Rakott zöldbab

A  másfél éves fiam egyes számú kedvence már jó ideje, bármikor, bármennyit megeszik belőle, ezért gyakran készítem, és fagyasztok is le neki belőle. Szereti kínai kellel, kelkáposztával, karfiollal, patisszonnal, tökkel is, úgyhogy variálni is tudom. A paradicsomkarikákat csak a rakott zöldbab tetejére szoktam tenni, a többire csak tejföl és sajt kerül. A lányom közölte már előre, hogy nem hajlandó megenni, de érdekes módon ebédnél mégiscsak megette az egész tányérral. Egyszer. Nem biztos, hogy következő alkalommal is így lesz…

Recept

Egy kiló zöldbab
40 dkg darált hús
20 dkg rizs
egy zöldpaprika
egy fej hagyma
3-4 gerezd fokhagyma
köménymag
pirospaprika
egy (de inkább másfél) nagy pohár tejföl
1-2 paradicsom
15 dkg reszelt sajt

A rizst megfőzöm dupla mennyiségű vízben. A zöldbabot megtisztítom, darabolom, sós vízben puhára főzöm. (Lehet fagyasztottat is használni.) Kevés olajon megpirítom a felaprított hagymát és a felkockázott zöldpaprikát, rászórok fél mokkáskanálnyi köménymagot is. Ha a hagyma már üveges, rádobom a húst, kevergetve pirítom. Hozzáadom a felszeletelt fokhagymát is. Amikor a hús már kifehéredett, rászórok két teáskanál pirospaprikát, sózom, jól elkeverem, majd aláöntök kb. egy deci vizet és pár perc alatt puhára párolom. Ha kész, a húst a rizzsel összekeverem.  Nagyon vékonyan kikenek egy kisebb tepsit olajjal, megszórom zsemlemorzsával. Beleterítem a bab felét, erre rakom a húsos rizst, majd ismét zöldbab következik. A tetejét bőven megkenem tejföllel, megszórom reszelt sajttal. A paradicsomot vékonyabb karikákra vágom és elrendezem a sajt tetején. Előmelegített 170 fokos sütőben kb. 35 perc alatt átsütöm.

Sült csirke sajtos zöldbabbal

Mostanában hétvégenként időszűke miatt gyakran készítem ezt az ételt ebédre, mert kevés vele a munka, a sütőből pedig megfelelő idő után csak elő kell kapni a kész sültet és köretet, és már lehet is enni. Nagyon egyszerű étel, a húst zöldfűszerekkel, vagy magyarosan, köménnyel, borssal, pirospaprikával is lehet ízesíteni, nekem mostanában ez a változat jön be legjobban.

Az írás eredetileg a Bezzeganyán jelent meg.

A csirkéhez

egy konyhakész csirke (kb. 1,2 kg)
10 dkg puha vaj
egy  citrom
3 gerezd fokhagyma
egy púpos teáskanál pirospaprika
egy teáskanál római kömény
egy mokkáskanál őrölt fűszerkömény
só, kevés víz

A körethez

50 dkg zöldbab (zöld hüvelyű, fagyasztott)
egy tojás
3 dl tejföl (fele tejszín is lehet)
6-8 dkg reszelt sajt
egy-két evőkanál zsemlemorzsa
vaj a tepsi kikenéséhez
só, reszelt szerecsendió

A csirkével kezdek: a sütőt előmelegítem 170 fokra. Ezalatt a csirkét kívül-belül jól besózom. A vajat a fűszerekkel és a reszelt/átnyomott fokhagymával kikeverem, és ezt a keveréket a mellének a bőre alá kenem, valamint a csirkét kívülről is jól bekenem vele. A hasüregébe kerül a citrom, de ha van maradék hagyma- vagy almadarab, az is mehet mellé. Kevés vizet öntök alá, betolom a sütőbe, és puhára sütöm, a végén kicsit ropogósra is pirítom. Ez kb. másfél óra.

Ha a csirke már kb. fél órája sül, a zöldbabot sós, forró vízben roppanósra főzöm, leszűröm, közben hideg vizet engedek rá, nehogy elveszítse a ress állagát. Egy kis tepsit vékonyan kikenek vajjal, megszórom a zsemlemorzsával. Beleteszem a jól lecsöpögtetett babot. A tojást felverem, elkeverem a tejföllel, sózom, reszelek bele szerecsendiót és a babra öntöm. A tetejét megszórom a sajttal, és ha a csirkének már csak fél órája van hátra, betolom a sütőbe. 15-20 perc alatt kész. Szárazabb húsok mellé jó köret, elkészíthető brokkolival, karfiollal, de még leveles spenóttal is.

Szabolcsi töltött káposzta

A férjem nagy vágya volt, hogy mi is készítsünk szabolcsi töltött káposztát, mert olyat, amilyet nagymamája főzött gyerekkorában, senki nem tud a családban, hátha nekünk sikerülhet.

Kis utánajárás és a rokonság receptjeinek meghallgatása után kialakult a saját elképzelésünk. Úgy gondoltuk, nem kell túlcifrázni a dolgot, néha a kevesebb több, a lehető legyegyszerűbben fogjuk elkészíteni az ételt. Utóbb igazunk lett, és tényleg sikerült reprodukálni a nagymama által készített étel ízét.

Recept

Egy laposabb nagy fej édeskáposzta (vagy két kisebb)

50 dkg darált zsírosabb sertéshús (dagadó, lapocka)

25 dkg rizs

5 kis fej hagyma

3-4 gerezd fokhagyma

pirospaprika

olaj

só,

3-4 dl paradicsomlé vagy passzírozott paradicsom

20 dkg füstölt húsos szalonna

Egy szál kolbász (házi)

A töltelékhez a felaprított hagymát kevés olajon megpárolom, hozzáadom az egy-két teáskanálnyi paprikát, jól elkeverem, majd összedolgozom a hússal és a nyers, megmosott rizzsel. Ízesítem sóval, reszelt fokhagymával. Ha túl száraz lenne, egy-két evőkanál olajat adok még hozzá.

