Még nem sikerült

Még nem sikerült kihevernem Garas halála kiváltotta érzéseket, de mégis szeretnék
         Boldog új évet
kívánni minden kedves ismerősömnek, meg azoknak is, akik csak erre tévednek. Rendhagyó módon most nem saját készítménnyel (nincs itthon a gép), hanem egy dallal:

Hát ezt bizony

megsirattam.
Hm, valami nagy ötlet, hogy pár nap után eltűnik a beágyazott tartalom. Igaz, a kölkök blogjába már beágyazni sem lehet. Akkor próbáljuk meg linkkel. Hátha az megmarad.
http://www.youtube.com/watch?v=8qR9dkUO4qs

Aki elkésett

Az az alábbi angyal, ő már nem fért bele a karácsonyi programba, de a két napos lazítás alatt ő is elkészült.

 

De szerintem  nem fogja bánni, hogy csak a jövő évi díszítés része lehet majd. És aki kapja sem. Legalább is remélem.
És elkészült Szösz néne 2 is,

 

bár ő inkább a ferde szájú Vígláb néne nevet érdemelte ki, ami alig kínos, amikor a hímzés bajnoknőjéhez indul. De hát ... ez lesz az újévi fogadalmam. :o) Megtanulok rendesen  - na ez túlzás - rendesebben hímezni, és fényképezni. Hehe. Ez sok is egyszerre.
Egy kis vendégfogadás egy kis vendégjárás, és hipp-hopp itt az újév az iskola. Igazán igyekeztem kipihenni az elmúlt időszakot, és SEMMIT sem csinálni, azaz aludtam - észveszejtően sokat. (Úgy látszik ennyire lemerültem.) Meg egy keveset horgoltam. Első nap. Karácsony másnapján kimozdultunk, és miután az jóízű ebéd (Főtt burgonya uborkával - a kedvencem.De ez hosszabb történet.) utáni szunyókálásból magamhoz tértem, kártyázni kezdtünk. Nem vagyok nagy zsugás , általában csak a társaság (J) kedvéért egyezem bele, de minden alkalommal megállapítom, hogy mennyivel meghittebb, hangulatosabb, élvezetesebb szórakozás, mint közösen bámulni a tévét.

Ajaj! Most el kell mennem. Vár a fogorvos. Mert mikor esik ki az ember fogából a tömés? (Az enyémből) December 23-án délután.

Evangélium

vagy hasonló. Megint nagy siker volt az adventi estünk. Furcsa dolog ez, készülünk valamire 3-4 hétig, 50-en, 60-an, vagy ha csak a kis csoportom veszem, 5-en-6-an, kerekítgetjük, szépítgetjük, izgulunk, az előadás napján felfokozott a lelkiállapotunk, aztán jön az a bizonyos 6-8 perc, és vége.  Elmúlt. Egyszeri   esemény volt, még egy ideig emlékezünk rá, még vagy 10-15 percig tart az öröm: "Ez  is sikerült..." Aztán semmi. Éreztétek már azt az ürességet, ami ilyenkor "eltölti" az embert? Üresség, szomorúság, vége a várakozásnak.  És ilyenkor elhatározom, hogy jövőre nem akarom ezt érezni. (De ha kihagynám, még rosszabb lenne.) Aztán elmenőben az egyik gyerek odaszól: "Jövőre?" És ez jó. Hogy nem nyűgnek érezte, és szívesen benne lesz ismét egy idegbajos, nyűglődős felkészülési folyamatban. :o))
De amíg készülünk az este, nem nagyon van kedvem itthon szöszmötölni. Sütit az idén nem készítek. Kóstolni sem tudom:o( Így nem sok kedvem van hozzá. Vettem egy stollent, Mama biztos süt bejglit, és talán készítek egy kuglófot. Ennyi lesz a nasi. Az utolsó pillanatban kaptam diabetikus szaloncukrot - valami isteni. Régebben már vettem, az annyira rossz volt, hogy ki is dobtam az egészet. De ez ... csak nehogy felfaljam egyszerre.
Ezt:

 

Időnként azért horgoltam. Végül is 23-an lettek. 60 egynéhány helyett. Szívem szerint mindenkinek adtam volna, a portástól a könyvtárosig, de későn kezdtem hozzá. A keményítés vicces volt. Keményítőt vettem. Az előírt adag többszörösével kezdtem, löttyedt marad. Megismételtem az eljárást a többszörös többszörösével, annyit értem el, hogy a papír, amivel kitömtem a szoknyájukat, jól beleragadt, és mire kiráncigáltam belőle,  ismét plötty lett. :o))

Minden esetre mégis velük kívánok

minden kedves erre járónak      

békés ünnepeket,  

szép karácsonyt.

Vajon Jampipihez megérkezett-e az ajándék?

"Advent:: a várakozás megszentelése"

Mondja Pilinszky. De nekem megint nincs várakozós hangulatom. Ajándékgyártós, angyalhorgolós, műsorkészítős, az igen, de ez nem társul karácsonyváró hangulattal. A hó miatt?
Két napja könyékig technokolos vagyok. Tegnap üdvözlőlapokat gyártottam (akinek nem jut angyalka, az majd kap egy ilyet). Ma pedig egy ilyen készült:

 

Énekszakos, teaimádó kolléganőmnek egy heti "étrend". Valahol láttam, talán egy adventi kalendáriumos oldalon, de én csak a miniatűr változatát készítettem el, kottával felcserélve az ottani díszcsomagoló alapot. De ha agyonvernek sem tudom megmondani, melyik oldalon láttam. Ha valaki ráismer az ötletére, szóljon nyugodtan, belinkelem.
Ja, szeretnék egy blogot népszerűsíteni. Nemrégiben találtam rá, és csak ámulok- bámulok, Levendulalány micsoda ötletekkel rukkol elő  nap, mint nap.
Aztán készült néhány csomagolóeszköz/anyag is a minimalart jegyében, Nem kell hozzá más, mint sima barna csomagolópapír (lehet, hogy újság is jó), és egy tortapapír(35 Ft a maszek papírboltosnál. A csomagolópapír árát nem tudom, mert volt itthon.) Ja, és ragasztó.

