A következő címkéjű bejegyzések mutatása: VKF. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: VKF. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. június 20., vasárnap

VKF! XXXV. - Fűszeres joghurtban pácolt csirke nyárson


Marcsi VKF-es felhívása számomra nagyon kedves témát érintett, a szabadtűzi sütést-főzést.
Sajnálatos azonban, hogy idén a mostoha időjárási körülmények csak kevés alkalommal adtak módot ennek a kellemes időtöltésnek. Én két hete készítettem ezeket a nyársakat sok zöldséggel, szalonnával és csirkével.
Igazgság szerint a szalonna csak a család férfitagja kedvéért került felszúrásra, nem nagy mennyiségben, és ebéd után meg is kaptam, hogy legközelebb többet tegyek a nyársra, mert jót tesz neki.
Ez igaz is, csak a húst indiai fűszerekkel, joghurtban pácoltam, így a szalonna nem igazán illik bele a képbe, de meg kell hagyni, jót tesz a szárazabb jellegű húsoknak, meg a hagymának is. Bármilyen zöldséget lehet használni hozzá, a lényeg, hogy ne legyen túl puha és jó színes összeállítást alkossunk, így sokkal jobban mutat majd a tányéron.

Recept

60 dkg csirkemell filé
2 dl joghurt
egy evőkanál frissen reszelt gyömbér
két evőkanál tandoori masala
egy mokkáskanál koriander
két gerezd fokhagyma
2 evőkanál olaj
só, bors
két nagy fej hagyma
egy közepes cukkini
egy-két kaliforniai paprika
20 dkg füstölt húsos szalonna
4-5 szem gomba

A csirkemellet kockákra vágom. A gyömbért, masalát, koriandert összekeverem joghurttal, az olajjal, kevés sóval, frissen őrölt feketeborssal, belereszelem a fokhagymát. Ebbe a pácba beleforgatom a húskockákat, és két-három órát – legjobb, ha egy éjszakát – pihentetem a hűtőben.
Ezután a tűzdeléshez előkészülök: a hagymát negyedekbe vágom, szirmokra szelem, a cukkinit kb. másfél centis karikákra vágom, a gombát negyedelem, a paprikát, szalonnát a húshoz hasonló méretű darabokra vágom.
A nyársakat általában még a faszén/brikett előkésztése előtt összeállítom. Én fémnyársat használok, de beáztatott bambusznyárs, vagy hurkapálca is megteszi. Fémnyárs helyett egy időben Attila által gipszkartonozásnál használt függesztőszárakból készült, flexszel kihegyezett „nyársakat” is használtunk, de aztán megtaláltam az apukám által még kb. harminc éve beszerzett, bontatlan csomagolásban várakozó igazi nyársakat, így most is ezekre fűztem az ételt.
A fűzögetést általában hagymával kezdem, majd hús, utána gomba/paprika/cukkini jön, szalonna, hagyma, megint hús, de a sorrend közben alakul ki attól függően, milyen kedvem van. Most öt fémnyárs készült, de jutott még két hurkapálcikára való is a hozzávalókből.
Sütés előtt egy órával Attilával megrakatom a grillt, megvárom, amíg fehéren izzik a parázs, és ekkor rápakolgatom a nyársakat. Sütés közben szorgosan forgatom csipesz szerű fogóval, mert nagyon forró, sőt, néha bekenegetem olajjal is, mert a joghurtos pác hajlamos megégni.
Ha kész, mindenki kap a tányérjára egyet. Általában olívaolajos-citromos kevert salátával, kenyérrel vagy valamilyen lepényszerűséggel esszük, fokhagymás joghurtos öntet is kínálható hozzá. Más köret szerintem felesleges.
További grill- és szabadtűzi receptjeim itt olvashatók.

2010. május 16., vasárnap

VKF! XXXIV. - Kínai ötfűszeres sertéssült


A Duende által kiírt vágykeltő VKF-re nem egy szokványos romantikus vacsoraétellel készültem, de bátran állítom, hogy a felhasznált fűszerek és a keleties ízvilág miatt ennek a sültnek is helye van Aphrodité asztalánál.
Ez a kínai fűszerekkel készített sült már régóta mozgatja a fantáziámat, de most jutottam el oda, hogy el is készítsem. Kicsit idegenkedtem az ötfűszer-keverék ízvilágától, valahogy féltem attól, hogy a csillagánizs medvecukorra hajazó aromája túl domináns lesz, de kellemesen csalódtam, nagyon jól passzolt a zsírosabb húshoz, és könnyedebbé tette az ételt.

És hogy mitől vágykeltő? Jöjjön egy kis fűszerismertető!


A híres kínai ötfűszer-keverék csillagánizs, fahéj, szecsuáni bors, szegfűszeg és édeskömény egyenlő arányú keveréke. Bekeverve is kapható fűszerüzletekben, ám én úgy döntöttem, hogy kézi fűszerdarálómat bevetve frissen állítom elő. Az alkotóelemként felhasznált fűszerek a kínai filozófia alapjául szolgáló yin és yang egységét testesítik meg, és mindegyiküknk élénkítő, vágyfokozó hatással is bír.


Csillagánizs: immunerősítő, görcsoldó, reuma és influenza megelőzésére illetve enyhítésére is javallott fűszer, a H1N1 elleni tamiflu oltóanyag egyik hatóanyaga is kivonható belőle , ám a szeuális vágy felkeltésére is használják;


Fahéj: illóolaja hangulatfokozó és potencianövelő anyagokat tartalmaz, ezt felismerve az indián kultúrában a férfiak legnemesebb testrészükre kenték;


Szecsuáni bors: vértisztító, stimuláló hatású fűszer, melyet először gyengén megpirítanak és utána használnak fel, nagyobb mennyiségben gyenge zsibbadásérzést okoz a szájban.


Szegfűszeg: a test hőmérsékletet növelő, élénkítő, vérkeringést serkentő hatással rendelkezik, mely igen erős, ezért mértékkel fogyasztandó;


Édeskömény: étvágyjavító, görcsoldó, tejszaporító hatásáról ismert, a legtöbb csecsemő találkozik vele tea formájában, a női hormonokat aktiváló haása már ennél kevésbé ismert.