Közben felteszek vizet forrni, belehelyezem az egészben hagyott, kitorzsázott káposztát. Ahogy a víz melegszik, a levelek szép lassan leválnak a fejről, és kicsit megpuhulnak. A leveleket apránként leszedegetem és elkezdem tölteni. Kis, háromszög alakú töltelékeket készítek, (illetve készít a férjem, mert nekem ez nem nagyon megy), ez általában egy fél káposztalevél felhasználását igényli. A kimaradó levélereket, használhatatlan leveleket összeaprítom, ez megy majd a töltelékek közé.

Ha készen vagyok a töltéssel, jöhet a rétegezés. A lábas aljára pár darab húsos szalonnát és kevés aprókáposztát teszek, erre kerülnek szorosan a pici töltelékek. Rá pár ujjnyi darab kolbász, illetve szalonna kerül, erre aprókáposzta, majd ismét töltelék. A tetejét aprókáposztával borítom be. Öntök az étel alá annyi vizet, hogy a káposzta ¾-edéig érjen, majd lassan felforralom. Ha már forr, ráöntöm a tetejére a paradicsomot, és további 20-25 percig főzök. Ekkor megkóstolok egy tölteléket, ha jó, lezárom alatta a lángot és lefedve hagyom pihenni negyed órát. Friss házi kenyérrel és tejföllel tálalom, minél többször melegítem újra, annál jobb lesz ez is.

Sült hasaalja tekercs

Még újévkor sütöttem ezt a húst, amit hidegen, felvágottként ettünk. Nagyon kiadós és olcsó, ráadásul csak a sütés igényel némi időráfordítást, egyáltalán nem munkaigényes étel.

Recept

Kb. egy kiló sertés hasaalja

Só

Egy evőkanál rozmaring

Egy evőkanál kakukkfű

Két teáskanál köménymag

Két teáskanál pirospaprika

Kevés olaj

Spárga a kötözéshez

A húst besózom. A köménymagot mozsárban kicsit megtöröm, majd két evőkanál olajjal elkeverem és hozzáteszem a többi fűszert is. Egy sűrű pasztát kapok, ezzel megkenem a hasaalja húsos oldalát, és feltekerem. Spárgával átkötözöm, mint egy csomagot, hogy megtartsa a formáját, és kevés olajjal kikent tepsibe fektetem. Lehet mellédobni egy két fej vöröshagymát és egy fej héjastól lapjában kettévágott fokhagymát is. Kevés vizet öntök alá, alufóliával lefedem és 170 fokos előmelegített sütőben kb. egy órát sütöm. Ha puha, leveszem a fóliát, kicsit megemelem a sütő hőfokát és pirosra sütöm. Kihűtöm, leveszem róla a spárgát, és vékonyra szelve tálalom.

Kecskesült

A férjem még októberben Zsófival meglátogatta a szabolcsi rokonait és –többek között – egy fiatal kecske társaságában tértek haza. Az egyik lapockájából, a csontos bordarészből és a leeső nyesedékekből azon nyomban pörköltet főztünk, a combot megsütöttük, a gerincét pedig szintén sütve karácsonykor fogyasztottuk el.

A kecske húsa valami fantasztikus, kár, hogy nehéz hozzájutni, mert én biztos gyakran vennék ha tehetném.

A pörkölt olyan lett a belefőzött csontos részeknek köszönhetően, mint egy csülökpörkölt, csak éppen színtiszta hússal. A hús omlós, puha, nagyon jóízű, a szaft pedig ragacsos, kihűlés után kocsonyás, egyszóval pont olyan, amit az ember egy körmös-csükös pörköltben szeret, a bónusz pedig az, hogy színhúsból készül.

A sültet kicsit közel-keleties fűszerezéssel készítettem el, és nem bántam meg, nagyon ízletes, és persze vajpuha lett, ráadásul nagyon hamar elkészült.

Recept

Egy fiatal kecske combja

Római kömény (egész)

Koriander (őrölt)

Pirospaprika

8 gerezd fokhagyma

2-3 evőkanál olívaolaj

só

A kecskecombról levágom a hártyát (nem túloztam el). A fűszereket a só kivételével egyenlő arányban összekeverem az olajjal és hozzáreszelem a fokhagymát. A húst bedörzsölöm sóval, majd a fűszeres fokhagymás olajjal, és egy éjszakán át hideg helyen állni hagyom.

Másnap tepsibe teszem, a tűzhelyen nagy lángon körbesütöm, majd 180 fokra előmelegített sütőbe teszem alufóliával letakarva úgy, hogy egy kevés vizet is öntök alá. Addig sütöm, amíg gyakorlatilag meg puhul, a végén megemelem a hőfokot 200 fokra, leveszem a fóliát és kicsit megpirítom a húst. Ha jól emlékszem, kicsit több mint másfél óra alatt kész lett.

Hagymás krumplival és sütőtöksalátával ettük.

Gyuvecs

A gyuvecs nem más, mint egy szerb húsos zöldséges egytálétel, a gyuvecs elnevezésű cseréptálról kapta a nevét, amiben készítik. Szándékosan nem írtam, hogy rizses étel, mert ugyan az alábbi recept rizzsel készül, de van krumplis változata is. Használhatunk hozzá sertés, marha vagy birkahúst – akár darálva is - , de hallal is készítik, sőt, maradék pörkölt is felhasználható ilyen módon. Kóstolás után a férjemmel egyöntetűen megállapítottuk, hogy a hús jó, ha van benne az íze miatt, viszont egyáltalán nem hiányzott nekünk, így bátran javaslom vegetáriánus változatban is elkészíteni. Ez a recept a leginkább megszokott zöldségekkel (paprika, paradicsom, padlizsán) készül, de lehet bele zöldbabot, cukkinit, krumplit is tenni. A tetejére való tejfölös-tojásos öntet szintén opcionális, elhagyható. Nem tudom, hogy autentikus-e, mindenesetre finom.