Készülnek angyalok is, de ők még a keményítős fürdőt pihenik ki. Illetve néhányaknak még nem készült el a dísz a köntösére. (Magdi, majd figyeld meg, milyen szépen csillog a glóriájuk!)
Amikor meg nem kézzel, akkor aggyal dolgozom. Hiába próbáltam még december elejére időzíteni a portfóliókat, a többség a múlt heten, illetve ezen adta be. Tehát javítok. :o( Ilyenkor vagyok ám nagy gondban, mert ha bekenem az 1-t, nem csinálja meg. Ha meg az utolsó utáni pillanatban is elfogadom, azokkal szemben vagyok tisztességtelen, akik idejében elkészítették. Mi a teendő?
Mellesleg a havat sem várom. Csak egy kicsit, de kizárólag dec.24-től jan. 2-ig. Utána legyen tavasz! Bár gyanítom, hogy meglesz ennek a szép télbeli tavasznak még a böjtje.
Jampipi! Kékhajú tegnap elindult  -  illő kísérettel. Remélem, idejében megérkeznek.
Nos, talán a sok-sok angyal még helyet kap majd itt, de addig is mindenkinek jó várakozást.

Üdvözlet

Kedves  Etelka!

Névnapod alkalmából sok boldogságot kívánok!

Remélem, hogy hamarosan meglátogatsz az Állatkertben,
ahol mindig többféle színes program vár Rád!

Sok szeretettel üdvözöl Téged,

Áment nevű Skarlátíbisz

:o)))))

Szösz néne

”Hát, tudjátok, ez úgy van, gyerekek,
nálam csupa szösz az asztal, a kerevet,
csupa szösz a tévé, csupa szösz a telefon,
szösz van a padlón, csempén, plafonon,
szösz van a hokedlin, szösz van a nokedlin,
szösz van a hajamon, a fülemen, a szöszömön,
öszvér, köszvény, semmi sem búsít,
nem szegi semmi se kedvem, köszönöm.”

Na, körülbelül így néztem ki, és ezt mondogathattam volna,  mire elkészült ez a kék hajú baba. :o))

 

Biztos örülni fog, aki megkapja. És mivel karácsony közeleg, és itt az ajándékozósdi ideje, én sem akarnék kimaradni. Sajnos mindenféle nyűgeim miatt nem követtem az eseményeket, és nem tűnt fel egy körbeajándékozós akció sem. Ezért hát maradok magányos cowboy felajánló, és felajánlom :o) a fenti babát, valakinek. Annak, aki a szerencse kegyeltje. (Már ha beszélhetünk a szöszölés ellenére efféléről. :o)  )
Tehát ha szeretnéd birtokolni a fenti kék hajút, hagyj itt egy üzenetet december 16-ig. 17-én sorsolok, és akkor talán még idejében megérkezik, hogy akár a karácsonyfán lengedezzen, akár alatta üldögéljen, esetleg egy rázós vizsga alakalmával a zsebedben kucorogjon. Ez utóbbit kizárólag akkor javaslom, ha nem a hercig kis  fekete kosztümöd öltötted fel. És ha elég nagy zsebed van.

Ja, a vers természetesen Varró Dániel. :o)

A fonál és én

Nem bírom ugyanis fölvenni. A fonalat. Képletesen és szó szerint sem. Valahogy nem látom az értelmét, célját, és ebben nem hinném, hogy a nyavalyám a ludas.  Megint volt nagy ejházás-hűházás, pedig én megmondtam szeptemberben, hogy novemberre rendben leszek. :o) Szóval a debreceni túra rendben. Maradtam - szokás szerint -  Pesten, kinéztem a Vörösmarty térre, szép volt. Szerencsére nem volt semmi apróm, így nem vettem újabb díszeket, mütyürkéket, gyertyákat (pedig ez utóbbi megkísértett), csak nézelődtem, és szimatoltam. Hűűű, az a szagorgia! Mióta teljesen vegán vagyok, nagyon érzékeny vagyok a szagokra. Pl az összes húskészítményt büdösnek érzem. :o)) (Vagy ezt már mondtam?) Ezzel csak az a baj, hogy amikor reggelente készítem a szendvicset TJ -nek, sose tudom eldönteni, hogy az a felvágott tényleg romlott, vagy csak azt hiszem. (Eddig még nem reklamált.)
Szóval a fonál: az a nyamvadt kötés kb 3 cm-vel lett nagyobb, és a horgolótűre sem áll a kezem. Nem is tudom, mivel telik az időm. Leginkább alszom. Főleg mióta setét van már kora délután. :o(( Na, jó, néha olvasok is. Kötelezőket. :o(  És olykor pakolok, mert még mindig nincsenek a helyükön a dolgok. Ráadásul nem emelhetek 2 kg-nál többet - mondták Debrecenben.  Hm.
Így aztán csak egy újdonságot mutatok:

Ő ment a cipősdobozba. És néhány ifjúsági regény. Az persze egy másikba.
És mivel nem tudok újdonsággal előrukkolni, mutatok régit. Elvittem a gépet, és J-nél lefényképeztem az első műveket:

 A nyuszi kivételével még valamennyien hímzőfonalból 1,5-ös tűvel készültek. Jó kis türelemjáték volt.
És van még két hal. Arany. Egy sapkás, meg egy fekete fátyolfarkú. Nem is arany egyik sem. :o)

