Iskola 2.

Tegnap megint volt szomorú nyomda. Nem értem ezt a gyereket, okos, értelmes, de néha megvadul, és akkor hiába beszél neki akárki, egyszerűen nem érdekli, csinálja tovább a hülyeségeit.
A napközis tanító néni ki van akadva, mert hiába szól, nem hallgat rá, ha szomorú nyomdát kap, akkor pedig úgy viselkedik, mint aki még büszke is rá.
Kapott otthon nagy fej mosást, próbáltuk meggyőzni, hogy nem a legrosszabb fiúkhoz kell hasonlítani, és nem muszáj azzal kitűnni, hogy a lányok közül ő a legrosszabb. De hát nem tudom ez meddig hat.
Igazából nem rossz ő, de olyan mint a kiscsikó amikor végre kiszabadul az istállóból, és nem is akar visszamenni. Nehezen tűri a kötelékeket, azt amikor megmondják neki, hogy mit is kell tenni. Kisebb korában számtalanszor közölte velünk, hogy nem akar gyerek lenni, mert mindig a szülők mondják meg, hogy mit lehet csinálni. Az iskolában most már eltűri, hogy órákon nem rosszalkodik, de az udvaron, az ebédlőben és a napköziben már nem. Nem főben járó bűnök, (pl volt egy sapkával integetés az ebédlőben), csak éppen ott tartunk, hogy már jobban észreveszik az ő hibáit mint a többiekét.

Szalagavató

Hát eljött ennek is az ideje, november 23-án a nagy lányomnak szalagavatója volt. (El se hiszem, hogy már ennyi idős - én meg ennyire öreg vagyok.)
A gyerekek ötletesek, kreatívak voltak a műsor elkészítésében, utána a vacsora és a buli pedig egyaránt jó szórakozás volt nekik is és a szülőknek is.

Az iskoláról

November közepe van, és én eddig egy szót sem írtam a gyerekek iskoláiról, az iskola kezdésekről.

Részben szándékosan, mert időt akartam hagyni, hogy minden letisztázódjon.

Most először kezdem a legkisebbel. 

Zsófinak rendhagyó módon kezdődött az iskola. Elsős lett, olyan iskolába írattuk be, ami nekünk is ismeretlen volt, mert a nagyok nem ide jártak. Hogy ennek mi az oka? Ebbe annyira nem akarok belemenni, hiszen amikor a gyerekek oda jártak én nagyon meg voltam elégedve az intézménnyel is és a tanárokkal is. Most változott. Már nem szimpatikus egyik sem. (lehet hogy tévedek, mert az új tanító néniket csak nem ismerem) A másik iskola, ahová most a kicsi jár egyházi. Korábban ide nem akartam gyereket járatni, mert emlékeztem az igazgatónő viselt dolgaira az elmúlt rendszerből (a köpönyegforgatás tipikus formája), de ő mostanra már nyugdíjba ment. Az elsős tanítónéniket mindenki a város szinte legjobb tanítóinak tartja. Eddig egyetértek velük.

