Mindennapok a családdal: Menjünk korizni!

Mivel itt a tél jég és hó nélkül, karácsonykor elhatároztam, hogy rábeszélem a családot egy kis korcsolyázásra. A legkisebb azonnal lelkesen helyeselt, és azóta naponta rágta a fülemet, hogy mikor is megyünk már korcsolyázni. Persze a korcsolyáról fogalma sem volt, mert még életében korcsolyát sem látott, nemhogy lett volna a lábán. A nagyok ekkor még csendes beletörődéssel vették tudomásul, az apjuk hümmögött az orra alatt, hiszen anyának időnként vannak meredek ötletei.
A közelünkben Szombathelyen van műjégpálya, ahol Matyi kivételével még egyikünk sem járt. Ő is ebben a tanévben volt kinn először, amikor az iskolából testnevelés órán kivitték őket. Viki pár évvel ezelőtt (amikor még volt tél) a helyi Csónakázó-tón tanulgatott párszor. Tetszett neki, ezért karácsonyra kapott egy korcsolyát, ami az azóta eltelt két év alatt egyszer sem volt a lábán. Apa és én fel sem tételeztük, hogy rá merészkedünk a jégre. De se baj induljunk el.
Vasárnap kell vissza mennie Matyinak a kollégiumba, így azt gondoltuk, hogy elvisszük autóval (legalább nem kell vonatoznia), és előtte beugrunk a jégpályára.
Már az indulás sem volt zökkenőmentes, először jöttek a -Mikor indulunk? - Majd ha elkészülünk - eszmecserék, utána a - Nincs is annyira kedvem, ha sokan lesznek én nem égetem magam - mal folytatódott. Erre - Ha a Zsófit már felcsigáztuk, nem tehetjük meg vele, hogy itthon maradunk. - De inkább a jövő héten.
Erre aztán besokalltam, és közöltem, hogy nincs jövő hét.
Persze kiderült, hogy előtte be kell ugranunk bevásárolni, mert a kollégiumban a fiúk éhesebbek, mint máskor, hiába van napi háromszori étkezés.
A jégpályára fél hétkor értünk, (fél nyolcig volt nyitva), és némi értetlenkedés után már lehetett is korizni. Ez abból állt, hogy Anya és Apa kívülről figyelte a csemetéket. A nagyok közre fogták a Zsófit és próbálták a korcsolyázás rejtelmeibe beavatni. Ez nem ment éppen zökkenőmentesen. Később azonban már, továbbra is hol a szegélybe, hol a tesókba kapaszkodva, de nem volt olyan merev a tartása, mint az elején. A nagyok viszont ahhoz képest, hogy nem sok gyakorlatuk van, egész ügyesek voltak. Végül is mindenki élvezte, a Kicsi megjegyzése az volt, -Azt hittem korizni sokkal könnyebb, és ha lesz lottó ötösünk akkor ne csak lovat vegyetek nekem, hanem jégpályát is.
Megjegyzés: nem hiszem, hogy ezt a rendszeres családi programok közé felvesszük. Mindig bosszant, hogy sokan irigylik a nagycsaládosoknak járó kedvezményeket, de azt nem veszik számításba, hogy ha közös programot akar a család, akkor minden belépő, minden költség többszörösére rúg. Ez is önmagában nem drága, de ha öten megyünk, akkor már meggondolandó.
Minden esetre szeretném, ha a gyerekeknek lenne lehetőségük minél többször eljutni ide, vagy máshova korcsolyázni.