Koriander (5+1) : ez a nők afrodiziákuma, számukra teszi élvezetesebbé, euforikusabbá az együttlétet, vérkeringést serkentő hatása van;


S ha ennyi vágykeltés nem lett volna elég, a sütés utolsó fázisában még a mézet is bevetettem, amely az egyik legősibb serkentőszer, élénkíti a helyi vérkeringést, ezért külsőleg, masszázshoz is ajánlható.
Ennyi bevezető után pedig jöjjön a recept.


Recept

75 dkg nem túl zsíros sertés dagadó
2-3 evőkanál kínai ötfűszer keverék (lásd fenn az első öt elemet)
egy teáskanál őrölt koriander
2-3 gerezd fokhagyma
szójaszósz
2 evőkanál méz
egy evőkanál thai chiliszósz

Először a fűszerkeveréket készítem el, ehhez a csillagánizst mozsárban kisebb darabokra töröm, majd fűszerdarálón minden fűszert megőrlök és összekeverem.
A dagadót tepsibe fektetem, besózom, bedörzsölöm az ötfűszer keverékkel és korianderrel majd szobahőmérsékleten hagyom állni egy órát. Ezután a húst a tűzhelyen minden oldalán körbepirítom, mellészórom a fokhagymagerezdeket héjastól, aláöntök 2 deci vizet, lefóliázom, és 160 fokos sütőben addig párolom, amíg vajpuha nem lesz (kb. egy órán át).
Ezalatt a szójaszószból – melyet jó bőven adagolok – a chiliszósszal és a mézzel pácot keverek.
A puha húsról leveszem a fóliát, feljebb tekerem a sütő hőfokát, kb. 200 fokra. A dagadót kétujjnyi csíkokra vágom, minden darabot megkenek a szójás-mézes mázzal, majd a forró sütőben pirosas-barnára pirítom, egyszer megfordítom, és a mázzal a másik oldalát is megkenem. Ez a művelet még kb. egy negyed óráig-húsz percig tart, és figyelni kell, mert a méz miatt hamar le tud égni, ha ezt észlelem, kevés vizet löttyintek alá. A megpirult húst tálalás előtt még pihentetem vagy öt percig, utána pedig kínai káposztasaláta és – az erősebbik nemre tekintettel – sült krumpli társaságában kínálom.

Ahhoz, hogy elérje az étel a célját – a vágykeltést - , nem szabad nagyon belakmározni belőle, ezt viszont nehéz megállni, mert nagyon finom.



2010. április 11., vasárnap

VKF! XXXIII.- Bulgursaláta


Majdnem nem indultam Limara VKF-jén sem, mert nem volt túl sok ötletem, de aztán eszembe jutott valami. Nagy gondban voltam, hogy mit készítsek, mert kenyeret, péksüteményt nem igazán akartam, más ötletem viszont nem nagyon volt.

Aztán eszembe jutott a bulgur, melyből fél kiló a júniusi lejárati időhöz közelegve várta a kamrapolcon a sorsát. Még úgysem készítettem bulgurral ételt, így épp ideje volt már, hogy kipróbáljam.

A bulgur nem más mint tört búza, melyet éretlen, vagy már beérett búzaszemekből készítenek, megpárolják, kiszárítják, majd összetörik. Két féle méretben létezik, az egyik fajta nagyon aprószemű, búzadarára hasonlító, a másik pedig inkább a rizshez hasonló.
Előnye, hogy mivel már párolták a késztése során, nem kell főzni, elég, ha dupla mennyiségű vízzel leforrázzuk és állni hagyjuk , amíg a vizet felszívja.
A közel-keleti és török konyha előszeretettel használja salátákba
(tabbouleh, kisir) és egyéb köretekbe).
Most az én verzióm következik, mely a közel-keleti alapokat görögös hatásokkal egészíti ki.

Recept (6-8 főre)

40 dkg bulgur
egy csokor újhagyma
kis fej hagyma
4-5 paradicsom
20 dkg fetasajt
2 nagy csokor petrezselyem
só, olívaolaj
két citrom leve
őrölt római kömény

A bulgurt mély tálba öntöm 8 dl forró sós vízzel leöntöm és állni hagyom kb. fél órát. Ezalatt a vizet felszívja, de mégsem lesz ragacsos, pergős marad. Amíg a tört búza ázik, az újhagymát zöldjével együtt felkarikázom, a hagymát felaprítom, a paradicsomot és a fetát kisebb kockákra vágom, a petrezselymet pedig durvára aprítom. Mivel itt a petrezselymet salátaként alkalmazom, harapható darabokban kell maradnia.
Ha a bulgur felszívta a vizet, meglocsolom bőven olívaolajjal, ráfacsarom a citrom levét (ha kell, még fél citrom leve mehet rá ízlés szerint), sózom, megszórom a köménnyel és hozzáteszem a sajtot meg a feldarabolt zöldségféléket. Jól összeforgatom és legalább egy órát pihentetem a hűtőben. Tálalás előtt szobahőmérsékleten tartom legalább fél óráig, mert így az ízek érvényesülek a legjobban.
Grillételek mellé ideális köret, de nyáron önmagában fogyasztva főétkezésként könnyű, hűsítő étel.

2009. november 29., vasárnap

VKF! XXX. - Túrósajt házilag


A Chef Viki által kiírt, XXX. VKF! témája karácsonyi gasztroajándékok készítése, amely nagyon aktuális mostanában. Már a határidő előtt két héttel meg is jelentek a blogokon a VKF-re kigondolt ajándékötletek, melyek őszintén megvallva kicsit elkedvetlenítettek, hiszen gyakorlatilag minden ötletemet lelőtte valaki. Ez nem lenne baj, de szerettem volna valami egyedivel készülni.
Két hete készítettem ezt a sajtszerűséget maradék túró felhasználása céljából, de a receptjét még nem tettem fel a blogra. Ez most kapóra jött, mert ma reggel eszembe jutott, hogy a házi készítésű túrósajt akár ajándéknak is beválhat karácsonyra egy szép fadobozba csomagolva, valamilyen jóféle bor társaságában, esetleg szőlővel, körtével kiegészítve. Vagy lehet venni sajtkedvelőknek sajtkést, vagy sajtszervírozó eszközöket, fatálat, és a többi.
A receptet interneten találtam, legközelebb tojás nélkül is ki fogom próbálni, mert a tojás felhasználása sajtkészítéshez elég idegennek tűnik számomra. Fűszerként ezúttal durvára tört borsot használtam, de lehet kísérletezni zöldfűszerekkel, fokhagymával, chilivel, durvára tört dióval, vagy bármivel, ami szem-szájnak ingere.

