" a zöld disznóról"

Amint mondtam, a karácsonyban az a jó, hogy 3-4 napig semmi (na, jó alig van) házimunka. Lehet ejtőzni, kedvenc foglalatosságunknak adózni. Az enyém még a zene - kaptam Zorán-cd-t, az új válogatást - jó, mint minden, ami vagy 3 évtizede a műhelyükből kikerül, kaptam könyveket, de most "kötelező" Jókait olvasnom, és míg általában kedvelem a műveit, A lőcsei... most nem köt le. Vannak más kötelezők is, "szabadon választott kötelezők" , ezek beszámolók, és javítani kell őket. Mindig érdekes, hogy az általam ajánlott művekből ki melyiket választja, és mivel indokolja a választását. Mint ahogy az is, melyik szereplőket tartják érdemesnek jellemzésre. Szóval nem unatkoztam. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy azért ezt-azt el is kellett intézni, akkor nem is olyan sok az ejtőzésre szánt idő.
De azért készültek dolgok. Például az állatkák, amelyket Krisztának küldtem. A képet tőle veszem, mert én nem tudom ilyen szépen egybeszerkeszteni. (De majd megtanulom!!!)


Aztán készült egy kesztyű, hogy másnak se fagyjon oda a keze a kormányhoz.


Végül - mivel az utolsó manócskát mégse az kapta, akinek eredetileg szántam, pótoltam és kísérleteztem Mazsolával is. Szerintem felismerhető. :o)


Amikor annak iddején Mazsola egy-egy epizód végén azt kérte Manócskától, hogy "mesélj a zöld disznóról", mindig azt hittem, valami tündérféle lehet ez a titokzatos zöld disznócska. És csak néhány éve, amikor megjeletek Bálint Ágnes történei könyvben, tudtam meg, hogy Mazsola ZÖLD. Tehát Mazsola, mint minden rendes gyerek, saját magáról akart mesét hallani.
Hát igen, amikor én gyerek voltam, nem volt színes tévé, és a gyereknek a mese után ágyban volt a helye. A felnőtteknek való film megnézéséről szó sem lehetett. ( A Belphegort a szépen csillogó szekrény tükröződésében rettegtem végig, és nagy cirkusz volt, amikor kiderült. :o) )
Mostanában nincsnek Mazsolák, és a szülők sem igen mesélnek esténként a gyerekeknek " a zöld disznóról". "Hát, nem tudom....", nem vesszük el a gyerekektől a gyerekséget ezzel a nagy nyíltsággal?
Mazsolával együtt kívánok mindenkinek
boldog új évet
Einen guten Rutsch
Happy new year
¡Feliz año nuevo!

"kék a lába, zöld a szárnya"

Vagy fordítva? Sose tudom megjegyezni. Ennek mindenesetre már ezek maradnak a színei, ha összekevertem is. Az ünnepek alatt, amikor éppen nem valakinél voltunk, vagy nem volt itt valaki, járt a kezem, és izgi dolgok készültek. Ez a jó a karácsonyi előkészületekben :o) Az ember főz 6 napra való ételt, és szerencsére 5 napig ki is tart. :o) De most még mindig nem mutatkoznak be az állatkák, csak egy, mert" ő" nem titok, és nem meglepetés:

Kivételesen meg vagyok vele elégedve. Pedig "mintás", igaz, vagy 16-szor lefejtettem, újra kezdtem, mert nem tetszett. :o))
Ja, és nagyban megkönnyítette a dogot, hogy hozott a Jézuska egy olyan állólámpát, aminek forgatható az egyik része, és így már este is jól látok. És olyan kiütéseket, amik 4 napja nem akarnak elmúlni. Sőt... Még jó, hogy hipi-szupi, érzékeny bőrre való testápolót vettem!:o(
Akkor most indulok a postára. :o) Jó lenne, ha sietnének a kézbesítéssel. :o)