Kalandtúra

Ismét nekivágok a híres magyar Hortobágynak a debreceni Klinikáknak. Ajvé! Lassan emlékoszlopokat lehetne állítani az úton a Klinikák megállótól a mittudoménhányas számú belosztályig. Meg vissza.  Jó sokra lenne szükség, ugyanis folyton eltévesztem, melyik út megyen Budára a célállomásra. Így szépen bebarangoljuk a Klinikák egész területét.   Ez akkor volt még izgalmasabb, amikor építkeztek benn mindenhol, és  kerülővel lehetett eljutni a  (Mondták mi a másik rész neve, talán Auguszta/-tin, az biztos, hogy valamelyik nyári hónap.) Szóval oda. Amit akkor gyalogoltam! Akár már egy compostelai zarándoklattal is felér. Emléktúrákat is lehet majd szervezni: SE nyomában a Klinkáknál. És most azért is spanyol képet választok ide !

 

A héten csak a Bagoly-klub gyarapodott egy fővel. :o))

 

  Amásik meg Erzsébet-bagoly. (Vajon miért lesz minden képem homályos?)

  

Meg mivel reggelente hozzáfagyok a kormánykerékhez, készítettem egy újabb zongoristakesztyűt. (Valahogy kitágul a minta, és a lyukon támad a fagy. 

Mostanában sok kék fonalam van, tehát ez is kék lett. És már el is ajándékoztam. :o))

A vonaton a kötéssel fogok nyűglődni. :o))
Ja, és spóroltam 70E Ft-t.  Reggel TJ azzal lepett meg, hogy nem hűt a hűtő. Pedig hát az lenne a dolga. Télen is.  Néztem: tényleg. És tócsa van alatta. Pánik, ki fogja kipakolni, ki fogadja a szerelőt ... én 3 napig nem leszek itthon, ő meg esténként jár haza. Szerinte egyszerűbb lenne újat venni. Én azért még ragaszkodom a régi bevált úthoz, mondja ki a szerelő, hogy  Ámen. Óracsere, szervezkedés, szerelő jön, ide tolja, oda tolja, ütögeti, veregeti, kikapcsolja, bekapcsolja: jó. Mindez 1500-ba és némi idegeskedésbe került. Spóroltam 70e-t. Minimum. :o) Azért azt javasolta, tartsuk megfigyelés alatt. Most tartom.Aztán ha este elindulok, akkor majd TJ tartja.

Jók és rosszak

Áááááá, inkább csak jók. :o)
Mivel ketten is vették a fáradságot, hogy hagyjanak itt egy megfejtés üzenetet, elárulom, mi az igazi megfejtés. A szocialista ipar remeklése jóvoltából nálunk egy kivételével az összes ajtó magától becsukódik. Ami nem, az magától kinyitódik, és a bejárati ajtó. :o) Mert mi ilyen nyitott és vendégszerető emberek vagyunk. :o) No, szóval valamikor régen vettem egy műanyag ajtókitámasztót, az támogatja a nagyobbik szoba ajtaját. (Szerintem az utóbbi 15 évben kb 3-szor volt becsukva.) A másikkal meg folyton küzdöttünk. Egy darabig jó megoldásnak tűnt Benedek Elek A vitéz szabólegény című könyve, de a mikor elkezdett felhorzsolódni a borítója, mégsem tűnt annyira jónak. Így kapóra jött, hogy az ablakosok hagytak itt különböző fadarabokat. Egy téglalapot és egy éket is. Ezek egymásra építve tökéletesen kitámasztották az ajtót, de körülményes volt a dolog, így hát lett a kis bálna( - bele van építve a téglalap és az ék is). Aki nem mehet el a bálba, mert az ajtót kell támasztania.

 

Aztán újabb taggal bővült a Bölcs Bagoly Klub: a hétvégén Bonyhádon a kutató diákok konferencián lett egy továbbjutóm. .o)

És még egy nagymaminak is készítettem ajándékot. ;o) Három unokája van.

Nos, ez csupa jó hír. A rosszat nem is mondom.  (És még egy: a kb. 10 éve állandóan kidobásra ítélt és kegyelmet kapó kordgatyám tegnap felpróbáltam. És feljött. :o)))

Beszökött

Az ősz. A konyhámba. Tegnap 3 napja. Akkor még egészen szép volt a bokor. Azóta sokat veszített ékeiből. Hull a levél a fáról az ágakról.  Viszont még mindig kellemes érzetet kelt a látvány. Sétáltam a parkban, és annyira szépek voltak a fák, hogy gondoltam, hazaviszek egy kicsit belőlük. (A muskátli nem a parkban nőtt, hanem a lépcsőházban, és a színhatás kedvéért került a csokorba.)

Tessék megfigyelni az évszakok találkozását az asztalon! A napraforgó még a nyarat idézi, a befőttes üveg melletti szalvéta pedig egyértelműen a karácsonyt. (Azért a napraforgók uralkodnak. :o) Viszont annyi karácsonyi szalvéta került elő a pakolás közben, hogy évekig nem kell venni.) Ami még az üveg mellett látható, az ajándék. Én kaptam. Henitől. Köszönöm, kedves meglepetés volt.

Egy kis zsebkendőtartó (vagy valami ehhez hasonló) és egy tolltartó. De én valószínűleg a Lillypenetmet fogom benne hurcolni. Pont azon tűnődtem, hogy mégsem kéne csak úgy a tatyómba behajítva hordani, de az eredeti tartója elég nehéz.
És újra kedvem támadt énekelni horgolni. Készült egy

 

 Ki találja ki, mire való?

No.2

 Levelet kaptam. :o) Az állatkerből/től. Megjött a szülinapi ajándékom.  Ő az:

Skarlát batla, alias íbisz. Áment a neve, már a nyári nyílt napon, amikor Angélát látogattuk, beleszerettem, annyira szép. 