Recept

50 dkg túró
1 liter tej
6 dkg vaj
egy tojás
egy kávéskanál só
egy csipet szódabikarbóna
egy kávéskanál durvára őrölt bors



A tejet lábasba öntöm és belemorzsolom a túrót (legjobb, ha mind a tej, mind a túró házi), majd felforralom, közben folyamatosan kevergetem. Rövid időn belül a keverék kettéválik savóra és nyúlós állagú túróra. Amikor ez megtörténik, az egészet sűrű szövésű szitába öntöm, a levétől jól lecsepegtetem, kissé ki is nyomkodom, és hagyom kézmelegre hűlni. Ekkor a masszát a lábosba visszaönvte összedolgozom a vajja, a felvert tojással, sóval és a választott ízesítőanyaggal, meg a szódabikarbónával. Az egészet takaréklángon kevergetve addig melegítem, amíg egy tömbbe összeálló, sajtszerű anyag lesz belőle. A masszát vízzel kiöblített kis műanyag formá(k)ba teszem, majd kihűlés után lefedve hűtőben érlelem. A recept szerint a sajt íze és keménysége a főzési és érlelési időtől függ. Az általam készített sajt egy nap után vágható volt, állaga kissé szemcsés, ízre elég natúr, bátran fűszerezhető. Érlelésről nem nagyon tudok beszámolni, mert négy-öt nap alatt elfogyott. Mindenesetre ízlett mindkettőnknek, így ismét van egy adag túró, amiből megint nekiveselkedem, ezúttal egy fokhagymás verziónak.

2009. november 1., vasárnap

VKF! XXIX. - Sütőtökös sertéshúsgolyók


A Max által kiírt gombócos VKF!-re szezonális alapanyagot is tartalmazó étellel szerettem volna készülni, mégpedig húsos fogással, mert édesség nem jutott az eszembe.
Ehhez kapóra jött a sütőtök, amely már csak a közelgő Halloweenre tekintettel is jó választás.
Így született meg a sütőtökös húsgombócok ötlete.
A sütőtököt reszelve kevertem a húsmasszába, és a hagyományos fasírttól eltérő, keleties fűszerezést alkalmaztam. A húsgolyókat nem paníroztam, így kevésbé lettek ropogósak, de a kísérlet nagyon jól sikerült, aki kóstolta, annak ízlett, beleértve kislányomat is.
A sütőtökös húsmassza fűszerezhető zsályával, fokhagymával is, ebben az esetben még kis kockákra vágott mozzarellát is keverhetünk bele.
Köretnek csípős káposztasalátát, chiliszószt és sült krumplit ettünk mellé, lányom brokkolis krumplipürével tömte magába.

Recept

50 dkg darált sertéshús
25 dkg nyers reszelt sütőtök (tisztított súly)
4 gerezd fokhagyma
4 szál újhagyma
egy vastag szelet kenyér
egy tojás
2 cm-es gyömbérgyökér
egy mokkáskanál szerecsendió
egy kiskanál őrölt koriander
só, bors
olaj

A kenyeret kisebb darabokra vágom, kevés vízzel megöntözöm és állni hagyom, míg megszívja magát. Az újhagymát felkarikázom és egy kiskanál olajon lassú tűzön megfonnyasztom.
A húst mély tálba teszem, hozzákeverem a párolt újhagymát, a kenyeret, a sütőtököt, a reszelt fokhagymát és gyömbért, és a fűszereket. Végül a tojással is jól összedolgozom, mert ez fogja össze a masszát. Sütés előtt fél órát pihentetem, hogy az ízek jobban összeérjenek.
Serpenyőben kevés olajat forrósítok, a masszából kis golyókat formálok és mindkét felüket kb. két-két percig sütöm, hogy kapjanak egy kis kérget. A golyókat papírtörlőn lecsepegtetem, sütőpapírral bélelt tepsire rakosgatom, és 160 fokos sütőben 10-15 perc alatt készre sütöm. Akár melegen, akár kihűtve is tálalható, salátákkal, mártogatósokkal.


2009. szeptember 29., kedd

VKF! XXVIII. - Csirkecomb szőlővel és borral


Már megint majdnem lemaradtam a Trinity által kiírt XXVIII. VKF!-ről, bár nem önszántamból. A szőlővel, borral kapcsolatos téma nagyon tetszett, el is terveztem, hogy egy szőlős süteménnyel készülök.
Szóltam előre Trinitynek, hogy késni fogok, mert hétvégén szülinapoztunk, így hétfőre terveztem a pályamű elkészítését.
Sajnos azonban elfelejtettem valamit, amiről már korábban tudtam: az ELMŰ jelezte, hogy hétfőn 7.30-tól 16.00-ig nem lesz áram. Erre akkor jöttem rá, amikor fél nyolckor elszállt a TV, a számítógép, és elsötétült a szoba. Mivel villanytűzhelyem van, ezzel a sütéssel kapcsolatos reményeim elszálltak, nem volt mit tenni, ki kellett találnom valami mást.
A kislányomat leptem meg végül ezzel a szüreti hangulatú ebéddel, de az adagjából a bort kihagytam. A recept kivételesen egy személyre szól.

A szőlőt a kertszomszédainktól, Jucikáéktól kaptuk, akik múlt héten szüreteltek Badacsonyban.


Recept

Egy egész csirkecomb
3 dkg vaj
2 evőkanál olaj
egy fej hagyma
két gerezd fokhagyma
kakukkfű
1 dl száraz fehérbor
15 dkg mag nélküli fehér szőlő


A csirkecombon a bőrét rajta hagyom, sóval bedörzsölöm. Serpenyőben az olajjal felolvasztom a vajat, amikor már forró, beleteszem a húst, és mindkét oldalán pirosra sütöm. Mellédobom a felszeletelt hagymát és fokhagymát, a húst ízesítem kevés kakukkfűvel, és annyi vizet öntök alá, hogy a comb feléig érjen. Az edényt lefedem – én lazán letakartam egy darab alufóliával -, mérsékelem a tüzet és a csirkét puhára párolom. Ha a hús puha, kicsit zsírjára sütöm, ráöntöm a bort, és nagy lángon elpárologtatom az alkoholtartalmát egy pár perc alatt . (A gyerekadagba bor helyett mehet víz, vagy húsleves.) Ekkor hozzáadom a leszemezett szőlőt, és addig főzöm az ételt, amíg a szőlőszemek héja megpattan, és a hús alatt levő mártás kicsit besűrűsödik. Főtt krumplival tálaltam, ami a boros-szőlős szaftba beletunkolva isteni finom. A gyermeknek is ízlett.

