Hallgatni tanulok,
elkerülnek a hangok,
tollam serceg a fehérített papíron,
galacsinok serege sorakozik,
szőnyegmintát
takarva szemed elől.
Mint cseppkőzivatar,
kopognak a sorok.
Megoldás mindenre a
billentyűkoppanás,
kiönteni a lelkem lábaid elé…
tiszta vízként átölelni térded,
szád ívéhez felkúszva.
Koppanás, kipp-kopp,
majd belecirógatni füledbe,
és megszokott szavak nélkül szeretni
akkor is, ha nem kívánsz.