Recept

50 dkg sertéscomb-vagy lapocka

egy nagy fej hagyma

3 gerezd fokhagyma

egy közepes padlizsán

egy közepes cukkini

3 nagyobb paradicsom

5 cső zöldpaprika

3 szem közepes krumpli

15 dkg megmosott rizs

4-5 deci víz vagy húsleves

2 nagy evőkanál tejföl

egy tojás

5 dkg reszelt juhsajt

só, bors,

pirospaprika

római kömény (elhagyható)

olaj

A padlizsánt felkockázom, besózom negyed órára, utána leöblítem a kiengedett levét. A hagymát, fokhagymát felaprítom, a húst felkockázom. Kevés olajon a hagymát megpárolom, megszórom egy mokkáskanál római köménnyel, rádobom a húst és fehéredésig sütöm. Közben kevés borssal fűszerezem. Ha a hús kérget kapott, hozzáadom a felkockázott padlizsánt és addig sütöm, amíg egy kicsit átpárolódik (5-6 perc). Megszórom pirospaprikával (egy-két teáskanál, ízlés szerint) és félreteszem.

Az összes többi zöldséget megtisztítom és nagyjából azonos méretű darabokra vágom, egy tálba öntöm és enyhén megsózom.

Egy mélyebb jénait vagy kerámiatálat nagyon vékonyan kikenek olajjal és a húsos padlizsán egyharmadát beleterítem. Rászórom a rizs felét és ráteszem a zöldségek egyharmadát. Erre megint húst teszek, aztán jöhet a maradék rizs és a zöldség egyharmada, végül megint hús és zöldség következik. A végén ráöntök a vízből/levesből 3 decit, lefedem fóliával, és az előmelegített 180 fokos sütőben sütni kezdem. Néha átkeverem, ha kevés alatta a folyadék, öntök még alá. Ha a rizs már majdnem puha és beszívta a folyadékot, a tetejére öntöm a tejföllel és sajttal elkevert tojást és még negyed óráig sütöm.

Az írás első ízben a Bezzeganyán jelent meg.

Lencseleves hó végére

Jönnek a hidegebb idők, emiatt egyre többször eszünk levest (magunkhoz képest). Ez jó hír, mert egészséges, másrészt a lányom örül, hiszen nagyon szereti a leveseket. Most egy kevésbé egészséges, de finom, laktató és egyszerűen, kevés pénzből elkészíthető télies leves következik.

Lencselevest nem nagyon készítek, mert általában bablevest kíván mindenki, de ez a próbálkozás olyan jól sikerült, hogy többször fogom főzni. Lehet gazdagítani füstölt hússal, kolbásszal, és felöntéshez füstölt lé is jól hasznosítható.

Recept

50 dkg lencse

3-4 sárgarépa

2 fehérrépa

negyednyi zellergumó

egy nagyobb hagyma

2-3 gerezd fokhagyma

8 dkg füstölt szalonna

8-10 szem egész feketebors

egy csapott evőkanál pirospaprika

babérlevél

2 dl tejföl

1-2 evőkanál mustár

egy mokkáskanál reszelt ciromhéj

2-3 db bőrös virsli

A lencsét előző este beáztatom. A hagymát, fokhagymát, leveszöldséget megtisztítom, felkarikázom, illetve kisebb kockákra vágom. A szalonnát felkockázom, sütni kezdem. A zsírján üvegesre párolom a felaprított hagymát is, rádobom a zöldséget és 2-3 percig pirítom. Rászórom a paprikát, felöntöm 2,5-3 liter vízzel (füstölt hús levével), hozzáadom az áztatóvíztől lecsepegtetett lencsét, a borsot, babérlevelet, a megtisztított, egészben hagyott fokhagymagerezdeket, sózom és kis lángon addig főzöm, amíg minden meg nem puhul. Ekkor szűrőkanállal a lencse felét kevés lével kihalászom és turmixolom, majd a fazékba visszaöntöm, ezzel sűrítve a levest (aki hagyományosan szeretné, lisztes tejföllel sűrítsen). A tejfölt egy merőkanál meleg levesben elkeverem, hozzáadom a mustárt, citromhéjat és a fazékba öntöm. Ekkor megy bele a felkarikázott virsli is, amivel készre főzöm a levest. Kenyérrel tálalom, lehet tenni még rá a tányéron tejfölt.

Rácponty

Pár hete megint voltunk Attilával pecázni. Életem második horgászatán ismét sikerrel jártam, igaz, csak egy halat fogtam, de az a nap első hala volt, ráadásul ponty. Nagyon jó volt a kapás, végül két ponttyal és 13 keszeggel távoztunk, de összesen 8 pontyot fogtunk, nem győztük visszaengedni őket. Végül két másfél kiló alatti példányt tartottunk meg, mert ezek a legfinomabbak konyhai célokra. Két kilóig még elmegy, de afelett zsíros, enni nem jó a ponty (legalábbis nekünk).
Na, az eredményes horgászat után már csak azt kellett kitalálni, mi készüljön a zsákmányból.
Tanakodtunk egy sort, aztán jött a rácponty és mindent vitt. Halászlé a múltkori fogásból készült már, ráadásul vendéget is vártam, úgyhogy ez az előre is összeállítható étel jó választásnak bizonyult, és a vendégeknél is nagy sikerem volt vele.
Nem tudom, ki hogy készíti, nálam ez a verzió vált be, mert úgy szeretjük, ha a krumpli jó szaftos, de a hal ress, inkább ropogós, mint főtt.

Recept

8 kisebb pontyszelet (patkó)
egy nagy fej hagyma
egy kiló lecsópaprika
másfél kiló krumpli
két paradicsom
8 dkg füstölt szalonna
5-6 szelet bacon
fűszerpaprika
6-8 deci tejföl

olaj
liszt
só

Először a hal alá való ágyat készítem el. Ehhez a krumplit héjában megfőzöm, kihűtöm és felkarikázom, mint a rakott krumplihoz szokás. A szalonnát felkockázom, kiolvasztom, a zsírjából keveset leöntök és ezzel kenem ki a tepsit, amiben az étel készül majd. A szalonnára rádobom a felaprított hagymát, üvegesre sütöm, hozzáadom a felvágott paprikát, egyszóval nekikészülök a lecsófőzéshez. Sózom, ha a paprika már összeesett, zsírjára sütöm, hozzáadom a felszeletelt paradicsomot, összerottyantom, megszórom kevés fűszerpaprikával és még kb. két percig hagyom a tűzön, addig el is készül. Ezután a lecsót összekeverem két három evőkanál tejföllel.
Elkezdem a rétegezést: egy sor krumpli, megsózom, rá pár kanál lecsó, így tovább, amíg el nem fogy. A tetejét megkenem bőven tejföllel és előmelegített 180 fokos sütőben kezdem sütni.
Ezalatt a pontyszeleteket besózom, paprikás lisztbe forgatom és 3-4 perc alatt kevés olajon megsütöm.
Ha a krumpli már sült vagy 25 percet, elrendezem rajta a pontyszeleteket, a halat vékonyan megkenem a maradék tejföllel, baconszeleteket teszek a tetejére, majd még kb. 15 percig sütöm. Akkor jó, ha a krumpli alatt sűrű a lecsós-tejfölös szaft, de nem szárad ki és a salonna jól kisült a tetején.

