(frontos), esős időben. :o( Nem volt kellemes utazás - egyik sem. Persze nem is nagyon cipeltem magammal horgolást, mert annyit nem is bírnék el. Egy gombolyag és a legfontosabb kellékek.
Azért készült ez-az.
A hét elején egy kulcstartó:

Néhány mosolygós - bárminek használható. Ezeket az utazás közben gyártottam, és azon nyomban el is ajándékoztam őket. Egy maradt meg mutatóba.


A magammal vitt egy gombolyagból egy cica és egy elefánt:



Végül ma nagy nehezen kész lett Sompolyogi párja. Sokat kínlódtam vele, mert az elején elméreteztem, aztán elfogyott AZ a piros (szóval másikkal újrakezdtem), végül jött még az örök mumus : a hímzést is vagy háromszor visszafejtettem. Ez lett:

Még jó, hogy Morzsi hátravan, így nem érek rá sokat töprengeni a Debrecenben hallottakon. Illetve a nem hallottakon. :o(

Retró

Ez az idő csak ara jó, hogy üljek egyhelyben, és nyalogassam a sebeim. :o( Van is mit, hiszen frontok jönnek-mennek, és hol eláll, hol esik. Eldönthetné végre! Vagy valaki intézkedjen már! Ma még a hősugárzót is elővettem, mert már nem tudom, mit húzzak magamra. A múlt héten - az újság mellékletének tanácsait megfogadva - nagy lelkesen elpakoltam a téli cuccokat, ma meg kotorhattam elő őket. Ugyan ők azt javasolták, hogy mindent frissen mosva, vasalva tegyünk el, hogy tavasszal csak elő kelljen venni, de ők biztos nem lakótelepi 2 szobásban laknak. Hm, tulajdonképpen ilyenkor vasalni kellene, :o) de most éppen nincs mit:o), (Az se jó, ha túl szorgalmas az ember vagy a gyereke), ha meg kimosok egy pár cuccot, sose száradnak meg. Marad a 6 pokróc meg a téli pulcsi, nadrág.
Akkor a munkáról: a lányok a horgo-blogon azt javasolták, tegyük fel itt is a versenymunkát. Hát legyen!
Sok mobiltok:

Már csak kettő van meg belőlük, a többit elajándékoztam. Azon gondolkodtam, hogy nem is annyira praktikus, ha lehajtója és gombja vagy bármilyen más zárja van, hisz általában így is leteszik, mire az ember előhalássza a táska aljáról. Ezért én még mindig annál a megoldásnál maradok, hogy a cipzár alá erősítem valamilyen módszerrel. Nem varrom (az ismert okok miatt), mert így bármikor áthelyezhető.
A nagy elszomorodás után elővettem egy rózsa- vagy inkább barackszínű gombolyagot azzal az elhatározással, hogy most aztán egy igazán szép babát fogok készíteni. De az anygagnak lelke van, és az istennek sem akart igazán szép babává válni, hanem ... úgy jártam, mint annak idején Gombóctündér készítője. (Emlékszik még valaki erre a kedves kis lényre? ) És az anyag formálódott, alakult, majd ez lett belőle:
Igen ám, de egyedül? Csak elkanászodna, rendetlenkedne, hiszen mindig is hajlamos volt meggondolatlanságokat elkövetni. Kell valaki, aki kordában tartsa!
Íme"Cecameca":

És ő meg kivel pöröljön, vagy kivel barátkozzon, ha magányosnak érzi magát? Kell egy társ, még ha a szomszédban lakik is. Beűűűű!
Megint csak az emlékeimre hagyatkoztam, mert bár valahol van Futrinka utca-könyvünk, de vagy két hónapja, amikor elpasszoltam a háztól a Világirodalmi lexikon 18 kötetét meg a 9 Spenótot, felpakoltuk az összes mesekönyvet legfelülre. És ilyen időben én meg a létra... Felejthető kombináció. A neten meg csak aprócska képeket találtam, amiket nem is látok rendesen. Szerintem így is eléggé hasonlítanak.
Már csak egy köcsögház kellene. De arra azt hiszem mégsem vállalkozom - most.
Ugyanis a jelenlegi hangulatom ő fejezi ki a legjobban. Nekem legalább is. :o)))
Lehet, hogy mégis hiányzik neki a sapka és a sál?