Így már két madaram van. :o)  Angéla, Áment, ... Hány betűből is áll az  ábécé? :o))
 Hát nem figyelmes az én lányom, hogy ilyen szép madarakat ad nekem?

Blogok, terítők, sálak

Még megvagyok, csak sok egyéb feladatom lett az elmúlt időben. Pl az, hogy 2 újabb blog gazdája lettem. Kitalátam/tuk (a két emeltes csoport meg belegyezett, mi mást tehetett volna :o) ), hogy indítsunk blogot. Leírják, ami az órán történt, vagy ami érdekli őket,  és minden nap szerepel, mi a házi. :o))) Így aztán nincs kifogás, hogy nem tudtam, nem voltam itt ..stb. Evvel volt egy kis munka, hiszen meghívókat kellet küldeni, megszerkeszteni a blogot... és elérni, hogy tényleg legyenek benne beírások. De van már, aki nem felszólításra közli az élményeit, valaki pl  talált egy a Nyugattal foglalkozó lapot, illetve más egyéb érdekességet, és közzétette. :o)) Ez jó.  Szóval mostanában ezzel foglalkoztam az időm nagy részében.
Közben horgoltam is, de most nem állatokat (válságban vagyok, vagy mi). Hanem terítőt. El kell árulnom, hogy terítőmániás (is) vagyok. Időnként MUSZÁJ új terítőket vennem. És mivel a múltkori horgolt szélűt elajándékoztam, most újra körbehorgoltam egyet - esténként ezzel szórakoztam, eltartott egy darabig. Ilyen. Még ki kell mosni, és levasalni.

Szép őszies színei vannak. Azon gondolkoztam, hogy talán azért ilyen gazdag, színpompás, ragyogó az ősz, mert így akar minket kárpótolni az elkövetkező sötét, hideg, nyirkos, nemszeretem időért.  És ezt bizony jól teszi. Csak kényeztessen még sokáig. (Tegnapelőtt kiültem az erkélyre egy szál pólóban, és élveztem a kései napsütést.)
És mivel a Nagy Terítő projekt befejeződött, én meg rendeltem Barkáéktól egy halom fonalat, kötésbe fogtam. Tavaly mindenki ilyet készített, de én későn érő típus vagyok. :o)). És természetesen minta nélkül álltam neki, így eltartott egy ideig, mire rájöttem, hogy hogyan fog úgy szaporodni, ahogy én akarom. Utána ahhoz is, hogy belássam egy ideig nem boldogulok szemjelölő nélkül. Szóval 2 napig keveset haladtam, és sokat fejtettem. De már megy, és alakul,  hamarosan kész lesz, és akkor majd kiderül, hogy akinek szánom,   nem akarja. :o))
Ő az:

A második már jobb lesz. Ezt talán megtartom magamnak.
Tagnap elutaztam Székesfehérvárra, mert június 29-én előjegyeztek MR-vizsgálatra. Sikerült idejében megérkezni (17 h) - miután megnéztük a babamúzeumot -, elvégezték a vizsgálatot (A dr. House kórházában mintha kevésbé lenne harsány, de lehet, hogy azt a részt nem mutatják. :o)) ).  Aztán közölték, hogy semmit nem postáznak, vagy megvárom, vagy máskor visszamegyek érte, A máskor az újabb idő és benzin, tehát megvártuk. 3 órát, nem kevesebbet. Fél órát üldögéltem a váróban (A két és fél órás kószálás után. Hideg volt.). Ugyanis mikor megérkeztem,  közölték, még nincs aláírva. Közben senki a kezébe nem vett a papírom (láttam, mert beláttam a szobába), majd 9 előtt 10 perccel kiadták. Így volt ki a 3 óra. Nem ám renitenskedünk, és fél órával korábban akarjuk a megígértnél. Nem, nem borogattam asztalt - én nem az a típus vagyok. Láttam az esti Székesfehérvárt, szép volt. (És milyen ocsmány ködben jöttünk haza!!!)
Egy kicsit elfog az irigység, amikor ilyen patinás városban járok, és nagyon sajnálom, hogy a mi viszonylag fiatal városunk semmi középkori emlékkel nem bír és nagyon kevés barokkal. (Vagy igen, Zsuzsi?)

Ajándék

Volt nekem szülinapom. Kaptam ...(egy teljes napot J-vel kettesben Pesten)..., és más egyebeket.
És most nem tudom eldönteni, melyik szebb.
Ez:

vagy ez:

Oviba mentek

Tegnap bepakoltam egy cipős dobozba a cicacsaládot meg az elefántot, és hogy ne legyen szegény annyira magányos, kapott egy kicsit is. Aztán valahonnan előkerült még a két kis maci is, ők is útra akartak kelni. Remélem, rendben megérkeznek, és szerető kisgazdákra találnak.
Mostanában a javítás erősen leköt, illetve az emeltes csoportokkal blogot indítottunk, és ennek gazdájaként működöm, ha szükséges. Jó ötlet volt,  egy csomó kölökről kiderül, mennyire kreatív. A mai bejegyzésben ezen derültem a leginkább:
"Eljött a 2. óra!!!( és a Tanárnő?) 
"Eljön minden esztendőben, pontosan, hűségesen. Sohasem késik, és mindig egyforma vén, egyformán jókedvű."