Váncsa-féle tejfölös aprópecsenye

(....fokhagymás házi csuszával, de nem szeretem a maratoni címeket.)

Már két hete volt, hogy nem látták a nagymamák Zsófit, köszönhetően a hóhelyzetnek, így a pótlás múlt hétvégén történt meg.
Tanakodtam is rendesen, hogy mit főzzek, mert ezen alkalmakra mindig valami újat szoktam kitalálni, de most valahogy nem jött az ihlet. Bevásárláskor szűzpecsenyét vettem, ehhez kellett volna valami jó receptet találni. Végül elővettem Váncsa mester szakácskönyvét, és Attilával egyetértésben a tejfölös aprópecsenye receptjét választottuk. Köretnek először rizst akartam készíteni, de a végén a házi csuszatészta mellett voksoltunk. Ennek megfelelően szombat este bepácoltam a húst, megcsináltuk a tésztát, amit éjszakára a konyhaasztalon hagytunk száradni. Általában frissen főzöm ki a házitésztát, de nem akartam egész nap a konyhában robotolni, így a kiszárított tésztára esett a választás.
A főételt Attila készítette, rám csak a köret elkészítése maradt végül.
Az ebéd- különösen a tészta – nagyon nagy sikert aratott, a recept nagyon jó, egyszerű, finom, és kb. fél óra alatt meg is van, így biztos, hogy nem utoljára főztem meg.

Recept

80 dkg sertésszűz
só, bors
mustár
olaj
10 dkg füstölt szalonna
két közepes fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
30 dkg gomba
őrölt rozmaring
pirospaprika
egy nagy pohár 20%-os tejföl

A körethez
4 tojás
40 dkg liszt+ liszt a nyújtáshoz
5 dkg vaj
2 gerezd fokhagyma

A szűzpecsenyét előző este lehártyázom, sóval, durván őrölt borssal bedörzsölöm, vékonyan megkenem mustárral, leöntöm annyi olajjal, amennyi ellepi és a hűtőbe teszem. Felhasználás előtt kb. fél órával kiveszem, hogy szobahőmérsékletű hússal dolgozzak tovább.
Másnap a húst a pácból kiveszem, csíkokra vágom.
A szalonnát felcsíkozom, zsírját kiolvasztom, rádobom a felaprított hagymát és megpárolom. Ekkor a lángot a legerősebbre állítom, hozzáadom a húscsíkokat, és 2-3 percig pirítom. Beleteszem a nagyobb darabokra vágott gombát is, sózom, borsozom, kevés őrölt rozmaringgal ízesítem és addig főzöm, amíg a gomba leve elpárolog. Lekapom a tűzről, megszórom két kiskanál pirospaprikával, belekeverem a tejfölt, majd 2-3 perc alatt összeforralom.
A tésztához a tojást a liszttel összegyúrom – robotgép dagasztópálcája nagy segítség – és egy-két órán át a hűtőben pihentetem. Ezt követően tésztagéppel a lehető legvékonyabbra nyújtom. Ha frissen készül, feldarabolom tetszőleges alakzatokra – ahogy a csuszához kell- és bő, forrásban levő sós vízben kifőzöm. Leszűröm, a lábosban a vajat a felaprított fokhagymával felforrósítom, rádobom a tésztát, megforgatom, majd tálalom. Ha szárítani akarom a tésztát, előző este megcsinálom a nyújtást, majd lisztezett felületen a kapott csíkokat másnap reggelig szikkasztom. Én a konyhaszékek támláját is befogom, ott szárad a legszebben a tészta. A kiszáradt tésztát kézzel megropogtatom, a kapott csuszát a már ismertetett módon kifőzöm.
Az aprópecsenyét a fokhagymás csuszával tálalom.

Székelykáposzta

Télen nálam a savanyú káposzta alapélelmiszer. Készül ilyenkor töltött káposzta, rakott káposzta, káposztás húsgombócleves, gombócos káposzta, korhelyleves, egyszóval nehéz, füstös ízű magyaros ételek.
Most a székelykáposzta a sláger, meg is döbbentem, amikor nem találtam a blogon szereplő receptek közt.
Az ételhez fűződő legenda szerint egy Székely nevű vendéglős kreálta, amikor már csak maradék pörkölt és savanyú káposzta volt a konyhán, a vendégek meg éhesek voltak. Állítólag Petőfi sem vetette meg.
A készítésnél én a történetből indulok ki és csinálok egy jó pörköltet, meg egy párolt savanyú káposztát, de mindig teszek bele kolbászt és szalonnát, mert ezek adják meg a füstösségét. Az összekevert ételt pedig kb. fél órán át rotyogtatom, hogy az ízek összeérhessenek.
Mint minden káposztás fogásra, erre is igaz, hogy felmelegítve még jobb, ennek megfelelően ipari mennyiségben szoktam készíteni.