2009. július 13., hétfő

VKF XXVI. - Kecskesajtos lepénykék




Vesta, a 26. VKF háziasszonya nyári előételek készítését várta tőlünk italajánlással egybekötve.
A blogon sokféle előétel és vendégváró receptje megtalálható, általában ezeket szoktam készíteni, mert nagyon szeretjük a különféle kencéket, salátákat, lepényeket.
Éppen ezért valami újat kellett kitalálnom. A nálunk található Plus Sparrá történő alakítása, és a megújuló áruválaszték adta végül az ötletet, ugyanis nagyon sok újfajta tejtermék, köztük nagy kedvenceim, a sajtok jelentek meg a boltban. Többféle kecskesajt is kapható, ezek közül most a lágy görög kecskesajtot választottam.
Sok időm nem volt az előétel készítésére, így döntöttem leveles tészta felhasználása mellett, mert azt mindenki szereti nálunk, ráadásul igen időtakarékos, könnyű vele dolgozni.
Így született meg ez a kecskesajtos lepény, amely minden családtagomnak elnyerte végül a tetszését. Nyáresti borozgatásokhoz nagyon jól csúszik.

Recept

Egy csomag leveles tészta
30 dkg lágy kecskesajt
2 evőkanál tejföl
bors
szárított oregano
egy nagy paradicsom


A sütőt 200 fokra előmelegítem. A tésztát lisztezett munkalapon négyszögletűre nyújtom, kilenc egyforma részre vágom. A töltelékhez a kecskesajtot villával összetöröm, belekeverem a tejfölt, kevés borssal és oreganoval fűszerezem. A tésztadarabok mindegyikére egy evőkanál sajtkrémet halmozok a tészta szélétől fél centi távolságot tartva, a kanál hátával kicsit elegyengetem és ráfektetek egy vékony szelet paradicsomot. A tésztaszéleket kicsit megnedvesítem vizes ujjal hogy könnyebben összetapadjon, és felhajtom a töltelék irányába, mintegy „bekeretezve” azt. A lepénykék tetején a paradicsomokat nagyon kevés oreganoval megszórom és 12-15 perc alatt aranybarnára sütöm őket a forró sütőben.
Megfelelően lehűtött rosét kortyolgattunk mellé.

2009. június 1., hétfő

VKF XXV.- Epres gombóc


Már megint majdnem lemaradtam a VKF-ről, melynek ezúttal Cukroskata a házigazdája, a témája pedig a mindenki által kedvelt krumpli. Ráadásul nemcsak majdnem lemaradtam, hanem egy napot kések is, ami aztán rám egyáltalán nem jellemző, sőt, egyenesen utálom a késést.
Mindez azért van, mert nem volt megfelelő ötletem egészen tegnapig. Este viszont megszállt az ihlet, és már tudtam, hogy epres gombócot fogok készíteni. Egyrészt mert egy láda eperrel lettem gazdagabb a hétvégén, melynek nagyrészéből lekvárt főztünk – Attila már most közölte, hogy a tizenegy üveg nem lesz elég, ezért majd ő (!) befőz még egy adagot - , de fagyasztottam is le, meg maradt is még csipegetni is. Másik indoka a receptválasztásomnak, hogy sosem csináltam még burgonyás tésztából gombócot, és szerettem volna kipróbálni.
Ma ebédre egy jó kis zöldségleves után ideális második fogásnak bizonyult. Nagyon jól sikerült a gombóc tésztája, puha volt, nem ragadós, és egy sem főtt szét, úgyhogy maximálisan elégedett vagyok. A család többi tagja is elégedett volt, mert a tizenhat gombócból az ebéd végére három szem maradt.

Recept

60 dkg héjában főtt, áttört krumpli
egy tojás
2 dkg vaj
15 dkg liszt
csipet só
25 dkg eper
vajas zsemlemorzsa a forgatáshoz
fahéjas cukor a megszóráshoz

A langyos főtt krumplit a tojással, vajjal, liszttel, sóval puha, rugalmas tésztává dolgozom össze. Ezután kb. egy órát állt, amíg a levest készítettem, szerintem ez még jót is tett neki. Ezután lisztezett munkalapon fél centi vastagra nyújtom a tésztát, kb. 5x5 centis négyszögekre vágom és a lapok közepére teszek egy-két szem megtisztított megmosott epret attól függően, hogy mekkora szemű a gyümölcs. A tészta négy sarkát összecsípem, majd a tenyeremben gombóccá formázom. Forró, enyhén sós vízben addig főzöm a gombócokat, amíg fel nem jönnek a víz tetejére. Ekkor kiszedem őket és lecsepegtetés után vajas pirított zsemlemorzsába forgatom. Fahéjas cukorral megszórva tálalom.

2009. április 19., vasárnap

VKF! XXIV. - Rendhagyó reggeli


Szent meggyőződésem volt, hogy a „saját levében” által kiírt XXIV. VKF-et kihagyom. Egyszerűen nincs olyan tárgyam a konyhában, amihez valamilyen érdekesebb történet fűződne, vagy esetleg családi recept, illetve lehet, hogy van, de olyan tompa az agyam a nagy megfázástól, hogy egyszerűen nem jutott eszembe semmi.
Ma reggel viszont megvilágosodtam. Kicsit rendhagyó leszek, az én kedvenc „tárgyam” a konyhában a palacsintasütővel felszerelkezett férfi. Ezt a szerepet immár majdnem tizenhárom éve Attila látja el. Mivel a kiírás része, hogy a tárgyat a könnyebb érthetőség kedvéért röviden írjuk le, annyit mondhatok, hogy egy 183 cm magas, mackós alkatú, szakállas személyt képzeljünk el, akinek a keze egy lapos, teflonos, palacsintasütésre alkalmatos készségben végződik.