Fények

Nem tudom, visszaadja-e a kép azt a látványt, ami elbűvölt karácsony estéjén. A sok kis láng visszatükröződött az ablakban, mintha megannyi kis ablak világítana. Vannak pillanatok, amelyeknek szívesen mondanám: "Oly szép vagy, Maradj még!" A sok fényes gyertya mögött csak felsejlik a kicsike "fa", ami 2 ágból készült. Évek óta csak "csinált" fánk van, csak egy vázányi. Én jobban szeretem, mint amikor még nagy fát díszítettünk.
A többi naphoz más élmények tartoznak. A tegnapi nap a lustálkodásé volt. Készültek állatkák, de még nem mutatkoznak be. Talán holnap több idő lesz rá.

Magánangyal:o)

Ez a sok minden fogadott, amikor utolsó nap bementem. Talán van, ami ki is maradt. PL a szaloncukrok és a sütik bizots, mert elfogytak:o). Három dolgot kiemelek közülük, mert mások, mint a többi. A lovat egy kollégám fűrészelte ki és dekupázsolta, és ez egy elfoglalt férfitól szerintem nem kis munka. a bögre túloldalán a nevem van, tehát ez teljesen személyre szóló ajándék, a télapó pedig valami hihetelenül aprólékos, precíz munka, még puttonya is van. :o)) A nagy rohanásban még egymásról is alig tudjuk, ki miben jó.
Tegnap reggel pedig megérkezett Krisztától a meglepetés csomag, két helyes sál, és néhány gyönyörű karácsonyi dísz. Ha én így tudnék horgolni!!!
Köszi, Kriszta!!! :o)

Az ő meglepetése még készül. :o)

Dicsőség, békesség

Áldott, békés karácsonyt kívánok minden erre járónak, és persze azoknak is, akik nem járnak erre.
Frohe Weihnachten,

Merry Christmas,

Feliz Navidad,

Boldog karácsonyt.

még egy...

Még egy..... és még kettő. Ezzel együtt már elég lett, és mindenki kapott, akinek szántam.
Tegnap jó volt bemenni. Az utolsó napok súrlódásainak nyoma sem volt, mindenki köszöntött mindenkit, apró ajándékokkal leptük meg egymást, és ez jó volt. (Ami külön nekem jól esett, hogy ezt valamikor én (is) kezdtem meghonosítani, és általánossá vált. (És van, aki emlékszik rá!! :o))) )
Nagyon sok szép kreatív ajándékot kaptam, sok mézest, én meg azzal a bizonyos bonbonnal kedveskedtem mindenkinek. Egyiket-másikat majd megmutatom, mert megérdemlik, de most nincs időm, kedvem.... Eső!!!:o()
Az angyalkákat a közvetlen munkatársak kapták a bonbon mellé.
Már megint bebizonyosodott, hogy az anyagnak lelke van, mert a két fehéret egyáltalán nem ilyennek szántam, hanem olyannak, amilyet a Hakelfreude egyik bejegyzésében láttam.
De ez lett belőle:" Még hogy hull a pelyhes fehér hó! Csíkos, szürke eső esik!" Brrrr.

"Az angyali seregek"