Recept

2 kg savanyú káposzta
75 dkg sertéslapocka
10 dkg füstölt szalonna
15 dkg mangalica kolbász
3 fej hagyma
egy zöldpaprika (csípős is lehet)
2 babérlevél
5-6 szem bors
pirospaprika
köménymag
2 gerezd fokhagyma
egy evőkanál liszt
2 dl tejföl
olaj/zsír

Először a pörköltet kezdem készíteni. Ehhez zsiradékot forrósítok, üvegesre sütök benne két fej felaprított hagymát, közben a köménymagot is beleteszem, hadd pattogjon ki. Rádobom a kisebb kockára vágott lapockát, fehéredésig sütöm, megpaprikázom, hozzáadom a felszeletelt fokhagymát, zöldpaprikát, és egy körömnyi babérlevelet. Felöntöm annyi vízzel, amennyi szűken ellepi és puhára főzöm. A levét időről-időre elforralom, és pótolom, ettől lesz igazán sűrű szaftja.
Közben a maradék hagymát félfőre vágom, a szalonnát felcsíkozom, a kolbászt felkarikázom. A savanyú káposztát leöblítem, kissé kinyomkodom és pár vágással rövidebbre aprítom, ha kell. A szalonnát kiolvasztom, rádobom a hagymát és a kolbászt, három-négy percig sütöm, és rádobom a káposztát. Hozzáadom a szemes borsot, babérlevelet, jól elkeverem, aláöntök egy bögre vizet és majdnem puhára főzöm. Ekkor belekeverem a pörköltet, nagyon kis lángon összerottyantom, majd a tejfölben elkevert liszttel behabarom. Nekem úgy ízlik, ha nincs hosszú leve, de ha valaki hígabban szereti, kis vízzel felengedheti. Lehet bele kaprot is főzni a habarással egyidejűleg. Tejföllel és friss kenyérrel tálalom.

Gombócos káposzta

Ez egy öszvér étel, a töltött káposzta és a székelykáposzta kombinációjából született. A töltelék a töltött káposztából, a savanyú káposztás alap viszont a székelykáposztából lehet ismerős. Hirtelen ötlettől vezérelve követtem el, így lehetne még finomítani rajta, mondjuk egy kis füstölt csülökkel, kolbásszal vagy tarjával, de azért ez az alapváltozat is finom.
Ha lett volna, kaprot is tettem volna bele, de sajnos nem volt.
Alapfelszereltség mellé a tejföl és a jóféle friss kenyér, és mint minden káposztás étel, ez is jobb, ha áll és újramelegítjük.

Recept

A töltelékhez

50 dkg darált sertéshús
1 dl rizs
egy kisebb fej hagyma
3-4 gerezd fokhagyma
egy tojás
só, bors
kevés pirospaprika

A káposztához

15 dkg füstölt szalonna
2 kg savanyú káposzta
egy nagy fej hagyma
4-5 szem egész feketebors
2 babérlevél
kis darab csípős paprika
egy evőkanál pirospaprika
egy evőkanál liszt
2-3 dl tejföl

A töltelékhez a húst a rizzsel, hagymával és a fűszerekkel homogén masszává dolgozom. Aki úgy szereti, hagymát minimális zsiradékon meg is párolhatja, én ezt most kihagytam. A húsos masszából gombócokat formázok – 12 közepes méretű jött ki belőle - , és félreteszem.
A szalonnát és a hagymát felaprítom, a savanyú káposztát – ha szükséges – kicsit kimosom és pár vágással rövidebbre vágom. Nagy fazékban kiolvasztom a szalonnát, majd beleteszem a hagymát és üvegesre sütöm. Rászórom a pirospaprikát, beleteszem a káposzta felét, a babérlevelet, borsot és a csípős paprikát, majd kicsit összekeverem. Ezután a káposztaágyra ültetem a húsgombócokat és befedem a maradék káposztával. Az egészet felöntöm kb. fél liter vízzel, amiben kevés sót elkevertem, lefedem, és kb. 1-1,5 óra alatt puhára főzöm.
A végén kiveszem a húsgombócokat, a tejfölben elkevert liszttel behabarom a káposztát. Visszateszem a gombócokat, és takaréklángon még 4-5 perc alatt összefőzöm az ételt.

Fokhagymás sült keszeg

Kislánykoromban rendszeresen nyaraltunk szeptember elején Balatonlellén nagy horgásztársasággal. Mint egyetlen gyermek a társaságban, ezt rettenetesen élveztem, figyeltem a beetetést, én voltam az első, aki szólt, ha kapás van és boldogan néztem a halak pucolását. Amikor horogra akadtak keszegek is, a társaság nőtagjai elvitték ezeket a halacskákat az üdülőbe, megsütötték, és még forrón kihozták a partra, hogy a horgászok falatozhassanak. Nemritkán a vaksötétben éjjel került erre sor, ekkor tanultam meg keszeget enni, amit a mai napig imádok. Másik finom falat a fokhagymás pirítós volt teával.
Persze ez még a boldog békeidőkben zajlott, amikor a part nagy részén nádasok húzódtak, kiépített strandokról szó sem lehetett.
Most, hogy a Duna közelében lakunk, Attila is elkezdett horgászni, így felidéződtek a gyerekkori élmények. Mivel nagyrészt keszeget fog, gyakran esszük ezt az igen szálkás, ámde annál finomabb halat. Olykor halászléalapnak is elteszek egy adagot keszegből és paducból, az így főzött halászlének frenetikus sikere volt a családban.
A keszeget legjobb jól beirdalva hirtelen sütni, mert így a szálkák elgyengülnek, illetve ropogóssá válnak, méghozzá annyira, hogy meg lehet enni őket. Éppen ezért a minél kisebb, annál jobb elvét vallom. Ez az adag két személyes, de igen sokat meg lehet enni belőle.

Recept

6 keszeg
3 evőkanál liszt
2 evőkanál kukoricaliszt
1 csapott evőkanál pirospaprika
3 gerezd fokhagyma
1 dl buborékos ásványvíz
só, bors
a sütéshez olaj

A konyhakész halakat – mert a tisztítás a horgász feladata – legalább 5 mm sűrűségben ferdén beirdalom. A hangsúly a ferde irdaláson van, ugyanis csak így vághatók át a kellemetlenséget okozó ipszilon-szálkák, melyek így szinte felszívódnak sütésnél. Ezután megsózom a halak mindkét oldalát, és hagyom húsz percig pihenni őket. A lisztet összekeverem a kukoricaliszttel, pirospaprikával és kevés frissen őrölt borssal. Fontos, hogy ne tegyünk túl sok pirospaprikát – néha ki is hagyom - , mert megéghet az olajban. A keszegeket a fűszeres lisztbe forgatom és annyi olajban, amennyiben úszhat, aranybarnára, zörgősre sütöm. Ez halanként kb. 3-4 perc, mindkét oldalon. Amíg a halak sülnek, muzsdéjt készítek. Ehhez a három gerezd fokhagymát lereszelem, meghintem egy csipet sóval, és felöntöm az ásványvízzel. A kisült halakat konyhai papírtörlőn lecsepegtetem, és azon melegen megkenem a muzsdéjjal, majd tálalom. Aki fokhagymásabban szereti, még evés előtt kenhet rá az ízesítőből. Igazi nyári ropogtatnivaló.

