Ha kérhetném, úgy lennék még egyszer gyerek,
ki ártatlan szívvel az ég felé mered,
s a hóesést nézi a lámpafényben,
dacolva álommal a mélysötét éjben.
Ha lehetne, úgy lennék még egyszer gyerek,
ki anyai mosolyra minden bajt feled,
ki sápadt nyári fényben játszik indiánt,
bűvös titkokat kereső: mese – dián.
Ha kérhetném, úgy lennék még egyszer gyerek,
kinek kockából sárkányvára lehet, mi
színes, mégis zorddá teszi vad képzelet,
s a ˝távolban˝ omló havas párna hegy.
Ha tehetném, lennék örökké kisgyerek,
ki hajón kapitány: hullámot nézeget,
bár csak szoba ˝ez˝ mégis végtelen világ,
nem rejt el önmagában ezernyi hibát.
Ha tehetném, lennék örökké kisgyerek,
egy olyan világban mit épít képzelet,
gyerek ki nem nő fel soha: szívét, lelkét…
nem törné szét darabokra szerelemért…