Már 12-en vannak, ez akár seregnek is nevezhető. Kevesebbnek tűnik, de az egyik elbújt a gyertyás mögé. A glória elég érdekes, néha nővérfityula, néha kalapkarima, de így aranyosak. És már csak néhány kell belőlük.
Megvolt az adventi műsor, nagyon jól sikerült. Persze, azt mondják, ha kaotikus a főpróba, sikeres az előadás... és ez most is bejött. Úgy gondolom, a vendégek sok-sok élménnyel, mély gondolatokkal gazdagabban mehettek haza, és ez nagy ajándék. Minden évben elcsodálkozom, mennyi tehetséges gyerek van. Milyen kár, hogy a nagy hajszában legtöbbször nem vesszük észre, elmegyünk mellette. Pedig az iskolának egyik nagyon fontos feladata volna, hogy engedjük kibontakozni a tehetségeket. Ehelyett mi van? Sok stresszes, frusztrált gyerek, akiből 2-3 év alatt kiirtjuk a természetes kíváncsiságot, az őszinteséget és a nyíltságot. Pedig szinte minden egészséges lelkű gyerek várja, hogy végre iskolás lehessen, hogy tanulhasson. Miért változik meg ez olyan hamar? Leszoktatjuk őket a gondolkodásról, elbizonytalanítjuk őket, minél nagyobb birka annál jobban kezelhető. Minden szinten. Pedig mennyire szükség lenne önállóan gondolkodó, dönteni képes, kreatív felnőttekre.
Eléggé eltértem a karácsony szellemétől, pedig más hangulatot kellene teremtenem. MAgmban is.
Reggel itt nagyon lélekemelő beírást olvastam. Milyen jó lenne, ha ezek a gondolatok irányítanánk a hétköznapjainkat. Vagy ha ez lehetetlen, legalább az ünnepeket.

Játszanék

Ezt a szépséget hirdette meg Sabee itt. Még szép, hogy jelentkezem a játékra. Mindig elgyengülök, ha papírbolt közelébe érek. :o)) Akkor hogy hagyhatnám ki ezt az esélyt ?

"Hát nem tudom"

Vagy túl közel van, vagy túl világos a háttér , vagy még nem volt elég sötét, de nem olyan szép, mint ez:
Úgy tűnik, a megvilágításnak is külön művészete van. Mindegy, szerintem így is gyönyörű. :o))))
Ahama, köszi a szervezést! Jó ötlet volt. :o)))

Itt járt a Jézuska:o)

Csak postás képében. És gyönyörű ajándékokat hozott nekem H.Era álnéven. :o) Álomszép kendő és gyönyörű ablakkép. És csuda jó ötletek vannak Era honlapján az ablakképhez. Alig várom, hogy szürküljön, és kipróbáljam, hogy mutat. De előtte még el kell mennem adventi műsorra. Addigra biztos feltöltődik a fényképezőgép is, és tudok olyan képet is csinálni, ami varázslatos.
Kedves Era, itt is köszönetet mondok, és békés karácsonyt kívánok.

Karácsonyi húzogatós

Megérkezett elihez az ajándékom. :o) Egy kicsit aggódtam, hogy elkóborol valahová, mert már több, mint egy hete feladtam. De mind egy szálig megvolt. Láttam, mert lefényképezte.:o) A cicákat egy kicsit megviselte a bezártság, de majd a szabadban összeszedik magukat. :o)
A tegnapi nap úgy hatott rám, hogy délután eldőltem, és reggelig csak néha éreztem fel. Így az angyalok serege még mindig csak 7,5 tagból áll. Hiányzik még... legalább ennyi. :o( Pedig már nem szórakoztatnak annyira. Most leginkább elefántot szeretnék látni. Vagy zsiráfot. Esetleg egy sünt.
Kaptam közben díjat is, nagyon-nagyon köszönöm Krisztának, hogy megint gondolt rám, de azt hiszem, erre a díjra méltatlan vagyok. És Zsuzsinak volt egy kiváló ötlete . Éltem is az ajánlattal, és felfedeztem egy másik Krisztát. :o) Nagyon szép képei vannak, és amint kiderült, jó ötletei is, ha a csokiról van szó. :o)
Ja, és valamelyik este gyártottam só-liszt figurákat, de még nem vettem rá magam, hogy kisüssem őket, és nem kerestem meg a lapmágnest, hogy hűtőmágnessé váljanak. De majd mindenre sor kerül. Biztos.

"Mesebeli álom"?