Pontosítás: Eljön minden órára, pontosan, hűségesen, sohasem késik, ez a rész nem kell bele, egyformán jókedvü"

Pontosítás2: ma késett"

 És ez így is volt, de nem magyarázkodom. :o))

Kolléga ;o)

Én olyan büszke vagyok arra, hogy Arany János kollégája lehetek. Gyakran panaszkodott arra, hogy heti 100-120 dolgozat, fogalmazás javítása mellett nem tud verset írni. Ez rám is igaz. Nem tudok verset írni, és gyakran van 100-120 javítandó fogalmazásom. Mint például a múlt héten. De én Arannyal szemben csak a felét javítottam ki  -  egyelőre. Igaz a hét nagyon sűrű volt. Pénteken tantestületi kirándulás volt - 10-re értem haza. Szombaton meg a legelső itteni osztályom érettségi találkozója. A legendás sportolók. Gyakorlatilag "együtt csináltuk" a gimnáziumot. Ami most van, annak a 80%-át ők  találták ki, kezdték el, hagyományteremtők. És nagyon jó hangulatú találkozó volt - remélem, mindenkivel sikerült beszélgetnem. A fiúk megemberesedtek, a lányok meg ... szépek, érettek, kedvesek, és nem egynek van 3-4 gyereke. Büszke voltam rájuk.
Az egyik lány (nekem már csak az marad) nagyon hangulatos asztaldíszeket késíztett, és a buli végén el lehetett őket hozni. Azóta itt virulnak, mint Van Goghnál, és bár egy kicsit lógatják a a fejüket (J szerint mert itt nem süt a nap), nekem valahányszor csak rájuk nézek, napsugaras kedvem támad. Remélem, még megmaradnak egy darabig.

A szobába pedig becsempészték az őszt:

Igaz, nem volt túl sok idő, de most inkább elmulasztottam néhány doga kijavítását, hogy az óvoda projektet befejezhessem. Így készült még a kandúr mellé egy kis család, és egy malac (Babe?) is odakeveredett. Nem zavarták el.

Ma hajnalban pedig muszáj volt ezt az apróságot elkészíteni, ugyanis tegnap az Édes anyanyelvünk versenyen Saújhelyen az egyik tanítványom különdíjas lett. :o)) Így megalapítottam neki a Kancsal Bölcs Bagoly díjat. Szóval baglyot kapott. :o)))

Főzök is :o))

A kívül ejtett sebek előbb-utóbb begyógyulnak, az én ujjamon is már csak emléke van annak a kráternek, amit a hipiszupi kerámia késem ejtett. Meg kell tanulni óvatosabban bánni az eszközökkel. Így hát már megint horgolgatok, bár nagyon lassan haladok bármivel is. Most éppen macskákkal próbálkozom, abban (sem) sosem voltam jó. Ez is gnóm kissé szegény,  de hát ez van. Van farka is, de azt eldugta.

Eléggé kétségbeesetten is néz szegény, de majd készítek neki párt is. Ketten csak jobban megbirkóznak a világ gonoszságával.
És kész a konyhaszekrényem is. Íme:

Milyen színe van? Mézes juhar. :o))) Eredetileg egy halvány zöld lapot választottam, de kiderült, hogy azt a mintalapot már csak dísznek tartják, mert megszűnt a gyártása. Így esett a választásom - valahogy - erre a szép halványsárga:o))) lapra, és szinte hihetetlen, milyen jó az összhatás. A pakolással egy kicsit várni kellett, mert rájöttem, hogy amit az alsó polcra teszek, az ott is marad. Így egy görgős lapot szereltettem be, hogy hozzájussak alkalmasint a nagy edényekhez is.
De már két szeretőm van, mert fürdő  után a konyhába is beleszerettem. :o)))
Így aztán sütök-főzök. (Meg a dolgozószobám is a konyhában van. :o)) De mennyivel jobb érzés ilyen környezetben javítani.:o) Jajjj! Ezt meg kell osztanom: "Babits a harmincas években egyre inkább tartott a nárcizmus terjedésétől." Sírjak vagy nevessek? Inkább az előbbi. :o(
Szóval a geasztrotündér címre pályázom. (Ami a magamnak készíthető ételeket illeti.) És elkészítettem a világ legfinomabb (majdnem) vegán  ételét.

Kinézésre elég sápadtka, de két ülésben befaltam. Szóval: a karfiolt, a szeletekre vágott karalábét, a répát és a fehér répát egy kissé megpároltam, a tál aljára ízlésesen elhelyeztem egy szalonnabőrt. rászeltetletem egy padlizsánt, egy cukkinit, pórét, kis darabokra vágott krumplit, ráhalmoztam a párolt zöldséget, paprikát (a zeller és a paradicsom allergia miatt kimaradt), megszórtam sóval, borsikával, meg amit még találtam, szórtam rá apróra vágott diétás szalonnát (se szénhidrát, se fehérje), és be a sütőbe, kb. 40 percig aszalódott ott. Az élet kegyeltjei tehetnek rá sajtot vagy tejfölt, esetleg mind a kettőt. Ja, és van benne héjas fokhagyma is. Mert a sült fokhagyma finooooom!!!
Tavaly találtam egy müzli szeletet, amiben nem volt se dió-mogyoró, se búzaakármi és még szója sem.  Hurrá! Drága volt, meg túl édes, de hát valamit nekem is kell enni. Most, hogy a szteroid miatt borult a rendszer  (cukorháztartás), olykor szükségem volt gyors és lassú szénhidrátbevitelre. Naná, hogy ehhez a szelethez nyúltam. És jöttek a kiütések. Sok. És ronda, És még több. És még rondább. Mígnem valamelyik hajnalban unalmamban elolvastam az összetételes cédulát. A második helyen mindjárt a szójaliszt van. :o(((
A héten képeket akartam felhelyezni az üres falfelületekre. De csak kevés sikerrel jártunk, mert kiderült, hogy ahol nagyon üres, az főfal, és oda csak fúrni lehet. pl ami a képen látszik, az főfal, és csak oda képzelhetitek a szépséges Varga-Bencsik-rézkarcot. Viszont a szekrény oldalán megmaradt a parafa, amin nézegethetem a mostanság kapott szépségeket. :o)

Csak nem egy elefánt?

