A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Molnár Rózsa. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Molnár Rózsa. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. május 7., csütörtök

Molnár Rózsa: Rabság


Világűri, mély, sötét csend:
tenyereket formáz a Nagy Semmiből;
rázkódó, hatalmas erő szüremlik át a lelkeden.
Tudod-e vajon, vagy csak sejted még:
Isten megtartó angyalává lettél;
sűrű, mint az akarás,
sűrű, mint az akarás.

Világűri, mély, sötét csend:
hömpölyög, úszik, létezőben van;
karokká lényegül, tart, tart rendületlen,
ki nem ereszt magából.
Így fonódsz, szivárogsz át létemen;
és tartasz erősen,
és tartasz erősen.


2013. december 4., szerda

Molnár Rózsa: Rejtőzködve

Kagyló-lelkembe homokszemet tettél
ujjlenyomatoddal leszek igazgyöngy.
És rám ismersz majd, mert
rovátkáidból símultam ki,
s ha újra jövök
már mindenki szépnek mond.

Tenyérráncaid összehajolnak fölöttem,
mint kagylóházacskák dús lakoma után.
Belém imádkozod a hullámzást,
a nyitást, a csukódást...
Nem követel a szóm.
Nem követeled szavam...

Alakulok tenyérmelegedtől.
Bűnös kis életem tetoválom Beléd,
apró szúrásokkal bújok bőröd alá,
el ne vesszek, Uram,
ha egyszer békejobbot
nyújtasz a gonosznak