A tegnapi havazás egy kissé megriasztott. Neki is álltam gyorsan egy kesztyűfélét alkotni, hogy ne fagyjon hozzá a kezem a kormányhoz. Gyönyörű, csipkés, és lefagytak az ujjbegyeim. :o))
Mióta nyavalyás vagyok többszörösen nem tudok örülni a szépséges havazásnak. Azelőtt hatalmasakat tudtam/tudtunk sétálni a hóesésben. Ma már inkább csak félek tőle.
Ezt a mait is szívesebben vettem volna a téli szünetben. Szegény kölkök évek óta nem szánkózhattak egy jót.
Keresgéltem a neten egy Cseh Tamás-dalt (Ne búsulj, Mary), de nincs. Vagy csak béna vagyok. :o(

Manóék

Manófalvi Manónak bátyja született. Egyesek szerint nővére. Az eredeti egy nagy gyereké lett, az újat egy kicsinek szánom. Most látom, még nincs bojt a sapkáján. Ezt sürgősen pótoljuk, és akkor lehet szálanként kihúzogatni. :o) Fejlődik a finommozgás. Jó, jó. Persze, hogy úgy csinálom majd meg, hogy ne ehesse meg.
Készülnek az angyalkák is, bár még seregnek nem lehet nevezni őket. Lassan körvonalazódik, hogy lehet egyszerűsíteni a szárnyalásukat. És némileg orcátlanok. De ahhoz, hogy ez megváltozzék, sok-sok tűbe fűzésre van szükség, ahhoz meg töretlen lelki erőre. De hát... Reggel abbahagytama munkám, mert nem láttam olvasni. :o( (A horgoláshoz kevesebbet kell látni. :o) )
Hát igen, velük még sok munka lesz.

majdnemmaci

Újabb félénk kísérletet tettem medvék létrehozására, és megint nem találtam elég jónak a produktumot, hogy maciként fejezzem be. De már közelít: koalának elmegy. :o)

Édes élet

Sajnos nem az enyém.
Először egy nem saját munkát szeretnék bemutatni, mert annyira tökéletes. A kép nem sikerült túl jól, de szaloncukor kidolgozása igen. Ehetetlen, csak a szemet gyönyörködteti, de azt nagyon. A kolléganőm készítette, Mikire meglepetésként, és nagyon örültünk neki! Egyszer csak megtanulok majd varrni, és én is csinálok ilyen szépségeket!!!

A héten csokoládégyárrá alakult a konyha. Tavaly egy hosszabb kényszerpihenő miatt nem nagyon volt módom karácsonyi ajándékok beszerzésre, viszont időm itthon annyi volt, mint a pelyva, és még a gasztroblogokra is rákaptam, hát eldöntöttem, hogy valami saját készítést kap mindenki. Volt egy elvetélt kísérletem terítőhorgolásra. (Elsőnek nem lett azért olyan rossz, és volt akinek tetszett. :o)) Kép nincs.) Aztán megtaláltam vajaspánkónál a tökéletes bobnonreceptet, és több tonnával készítettem, mert mire csomagolásra került volna a sor, valahogy elfogytak. :o) Én csak egyet kóstoltam belőle, tehát nem vagyok mérvadó kritikus, de valószínűleg nem lehetett rossz. :o)
Mostanra 120 darab készült el belőel, de a fele már elkelt. :o)

Stresszmentes övezet

Elég nyűgös voltam délután, amikor hazaértem, több dolog felbosszantott, bántott, elszomorított,...nyomasztott. Ilyenkor két megoldás van: vagy alszom és utána használhatatlan vagyok, vagy alkotok valamit. Most ez utóbbit választottam, várt rám egy félkész pingvin. A múltkori piros mást választott, és nem szeretném, hogy a barátnőm pingvintelen maradjon. Talán a kékkel több sikerünk lesz.
Aztán jöttek az angyalok. Legalább annyi kellene, ahány Miki kószált erre a minap, de ebből a fajtából nem hiszem, hogy sikerül. A szárnyuk kétszer annyi ideig készül, mit az angyal többi része. Valami egyszerűbb kellene. No, majd töprengek még rajta.
Végül csak úgy.... Ez szegény nagyon összekevert valamit. :o)

Ajándék

Most pedig elindulok, és feladom aha mama karácsonyi játékának általam produkált ajándékait. Biz' isten a csomagolás nehezebb munka volt, mint az ajándékok elkészítése. Ki gondolta volna, hogy a T. gazdaságos ollók ilyen élesek???!!! Csak 3 ujjam vágtam el közben, úgy hogy azokat is csomagolhattam. (Ragtapaszba, nem a dobozba:o( )
Már csak abban reménykedem, hogy a posta nem fog megtréfálni.