A KIKA kimaradt, a labdás trükk már megy. :o) Sőt, ha dobják, már el is kapom, főleg ha pont a kezembe akarják dobni. :o))
Amióta beláttam, hogy visszaestem, és a suli is elkezdődött, a délutáni fő tevékenységem az alvás. Háromra hazaérek (de jó lesz jövőre, ha 4-ig szabad benn maradni gyereknek, tanárnak az effélére abszolút fel nem készült intézményekben), eldőlök, és általában hatig alszom. Majd tartom a házat, este főzök, éjjel mosok, jaj, de keservesen tartom (vagy hogy is van az áldozatkész édesanyáról szóló nóta?)  És igyekszem még flylady is lenni. (Hehe, valamelyik éjszaka fél 12-kor felkeltem, hogy kifényesítsem a mosogatót. :o)))) )
Szóval a kreativitás kezd kiszorulni az életemből. Hm. Bánom.
No, azért annyira mégsem. (Szorul. Ki.) A napokban hosszú külföldi tartózkodás után hazajött a barátnőm lánya, és ez a kis meglepetés készült neki. Másoltam, rajzoltam, ragasztottam, kötöztem, majd mikor (már a Müller is bezárt) a megszemléltük a művet, J közölte, hogy rendben, de az ott nem C, hanem G.  Szerintetek fel voltam dobva? De megoldottuk, mert a macit leszereltük, arrább ragasztottuk, és egy napocskát horgoltam (még nincs  a képen), amit még elhelyeztem a G szárán, oszt olvassák C-nek! (Angolul is rajta van, csak pont nem látszik, hogy elrontottam. :o)) )
Azért nagyon igyekszem legalább valamennyit elkészíteni az ovis projektből.

 Egyelőre a csak egy meglehetősen trampli elefánt készült el. (Egyszerűen nem áll a kezem a nagyobb méretű dolgokra, vagy 6-szor kezdtem el, hogy ekkora legyen.) Még valami biztos belefér a hátralévő időbe.
Azt már el sem mesélem - mert olyan, mint egy rossz vicc -, hogy vettem egy szuper kerámiakést. Úgy vág, mint az álom. Kitaláltátok a folytatást?

Nagy utazás

Sajnos néhány nappal korábban kellett Debrecenbe mennem, mint a horgolós-kötős találkozó lesz. És hát nem is kreatívkodni mentem, sajnos,  hanem a szokásos negyedéves szkanderozásra. Bár ez ma elmaradt, mert még a a labdát sem tudom átadni a fejem fölött az egyik kezemből a másikba. Hajaj! van még mit gyakorolni! ( És persze a szteroid is marad - mind az az adag, amit előírtam magamnak.) Majd novemberben szkanderozunk. Addig azt is el kellene döntenem, akarok-e kísérleti nyuszi lenni. Nehéz a döntés. :o( A legjobb lenne  csak úgy hátat fordítani ennek az egész dpm-nek,és elfelejteni, mint egy rossz álmot. .o( Kár, hogy nem lehet.
Most meg itt ejtőzöm J lakásában (ő meg otthon, mert holnap dolgozik szegény), és igyekszem a mai maratoni utazást kipihenni. Meg a bosszúságot, hogy a KIKA nem 9-kor zár. :o(
Holnap pedig tiszteletemet teszem a BIK-ben a cukros (doktor)bácsinál, hogy egyszerre minden élvezetet letudjak.
És aztán elmegyek a KIKÁ-ba! Már a kirakattól el voltam ájulva. Mennyi lámpa! Nekem csak egy kellene, nehogy már ne tudjak hozzájutni!
A távirányító-tartó elkóborolt- pedig elsőbbséggel adtam fel. :o( És egyhamar nem készítek újat, mert Belinda óvoda-projektjét kellene teljesíteni. Elég nehezen haladok vele, állandóan alszom.:o( Ahelyett, hogy értelmes dolgokkal tölteném a napot. Mint pl. könyvpakolás. Amikor megígértem a figurákat, nem gondoltam, hogy ennyi ideig elhúzódik a nyavalyám. De a kisujjam szépen javul, a kétszázas már a markomban marad, csak az ötösök potyognak ki.  De hát ki akar ötösöket szorongatni.? :o)

Nem túloztam:o)

Gatok-getek. (Javulgatok, na de mit getek?) Igaz, a szteroid csökkentésére még nem merek gondolni.  (Még egy ilyen éjszaka , és vénásan 120 lesz belőle. Legalább is ezt vizionáltam az éjjel a fájó tagjaim éreztén.) De azért mégis csak jobb. Ma pl már vezettem is. :o))
És meg akarom mutatni, hogy amikor alig-alig, akkor is. És ha két soronként, meg ronda lesz, akkor is. Mert  segít, mert leköt, mert épen tart. Szóval terápia, na. "Ez az, amit nem lehet megunni."