"Mennyi izgalamas nagyszerűség"!

Ma megkaptam én is az Add tovább! játék ajándékait Ritától. Nagyon színes, sokoldalúan összállított kis csomag, tényleg fejleszti majd a kreativitásom. :o) Már nemcsak a varrószakkörösök készítményei izgatják a fantáziám, hanem az a bájos macis anyag is, ami a csomagban volt. Ezenkívül kaptam még gombot, gyöngyöt (pont "rákattantam a gombokra, mióta a koszorút ajándákozok fűnek-fának), farkasfogat, szalagot, egy szép gombolyag horgolófonalat ,táskafület, pénztárcacsukót és nasit. Ja, meg egy olyan helyeske neszesszert,a mit a varrósok készítettek mostanában. :o)) Köszönöm szépen. És örülök neki, hogy mégis részt vetem a játékban. :o))
A héten minden szabad percemben koszorúalapot és virágokat horgoltam, de készült náhány új állatka is. Pl az elanyátlanodott maci, meg a drogos macska. A szeme 2 behúzott gomb, élég furán mutata a mintájával, de szerintem vicces. A többiek még nincsenek lefényképezve, de majd pótlom.

Egy kaptafára avagy a három Grácia

Eredetileg azt terveztem, csütörtökön még Pesten maradok, és megismétlem a novemberi kiruccanást - jó lenne megnézni a Degas-tól Picassóig kiállítást. Ám ember tervez... a vírus meg végez. Így hazajöttem, és itthon nyögtem. Meg horgoltam. .o)
Ma annyira szép idő volt, hogy nagy kedvem lett volna elmászkálni, de hát... a csütörtöki vírus még dolgozik. Így csak annyit tettem, hogy "kertészkedtem" egyet, azaz rendbe tettem az erkélyen a virágládákat, és egy hirtelen jött ötletből kiszórtam egy halom fodros petrezselyem- és zsázsamagot. Majd kiderül, korán van-e. A snidling szépen zsendül.
Szóval horgoltam:.
Az elkészült munkák egy részét a horgo-blogban mutattam meg. Azok nem állatkák.
Lonci-Janka Csámpáskája a héten nagyon megtetszett. Előbb arra gondoltam, én is varrok valami hasonlót, de még élénken élt bennem a múlt heti mackóvarrás emléke, ezért inkább letettem róla. :o(
A figura azonban nem hagyott nyugodni, így kitaláltam a saját formát, amit horgolni lehet. :o)
Mindjárt háromféleképpen alakítottam ki őket, így lettek ők a három Grácia. :o)

Aztán a madarak következtek, gólyát rendeltek, de inkább lúd lett.

Végül Zsuzsa napra készítettem egy mobiltokot, ami első ránézésre nem az. :o)



És már ekkora a madárállomány:

Iciripiciri

A héten szükségem volt néhány kulcstartóra, de olyanra, amelyen csak egy kulcs lóg. Ezért előbb megpróbálkoztam egy medvével -eléggé medveszerű lett. Majd inkább mégis a madár mellett döntöttem. Végül mégsem kaptak kulcsot, mert akinek szántam őket, inkább felakasztotta őket a széke fölé dísznek. :o)
Aztán nem tudtam se tűt, se fonalat fogni a kezembe, mert pont olyan hülye helyre nőttek a foltok, hogy akadályoztak a mozgásban. Nem sok jót ígér a doktor, de még kaptak egy hetet, hogy eltűnjenek.
Viszont nekem elvonási tüneteim voltak, így tegnap, mikor végre ismét emberszabású lettem, és képes szerszámhasználatra, gyorsan behoztam a kiesést. És hogy sok dolog készüljön, hát kicsikéket:o)

Olvastam egy kanadai blogon egy felhívást. Valami meskaszerű helyen gyűjtenek kézimunkás dolgokat, majd elárverezve, adva őket a befolyt pénzt elküldik vmi segélyszervezetnek, hogy továbbítsák Haitira.
Én ugyan nem vagyok alkalmas a szervezésre, mert még az is lehet, hogy a jövő héten kivonnak a forgalomból, de ha valaki hallott ilyet, vagy készül effélére, szívesen készítenék dolgokat. Aki tud efféléről, legyen szíves szóljon. Én a héten nem nagyon böngésztem a kreatív blogok között.