Miért ne dobd ki fületlen bögréid?

Annyira el voltam foglalva a Mikikkel, hogy nem értem rá képeket feltenni a gépre, és mielőtt elkészülnek, írni sem akartam. Aztán meg közbejött Kriszta tegnapi meglepetése. :o)
Akkor most megmutatom, a minimalitás jegyében készült adventi díszemet:
egy fehér fületörött bögre, tortapapír, egy csokor fagyöngy fenyőgallyal, szárított narancskarika, aranyozott apró termések és 4 gyertya.
A dísz ugyan megvan, de egyáltalán nincs meg az az érzés, ami akkor volt bennem, amikor még a kicsi gyerekemmel készülődtünk, és minden hétvége különleges volt, mert valamit csináltunk: gallyakat gyűjtöttünk, dekoráltunk, sütöttünk... együtt voltunk.
Néhány éve csak próbálkozom, hogy megtaláljam újra azt a hangulatot, keresek, várok... De minden megváltozott. Talán ha majd lesz kisgyerek, akivel újra el lehet játszani a csodát?
Na, jól elszomorítottam magam, jobb, ha megyek dolgomra.

Hűűűűűű! Díjat kaptam! Hurrá!

Igazán kedves meglepetés ért. Krisztától díjat kaptam. Nagyon örülök, mert .... nagyon örülök.
És legszívesebben mindenkit megneveznék, akitől - tudtán kívül -bátorítást kaptam, hogy megmutassam másnak is, mivel töltöm az időmet, de nem tudnék mindenkit felsorolni. Így csak néhány horgolós blogolónak küldöm tovább a díjat. (Külföldre is lehet? ) Jóval többen vannak persze, akiket naponta meglátogatok, de őket annyian ismerik, hogy valakitől biztos megkapják majd ezt az elismerést is. :o)
Anyahajónak, akihez egy német lapról jutottam :o), és nagyon tetszik a kiegyensúlyozottsága és persze, amiket csinál.
hordosvnak, akitől többször kaptam már inspirációt a dolgaimhoz (így lehet szépen mondani, hogy adaptáltam néhány ötletét. :o) )
Zsukkának, aki szintén készít állatkákat.
És ajánlom még Pfiffigstének, aki saját leírása szerint pont úgy dolgozik, ahogy én - minták, leírások nélkül.
Kriszta! Még egyszer köszönöm. És majd kitanulom, hogy lehet oldalra "felszerelni" és akkor nekem is lesz díjam. :o)))

Mikulás-rajzás

Nehogy azt higgyétek, hogy semmittevéssel telt az idő! Csak éppen a fényképezés maradt el. De azért szorgalmasan készülődtem a hétvégére. Először Rudolf óvakodott elő - szegény. Ha másról nem, az orráról meg lehet ismerni. Bár az is lehet, hogy csak egy részeges egér, aki álcázásból agancsokat szerzett, hátha így az asszony nem ismer rá, és elmarad a sodrófa. Igen magányos lehetett szegény, mert odaszegődött a plázázós télapóhoz/Mikuláshoz, aki hóember barátját támogatja. Ki tudja, mi lehetett a szatyorban? Most már üres. Ne is csodálkozzunk, hogy a manó és a krampusz (lábvesztve) fejvesztve elmenekült télapótlan és hóembertelen tájakra! (Vajon hogy kell áthúzott betűt írni??)
De nem volt szerencséjük, mert hamarosan beéri őket az egész bagázs. Aztán majd dolgozhatnak!

