Vacak

Ha még egyszer kiskutyánk lesz, nem szenteste fogjuk elhozni, az biztos. 

Szegénykém alaposan megsínylette a hatalmas vendégjárást. Azért túlélte, és rendkívül kedves volt mindenkivel, mint aki tudja, hogy a vendég az vendég. 

Nem tudom, elmeséljem-e, hogy ő is volt vendégségben. Szupertitkos akció volt ugyanis.

De azért elmesélem. :)

Az én kedves nagymamám már 92 éves, és az egyik fővárosi Arany Alkony Idősek Otthonának lakója. 

Ebben az otthonban van egy másfél szobás kis lakása. Mosnak rá, főznek rá, nagyjából jól is érzi magát.

Régebben mindig elhoztuk őt magunkhoz karácsonykor, de mostanra már túl hosszú neki az út, és jobban szereti, ha mi látogatjuk őt. Igen ám, de Vacakot nem hagyhattuk még egyedül, az meg egyszerűen vállalhatatlan lett volna, hogy valamelyik gyerek a kutya miatt nem jön velünk. Mert ugye a kutya nem lehet fontosabb a Dédinél.

Elég hamar megszületett a döntés, hogy magunkkal visszük. Az úton jól viselkedett, egyszer hányt egy picit, de hát még nem szokta az autóutat. 

A portásnak nagyot köszöntünk, meg sem említettük neki, hogy a kosárból nem plüss jegesmedve, hanem egy élő kiskutya kukucskál.

Abban állapodtunk meg, hogy a Dédinek sem említjük a kutyust, mert szeretnénk, ha még sokáig köztünk lenne, de legalábbis nem karácsonykor kapna szívbajt. 

A gyerekek sorban leültek a kanapéra, Soma ölében Vacak, egy pulcsiba tekerve. 

Vacak tudta, hogy sem morogni, sem horkolni, sem nyávogni nem szabad. 

Ilyen sikerélményben még sosem volt részünk, ugyanis a gyerekeinkkel hiába beszéltünk meg ilyesmit, egyszerűen elfelejtették két pillanat alatt.

Képzeljétek, Dédi semmit nem vette észre az egész akcióból!

Illetve valami azért feltűnhetett neki...ugyanis szóvá tette, hogy Soma máskor milyen kis sajtkukac, most meg szépen ül, csendben van, és mosolyog. :)

Ekkor megállapítottam magamban, hogy bizony, a kutya nevel. 

Szóval Vacakban sok örömünk telik azóta is. 

Elkészült a törzskönyve is. :)

A reggeleket beosztottuk, mikor ki kel fel hozzá. 

Éjszaka már nem pisil be, azóta, mióta megtalálta Mesit és Somát. Ott alszik ugyanis náluk. Nappal is bírná, de minden apró izgalomra bekapcsol a vesegombja, és annyi...:(((

Igyekszünk minél több időt a kertben tölteni vele, és már megtalálta a levenduláimat is. Az már most látszik, hogy nagy kertész lesz.

Mindenben a gyerekek gondoskodnak róla, takarítanak, etetik, tanítják.

Hallgat a nevére, és már tud ülni is. Igaz, még csak jutalomfalatért hajlandó ezt bemutatni.

Psszt! Azért, ha valaki nálam tapasztaltabb kutyatartó olvasómnak van tuti tippje a benti szobatisztaságra, ne fogja vissza magát a tanácsadásban. Írhattam volna azt is, hogy SOS segítsetek! :))))