Zsófinak az első hetek nem voltak könnyűek. Nehezen értette meg, hogy itt már nincs olyan nagy szabadság mint az óvodában, nem lehet óra közben mászkálni, beszélgetni. Kapott is a második héten két szomorú nyomdát, az egyiket beszélgetésért, a másikat mert a tornazsákjával püfölte a fiúkat. Hát mit mondjak, kicsit korainak tartottam, mert hogy még nem értették meg a gyerekek a szabályokat, másrészt pedig ha belegondolok harminc gyerek mellett nem lehet hagyni, hogy mindenki azt csinálja amit akar.
Az első házi írás is sírásba fulladt, mert színezni kellett, és a kisasszonynak nem fűlött hozzá a foga, közölte, hogy ő utál színezni, és nem fogja megcsinálni, festeni szeret (ez igaz is, az óvodában sem szeretett színezni). Aztán megcsinálta, sőt most hogy már nem kötelező, otthon is gyakran előszedi a színes ceruzáit. Amióta elkezdtek tanulni, nincs vele semmi baj, érdeklik a számok, a betűk, szerintem, mint valami rejtvényt, úgy fogja fel. Nem tanítok neki semmit előre, sőt az igazat megvallva gyakorolni is általában csak hétvégén szoktunk, mert a napköziben megírják a leckét, és átismételik az anyagot, és este hat után már nem fogom kínozni a tanulással, ha egyébként nincs vele gondja.
Az első fogadó óra is megvolt. (nem vagyok egy fogadóórára járogató anyuka, de az elsőre azért elmegyek) A tanító néni megdicsérte Zsófit, mert okos, és érdeklődő gyerek, egyedül a száját kellene néha csukva tartania amikor kell. De szerinte szeptember óta sokat változott, már nem olyan szertelen. Azt csak én teszem hozzá, ha a gyorsasága is fejlődne, akkor tényleg nem lenne semmi gond. Nem a tanulásban lassú, hanem például az öltözésben. Ha valamit mondunk neki, akkor csak sokadjára foglalkozik vele, mert közben teljesen más foglalkoztatja.
Az egyetlen ami kiverte a biztosítékot nálam, a tegnapi-tegnapelőtti egészségnap volt. Hétfőre az volt a házi feladat, hogy a gyerek rajzoljon egy olyan rajzot, amin azt ábrázolja, hogy mit tesz hétvégén az egészsége megőrzése végett, vagy készítsen gyümölcs-zöldség szobrot. Mi az előbbit választottuk, mert most pont szombaton volt lovagolni, és azt rajzolta meg. Természetesen az ő kis elsős szintjén. Reggel szembesültem azzal, hogy az anyukák büszkén tolattak be a gyümölcs szobraikkal, amikben a gyerekek keze nyomát csak nagyítóval lehetne látni. Elkeseredtem, mert rögtön sajnálni kezdtem a gyerekemet, hogy az ő anyjának ez eszébe sem jutott, de ha jutott volna, akkor sem lenne előbbre, mert ez a fajta kreativitás mérföldekre van tőlem. Aztán a Zsófi közölte velem, hogy ez a rajz tök jó, és gyönyörű, és úgy vettem észre, hogy a tanító néni is tisztában van a helyzettel, és ő is és én is tudjuk, hogy a házi feladatot nem az anyukáknak adják fel.
Ma reggel nyílt nap volt, az első két órára lehetett bemenni, választani kellett, mert kevés volt a hely. Mi a matekot választottuk, Zsófi kérte, mert hogy ott ő ügyesebb. Tényleg az volt, szépen jelentkezett, és hibátlanul megoldotta a feladatokat. Azt meg tudtam állapítani, hogy "erős" osztályuk lesz, mert szinte minden gyerek értelmes,okos, nyitott, de éppen ezért sokat kérdező, jelentkező (ha jelentkezik már mondja is a megoldásokat, amiről még a Zsófi is a leszokás állapotában van), eleven is,
Mindent egybe vetve, eddig még nem bántam meg hogy iskolát váltottunk, és szerencsére a lányom is jól veszi az első akadályokat.

Itt van az ősz, itt van újra

Hát igen. Megkezdődött az új tanév. A szülői értekezletek 2:1 arányban meg voltak. Matyinak (aki az idén kezdi a középiskolát, és fontos lenne ott lenni) a héten, csütörtökön lenne, amikor nekem továbbképzés lesz Budapesten, apuka pedig a szokásos heti beszerzési körét futja szintén ugyanott.
A fiú egyébként az egyik héten elkápráztatott bennünk (5-ös), a másik héten egy másik tárgyból (1-es) lelombozott bennünk. Remélem kijavítja, és elmondhatom, hogy az általános iskolai követelményeknek egy magasabb szintre emelkedésének, ha nem is tudott időben megfelelni, de azért hozzáedződött.
Viki lányomat a múlt héten egy egész hétre nélkülöztük, mert az iskolával Londonba utaztak. Talán rá tudom beszélni egy beszámolóra.
Zsófi viszont a múlt héten úszni tanult a fürdő új részlegén (végre nem kell a kicsi gyermekeket másik városba utaztatni, hogy valamit is tanuljanak a vízen közlekedésből). (egy fürdővároshoz képest elég hosszú ideig tartott).

Mindjárt itt az iskola

Az idén a három gyerek három felé megy. Egy (Viki) folytatja a gimnáziumot (11. osztály), lassan el kellene dönteni, hogy milyen irányba megy tovább. Jelenleg több verzió (anya részéről, és kevés, ill. nulla elképzelés a gyerek részéről) is él.
Matyinak kezdődik a középiskola, kollégiummal egybefonva. Bízok benne, hogy megállja a helyét.
Zsófinak jön a nagy csoport, már ma is ujjongott, hogy jövőre végre iskolába járhat. Egyébként az óvoda elindult, holott én csak a jövő héttől terveztem, de a leányzó kijelentette, hogy ő már unatkozik itthon (a tesók nem játszanak vele, a szülők dolgoznak, csak a tévé marad), és inkább az óvoda.
Mindent összevetve vége a nyárnak.
Csak a hőmérséklet nem veszi ezt észre.