A fenti figurák közül némelyek gyerekekhez kerülnek, de a többség inkább felnőttekhez. Vannak köztük is olyanok, akik örülnek az ilyen apróságoknak. :o) És ezért is érdemes.
Most látom, hogy néhány Miki eltévedhetett, mert sokkal többen kellene lenniük. Na, akkor megyek és intézkedem.
A szövegből látszik, hogy én a télapós időszakban nevelkedtem (azaz a Mikulás be volt tiltva :o( ), és gyerekként szorgalmasan fényesítettem a ronda, magas szárú, fűzős cipőmet, hogy ne csak virgács kerüljön bele. De csak annyi volt az ajándék, ami a cipőcskébe belefért: alma, mogyoró, füge (nem szerettem) meg narancs - ha volt - és csak nagyon kevés csoki. Ami nem volt nagy baj, mert a csokik sem voltak túl finomak. Emlékszik még valaki a Meskete nevű... nem tudom mire? Úgy rémlik, karamella volt.
Később, ahogy lazult a rendszer, jöhetett megint a Mikulás, és egyre több lett az ajándék. És nem is kellett cipőt fényesíteni. Pedig már szebb is volt. :o))

"Reszkess, félj és borzadj"

Nos mégsem vagyunk a mesében, és nincs 3 évvel ezelőtt. A pénteki nagy mászkálás annyira kimerített, hogy nem győztem kialudni magam. :o(
De ma délután munkához láttam, és hosszas keresgélés után elkezdtem inkább használni az agyam. Először abban reménykedtem, hogy találok valami mintát, amiből kiindulhatok, de persze az úgy van, hogy tudom, hogy ...-t láttam valahol, de amikor keresem, sose találom meg. Szóval kitaláltam, milyen legyen. Közben egyfolytában az az idő járt az eszembe, amikor a Süsü a könyökömön jött ki, mert a lány annyiszor meghallgatta egymás után. Bezzeg örülnék most neki, ha hallgatná itt mellettem! De hát... amint mondat, nem vagyunk a mesében.
Egyébként hogy a békés királyi család mellé minek egy marcona sárkány, csak a pszichológus tudná megmondani. De nem mondja. Csak megrendelte. :o) Azért persze sejtem.
Nem annyira marcona, mint amilyennek szántam, de azért megteszi. Szárnya nincs, azzal meggyűlt a bajom. Ez a sárkány fogyatékos. De pont ezért szeretjük.

"Debrecenbe kéne menni"

Illetve ott voltam. Vonattal! :o) Közben Megálltam Pesten,oda-vissza. Ma meg még a cukrászhoz is el kellett volna mennem, de kiderült, szabadságon van. Így kihasználtam, hogy éppen önjáró vagyok, és hatalmasat barangoltam. Mintha még 3 évvel ezelőtt lett volna. :o)
Kezdtem a Szépművészetivel: Végre egy olyan kiállítás, ami azt is adja, amit ígér. 130 kép, köztük igazán nagyok és ismertek. De a kevésbé ismertek is érdekesek. Lenyűgöző a reneszánsz színvilága.
Utána kimentem a Vörösmarty térre. Szeretem a vásár hangulatát, illatait, csak úgy bámészkodni. És időnként padlót fogok. Voltak horgolt angyalkák 500-ért, ez rendben is volna. De láttam egy kötött sapka-sál kombinációt 20 000-ért. Leírom: húszezer! Már 5 éve is rablásnak gondoltam a 12-t, de ez most szíven ütött. És vajon menyit kapott, aki csinálta? És mennyit lehet ebből eladni?

"Be van fejezve a nagy mű, igen."

És annyira büszke vagyok rá, hogy felteszek egy halom képet. :o)) És nem mondom, hogy a borjú meg a szamárcsikó jóval kisebb Józsefnél, és a birka inkább egérre hasonlít. :o) Viszont Boldizsár teljesen jóóóóó!!!
Az állatokat meg majd kicserélem nagyobbra, ha lesz kedvem . De szerintem így is jó, és felismerhetőek valamennyien.
Ja, egy pásztor meg elkódorgott valamerre.