A szerkezet hátránya, hogy csak kellő ráhangolódás után használható, akkor viszont megállás nélkül süti az édes, sós, magyar vagy amerikai palacsintákat. Igaz ugyan, hogy természetben ki kell fizetni, azaz – mielőtt bárki másra gondolna – részesedés jár neki az általa létrehozott műből, de ez még mindig jobb, mintha nekem kellene bénáskodnom a palacsinták dobálgatásával.

Kedvenc szerzetem eme reggelen ezen eledellel lepett meg :-)

Recept

22,5 dkg liszt
3 dkg vaj megolvasztva
2 púpos teáskanál sütőpor
1 teáskanál cukor
csipet só
3 dl tej
2 tojás
vaj a sütéshez

A tetejére

tejföl
ropogósra sült bacon
hegyes erős paprika

Közlöm a palacsintasütővel felszerelt férfivel, hogy ennék egy kis palacsintát reggelire. Erre ő előveszi a hűtőből a már bekevert tésztát – mivel tegnap délután ugyanezt jegyszer már eljátszottam – és jelzi, különleges reggeliben lesz részem.
Térül- fordul, és már sülnek is a kis kerek palacsinták. Előkerül legjobb barátja, a baconszalonna, és egyszer csak a következőkkel szembesülök: helyes kis kerek amerikai palacsinták vékonyan megkenve tejföllel, rajtuk egy ropogós bacon-szelet, megkoronázva egy-két karika hegyes erős paprikával (ez utóbbi kizárólag gyógyászati céllal, merthogy „az orromat is tisztítsa”).
Lehet, hogy furcsán hangzik, de nagyon finom, ahogy a lehelletnyit édes tészta, a hideg tejföl és a sós forró szalonnapörc meg a csípős paprika kiegészítik egymást.

Mit is mondhatnék, mindenkinek javaslom hasonló jellegű „konyhafelszerelés” beszerzését és hamar kedvencévé válik
….

2009. március 1., vasárnap

VKF XXIII./2 - Galíciai mandulatorta


A Grenadine által kiírt magvas VKF-re két recepttel készültem, ezek közül a második egy sütemény, a tarta de Santiago néven is ismert galíciai mandulatorta receptje. A recept Rezi György Spanyol ételek című könyvéből származik, de a biztonság kedvéért lecsekkoltam a neten, hogy mennyire autentikus, és azt találtam, hogy tényleg így készül, megnyugodva láttam hát neki az elkészítésnek.
A sütemény egyébként az egyik legismertebb spanyol édesség, olyannyira, hogy a 2006. évi Európa Napon , melyet az EU osztrák elnöksége fémjelzett, Spanyolország ezzel a sütivel képviseltette magát (a magyar édesség a dobostorta volt) .
Santiago, azaz Szent Jakab a spanyolok védőszentje, maradványai Santiago de Compostelában találhatók, ahová évente sokan zarándokolnak el. A torta elnevezése is neki állít emléket.
Ezek után jöjjön a recept.

Recept

A tésztához

Egy tojás
Egy kanál víz
125 gramm cukor
egy csipet fahéj
liszt, amennyit felvesz (kb.10-12 evőkanál)

A töltelékhez

4 tojás
250 gramm cukor
250 gramm őrölt mandula
egy csipet fahéj
egy citrom reszelt héja

A tésztához a tojást a vízzel, cukorral és fahéjjal elkeverem és apránként beledolgozom a lisztet. Lisztezett felületen kinyújtom, és kibélelek vele egy kivajazott pite- vagy tortaformát.
A töltelékhez az egész tojásokat a cukorral és citromhéjjal levegős-habosra verem, majd hozzákeverem a mandulát. A sütőt 180 fokra előmelegítem. A tölteléket a tésztalapra öntöm és a süteményt kb 25-30 perc alatt aranyszínűre sütöm. Kihűtve tálalom.
A sütemény hagyományos díszítése, hogy porcukorral megszórják és sablon segítségével kereszt vagy tőrformát szórnak körbe a tetején, de én ezt kihagytam, mert egyrészt nem szeretjük, másrészt kézügyesség híján jobb az ilyesmivel nem próbálkozni…

XXIII. VKF/1. - Sültpaprikás diókrém


A Grenadine által kiírt magvas VKF-re két recepttel készültem, egy előételt és egy süteményt készítettem. Olyan recepteket igyekeztem választani, amelyekben az olajos magvak – az én esetemben a dió és a mandula – nemcsak ízesítők, hanem főszereplők az ételben.
Az előétel egy diós, sültpaprikás kence, amely a Közel-Keleten muhammara néven ismert.
A receptet Váncsa mester szakácskönyvében olvastam először, és azóta szemezek vele, most pedig a VKF alkalmat adott arra, hogy elkészítsem. Az arányokat azonban nem a könyv szerint, hanem saját érzésre-ízlésre alakítottam.
Nem bántam meg, máskor is fogom készíteni. Pirítóssal vagy pitával mártogatva igazi jó kis társasági kaja.

Recept

3 nagy piros kaliforniai paprika
2 dl dióbél
3 dl morzsa szikkadt kenyérből
3 gerezd fokhagyma
5 evőkanál olívaolaj
2 kiskanál római kömény frissen őrölve
egy citrom leve
egy kiskanál balzsamecet (elvileg ehelyett gránátalma-melasz kéne, de nincs)
egy kis szárított chilipaprika


A paprikákat tepsire teszem és előmelegített jó forró sütőben megsütöm, amíg a héjuk kissé megfeketedik, és a húsuk összeesik. Ezalatt a kenyérből aprítógéppel morzsát állítok elő, a diót száraz serpenyőben kicsit megpirítom és megőrlöm. Ha a paprika megsült, a héját lehúzom – jót tesz ilyenkor 10 perc pihenő nejlonzacskóban vagy nedves konyharuha alatt, mert a keletkező gőztől könnyebb hámozni. Innentől felgyorsulnak az események: a hámozott sült paprikát, a diót, a morzsát az olívaolajjal és a citrom levével turmixgép poharába teszem, ízesítem a chilivel, római köménnyel, ecettel, sóval, belereszelem a fokhagymákat, majd homogén állagúra pépesítem. Szobahőmérsékleten tálalom a már fent említett módokon.

