Szent András hava

"Eljött már november didergő hónapja,
Hideg szele a fák ágait megcsapja.
Meghalva elhullnak a sárga levelek,
Játszadoznak vélek a kegyetlen szelek.
Az ajtónál álló télnek hideg zúzza
A zöld ligeteket s mezőket megnyúzza.
Hideg eső csorog, csepeg egész éjjel,
A fázékony Auster havat is hány széjjel.
A borongós égnek sűrű felhőzése
Házba zárt szívünknek kedvetlenedése..."

Ez a bejegyzés Csokonaival indul, mert ugyan ma még hét ágra süt a nap, de nem marad ez így sokáig.
Hamarosan fordul a hónap, és újabb importált ünnep kellékeit vásárolhatjuk meg garmadával. A hangulat engem is megihletett, pedig nem tartom jónak, hogy a saját mindenszentek és halottak napi megemlékezésünk mellé odatolakszik az idegen halloweeen is. De a narancssárga és a sárga fonál színe nagyon tetszik, ezért szívesen tettem leget a kérésnek, hogy legyen ajtódísz. Lett.

Több is.


Az alábbiak már csak lelkesedésből és nem megrendelésre készültek, és most töröm a fejem, hogy kinek ajándékozzam el őket. A macska nem túl fotogén felülről, pedig szemből vagy profilból nagyon jól mutat.

Gyerekkoromban még csak nem is hallottuk a halloween kifejezést, de töklámpást azért készítettünk. Nagyon félelmetes volt, amikor este, sötétben meggyújtottuk benne a gyertyát. Szerintem jól kifejezi a hangulatot az alábbi kép. (Amit egyébként a guli talált nekem, mert akkoriban nem nagyon fényképeztünk. Színes képről ne is beszéljünk!)

sálak, kesztyűk, oroszlánok

Az nagy sál után gyorsan elkészült a kicsi. Megint hordosvnál/nél találtam az ötletet, és bár tűnődtem rajta, hogy valami mást kéne rátétként választani, mégis maradtam az oroszlánnál, mert annyira szép színe van ennek a sárga fonalnak. (A képen nem is látszik.) Sapit nem kap a baba, mert fogalmam sincs, mekkora kellene. A kis kékek pedig kesztyűk. Vagy affélék. Hm, mintha egy kissé fancsali képűek lennének ezek az oroszlánok. Pedig vidámnak kellene lenniük, mert miközben készültek, Orbán Ottót hallgattam: A világ teremtése és egyéb badarságok. Szédületes! Amikor először hallgattam meg, visítva nyerítettem, és egy időben naponta (pontosabban estelente) leglább egyszer meghallgattam. Bár ez egy éve volt már, még mindig nagyon szívesen hallgatom a CD-t. Remekül eltalált paródiák, és Mácsai zseniális.

elefántcsorda

Elefántok támadták meg a készülő sálat, még egy kis maci is besegített, és erősen követelték, hogy velük foglalkozzam. Rábeszélő képességük következtében egyre többen lettek. Egyébként pedig van a családomban egy szenvedélyes elefántgyűjtő, aki eddig csak néhány példányt engedett át másoknak (pl egy lambadást MZDVKT-nak - mit hagytam ki? -, ha kéri), de szerintem mostanra rájött, hogy végtelen ciklusba kerültünk, én készítek egy elefántot, ő örül neki, én újabbat készítek, hogy örüljön..... , és lassan kiszorítják a kicsi lakásából az elefántok. Így a mostani termésből a rózsaszínről és az egyik liláról lemondott a gyerekek javára. (Pedig a rózsaszínű a legaranyosabb. "Nem döglött. Pihen.")

"Egérkém, kémegér"

De ne folytassuk úgy, hogy "itt életed véget ér"! Inkább most kezdődik. Kányádi kedves szójátéka illik is az egérkére, hisz el akarja hitetni magáról, hogy balerina. Nehogy sikoltozni kezdjenek a gyerekek, ha meglátják. Aztán majd elmeséli, amit látott.
A sál kész, sőt annyira belejöttem, hogy már a kettes számú is készen van. De nem hinném, hogy áttérek a kötésre.

Maja, a focista

A méh egy kissé hasonlít a harisnyaálarcos rablókra, pedig egészen ártalmatlan. Bizonyítja ezt az is, hogy fullánk helyett labdája van. Olyan, amivel nem lehet egy ablakot se kitörni, és ha valakihez jól odavágja, akkor sem marad ott a helye. Szóval koordinációs zavarokkal küszködő méheknek kiváló játék.

Akvaristák, figyelem!

Három napja egy sálat kötök ezerrel . Hogy az milyen unalmas!!! ( Ezért néha szakítok időt egy-egy amigurumira is. :o) De fényképezésre már sajnálom az időt.
Viszont kaptam néhány képet a nyári elajándékozott dolgokról, így legyen megint halas bejegyzés! Ők azok, a"kik" az akvarista kézikönyvből jöttek elő. Az egyik egy sárgafarkú korallsügér, szerintem ki lehet találni, melyik az. A másik pedig egy szarvashal. Jó, eredetileg nem ilyen színű, de ezt hívják művészi szabadságnak. :o)
És a lopott percekben Lázár Ervin naplóját olvasom. Lenyűgözőek a szójátékai. És hogy östörög a tévé- rádió nyelvi sutaságain.(1987-ben!) Nyelvművelő kézikönyvnek is beillene. Amellett, hogy érdekes. (Kivétel az álmai, azokat nem szeretem.) Szegény, most hogy fel lenne háborodva, pl. azon, hogy polgárjogot nyert az elbocsátották helyett a kirúgták. Brrrr! Csoda, hogy "Csokonait is kirúgták a kollégiumból"? És nem is értik, hogy mi a bajom. :o((
Ui.: Most látom, hogy a sügér valószínűleg haldoklik, szegény, mert a hasa van fölfelé.

"a legnagyobb ku-ku-kukac"

Annyira azért nem nagy. Van úgy, hogy nagy lelkesedéssel elkezdek valamit, majd "elveszítem a meggyőződésem", ahogy Fülig Jimmy, ha munkáról van szó. Így van egy szatyor elkezdett állatkákkal, gombócokkal. Gondoltam egyet, és összeraktam belőlük egy kukackát, valamire biztos jó lesz ez is.

medvemacska

Ő az előző képen figyelő macska. Eredetileg medvének szántam, de egy idő után kiderült, hogy cica szeretne lenni. Úgy lehet ez, mint a szobrászok esetében, amikor a márvány "megmondja",, milyen szobor rejlik benne? (Vagy csak meg kéne próbálni minta és nem saját elképzelés alapján dolgozni?) Egyébként jó ideje kísérletezem macikkal, és sose macik lesznek. Talán mert annyira szeretnék egy igazán szépet készíteni.

Kék Paripa

A lovat nem Marc expresszionista festményei ihlették, sokkal inkább Lázár Ervin Ló Szerafinja (ám valójában csak kék fonalam volt). A gyerekek előbb csodálkoztak, de beletörődtek, hogy egy ló kék is lehet. :o)) Oldalról egy macska figyel, de róla majd később.

diploma

Az eb és a taláros fickó is a nyári terméshez tartozik még, diplomaosztóra készültek. Most szorgalmasan készítem az újabb és újabb állatkákat, amelyek egy gyerekkel foglalkozó intézménybe kerülnek majd. Képet még nem készítettem róluk, de ha már készen lesz néhány, bemutatkoznak ők is.