Hússal rakott karfiol

Megint olyan étel következik, amit még nem főztem, mégpedig a rakott karfiol.
Aki olvassa a blogot, tudja, hogy a rakott ételek számtalan válfaját készítettem már, legyen az tészta, kel- vagy savanyú káposzta, krumpli, padlizsán és a többi, de a karfiol eddig kimaradt.
Ugyanúgy készítem, mint a rakott kelt, rizzsel, pörköltös fűszerezésű darált hússal, sok tejföllel és sajttal.
A készítés során a karfiolt puhára főzöm, a főzővízbe pedig tejet öntök, mert a néphit szerint ettől szép fehér marad, másrészt pedig nem lesz annyira puffasztó hatású, sőt, főzés közben érezhető jellegzetes illata sem terjeng annyira.(Néphit ide vagy oda, azért a szagelszívót érdemes bekapcsolni.)

Recept

Egy nagy fej karfiol
50 dkg darált hús
15 dkg rizs
egy nagyobb fej hagyma
két gerezd fokhagyma
só, bors
pirospaprika
5 dl tejföl
15 dkg reszelt sajt.

Előkészületként a karfiolt a fent leírt módon megfőzöm kis rózsákra szedve, vagy – mint most – egyszerűen szeletekre vágva. A rizst sós vízben szintén megfőzöm.
A húsból hosszabb lére hagyott pörköltet készítek: olajon a hagymát megpárolom, rádobom a húst, fehéredésig pirítom, hozzáadom a fokhagymát, sót, borsot, paprikázom, vizet öntve hozzá puhára párolom. Miután minden alkotóelemmel kész vagyok, jöhet az összerakás: a rizst a pörkölthöz keverem. Kivajazott jénaiba egy sor karfiolt rétegezek, erre jön egy réteg rizses hús, megint karfiol, megint hús, amíg tart a hozzávalókból. A teteje karfiol legyen. A legfelső rétegre rákenem a tejfölt, jó gazdagon megszórom sajttal és előmelegített sütőben kb. 45 perc alatt készre sütöm. Tányéron további tejfölt kínálok mellé.

VKF XXII.- Babos-répás strucc-egytál

Mézesmadzag a XXII. VKF témájául az egytálételeket választotta. A téma nagyon aktuális, mert az ünnepek után a nadrágszíj-meghúzós időszakban nagyon jól jönnek az egytálételreceptek, másrészt meg babázós anyukáknak ideális választás, mert nem kell egész nap a tűzhely mellett forgolódni, jól összeválogatott hozzávalókból megfelelő fűszerekkel kis időráfordítással is finom, kiadós étel készülhet.
A kiírást olvasva már jó előre tudtam, hogy a korábban beszerzett strucchús felhasználásával fogok valamit alkotni zöldségekkel, aztán végül konkretizáltam a dolgot. A húst sárgarépával, zellerrel és babbal sűrű, ízletes raguvá főztem össze és friss házi kenyér, meg tejföl kíséretében tálaltam. Sikere volt. Aki nem jut hozzá strucchoz, marhahúsból is elkészítheti, az íz gyakorlatilag ugyanaz lesz.

Recept

70 dkg strucchús
10 dkg kolozsvári szalonna
két fej hagyma
öt gerezd fokhagyma
három szál sárgarépa
10 dkg zeller
50 dkg gyöngybab
babérlevél
rozmaring
borókabogyó
pirospaprika

A szalonnát és a hagymát felaprítom, a húst felkockázom. A szalonnát kiolvasztom (ha nem elég zsíros, öntök rá egy evőkanál olajat is) és megfonnyasztom rajta a hagymát. Rádobom a húst, és fehéredésig pirítom. Ekkor hozzáadom a kockákra vágott zellert, felaprított fokhagymát, a babérlevelet, egy ág rozmaringot, 3-4 szem borókát, egy evőkanál pirospaprikát, sózom, borsozom, és jól elkeverem, majd felöntöm annyi vízzel, amennyi ellepi. A húst párolom, közben a levét többször elfőzöm, ismét felöntöm, megint elfőzöm, és így tovább. Közben külön edényben babérleveles, enyhén sós vízben puhára főzöm a babot. Amikor a hús majdnem teljesen puha, hozzáteszem a nagyobb darabokra vágott répát, a levétől lecsepegtetett babot, felöntöm vízzel, és teljes puhulásig főzöm. Ezalatt sűrű szafttá forr a leve is. Kenyérrel, tejföllel tálalom.

Tejszínes sültkarfiol-krémleves

Nagyon szeretem a gasztronómiai témájú tévéműsorokat, főleg a külföldieket, mert sok érdekességgel lehet bennük találkozni.
Így kaptam fel a fejem a sültkarfiol-krémlevesre is, amely egy étterem-átalakítós műsorban került bemutatásra. Arra abszolút nem emlékszem, hogy mi volt benne, hogy csinálták, de maga az ötlet valahogy megragadt.
Volt itthon egy nagyon kis fej karfiol, amiből levest terveztem készíteni, mert a tegnapról megmaradt ebédet ettük ma is, ami azonban önmagában kevés lett volna. Eszembe jutott megint a tévéműsorban szereplő leves, így rákerestem az interneten, és a talált receptet főztem meg.
Szerintem nagyon finom és nem utolsósorban elég könnyen és olcsón készíthető, különleges füstös ízt kap a hozzávalók megsütésétől. Aki nem szereti a karfiolt, annak is érdemes kipróbálnia, mert nem a megszokott karfiolízzel fog találkozni.Én most csak magában tálaltam tejszínnel megpettyezve, de lehetett volna bele pirított zsemlekockát tenni, vagy sajtos pirítóst ropogtatni hozzá.