2009. január 25., vasárnap

VKF XXII.- Babos-répás strucc-egytál


Mézesmadzag a XXII. VKF témájául az egytálételeket választotta. A téma nagyon aktuális, mert az ünnepek után a nadrágszíj-meghúzós időszakban nagyon jól jönnek az egytálételreceptek, másrészt meg babázós anyukáknak ideális választás, mert nem kell egész nap a tűzhely mellett forgolódni, jól összeválogatott hozzávalókból megfelelő fűszerekkel kis időráfordítással is finom, kiadós étel készülhet.
A kiírást olvasva már jó előre tudtam, hogy a korábban beszerzett strucchús felhasználásával fogok valamit alkotni zöldségekkel, aztán végül konkretizáltam a dolgot. A húst sárgarépával, zellerrel és babbal sűrű, ízletes raguvá főztem össze és friss házi kenyér, meg tejföl kíséretében tálaltam. Sikere volt. Aki nem jut hozzá strucchoz, marhahúsból is elkészítheti, az íz gyakorlatilag ugyanaz lesz.

Recept

70 dkg strucchús
10 dkg kolozsvári szalonna
két fej hagyma
öt gerezd fokhagyma
három szál sárgarépa
10 dkg zeller
50 dkg gyöngybab
babérlevél
rozmaring
borókabogyó
pirospaprika

A szalonnát és a hagymát felaprítom, a húst felkockázom. A szalonnát kiolvasztom (ha nem elég zsíros, öntök rá egy evőkanál olajat is) és megfonnyasztom rajta a hagymát. Rádobom a húst, és fehéredésig pirítom. Ekkor hozzáadom a kockákra vágott zellert, felaprított fokhagymát, a babérlevelet, egy ág rozmaringot, 3-4 szem borókát, egy evőkanál pirospaprikát, sózom, borsozom, és jól elkeverem, majd felöntöm annyi vízzel, amennyi ellepi. A húst párolom, közben a levét többször elfőzöm, ismét felöntöm, megint elfőzöm, és így tovább. Közben külön edényben babérleveles, enyhén sós vízben puhára főzöm a babot. Amikor a hús majdnem teljesen puha, hozzáteszem a nagyobb darabokra vágott répát, a levétől lecsepegtetett babot, felöntöm vízzel, és teljes puhulásig főzöm. Ezalatt sűrű szafttá forr a leve is. Kenyérrel, tejföllel tálalom.



2008. december 7., vasárnap

VKF XXI. - Málnalekváros sütemény


„Mary Poppinsnak eszébe jutott a málnalekváros sütemény, amit kimenőnapjain enni szokott, s már szinte felsóhajtott ő is, amikor meglátta a Gyufaárus arcát. „

Ez az idézet Pamela Lyndon Travers A csudálatos Mary Poppins című gyerekregényéből származik, amely egykoron kedvenc olvasmányom volt. Láttam filmen, részletesen tanultam angolórán, és persze el is olvastam. Sőt, ha jól emlékszem, elő is kellett adnunk valamikor belőle.

A Piszke által kiírt XXI. VKF-re készülődvén Mary Poppins málnalekváros süteményén (raspberry jam cakes) kívül egyéb eszembe sem jutott, úgyhogy hamar rájöttem, ezt fogom megcsinálni. Gyerekkoromban nagyon szívesen megkóstoltam volna a könyv hatására, mert amit a csudálatos Mary evett, az biztos fantasztikus.
A recept nem a szerző által írt Mary Poppins szakácskönyvből van, hanem az én képzeletem szüleménye, de egyébként ez a lekváros süti - dió nélkül - hagyományos angol édesség.

Hát, most, hogy megsütöttem, rájöttem, hogy nem az én ízvilágom, mert nagyon édes, de legalább valóra vált egy gyerekkori álom.

Recept

Egy adag omlós tészta
Egy üveg jóféle málnalekvár
Két marék durvára tört dió

A tésztát a fenti linkben szereplő recept szerint készítettem el, félretéve belőle egy keveset valamiféle díszítés céljára. Miután a pihentetési idő eltelt, a sütőt 180 fokra előmelegítettem.
A tésztára rászórtam a diót, megkentem a málnalekvárral, a tetején rácsozatot alakítottam ki a tésztából, majd 35-40 perc alatt készre sütöttem.

2008. november 2., vasárnap

VKF XX./2. - Fehér gombaleves


A leveses VKF-re még készítettem fehér gombalevest is, ez eredetileg anyukám receptje, de szerintem én kicsit másképp csinálom.
Nem egy nagy különlegesség, a
magyaros gombaleveshez képest csak fűszerezésében tér el, de így elkészítve talán jobban érvényesül a gomba íze. Éppen ezért érdemes többféle gombából készíteni, és nem árt, ha van benne erdei gomba is.
Vajas pirítós nagyon jó kísérője, ha pedig ezzel esszük, második fogásként elég a gyümölcs, vagy valamilyen könnyű desszert.

Recept

50-60 dkg vegyes gomba
kis fej hagyma
2-3 gerezd fokhagyma
2 sárgarépa
2 fehérrépa
rozmaring
egy csokor petrezselyem
húsleves
egy pohár tejföl
5 dkg vaj
só, bors

A vajat felolvasztom, a felaprított hagymát és fokhagymát megfuttatom benne. Hozzáadom a felkarikázott répákat, pár percig együtt pirítom. Rádobom a gombát, amelyet nagyobb darabokra vágtam. Megszórom pár levélke friss rozmaringgal, tekerek rá feketeborsot, kissé sózom, és addig párolom, amíg levet enged. Ekkor felengedem annyi húslevessel, amennyi levest szeretnék készíteni és a zöldségek puhulásáig főzöm. Ekkor belekeverem a tejfölt, megszórom a felaprított petrezselyemmel és pár perc alatt összeforralom.

VKF XX./1. - Kapros húsgombócleves


A Cserke által kiírt XX. VKF-re – melynek témája a leves – két, talán kevésbé szokványos levessel készültem.
Már korábban is említettem, hogy nem vagyunk igazán levesesek, de ha levesről van szó, akkor a tartalmasabbakat azért mi sem vetjük meg.
Ilyen például a kapros húsgombócleves is, amelyet leendő anyósom tálalásában ettem először, és a mostani VKF-re el is készítettem.
Ez a leves pont az én ízlésemnek megfelelő: savanykás, van benne zöldség, hús, de leginkább kapor, amely még mindig nagy kedvencem. Főételként is megállja a helyét, maximum valamilyen süteményt, vagy édes meleg tésztát kínálnék utána. Az adag legalább 8 személynek elegendő, ha kisebb közönségünk van, érdemes az elkészített húsgombócok felét lefagyasztani, vagy eleve fele mennyiségből készíteni.