Ezért tényleg 2-3 soronként készült az újabb távirányíró-tartó. Egy kissé ......  öööööö..... no hogy is fejezzem ki magam... csámpás, de ha lóg, és benne vannak a súlyok, elég jól mutat. És természetesen alapvetően sárga. Remélem, akihez ma útnak indult, hasznát tudja venni. És hogy mindjárt lehessen tenni valamit legalább az egyik zsebébe, készült kísérőnek egy elefánt. Turkáltam egy tükörbársony kislányruhát, azóta nem tudok betelni a bársony elemekkel. :o)))  Ezért lett a nagyon menő szoknyája is bársonyból. (Meg mert ekkorában (kicsike) nem volt kedvem kínlódni a nyamvadt ujjammal.) É vajon kitalálja-e, kihez megy, akihez elindult, mielőtt odaér? :o)

Hegymenet

Immáron felfelé. Az elmúlt két hétben egy hónapban keményen küzdöttem a nyavalyámmal, hol ő állt, nyerésre, hol én. De ma már biztos, hogy kiütéssel győzök, hisz a naplót ÉS a szöveggyűjtit is elbírtam vinni órára. :o)) És a lépcső sem állít legyőzhetetlen akadály elé - háromszor-négyszer. Ötödszörre azért meggondolom, hogy tényleg le akarok-e menni.(Pedig a suliban figyeltek rá, hogy minél kevesebbszer kelljen alpinistává válnom a nap folyamán.) Ez persze azzal járt, hogy hétről hétre drasztikusan emeltem a szteroidot. (Még jó, hogy nem vagyok profi sportoló! Mit tennék a doppingteszten? Jó, tudom, az egy másfajta szteroid, de ettől is bírok úgy kinézni, mint az NDK-s úszónők. Ha mond ez még valakinek valamit :o)) ) A héten a doki is jóvá hagyta a kezelést. :o)) Viszont a küzdelem annyira kimerít, hogy hazajövök, és elájulok, általában alkonyatkor ébredek, akkor meg már nem nagyon lehet élni. ("Alkonyat ... mennyire szép, amikor a felkelő nap felbukkan a felhők mögül." :o)) Gyöngyszem. Ezt egy 11.-edikes írta háziként, arról elmélkedve, hogy a Meyer-könyvek hogyan elégítik ki napjaink romantikaigényét. Na, ehhez találjon letöltendőt az interneten!!. :o))  - "Mellékszál.")
Szóval reggel elmentem suliba, ott lézengtem, keményen dolgoztam (de tényleg), majd hazajöttem, és átaludtam a délutánt.  Közben persze történtek dolgok, például Patríciától kaptam egy díjat:

Háááát, nem tudom, mi az extra benne, mármint a blogomban, hacsak az nem, hogy olykor nyüszítek a nyavalyám miatt, de köszönöm, és igazán megtisztelő, hogy rám is gondoltál, Patrícia.
És most tovább kellene adni, de nem szeretnék válogatni, mostanában egy csomó új blogot ismertem meg, kezdőket, haladókat egyaránt, nekik ajánlanám a díjat, olyiknak a kreativitásásért, olyiknak a hasznosságáért, olyiknak a stílusáért, olyiknak a bemutatott gyönyörű gyerekekért :o)) De nem sorolom fel őket, hanem megkérem, hogy a rájuk is kíváncsi vagyok blogból szemezgessenek. :o)) Azaz, aki szeretné, vigye! (Persze a régiek is vihetik.)
A napokban megérkezett Latinkától a baglyok ellentételezése.

 A képet tőle kölcsönöztem. Az a madár!!!! El vagyok ragadtatva! És a kötögető mami is lenyűgöz. Hogy lehet ilyen gyönyörűen hímezni??!! Hehe, én jártam jobban. :o))
Horgoltam is, de azok ... hát hogy is mondjam, hogy ki ne jöjjek a gyakorlatból, esténként 3-4 sort készítettem el. De már az ujjam is javul. Nincs mese, megint rendbe jövök. :o)))

Újság?

Be kell látnom, hogy az elmúlt 3 hétben a nyavalyám minden tünetét produkáltam - egy kivételével. Nem fájt elviselhetetlenül minden mozdulat. Ezért aztán nem is voltam hajlandó belátni, hogy baj van, és mindent a júliusra fogtam. Ám amikor a suliban az értekezlet után az egyik kolléganőm, azzal indított, hogy " De ....., csak nem vagy megint beteg?" Na, ekkor kellett elismernem, hogy  ez nem csak sima fáradtság, és nem azért nem tudok felállni a székről, mert túl alacsonyak. (Persze azért is.) És hát diplomám ugyan nincs, de kiválóan tudom kezelni magam, ezért azonnal szteroidot rendeltem (2 hónapja egyáltalán nem szedtem). Én rendes háziasszony vagyok (ezért pl a Flylady magamra alakított programját is folyamatosan nyomom, mióta kész a lakás. :o))) ), ezért mindig tartok a kamrában néhány doboz szteroidot, hátha szükség lesz rá. Most aztán volt. Egy hete szedem a rohadékot, és már simán fel tudok állni a székről. (Az autókkal még gondjaim vannak.) Holnap kipróbálom, tudok-e teregetni.
Egyéb dolgokban elég visszafogott vagyok, mert a repedt mancsom folyton beleverem valamibe (pénteken legázolt egy óriási bontott csirke, ma belecsaptam egy vasszékbe), így  továbbra sem tudom behajlítani az ujjaim, és rendesen fogni a kezemmel -a  kézimunka tehát többnyire vágyott foglalkozás.

Ma elkészítettem az ajándékok csomagjait, holnap postára adom őket. De mivel nem vagyok egy csomagolóművész, és annyira görcsöltem, hogy rendesen be legyenek ragasztva, persze kihagytam belőlük a leveleket. :o))) Szét már nem szedem őket, mert rendesen be vannak ragasztva. Így innen üzenem mindenkinek, hogy fogadja szeretettel a nyereményét, legalább annyira, amennyire szívesen én küldöm őket. Jó mulatást, jó játékot velük.
Ennyire szépen azért nincsenek becsomagolva, csak éppen hogy a posta elvigye őket. A képet innen.