Recept

Egy pici fej karfiol
Egy vöröshagyma
Két gerezd fokhagyma
Két közepes krumpli
Egy liter húsleves
Egy deci tejszín
Olívaolaj
Só, feketebors
Csipetnyi fűszerpaprika
Szerecsendió

A sütőt 170 fokra előmelegítem. Sütőpapírral kibélelek egy tepsit, és beleteszem a 2-3 evőkanál olívaolajban megforgatott karfiolrózsákat, a félbevágott hagymát és a héjában hagyott fokhagymát, majd puhulásig sütöm őket, ez kb. fél óra. Nem kell aggódni ha megbarnulnak, ez adja majd a leves színét.
A sült zöldséget lábosba teszem, hozzáadom a két krumplit felkockázva, felöntöm a levessel és addig főzöm, amíg a krumpli vajpuha nem lesz. Közben ízesítem a fűszerekkel. Ha a krumpli megfőtt, a zöldségeket kihalászom a léből és botmixerrel pépesítem, majd a pépet a lébe öntöm. Jól elkeverem, felforralom, hozzáöntöm a tejszínt és még egy-két perc alatt összeforralom. Azt nem mondanám, hogy fotogén, de tényleg nagyon finom.

Bácskai rizses hús

Biztos hiányzik már a céges menza, mert hirtelen gusztusom támadt egy kis rizses húsra. Ezt általában a munkahelyemen eszem, szerintem a közétkeztetésben egész jól csinálják, hacsak nem mócsingot tesznek bele hús helyett. Na persze, azért az otthonival összehasonlítani nem érdemes.
Ha egyszerűen kellene jellemezni ezt az ételt, azt mondanám, hogy sertéspörköltben megfőzött rizs, de ez nem igazán fedné a valóságot, mert ahogy a rizs a fűszeres pörköltlében puhára fő, teljesen átlényegül, és egyáltalán nem hasonlít többé a köretként fogyasztandó párolt rizshez.
A megszokott recepthez képest én annyiban térek el, hogy 4-5 cső zöldpaprikát is teszek hozzá, valamint hogy kissé rizottós állagúra főzöm, nem engedem, hogy a szaftot teljesen beszívja a rizs.


Recept

1 kg sertéscomb
2 nagy fej vöröshagyma
5 cső zöldpaprika
két gerezd fokhagyma
egy kiskanál köménymag
fűszerpaprika
erőspaprika-krém
só, bors
olaj
50 dkg rizs

Első lépésként sertéspörköltet főzök, amihez a hagymát apróra vágom és olajon fonnyasztani kezdem. Három cső paprikát feldarabolok és ezt is hozzáadom, kissé sózom. Beleszórom a köménymagot, és hagyom, hogy kissé kipattogjon. Amikor a hagyma már üveges, rádobom a felkockázott húst és nagy lángon fehéredésig sütöm. Leveszem a lángról, megszórom pirospaprikával, elkeverem, felöntöm annyi vízzel, amennyi szűken ellepi. Beledobom az egészben hagyott fokhagymagerezdeket, ízesítem az erőspaprika krémmel, sózom, és addig főzöm, amíg a hús majdnem puha. Ekkor hozzáadom a megmosott rizst – én kerekebb szeműt szeretek használni hozzá -, felöntöm a rizs térfogatához képest kétszeres mennyiségű vízzel és fedő alatt kis lángon addig főzöm, amíg a rizs a folyadék háromnegyedét magába nem szívja. Ekkor elzárom alatta a lángot, de húsz percig rajtahagyom a fedőt. Ezalatt a maradék vizet is beszívja, rizottóhoz hasonló állagú lesz.
Valamilyen ecetes savanyúsággal tálalom.

VKF XX./1. - Kapros húsgombócleves

A Cserke által kiírt XX. VKF-re – melynek témája a leves – két, talán kevésbé szokványos levessel készültem.
Már korábban is említettem, hogy nem vagyunk igazán levesesek, de ha levesről van szó, akkor a tartalmasabbakat azért mi sem vetjük meg.
Ilyen például a kapros húsgombócleves is, amelyet leendő anyósom tálalásában ettem először, és a mostani VKF-re el is készítettem.
Ez a leves pont az én ízlésemnek megfelelő: savanykás, van benne zöldség, hús, de leginkább kapor, amely még mindig nagy kedvencem. Főételként is megállja a helyét, maximum valamilyen süteményt, vagy édes meleg tésztát kínálnék utána. Az adag legalább 8 személynek elegendő, ha kisebb közönségünk van, érdemes az elkészített húsgombócok felét lefagyasztani, vagy eleve fele mennyiségből készíteni.

Recept

A húsgombóchoz

50 dkg darált sovány sertés vagy borjúhús
egy zsemle
tej
2 gerezd fokhagyma
fél csokor petrezselyem
egy tojás
só, bors, pirospaprika

A leveshez

3 kisebb sárgarépa
3 fehérrépa
kis darab zeller
egy kis fej hagyma
húsleves/víz a felengedéshez
2 csokor kapor
pirospaprika
egy csapott evőkanál liszt
egy pohár tejföl
citrom
olaj

Először a húsgombócot készítem el, mert nem árt neki, hogyha kicsit áll és közben összeérnek az ízek. A húst a tejben áztatott zsemlével, tojással, fűszerekkel összegyúrom, mintha fasírtot készítenék, és vizes kézzel kisebb diónyi gombócokat készítek belőle, további felhasználásig félreteszem.
Kevés olajon a nagyon apróra vágott hagymát megfonnyasztom, rádobom a megtisztított, kisebb darabokra vágott zöldségeket, és pár percig együtt pirítom. Ekkor meghintem egy kevés pirospaprikával, beledobom a kapor apróra vágott keményebb szárát és felöntöm annyi húslevessel (vízzel) amennyi levest készíteni szeretnék. Addig főzöm, amíg a zöldség majdnem megpuhul, ekkor beleteszem a gombócokat is, és tovább főzöm, amíg a húsgolyók is átfőnek. Ez kb. 10-15 perc. A kaprot közben felaprítom és a leveshez adom, majd végül a lisztes tejföllel behabarom az ételt. Pár perc alatt kiforralom, ha nem elég savanykás, friss citromlevet adok még hozzá.