Recept

A húsgombóchoz

50 dkg darált sovány sertés vagy borjúhús
egy zsemle
tej
2 gerezd fokhagyma
fél csokor petrezselyem
egy tojás
só, bors, pirospaprika

A leveshez

3 kisebb sárgarépa
3 fehérrépa
kis darab zeller
egy kis fej hagyma
húsleves/víz a felengedéshez
2 csokor kapor
pirospaprika
egy csapott evőkanál liszt
egy pohár tejföl
citrom
olaj

Először a húsgombócot készítem el, mert nem árt neki, hogyha kicsit áll és közben összeérnek az ízek. A húst a tejben áztatott zsemlével, tojással, fűszerekkel összegyúrom, mintha fasírtot készítenék, és vizes kézzel kisebb diónyi gombócokat készítek belőle, további felhasználásig félreteszem.
Kevés olajon a nagyon apróra vágott hagymát megfonnyasztom, rádobom a megtisztított, kisebb darabokra vágott zöldségeket, és pár percig együtt pirítom. Ekkor meghintem egy kevés pirospaprikával, beledobom a kapor apróra vágott keményebb szárát és felöntöm annyi húslevessel (vízzel) amennyi levest készíteni szeretnék. Addig főzöm, amíg a zöldség majdnem megpuhul, ekkor beleteszem a gombócokat is, és tovább főzöm, amíg a húsgolyók is átfőnek. Ez kb. 10-15 perc. A kaprot közben felaprítom és a leveshez adom, majd végül a lisztes tejföllel behabarom az ételt. Pár perc alatt kiforralom, ha nem elég savanykás, friss citromlevet adok még hozzá.

2008. szeptember 27., szombat

VKF XIX. - Felemás romantika



Nagyon tetszett Phzs írása a XIX. VKF- témával kapcsolatban. Hozzám sem áll közel a tervezett romantika, sokkal inkább a spontán kialakuló helyzetek, érzések, emlékek tudnak hangulatba hozni.

Jelenlegi állapotomban pedig annyira vagyok romantikus, mint egy borjadzó bálna, ezért el lehet képzelni, milyen gondolataim támadtak Doctor Pepper témaválasztásának olvastán. Jobban passzolt volna hozzám a gyorsan elkészíthető receptek vagy lusta szakácsok menüje téma, de hát ez van.
Végül úgy gondoltam, hogy lesz, ami lesz, részt veszek a fordulóban és Attilát meglepem egy, a kedvenc ételeiből álló ebéddel. Itt jött a további probléma, ugyanis neki majdnem minden a kedvence, végül aztán a következő menü alakult ki (ezekhez nem utolsó sorban minden hozzávaló rendelkezésre állt) :





Főétel:
Tonhalsteak kókusztejes tésztával



Desszert:
Tiramisu

Előétel nem készült, a teríték pedig egyszerű, mert egyikünk sem a külsőségek embere, az én dekorációs érzékemről meg ne beszéljünk.

A borospoharakba gyümölcslé és ásványvíz került, rám való tekintettel, a desszertet pedig nem az ebéd után fogyasztottuk el azon egyszerű oknál fogva, hogy össze kellett érnie.

2008. szeptember 9., kedd

Megkésett epilógus: velős pirítós


Gondolom, mindenki emlékszik Krúdy Szindbádjának régimódi, polgári-békebeli hangulatot árasztó jeleneteire, melyek főszereplője a marhahúsleves, és minden, ami ehhez kapcsolódik, úgysmint velős pirítós, táfelspitz és a többi finomság. Bennem leginkább ez maradt meg.
Na, a hétvégénk ilyen hangulatban telt, ami az étkezést illeti: főztem egy jó adag
marhahúslevest több kiló hússal és zöldséggel, velős csonttal, cérnametélttel. A levest három napig ettük, ezzel egy fél évre le is tudtuk a levesadagot, mert nem igazán vagyunk nagy levesfogyasztók. A húsból és a zöldség egy részéből orosz hússaláta készült, a táfelspitz kimaradt. (Szó ami szó, a melegrekordhoz nem igazán passzolt a forró, gőzölgő marhahúsleves, de megbirkóztunk vele…) Erről egyébként a VKF X. fordulójában már több részletben megemlékeztem, de egyvalami – a lényeg – kimaradt: a velős pirítós.
Ez elvileg előétel, de olyan laktató, hogy főétkezésként is megfelelő, legalábbis számunkra. Mindenesetre ebből én többet tudok enni, mint Attila, neki túl tömény, nálam azonban jöhet, bármekkora mennyiségben.

Recept

Jó nagy adag marhahúsleves, amiben a velős csontot főzzük
2-3 marha velőscsont
Pirítós
Só, bors
Pirospaprika
Fokhagyma

A levesből kihalásszuk a velős csontot és jól irányzott mozdulattal egy tányér felett kiütjük belőle a velőt, amelyet frissen készített, fokhagymával bedörzsölt pirítós kenyérre kenve fogyasztunk, tetszés szerint ízesítve sóval, borssal, paprikával.
Én a magam részéről csak sózom, mást nem igénylek hozzá.

2008. augusztus 24., vasárnap

VKF XVIII/2. Túrós pogácsa


Másik VKF-es receptem a túrós pogácsa, az egyetlen hagyományos sós sütemény, amit készíteni szoktam.
Igazság szerint nem rajongok az élesztős tésztákért, sem az édes, sem a sós sütemények terén, ezért amikor rátaláltam erre a receptre, nagyon örültem.
A recept igen egyszerű, mindenből ugyanakkora mennyiséget kell venni hozzá, összegyúrni, pihentetni, majd sütni és kész is van. Általában nagyon nagy sikere van, akármennyit csináltam eddig – jó sokat, mert társaságba szoktam vinni - , egy órán belül írmagja nem maradt. Fő előnye, hogy ha mégis maradna belőle, akkor sem szárad ki, puha marad.
A tetejére én általában sajtot teszek, de bármilyen maggal vagy köménnyel is nagyon finom.
Jelen esetben a túrómennyiség fele félzsíros tehéntúróból, másik fele juhtúróból tevődött össze.