Fásítás

Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy az a szerencsétlen fenyő csak azért olyan nyamvadt, mert béna voltam. Ezért nekiduráltam magam még egyszer. Meg még egyszer. De semmivel sem jobb az eredmény - szerintem. A fehér egyenesen olyan, mint egy odadobott rongycsomó. Oda is ajándékozom gyorsan valakinek. :o))
Más: elkészültek ahama játékára az ajándékok. Már csak a legnehezebb része van hátra, varrni kell. Piacra dobhatnák már az egyszer használatos varrótűt!!! :o) Azokat egyelőre nem teszem fel ide , mert meglepi. És én aztán tudom, milyen az, amikor elrontják a dolgot. Anyukám sose bírta megvárni a karácsonyt (illetve egy alkalommal mégis), és jó előre titokban megmutatta, mit kapok. :o))
Más: Valami brazil vagy portugál oldalon láttam valamit, gondoltam, kipróbálom.

Kedves kis figura lett belőle, bár megszenvedtem vele.

Vicces. Újabb praktikus csupor. Ami a fő, nem fér bele sok édesség. :o) Legfeljebb több lufi. Valami nagymama lekvárja üveg újrahasznosítása. Aki kevesli a beletehető csokik mennyiségét, annak egyliteres üveget javaslok, bár a végén, amikor már felöltöztetve kell horgolni, elég nehéz lesz tartani. :o) Miki után ceruzatartónak is használható. Vagy főzőkanalaknak. Vagy horgolótűknek... a lehetőségeknek csak a fantázia szab határt.
Más: nézem a bejegyzések időpontját. Ez ügyben valahogy önállósítja magát a gép, mert bár eléggé rossz alvó vagyok, a családra való tekintettel éjjel kettőkor, hajnali 4-kor mégsem verem a billentyűket. Azt már soha nem fogom megtudni, pontosan mikor tártam a nagyvilág elé a dolgaimat. Most pl. 9 óra. Reggel. És kedd.

Kirándulás

A hétvégén "szakítottam" egy délutánra a horgolással, és előszedtem a porcelán-/üvegfestéket. Mázoltam, káromkodtam, töröltem... A végén ilyenek lettek. Aztán meg is sütöttem őket. Remélem sütni is lehet majd bennük. :o)) Őket is ajándéknak szánom, de ennek hosszabb története volna. Ha lenne kedvem elmesélni. De most nincs. Eredetiben szebbek. :o))

"Ez itt a reklám helye"

Amikor rájöttem, hogy tudok horgolni, azzal is szembesültem, hogy a nagymamámtól örökölt 2 db horgolótű csak olyan leheletfinom csipkékhez való, amilyet csak ő tudott. Tehát elkezdtem beszerezni mindenféle tűket mindenféle fonalakhoz. Kisvárosomban leginkább a szép színes nyelű "Ezüst" márkájú vackokat lehetett kapni. Azt persze,hogy vackok, addig nem is sejtettem, míg nem került a kezembe véletlenül egy "Príma"-tű. 2,5-es. Leírhatatlan a különbség! Lehetőleg mindent azzal horgoltam - ha jó volt a méret, ha nem. :o)) És fontolgattam a merész elhatározást, hogy beszerzek még néhányat. Mint annak a bizonyos orosz kishivatalnoknak, csak ez járt a fejemben, és már az a merész ötlet is felmerült, hogy egy teljes sorozatot akarok birtokolni. Aztán szülinapom táján elhatározásra jutottam, és a neten rendeltem 5 db ronda, fekete nyelű csodát. És hogy nehogy elkallódjanak, a közeli 100-as boltban megvettem a legolcsóbb emeletes tolltartót - 600-ért. (Nem tudok varrni, gépem sincs.) Azóta a színes nyelűek dísznek jók, de a feketék viszik a prímet. És már csak a 7-10-es méret hiányzik. De olyat talán nem is lehet kapni.