Megkésett epilógus: velős pirítós

Gondolom, mindenki emlékszik Krúdy Szindbádjának régimódi, polgári-békebeli hangulatot árasztó jeleneteire, melyek főszereplője a marhahúsleves, és minden, ami ehhez kapcsolódik, úgysmint velős pirítós, táfelspitz és a többi finomság. Bennem leginkább ez maradt meg.
Na, a hétvégénk ilyen hangulatban telt, ami az étkezést illeti: főztem egy jó adag marhahúslevest több kiló hússal és zöldséggel, velős csonttal, cérnametélttel. A levest három napig ettük, ezzel egy fél évre le is tudtuk a levesadagot, mert nem igazán vagyunk nagy levesfogyasztók. A húsból és a zöldség egy részéből orosz hússaláta készült, a táfelspitz kimaradt. (Szó ami szó, a melegrekordhoz nem igazán passzolt a forró, gőzölgő marhahúsleves, de megbirkóztunk vele…) Erről egyébként a VKF X. fordulójában már több részletben megemlékeztem, de egyvalami – a lényeg – kimaradt: a velős pirítós.
Ez elvileg előétel, de olyan laktató, hogy főétkezésként is megfelelő, legalábbis számunkra. Mindenesetre ebből én többet tudok enni, mint Attila, neki túl tömény, nálam azonban jöhet, bármekkora mennyiségben.

Recept

Jó nagy adag marhahúsleves, amiben a velős csontot főzzük

2-3 marha velőscsont
Pirítós
Só, bors
Pirospaprika
Fokhagyma

A levesből kihalásszuk a velős csontot és jól irányzott mozdulattal egy tányér felett kiütjük belőle a velőt, amelyet frissen készített, fokhagymával bedörzsölt pirítós kenyérre kenve fogyasztunk, tetszés szerint ízesítve sóval, borssal, paprikával.
Én a magam részéről csak sózom, mást nem igénylek hozzá.

Kelkáposzta főzelék

A blogra eddig már felkerült néhány főzelék, de a kelkáposzta eddig nem volt közte. Ennek okát nem tudnám megmondani, mint ahogy azt sem, hogy miért készítem ritkán, ezek a tények.
Most hétvégén azonban megkívántam, így szombaton kelkáposzta főzelék volt a menü fasírttal.
Mindketten sok fokhagymával és köménymaggal szeretjük, és ez azon kevés főzelékek egyike, amelyet paprikás rántással sűrítek.
Feltétnek számomra a fasírt a tökéletes választás, de sokan eszik pörkölttel is.

Recept

Egy szép nagy fej kelkáposzta
5-6 szem krumpli
4-5 gerezd fokhagyma
kiskanálnyi köménymag
liszt
pirospaprika
olaj, só

A kelről lebontom a külső, csúnyább leveleket, kitorzsázom, a leveleket megmosom, majd ujjnyi vastag csíkokra vágom. Annyi hideg vizet öntök alá, amennyi ellepi és forrásig főzöm. Pár percet hagyom forrni, majd leöntöm róla a vizet. Ismét vizet öntök rá, annyit, amennyi félig ellepi, mellédobom a felkockázott krumplit, a felezett fokhagyma gerezdeket, a köménymagot, sóval ízesítem és a zöldségek puhulásáig főzöm. Közben a lisztből olajjal és a pirospaprikával rántást készítek és ezzel sűrítem be a főzeléket. Fasírtot sütök mellé.

Bográcsos tarhonyáshús

Életem párja tényleg beindult a szabadtűzi főzés terén: ma ismét bográcsban készült az ebéd, amit ismét ő készített el, úgyhogy megint csak a krónikás szerepét kaptam. (Nem mintha bánnám..)
Tarhonyás húst csináltunk, ami gyakorlatilag egy sertéspörkölt pirított tarhonyával összefőzve.
A tarhonyáért az emberek általában vagy rajonganak, vagy utálják, közömbösen nem sokan viseltetnek iránta. Én a rajongótábort erősítem, bármikor képes lennék megenni. Köretként is szeretem, de a legjobb pásztortarhonyának, vagy pörkölttel összefőzve. A pásztortarhonya nálam lecsós, virslivel vagy kolbásszal készült egytálétel, szigorúan krumpli nélkül. (Másoknál gyakorlatilag a tarhonyás húst jelenti, de az nálunk külön étel.)
Régebben Attila nem volt nagyon elragadtatva tőle, most már ő is kedveli.
Ezen a téren valószínűleg rosszul szocializálódtam, mert én leginkább az igazi úttörőgombócot, azaz a gépi tarhonyát részesítem előnyben a kézi készítésűvel szemben. Gasztrociki, ez van.

Recept

80 deka sertéslapocka
15 deka füstölt szalonna (ez most elmaradt)
két zöldpaprika
egy hegyes erős zöldpaprika
2-3 közepes fej hagyma
egy közepes paradicsom
egy kiskanál köménymag
egy evőkanál pirospaprika
50 deka tarhonya
olaj, só

A művelet gyakorlatilag egy sertéspörkölt elkészítésével kezdődik, amihez a bográcsban a szalonnát kiolvasztom, megfonnyasztom rajta a köménymaggal a feldarabolt paprikákat. Rádobom a felkockázott húst, fehéredésig pirítom, majd megszórom pirospaprikával, beledobom a negyedelt paradicsomot. Pár percig kevergetve rotyogtatom, majd felöntöm annyi vízzel, hogy ellepje, sózom és majdnem puhára főzöm. Ekkor beleteszem a kevés olajon aranybarnára pirított tarhonyát, öntök rá annyi vizet, hogy ellepje, és a tarhonya puhulásáig főzöm. Ennyi idő alatt felszívja a folyadékot is, úgyhogy folyamatosan kevergetni-forgatni kell, sőt még víz is mehet alá, ha szükséges. Ha kell, még sóval ízesítem, és savanyúsággal tálalom.