Itt az idő

Eljött az iskolakezdés délutánja. Hazajöttem, gyorsan leturmixoltam a reggel megpárolt  sóskát (akkor is le kell szedni a szárát, ha frissen szedték:o) ), besűrítettem rizstejszínnel, és sütöttem hozzá egy kis krumplit (csak, hogy húzzam az időt :o)) ), megebédeltem, és kigyűjtöttem a jelentkezők nevét. Meglepő módon Fruzsi volt a népszerűbb, pedig tényleg kis csúfság szegény. Szóval a képen a kékek a Fruzsira pályázók, és a narancssárgák a Poirot-ékat választók. Aki nem tudta eldönteni, az utóbbi csoportba került. A sorsoláshoz a roppant demokratikus "ecc-pecc" kezdetű mondókát alkalmaztam.

A nyeretesek:
Fruzsi:    Kormica-Szilvi,
Poirot:     Hencsilli.

Gratulálok, kérek címeket a setekukacfrímélponthu-ra. Úgy látom, mindenlhol vannak kicsik, akik húzzák-vonják, elnyűvik majd őket. Tudok szebben is írni, de csak akkor, ha nincs elrepedve a kezemben a csont. Hehe, rájöttem, mitől: kezet fogtam egy pasival vagy 4 hete. Akkor már csak 2 van hátra, hogy rendbe jöjjön, ugye?

Don Corleone és tsai

Elözönlenek minket a baglyok. Kezdődött ugye Poirot--val, majd Latinka azt a tervét tette közzé, hogy egy gyönyörűséges hímzett darabot alantas kulcstartói szerepre kárhoztat. Ezt mégse hagyhattam (de elkéstem), és felajánlottam egy horgolt baglyot a helyébe. És horgoltam, horgoltam, de valahogy nem találtam el az igazit. Végül hárman lettek, Doln Corleone a sötét szemüvegében  kiterveli a dolgokat, Sonny fiú még apró és ártatlan (már elpasszoltam egy új kolléganőnek, aki még nem kapott tőlem semmit :o)) ) és persze a gorillájuk. :o) Na, szerintetek J melyikre mondta, hogy annyira aranyos, hogy  nem adhatom oda senkinek?

Még egy ajándék

A minap, amikor az elefántokról  és a sárgáról beszéltem, eszembe jutott, hogy eddig csak kék, szürke és lila elefántokat készítettem. (Talán fehéret is.) Na, de sárgát! És íme, megszületett az első sárga fáni. Azért egy kis lilának muszáj benne lenni.Szombaton fog új helyre költözni, remélem, sikere lesz.

És már ennyi cucc a helyén van. (Sajnos ez csak töredéke az összesnek.)

De nem általam, a kisujjam továbbra is akadályoz fontos dolgok elvégzésében. (Most nem sorolnám, mindenkinek a fantáziájára bízom.) Meg az összes nyavalyás ízületem. Viszont rájöttem, hogy vagy 3 hete  kezet fogtam egy pasival, és üvöltöttem, hogy azonnal engedje el, na akkor repedhetett meg a tenyeremben egy csont :o(
A nagyon lepusztult lámpa muzeális tárgy, én kaptam 15 éves koromban - és J nem engedi kidobni.

Évforduló

Most látom, hogy nem ma, hanem tegnap volt 2 éves ez a blog. Pedig azt terveztem, hogy megjövök Pestről a tanévnyitó konferenciáról, és jól megünneplem. Torta, tűzijáték meg effélék. De hát lekéstem ... Tehát lemondok a tortáról, tűzijáték meg úgyis volt a napokban. Elgondolkodtam, mit jelent nekem ez a blog. (Ilyenkor illik ez, nem?) Eleinte eléggé nem értettem a blogvilágot, volt ahol szorgalmasan tettem megjegyzéseket, és soha semmi választ nem kaptam. Akkor azt gondoltam, bizonyára nagyon zárt világ ez, újakat nem nagyon fogadnak be. (Egy kicsit rosszul esett, nem tudtam, talán a blogomat érintő kritika volt-e a hallgatás.) Aztán egyszer csak lett egy állandó olvasóm (Marika, elküldenéd a címed, vagy... jössz a foltvarrós találkozásra, mert akkor megkereslek), és Kriszta, aki küldetésének tartja, hogy kezdőket fedezzen fel, sok kedves biztató szóval adott bátorságot. Később aztán más NAGYOK is szóra méltattak, szóval befogadott a blogvilág. (Köszönöm mindenkinek, aki figyelemre méltat és megjegyzésre is. :o))  Mit jelent ez? Gyakran biztatást, segítséget a nehéz napokon. :o)) Kedves emberekre, barátokra találtam, olykor meglepődöm, milyen sokan jártak erre, és örülök, ha valaki kedves szavakat hagy itt. A kritikáknak nem annyira, bár tudom, hogy hozzá tartozik a nyilvánossághoz, de hát pontosan tudom, mi a hiányosságom, mi a hibám, szóval... legfeljebb arra lenne szükségem, hogy magyarázatot kapjak. Meg hát... nem győzöm eleget hangsúlyozni, hogy ez nekem terápia, és nem akarom senki kenyerét elvenni.
Viszont most kitaláltam, mi legyen a trónkövetelőkkel.
Ha már szülinap, hát játsszunk!
Ha szeretnéd vagy a két nyomozót (Poirot és Hasting) vagy esetleg Ferde Fruzsit, hagyj itt egy üzenetet! Természetesen azt is mondd meg, melyiket szeretnéd elnyerni:o)! Nem kérem, hogy légy állandó olvasóm, csak ezért kár lenne bejelentkezni. (Minek csapjuk be egymást. Meg hát én is megfordulok naponta olyan blogokon, ahová valamikor valamiért nem jelentkeztem be, de lelkesen követem.) De ha kedved van, hirdetheted. Találtam egy jó logót a képeslapok között, azt szeretném felhasználni a játék emblémájául. Ezt:

 Jaj! Majdnem elfelejtettem, sorsolás szeptember elsején délután.