Recept

30 dkg túró (fele tehén-, fele juhtúró)
30 dkg vaj
30 dkg liszt
egy tojás+ még egy a kenéshez

a tetejére reszelt sajt.


A hozzávalókból a sajt kivételével tésztát gyúrok. A vajat legegyszerűbb a sajtreszelő legnagyobb fokán belereszelni.Nem kell megijedni, ha ragad, ez természetes, nem kell több liszt bele. A kész tésztát folpackba csomagolva legalább egy órát pihentetem a hűtőben, de még jobb, ha egy éjszakát vár.
Másnap kinyújtom, kiszaggatom, megkenem tojással, megszórom reszelt sajttal és előmelegített 200 fokos sütőben aranysárgára sütöm kb. 25 perc alatt. Melegen kínálom.

VKF XVIII/1. - Gyümölcsös ricotta torta


Az Ízbolygó által kiírt, túróval kapcsolatos VKF-re én két recepttel készültem, az egyik a most következő gyümölcsös torta, a másik pedig egy sós sütemény, nevezetesen pogácsa.
Nem mondhatnám, hogy különlegesek lennének, talán csak annyi a pláne bennük, hogy a hagyományos túró helyett/mellett másfajta túróféleségekkel készültek.
A tortakrémekhez, édességekhez előszeretettel használok ricottát, amely egy olasz túróféleség, a miénknél kevésbé szemcsés és száraz, ezért finomabb állagot lehet vele elérni. Persze helyettesíthető túróval is, csak ne a legsoványabbat vegyük, mert az olyan, mint a fűrészpor.
A túrótortákat általában mindenki szereti, ez most egy könnyed nyári változat, mert a tejszínt joghurtra cseréltem és a felhasznált gyümölcsök is savanykás, üdítő hatásúak. Én a túrótortát vékony, omlós tészta alappal szeretem, a tészta tényleg csak arra kell, hogy összetartsa a nagymennyiségű krémet.
Ha kevésbé lédús gyümölcsöt használok, azt a tortaalapra tettem volna, de most úgy döntöttem, hogy a tetejére kerül majd a ribizli és az áfonya, egy kis zselében, nem utolsó sorban a gyönyörű színe miatt.

Recept

A tésztához

10 dkg vaj
20 dkg liszt
egy evőkanál porcukor
késhegynyi sütőpor vagy szódabikarbóna
egy tojás
baracklekvár

A krémhez

50 dkg ricotta
3 dl joghurt
2 csomag Dr Oetker Zseléfix (hidegen keverhető
egy citrom leve és reszelt héja
5 evőkanál porcukor
összesen 50 dkg ribizli és áfonya
egy csomag piros tortazselé


A tésztához valókat gyors mozdulatokkal összegyúrom és egy órát a hűtőben pihentetem. Ezután nyújtom, kibélelek vele egy tortaformát és előmelegített 180 fokos sütőben aranybarnára sütöm vaksütéses módszerrel, melynek lényege, hogy a nyers tésztára sütőpapírt borítok, arra fél kilónyi babot/lencsét teszek, amely nehezékként funkcionál és nem engedi, hogy felpúposodjon a tészta. (A felhasznált hüvelyes már nem fogyasztható, de e célra bármikor használható.) A sütés nálam kb. 10-12 percig tartott. A tortaalapot még melegen megkenem a lekvárral és hagyom kihűlni.
A krémhez a ricottát a joghurttal botmixer segítségével krémesre keverem, hozzáadom a citrom levét, reszelt héját, a zselatin fixet és habverővel egy percig keverem. A cukrot csak ezután adom hozzá és azzal is jól kikeverem. A krémet a tésztalapra öntöm, szépen elegyengetem és beteszem a hűtőbe. Ha a krém már megszilárdult, kirakom a torta tetejét a gyümölccsel és ráöntöm a használati utasítás szerint elkészített zselét. Fogyasztásig hűtőben tartom. Célszerű előző este elkészíteni, mert az omlós tészta így jól meg tud puhulni, mire a tányérra kerül a torta.

2008. július 20., vasárnap

VKF XVII/2.- Ananászos csirkesaláta


A VKF aktuális fordulójára készítettem még az ananászos csirkesalátát is, amely szintén anyukám receptje, ezúttal is egy kissé átalakítva.
Ami fontos ennél a salátánál, hogy ne főtt, hanem sült csirkemellet használjunk hozzá, és az ananász ne konzerv, hanem friss legyen, így jutunk ugyanis a megfelelő végeredményhez, amely egy kellemesen üdítő, de semmiképp sem édes saláta.
A két fő alkotóelemen kívül – csirke és ananász – bármit beletehetünk, ami egy salátába illik – bár Váncsa mester szerint minden saláta, amit annak nevezünk - , például jégsalátát, uborkát, paradicsomot, avokádót, stb. Én ezúttal uborkát használtam a frissesség jegyében.
Az öntete eredetileg majonézes-tejfölös mártás, de én könnyítettem rajta, joghurtot és tejfölt használtam hozzá.

Recept

Egy fél sült (grillezett) csirkemell
Egy kisebb ananász
Egy fej fehérhagyma
Fél kígyóuborka
Egy pohár tejföl
Egy pohár joghurt
Fél csokor petrezselyem
Só, bors
Egy evőkanál ketchup


Mivel én direkt a salátához sütöttem a csirkét, először azt készítettem el: a fél mellet lapjában kettévágtam, sóztam, borsoztam, kevés szójaszósszal meglocsoltam és grillserpenyőben megsütöttem, majd hagytam kihűlni.
A saláta elkészítésekor a csirkemellet kisebb szeletekre vágom, az ananászt megtisztítom és először szeletekre, majd a csirkével hasonló méretű darabokra aprítom. Az uborkát is feldarabolom, a lilahagymát félfőre vágom. A hozzávalókat salátástálba teszem, a felaprított petrezselyemmel összekeverem és leöntöm a joghurtból tejföllel és a fűszerekkel kikevert öntettel.

Ui.: Csak bízom abban, hogy DV az ananászért és ketchupért nem üt...

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails