Tkemali - grúz szilvaszósz

Először is, itt is köszönetet szeretnék mondani mindenkinek, aki szavazott rám a Goldenblog 2011 blogversenyen, és lehetővé tette, hogy ez a blog a 164 induló közül a kilencedik helyen végezzen, nem gondoltam volna, hogy az első tízbe jutok, megtisztelő.

Másodsorban végre recept is következik!

Ezt a receptet már jó rég beígértem a Facebook-on, de csak most jutottam el odáig, hogy fel is tegyem. Mint egy korábbi posztban már említettem, idén nagyon sok mirabellaszilvánk lett, ezért úgy döntöttem, valamit fogok belőle készíteni mindenképp. Lekvárt főztem, ami nagyon jól sikerült, de valami chutney-szerű dolgon is törtem a fejem, végül ráakadtam itt a grúz szilvaszósz receptjére. El is készítettem, de a felhasznált fűszereken kicsit változtattam: korianderzöld híján koriandermagot használtam, és került bele római kömény is, amit nagyon szeretek.

A végeredmény egy édes-sós-savanykás mártás vagy inkább ízesítő, ami nagyon jól passzol natúr vagy grillezett húsokhoz, sőt, ketchup helyett akár virslihez is. Fotó sajnos nem készült, mert gyakorlatilag éjjel főztem be és se energiám se normális fényem nem volt a fényképezéshez.

Recept

1 kg mirabella szilva

1 fej fokhagyma
2 deci víz
egy rúd fahéj
egy teáskanál koriandermag

egy teáskanál római kömény
1 csokor kapor
2 cseresznyepaprika
só, cukor, ecet ízlés szerint

A szilvát a vízzel lábosba teszem és kb. fél óráig főzöm nagy lángon.Ezalatt a gyümölcs lefő a magjáról. 15 perc eltelte után hozzáadom a kaprot - egyben dobtam bele - , majd a megadott idő eltelte után a gyümölcsöt szitán jól átpasszírozom. A kapott pépet visszateszem a tűzre, hozzáadom a fahéjat, a frissen durvárta őrölt koriandert és köményt, beledobom a paprikát, a felszeletelt fokhagymát. Ízlés szerint teszek hozzá sót, valamint cukrot/ecetet, a gyümölcs édességétől függően. (Nekem inkább édesíteni kellett.) Addig főzöm kis lángon, amíg kissé besűrűsödik, utána üvegekbe töltöm, és szárazgőzben hagyom kihűlni.

Szerintem kékszilvából is lehet valami hasonlót csinálni, kicsit más lesz ugyan a végeredmény, de érdemes próbálkozni vele.

Kép forrása: Dreamstime.com

VKF! XXXIV. - Kínai ötfűszeres sertéssült

A Duende által kiírt vágykeltő VKF-re nem egy szokványos romantikus vacsoraétellel készültem, de bátran állítom, hogy a felhasznált fűszerek és a keleties ízvilág miatt ennek a sültnek is helye van Aphrodité asztalánál.
Ez a kínai fűszerekkel készített sült már régóta mozgatja a fantáziámat, de most jutottam el oda, hogy el is készítsem. Kicsit idegenkedtem az ötfűszer-keverék ízvilágától, valahogy féltem attól, hogy a csillagánizs medvecukorra hajazó aromája túl domináns lesz, de kellemesen csalódtam, nagyon jól passzolt a zsírosabb húshoz, és könnyedebbé tette az ételt.

És hogy mitől vágykeltő? Jöjjön egy kis fűszerismertető!

A híres kínai ötfűszer-keverék csillagánizs, fahéj, szecsuáni bors, szegfűszeg és édeskömény egyenlő arányú keveréke. Bekeverve is kapható fűszerüzletekben, ám én úgy döntöttem, hogy kézi fűszerdarálómat bevetve frissen állítom elő. Az alkotóelemként felhasznált fűszerek a kínai filozófia alapjául szolgáló yin és yang egységét testesítik meg, és mindegyiküknk élénkítő, vágyfokozó hatással is bír.

Csillagánizs: immunerősítő, görcsoldó, reuma és influenza megelőzésére illetve enyhítésére is javallott fűszer, a H1N1 elleni tamiflu oltóanyag egyik hatóanyaga is kivonható belőle , ám a szeuális vágy felkeltésére is használják;

Fahéj: illóolaja hangulatfokozó és potencianövelő anyagokat tartalmaz, ezt felismerve az indián kultúrában a férfiak legnemesebb testrészükre kenték;

Szecsuáni bors: vértisztító, stimuláló hatású fűszer, melyet először gyengén megpirítanak és utána használnak fel, nagyobb mennyiségben gyenge zsibbadásérzést okoz a szájban.

Szegfűszeg: a test hőmérsékletet növelő, élénkítő, vérkeringést serkentő hatással rendelkezik, mely igen erős, ezért mértékkel fogyasztandó;

Édeskömény: étvágyjavító, görcsoldó, tejszaporító hatásáról ismert, a legtöbb csecsemő találkozik vele tea formájában, a női hormonokat aktiváló haása már ennél kevésbé ismert.

Koriander (5+1) : ez a nők afrodiziákuma, számukra teszi élvezetesebbé, euforikusabbá az együttlétet, vérkeringést serkentő hatása van;

S ha ennyi vágykeltés nem lett volna elég, a sütés utolsó fázisában még a mézet is bevetettem, amely az egyik legősibb serkentőszer, élénkíti a helyi vérkeringést, ezért külsőleg, masszázshoz is ajánlható.
Ennyi bevezető után pedig jöjjön a recept.

Recept

75 dkg nem túl zsíros sertés dagadó
2-3 evőkanál kínai ötfűszer keverék (lásd fenn az első öt elemet)
egy teáskanál őrölt koriander
2-3 gerezd fokhagyma
szójaszósz
2 evőkanál méz
egy evőkanál thai chiliszósz

Először a fűszerkeveréket készítem el, ehhez a csillagánizst mozsárban kisebb darabokra töröm, majd fűszerdarálón minden fűszert megőrlök és összekeverem.
A dagadót tepsibe fektetem, besózom, bedörzsölöm az ötfűszer keverékkel és korianderrel majd szobahőmérsékleten hagyom állni egy órát. Ezután a húst a tűzhelyen minden oldalán körbepirítom, mellészórom a fokhagymagerezdeket héjastól, aláöntök 2 deci vizet, lefóliázom, és 160 fokos sütőben addig párolom, amíg vajpuha nem lesz (kb. egy órán át).
Ezalatt a szójaszószból – melyet jó bőven adagolok – a chiliszósszal és a mézzel pácot keverek.
A puha húsról leveszem a fóliát, feljebb tekerem a sütő hőfokát, kb. 200 fokra. A dagadót kétujjnyi csíkokra vágom, minden darabot megkenek a szójás-mézes mázzal, majd a forró sütőben pirosas-barnára pirítom, egyszer megfordítom, és a mázzal a másik oldalát is megkenem. Ez a művelet még kb. egy negyed óráig-húsz percig tart, és figyelni kell, mert a méz miatt hamar le tud égni, ha ezt észlelem, kevés vizet löttyintek alá. A megpirult húst tálalás előtt még pihentetem vagy öt percig, utána pedig kínai káposztasaláta és – az erősebbik nemre tekintettel – sült krumpli társaságában kínálom.

Ahhoz, hogy elérje az étel a célját – a vágykeltést - , nem szabad nagyon belakmározni belőle, ezt viszont nehéz megállni, mert nagyon finom.

Tavaszváró wokos csirke

Ehhez hasonló ételeket elég gyakran készítek, mert nagyon szeretjük az ázsiai jellegű csípős fűszeres ízeket.
Mindemellett én pedig kiváltképp szeretem ezeket az ételeket, mert nagyon változatosak és gyorsan készíthetők. Általában wokban a már másra nem elegendő, de még felhasználható húsokból, zöldségekből főzök, a köret pedig általában sima párolt rizs, esetleg – ha Attila kéri – rizstészta, vagy kínai tojásos tészta.

Így tél végén, tavasz elején, amikor még nem igazán van bőséges zöldségválaszték, répával, fejes káposztával és kaliforniai paprikával kellett megelégednem, de az étel színei így is a - lassan de biztosan – közelítő tavaszt idézték. Répa, paprika általában van itthon, a káposztát pedig az aznap készített hagyományos káposztasalátából mentettem meg. Mindhárom zöldséget nagyon kedvelem wokos ételekhez, mert jó ropogósak, így nem főnek szét azonnal, ha nagy hőhatás éri őket.

Recept

40 dkg csirkemell
2-3 közepes sárgarépa
egy zöld kaliforniai paprika
egy cikk fehérkáposzta
egy nagy fej hagyma
3 gerez fokhagyma
3 centis gyömbérdarab
egy chilipaprika
egy mokkáskanál őrölt koriander
szójaszósz
olaj

A wokos ételkészítés lényege az előkészítés, mert ha már ég a láng az edény alatt, felgyorsulnak az események. Emiatt a hozzávalók darabolásával kezdem: a húst felcsíkozom, a répát keresztben kettévágom és a fél répákból hosszanti szeleteket vágok, melyekből kb. fél centi vastag csíkokat készítek. A paprikát csíkokra vágom, a hagymát nyolcadolom és leveleire bontom, a fokhagymát durvára darabolom. A káposztát úgy vágom fel, mintha párolt káposztát vagy salátát készítenék belőle. A gyömbért tetszés szerint lehet apróra vágni vagy reszelni hámozás után.
Ezután jön a java, maga a főzés. Ehhez a wokot felforrósítom, teszek bele két evőkanál olajat, megvárom, amíg felforrósodik, és beleöntöm az aprított gyömbért, a chilit (egészben, hogy utána ki tudjam venni, vagy ha szereti mindenki, szeletelve is mehet az ételbe), a fokhagymát, és addig sütöm, amíg illatozni nem kezd. Eután adom hozzá a húst. Kevergetve aranybarnára pirítom, közben megszórom a korianderrel, és tetszés szerint locsolok rá szójaszószt. Ha átsült, kiveszem az edényből és félreteszem. A wokba evőkanálnyi olajat öntök, és beleszórom a répát, káposztát, hagymát, paprikát. Ha nincs elég nedvesség, öntök alá még szójaszószt. Addig sütöm kevergetve, amíg kicsit összeesnek, de roppanósak maradnak. Ez kb. 4-5 perc. Ezután visszateszem a húst, utánaízesítek szójaszósszal – sózni emiatt nem igazán kell -, összeforrósítom az ételt, és tálalom rizzsel vagy kínai tésztával.

Vajas csirke (murg makhani)

Ezt a hetet ünnepélyesen a vajas csirke hetének nyilvánítom. Szerintem ketten legalább egyetértenek velem: Lila Füge és a Gumimacik ugyanis pont a héten adták közre eme híres étellel kapcsolatos bejegyzésüket. Már előre nevettem azon, hogy az én posztom is most fog megjelenni, akár tetszik, akár nem.
Egyre gyakrabban főzök indiait, és ezt is mihamarabb ki akartam próbálni, erre kiváló alkalomnak mutatkozott a vasárnapi nagymamás látogatás. Gondoltam én. Aztán anyukám kicsit megijesztett, mert közölte, hogy akkor ő nem fog jóllakni, mert nem fekszenek neki az indiai ízek. Gondolkodtam, hogy mit tehetnék, aztán gyorsan felajánlottam, hogy sütök neki hurkát, de előbb azért vessen szemet a már elkészült ételre. Megnézte, mondtam, szagoljon már bele. Miután ez megtörtént, megkérdezte, van-e benne currypor, mert hogy ő igazából azt nem szereti. Mondtam, nincs, ahhoz hasonló lesz, amit múltkor csináltam, a tandoori fűszerrel. Na jó, mondta, nem kell a hurka, megkóstolja. Bíztattam, hogy jó lesz az, házi naannal meg minden.
Végül az ebéd igen nagy sikert aratott, mindenkinek bejött a krémes szaftos hús a lepénykenyérrel.
A receptet az Indian Food Forever oldalán találtam, gyakorlatilag alig változtattam rajta, csak a marinádhoz írt fűszereket cseréltem fel tandoori fűszerkeverékkel, meg az arányokon módosítottam.

Recept

80 dkg csirkemellfilé
2dl joghurt
egy evőkanál őrölt koriander
2 evőkanál reszelt gyömbér
2 gerezd fokhagyma reszelve
egy evőkanál őrölt római kömény
egy evőkanál chilipor
egy hagyma reszelve
só
A mártáshoz
4 nagy paradicsom vagy 400 grammos hámozott paradicsom konzerv
4 evőkanál vaj
egy evőkanál őrölt koriander
egy evőkanál tejszín
egy teáskanál rómaikömény-mag
két evőkanál reszelt gyömbér
egy fej hagyma
só, csipet cukor

A csirkemellet csíkokra vágom. A joghurtban a receptben következő hozzávalókat elkeverem, jól beleforgatom a húst és egy éjszakán át a hűtőben hagyom pácolódni.
Másnap wokban két evőkanál vajat olvasztok és a már szobahőmérsékletű húst a páccal együtt beleteszem, lefedem, és addig sütöm, amíg a hús teljesen megpuhul.
Másik serpenyőben felhevítem a maradék vajat, rádobom a római köményt, a félfőre vágott hagymát. Nagy lángon kb. egy percig sütöm, hozzáadom a paradicsomot. Sózom, a savasságát csipet cukorral ellensúlyozom, belekeverem a gyömbért és koriandert, hozzáadom a tejszínt és addig főzöm, amíg a mártás kissé besűrűsödik, és a vaj kiválik belőle. A mártást a csirkehúshoz adom és két három perc alatt összeforralom. Tálalásnál lehet megszórni friss korianderlevéllel, és rizzsel, naannal kínálni. (A naan receptje nemsokára következik.)

Burrito

Pár hete vettem két zacskó tortillát, és múlt héten el is jött az ideje annak, hogy elkészítsem.
Biztos voltam benne, hogy megtöltöm, de abban nem, hogy mivel. Először enchilada-t akartam csinálni, de aztán a jóval egyszerűbb burrito győzött. Marhahúsos töltelékkel, friss zöldségekkel töltöttem, chiliszószt és tejfölt tettem bele, de lehetett volna hozzá guacamolét, vagy babpürét is csinálni, és bármilyen hússal, vagy akár csak zöldséggel is tölthető.
Igazi vendégvárós kaja, mert mindenki úgy készítheti el magának, ahogy tetszik, és a vendéglátónak csak a belevalókat kell el- illetve előkészítenie.
Tortillát sütni egyébként nem ördöngösség, nálunk Attila szokta, de most így egyszerűbb volt, mert azért a negyed hatkor beeső holtfáradt férfiember nem biztos hogy örülne, ha még a vacsoráját is magának kellene elkészítenie.

A töltelék ötlete a Vince Kiadó Mexikói ízek című füzetecskéjéből származik.

Recept

8 db tortilla
50 dkg marhahús (hátszín)
egy nagy hagyma
2 gerezd fokhagyma
római kömény
fahéj
egy babérlevél
5 dl húsleves
olaj

A töltéshez

jégsaláta
lilahagyma
kápia paprika
tejföl
chiliszósz

A főzés itt gyakorlatilag a töltelék elkészítését jelenti. Ehhez a hagymát félfőre vágom és kevés olajon barnára pirítom. Rádobom a felkockázott marhahús, körbepirítom. Megszórom római köménnyel, fahéjjal, beledobom a babérlevelet, a felszeletelt fokhagymákat, sózom, majd felöntöm a húslevessel (víz is megteszi) és puhára párolom. A hús akkor kész, ha teljesen puha, és a párolólevet magába szívta. Ekkor két villa segítségével a húst összetöröm, szálaira tépkedem.
Ekkor jöhet az összeállítás. A lepényeket száraz serpenyőben pár másodperc alatt megmelegítem. A tortillát megkenem a húsos töltelékkel, szórok rá felcsíkozott salátát, hagymát és paprikát, csepegtetek rá chiliszószt és tejfölt, majd a tortilla felém eső, alsó felét felhajtom, utána a két oldalát is behajtom, majd feltekerem.

Mit készítsek birsalmából? I. - Birsalmás csirke wokban

A következő négy bejegyzés a birsalmáról fog szólni, azt bizonyítandó, hogy a kompóton kívül létezik ennek az aromás illatú gyümölcsnek más felhasználási módja is.
Készül majd lekvár, sajt a hagyományok ápolása végett, de az első két receptben hússal társítom, merthogy azzal is igen finom. (Kompótot is főztem be, de nem bontottam fel, így nem tudom, milyen, ezért erről nem írok)
S hogy honnan van ennyi birsalmám? Szomszédaink, Jucika és Gyula bácsi bőkezűek voltak: gyakorlatilag a teljes birstermésüket nekünk ajándékozták, ez szerintem simán volt 15 kiló, így bőven jutott belőle anyukámnak is, és szabadon kísérletezhettem vele.
Az első recept, a birsalmás csirke hirtelen felindulásból született. A fagyasztóból elővett fél kiló csirkemellel szemezve támadt az az ötletem, hogy wokban készítem el, chilivel, gyömbérrel, és ezúttal nem zöldségekkel pirítom össze, hanem birssel. Az ötletet megvalósítottam, és nagyon jól bevált, ugyanis a birs finom aromája jól passzol a gyömbérrel, chilivel. Attilában ugyanakkor csalódást keltett, mert amikor meglátta a wokban levő ételt, a birsre azt hitte, krumpli, amikor pedig megkóstolta, kiderült az igazság. De azért megette.

Recept

50 dkg csirkemell
4-5 gerezd fokhagyma
2 cm-es gyömbér
egy piros chili
2-3 dió méretű vöröshagyma
2 kisebb birsalma megtisztítva
szójaszósz
egy evőkanál édes chiliszósz
olaj
mokkáskanálnyi fahéj, só

A csirkemellet felcsíkozom, és az étel készítése előtt kb. egy órával bepácolom. A páchoz a fokhagymát felaprítom, a csirkével összeforgatom, és meglocsolom a húst 4-5 evőkanál szójaszósszal. Szobahőmérsékleten hagyom állni, maximum egy órát.
Amíg a hús pácolódik, a megtisztított, nagyobb darabokra vágott birset megfőzöm úgy, hogy puha legyen, de azért maradjon tartása.
A pácolás után a wokban olajat forrósítok, beledobom a felaprított gyömbért és chilit, és egy percig kevergetve sütöm. Utána rádobom a csirkemellet a páccal együtt, és készre sütöm a húst, ez kb. 3-4 perc. A húst kiszedem, és melegen tartom. A wokba ismét nagyon kevés olajat öntök, ha már forró, rádobom a negyedekbe vágott hagymát, a birset, és roppanós-puhára sütöm. Ha kész vagyok, visszateszem a húst a wokba, fahéjjal, sóval ízesítem az ételt, ha száraznak találom, öntök még rá szójaszószt, és ekkor adom hozzá a chiliszószt is. Pár perc alatt összeforrósítom, majd párolt rizzsel tálalom.

Joghurtos padlizsánsaláta

Mostanában érik nálunk a padlizsán, már alig vártam. A kertünkben nem a szokványos, sötétlila, tojásdad alakú törökparadicsom terem, hanem középlila, hosszúkás, banán formájú. Nem tudom, milyen fajta, mert a palántát kaptuk, de nekem elnyerte a tetszésemet. Sütéshez salátába csak felkarikázom, grillezéshez pedig félbe vágva mehet is a rácsra. Igaz, muszakához például nem a legjobb, mert nem elég kiadós, de azt meg úgysem csinálok minden nap.
Most ismét salátát csináltam belőle, közel-keleties ízesítéssel, joghurttal. Az eddigiek közül egyértelműen ez lesz a kedvencem, csípős, langyos, a joghurttól savanykás, a padlizsántól krémes, számomra tökéletes nyári ebéd, főként ha van mellé jó kenyér vagy pita, amivel ki lehet tunkolni a mártást.
A recept kivételesen egy személyre szól.

Recept

Egy kisebb padlizsán
Két-három evőkanál natúr joghurt
Egy gerezd fokhagyma
Fél piros chilipaprika
Csipet római kömény
Négy-öt levél bazsalikom
Só, olaj a sütéshez

A padlizsánt karikákra vágom, negyed órára besózom. A keletkezett levet lecsepegtetem, majd a padlizsánt olajban kisütöm. Ennek két lehetséges módja van: vagy kevés olajat öntök alá és grillserpenyőben sütöm, vagy bő olajban sütöm ki, most ez utóbbira került sor. A sült padlizsánkarikákat papírtörlőn lecsepegtetem.
A joghurtból a szétnyomott fokhagymával, a felaprított chilivel, a bazsalikommal, köménnyel és kevés sóval öntetet keverek, ebbe még melegen beleforgatom a sült padlizsánt. 5-10 percig állni hagyom, majd langyosan tálalom.

Hummusz, pita, miegymás

Pár hete megsütöttem Gabojsza pitáját, és messzemenően egyetértek a véleményével, én sem fogok többé pitát venni, inkább magam készítem.
Fűszeres, római köménnyel sütött csirkehússal, hummusszal és tzadzikivel ettük. Szégyenszemre csak a pitáról tudam értékelhető fényképet készíteni, a többiről katasztrofális képek készültek, újabbakat meg nem tudtam csinálni, mert addigra minden elfogyott. A csicseriborsó krémről is csak egy, majdnem használhatatlan kép készült, ez van. Most a hummusz általam kedvelt – kevéssé autentikus - receptje következik.

Recept

2 doboz csicseriborsó konzerv (vagy 30 dkg száraz csicseriborsó)
3 evőkanál tahini (szezámmag paszta)
egy gerezd fokhagyma reszelve
egy teáskanál őrölt római kömény
egy szárított thai chili morzsolva
fél citrom leve
három evőkanál olívaolaj
só

Ha nem konzervet használok, az egy éjszakán át áztatott csicseriborsót másnap puhára főzöm. A főzőlevet elteszem, lehet, hogy kell belőle egy kevés a pürésítésnél.
A konzerv csicseriborsót levétől lecsepegtetem, kicsit le is öblítem.
A hozzávalókat a turmixgép poharába öntöm és egyneművé kevertetem a géppel. Ha túl sűrű, a főzőlével/nagyon kevés vízzel lehet higítani, de én inkább sűrűre hagyom, úgy szeretem, ha egy kicsit darabos marad.
A még langyos pitával igen finoman lehet mártogatni.

XXIII. VKF/1. - Sültpaprikás diókrém

A Grenadine által kiírt magvas VKF-re két recepttel készültem, egy előételt és egy süteményt készítettem. Olyan recepteket igyekeztem választani, amelyekben az olajos magvak – az én esetemben a dió és a mandula – nemcsak ízesítők, hanem főszereplők az ételben.
Az előétel egy diós, sültpaprikás kence, amely a Közel-Keleten muhammara néven ismert.
A receptet Váncsa mester szakácskönyvében olvastam először, és azóta szemezek vele, most pedig a VKF alkalmat adott arra, hogy elkészítsem. Az arányokat azonban nem a könyv szerint, hanem saját érzésre-ízlésre alakítottam.
Nem bántam meg, máskor is fogom készíteni. Pirítóssal vagy pitával mártogatva igazi jó kis társasági kaja.

Recept

3 nagy piros kaliforniai paprika
2 dl dióbél
3 dl morzsa szikkadt kenyérből
3 gerezd fokhagyma
5 evőkanál olívaolaj
2 kiskanál római kömény frissen őrölve
egy citrom leve
egy kiskanál balzsamecet (elvileg ehelyett gránátalma-melasz kéne, de nincs)
egy kis szárított chilipaprika
só

A paprikákat tepsire teszem és előmelegített jó forró sütőben megsütöm, amíg a héjuk kissé megfeketedik, és a húsuk összeesik. Ezalatt a kenyérből aprítógéppel morzsát állítok elő, a diót száraz serpenyőben kicsit megpirítom és megőrlöm. Ha a paprika megsült, a héját lehúzom – jót tesz ilyenkor 10 perc pihenő nejlonzacskóban vagy nedves konyharuha alatt, mert a keletkező gőztől könnyebb hámozni. Innentől felgyorsulnak az események: a hámozott sült paprikát, a diót, a morzsát az olívaolajjal és a citrom levével turmixgép poharába teszem, ízesítem a chilivel, római köménnyel, ecettel, sóval, belereszelem a fokhagymákat, majd homogén állagúra pépesítem. Szobahőmérsékleten tálalom a már fent említett módokon.

Rizottó a tenger gyümölcseivel

Amióta megvan Giorgio Locatelli szakácskönyve, a Made In Italy, tervezgetem a rizottókészítést. Most ez is megvalósult a hétvégén, tenger gyümölcsei rizottót készítettem Locatelli leírásainak felhasználásával. Apró rákokból főztem hozzá alaplét, külön pár perc alatt megpirítottam a herkentyűket fokhagymás-chilis olajon és a rizst az olasz szakács útmutatása alapján főztem.
Nagyon finom lett a végeredmény, csak azt sajnálom, hogy nincs tengerpartunk, így nem lehet frissen hozzájutni a tenger gyümölcseihez, ezáltal biztos, hogy nem lesz olyan íze, mintha frissen fogott hozzávalókat használnánk.

Recept

Az alapléhez

50 dkg grönlandi héjas aprórák
3 evőkanál olívaolaj
négy gerezd fokhagyma
egy fej hagyma
egy zellerszár/10 dkg zellergumó
egy babérlevél
6-8 szem feketebors
1.5 deci száraz fehérbor (én ezt kihagytam)
egy evőkanál passzírozott paradicsom (passata)

A rizottóhoz
30 dkg rizottórizs (most arborio)
10 dkg vaj
egy fej hagyma
egy deci száraz fehérbor(én ezt kihagytam)
egy evőkanál passzírozott paradicsom (passata)
só, bors
egy marék petrezselyem (ez sem volt itthon)
70 dkg fagyasztott tenger gyümölcsei mix
egy chilipaprika
olívaolaj
3-4 gerezd fokhagyma

Az egész műveletet az alaplével kezdem. Lábosban felforrósítom az olívaolajat, beledobom a hagymákat, zöldségeket és egy-két percig pirítom, de megbarnítani nem szabad. Hozzáadom a rákokat, egy percig kevergetve sütöm, majd ráöntöm a bort, ha van. Hagyom, hogy az alkohol elpárologjon, hozzáadom a paradicsompürét és két liter vizet, felforralom és kb. 20 percig gyöngyöztetve főzöm. Közben a tenger gyümölcseit olívaolajon kicsit megpárolom a fokhagymával és a chilivel, gyakorlatilag mire felenged, már jó is.
Ezután jön a rizottó elkészítése. Ehhez leszűröm az alaplevet és visszaöntöm a fazékba, gyöngyöztetve magam mellé készítem, hogy a meregetésnél kéznél legyen. (A héjas rákot megpucoltam és a rákhúst hozzákevertem a többi herkentyűhöz.)
A vaj felét lábosban felolvasztom, rádobom a nagyon apróra vágott hagymát, és puhára párolom úgy, hogy ne barnuljon meg. Ekkor hozzáadom a rizst és beleforgatom a hagymás vajba, hogy minden rizsszemet bevonjon a vaj és a rizsszemek felmelegedjenek. Ekkor hozzáöntöm a bort, ha van, és pár percig kevergetem, hagyom, hogy az alkohol elpárologjon. Amikor a rizs és a hagyma már szinte száraz, hozzáadom az első merőkanál alaplét és a paradicsompürét. Kevergetem, hagyom, hogy a rizs teljesen beszívja a levet, csak ekkor adom hozzá a következő merőkanálnyit. Ezt a műveletet addig folytatom, amíg a rizs meg nem puhul, cél az al dente állapot elérése. Az utolsó merőkanál lével együtt hozzáadom a herkentyűket is, ízesítem sóval, borssal, adható hozzá fél citrom leve is, én ezt jobban szeretem a tányéron hozzáadni, ízlés szerint. Leveszem a rizottót a tűzről, hagyom egy percig pihenni, majd a maradék vajat kockákra vágom és fakanállal a rizsbe keverem, amilyen gyorsan csak tudom, közben rázogatom a lábast. Ez a művelet a mantecatura, amitől a rizottó „all’onda”, azaz hullámozni fog, mint a tenger, ha megmozgatjuk a tányéron. Nem vicc, tényleg. Locatelli tanácsa, hogy ha ezt az állagot nem sikerült elérni, még kevés forró alaplével korrigálhatjuk.
Alapszabály, hogy halas ételre parmezánt nem teszünk, ehelyett felaprított petrezselyemmel szórjuk meg.
A leírás hosszú és bonyolultnak tűnhet, de ha csinálja az ember, nem az, és a végeredmény mindenért kárpótol.

Joghurtos marharagu

Ismét egy maradékok felhasználására alkalmas recept következik, amely olyan sikert aratott, hogy biztosan asztalra kerül majd a jövőben is.
Került bele egy kis marhahús, gomba, padlizsán, kápia paprika, az ízvilágát pedig római köménnyel és Asian Home Gourmet korma curry fűszerpasztával adtam meg. Nagyon szeretem ezeket a fűszerpasztákat használni, jó ízük van és nem utolsósorban – állítólag – mentesek a tartósítószerektől, mesterséges színezékektől, ráadásul nem kevés időt takarítok meg velük. Ez a korma curry paszta egyébként csirkehúshoz ajánlott, kipróbáltam azzal is, de valahogy nem jött be, ebben az ételben viszont telitalálatnak bizonyult. Az ízeket joghurttal egyensúlyoztam ki, amely kissé savanykássá és nagyon krémessé tette a fűszeres mártást.
A paszta egyébként szójaolaj, koriander, fokhagyma, gyömbér, hagyma, paradicsompüré, chili, feketebors, csillagánizs, római kömény és tamarind felhasználásával készült, ha valaki el kívánná készíteni.

Recept

40 dkg marhahús
egy nagy fej hagyma
egy padlizsán
20 dkg gomba
egy kápia paprika
3 gerezd fokhagyma
egy paradicsom
egy kiskanál chilikrém
három kiskanál korma curry fűszerpaszta
egy mokkáskanál római kömény-mag
egy ág rozmaring
olaj
2-3 dl natúr joghurt

A marhahúst kis kockákra vágom, felforrósított olajon nagy lángon fehéredésig pirítom a római köménnyel és a rozmaringgal. Hozzáadom a nem túl apróra vágott hagymát és fokhagymát is, egy-két percig tovább sütögetem, majd mérsékelem a lángot, sózom, felöntöm két deci vízzel, és lefedve félpuhára párolom. Közben a padlizsánt kis kockákra vágom és 15 percre besózom, majd leöblítem a levét, amit kienged. A gombát, paprikát is feldarabolom, a paradicsomot cikkekere vágom, és a zöldségeket a már félig puha húshoz keverem. Hozzáadom a chilikrémet és a fűszerpasztát, ha kevés a leve, öntök még alá vizet és addig párolom fedő alatt, amíg minden meg nem puhul. Ekkor a levét elforralom, hozzákeverem a joghurtot és pár perc alatt összefőzöm. Ha kell, sózom és rizzsel vagy valamilyen laposkenyérrel tálalom.

Tortilla ebédre

Nagy nehezen rászántuk magunkat erre a kajára a hétvégén. Pontosabban rávettem Attilát, hogy csinálja meg a tortillát, én pedig elkészítettem az összes további összetevőt.
Immár hagyomány, hogy a pitába, tortillába szánt húscafatokat dagadóból állítom elő, amit sütőben vajpuhára sütök, majd vékony szálakra vagdosva serpenyőben, nagy lángon zsiradék nélkül lepirítok. Ezzel a módszerrel ropogós, de nem száraz hús az eredmény.
A tortillát búzalisztből készítjük, illetve Attila készíti, mer én idegösszeomlást kapok attól, hogy nem tudom megfelelően kinyújtani.
A tortillába most babpüré, zöldség és chilis-fokhagymás tejföl került, de mehetne bele guacamole is.

Recept

A tortillához
25 dkg átszitált búzaliszt
2,5 dl meleg víz

A húshoz
50 dkg nem túl zsíros sertésdagadó (a laposabb vége)
római kömény
rozmaring
só fél citrom leve
darált erős paprika
kevés olaj

A tortillába
Jégsaláta csíkokra vágva
Uborka, paradicsom felkockázva
Újhagyma felkaikázva

A babpüréhez
25 dkg vörösbab
egy chilipaprika
egy fej hagyma
2-3 gerezd fokhagyma
pár szem egész feketebors
2 kisebb babérlevél
olaj

A tálaláshoz chilivel és egy gerezd zúzott fokhagymával kikevert tejföl.

A babpüréhez az előző este beáztatott babról leöntöm az áztatóvizet és felteszem főni annyi hideg vízben, amennyi ellepi. Beledobom a babérlevelet, borsot, chilipaprikát, és puhára főzöm. Ha már vajpuha, egy edényben olajon megpárolom a hagymát és a fokhagymát, majd beleteszem a levétől leszűrt babot. Pár percig sütöm, majd krumplinyomóval áttöröm, a bab főzőlevével higítom. Kb. olyan állagúnak kell lennie, mint egy sűrűbb krumplipüré. Tálalásig hűlni hagyom.
A húst besózom, bedörzsölöm római köménnyel, rozmaringgal és a paprikakrémmel, kiolajozott tepsibe fektetem és megkapatom mindkét oldalát erősebb tűzön. Mérsékelem a lángot, a tepsit lefedem alufóliával és kb. egy óra alatt puhára párolom, majd leveszem a fóliát és kissé megpirítom a tetejét. Tálalásig ezt is félreteszem.
A tortillába való zöldségeket felaprítom és tálba teszem.
A tortillához a lisztet a meleg vízzel rugalmas tésztává gyúrom, majd átengedem a terepet Attilának, aki kb. 22 cm átmérőjű papírvékony lepényeket nyújt belőle.(Szám szerint 5 db jött ki belőle.) Ezeket forró száraz serpenyőben 2-3 perc alatt megsütöm. Akkor jó, ha az alja halványbarna foltokat kap. Nagyobb tányérra borítva egymásra rétegezem, mint a palacsintát.

Amikor elérkezik végre az evés ideje, a húsból nagyon vékony csíkokat-szálakat vágok és kis serpenyőben zsiradék nélkül ropogós pirosra pirítom.

Az összes hozzávalót az asztalra teszem.
Mindenki a tányérján állítja össze az ebédjét: a tortillát megkenjük a babpürével, rászórunk tetszőleges mennyiségű zöldséget, arra kerülnek a húscafatok, amit pár kanál chilis-fokhagymás tejföllel locsolunk meg, majd megpróbáljuk feltekerni, mint a palacsintát.

Igazi társasági kaja, nem lehet kulturáltan enni, viszont nagyon finom.

Chili

A házunkkal kapcsolatos munkálatok kezdenek finisbe érni. Szombaton burkoltuk le a konyhát, ma meg elmentünk, és kinéztük végre a konyhabútort, persze délután a tervezőprogrammal meg is terveztük. Természetesen számomra ez a legjobb rész, alig várom, hogy birtokba vehessem leendő birodalmamat.

Szombatra természetesen férfiaknak főztem, így nehezebb étel került az asztalra, ez pedig Attila kívánságára chilis bab készült. Noha mindketten szeretjük, mégis ritkán készítem.

Egyvalamire ezzel az étellel kapcsolatban (is) háklis vagyok: nem szeretek konzerv-babot használni, inkább szenvedek a szárítottal, de most jó minőséget kaptam, hamar meg is puhult.
Nem szoktam bele kukoricát tenni, szerintem nem ez a lényeg.

Recept

80 dkg-1 kg darált marhahús (most sovány sertéshús)
50 dkg száraz vörösbab
2 közepes fej vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma
2 db 400 grammos hámozottparadicsom-konzerv
2 kisebb babérlevél
kakukkfű
késhegynyi fahéj
egy mokkáskanál római kömény
2-3 méregerős piros chili
olaj
a tálaláshoz tejföl és reszelt sajt


A babot a készítést megelőző este beáztatom, a főzés napján leöntöm a levét, megmosom, hideg vízben puhulásig főzöm. A levében hagyom. A hagymát felaprítom, kevés olajon megfonnyasztom. Rádobom a darált húst, fehéredésig pirítom, ekkor hozzáadom a felaprított fokhagymát, chilit és a fűszereket, jól összekeverem, majd a húshoz adom a hámozott paradicsomot. Beleteszem a babot és annyi babfőzőlevet, hogy se túl sűrű, se túl híg ne legyen, majd a legkisebb lángon kb. 1-1,5 óra alatt sűrű raguvá főzöm.
Tálaláskor tejfölt, reszelt sajtot és jó friss kenyeret adok mellé.

Folyt. köv. -pirított rizstészta, saláta

A vasárnapi menü része volt még a sertéshúsos pirított tészta, meg a szójás gyömbéres saláta.

Amikor a menüt kitaláltam, féltem, hogy mellélövök, mert anyukámék nincsenek hozzászokva ezekhez az ízekhez. Tévedtem – hála a jó égnek – mindenkinek nagyon ízlett minden.

Még szerencse, hogy a családom tagjai ennyire nyitottak az új ízekre.

Következzen most a pirított tészta és a saláta.

Recept

A pirított tésztához

25 dkg sovány sertéshús
2 cm-es gyömbérdarab
egy piros thai chili
szójaszósz, olaj
2 gerezd fokhagyma
25 dkg rizstészta
fél piros kaliforniai paprika
4-5 cső bébikukorica

A salátához

Vegyes salátakeverék
Egy kígyóuborka vékony hasábokra vágva
Fél piros kaliforniai paprika vékonyan felcsíkozva

A salátaöntethez

Fél lime leve
Egy kiskanál cukor
Egy cm-es gyömbérdarab felaprítva
Egy gerezd fokhagyma apróra vágva
Olaj, szójaszósz
Pár szelet chili

A tésztához a húst a felaprított gyömbérrel, chilivel, fokhagymával ,szójaszósszal és kevés olajjal egy éjszakán át pácolom, az elkészítés napján sütés előtt hagyom szobahőmérsékleten pár óráig felmelegedni. Amikor készítem, felforrósítom a wokot kevés olajjal, beleöntöm a húst a páccal együtt és pár perc alatt megsütöm. Hozzáadom a vékony csíkokra vágott paprikát és bébikukoricát é kevergetve fél percig sütöm. Utána hozzáadom a megfőzött rizstésztát, beleforgatom a húsos zöldséges raguba, tetszés szerint sózom.

A salátához a zöldségeket tálba teszem. A többi hozzávalóból öntetet keverek és tálalásnál nyakon öntöm vele a salátát.

A tésztát és a salátát a halpogácsa mellé tálaltam, édes chiliszósz kíséretében.

Halpogácsák

Ma anyukám és anyósom volt hivatalos hozzánk látogatóba. Gondoltam egy merészet és úgy döntöttem, hogy ázsiai jellegű ételeket fogok készíteni, erre még jelenlétükben egyébként nem került sor.

A menü halpogácsa volt édes chiliszósszal, pirított tészta sertéshússal és zöldségekkel, meg saláta szójás gyömbéres öntettel.

A probléma ott kezdődött, hogy anyukám – aki egyébént minden újdonságra vevő –amikor meghallotta, hogy a halpogácsa cápaharcsából lesz, kijelentette, hogy ő márpedig cápát nem eszik. Hiába mutogattuk neki a Wikipédiában a szóban forgó hal fotóját, mondván ez nem cápa, hajthatatlannak bizonyult. Mindegy, én ráhagytam, mondtam neki, hogy legfeljebb éhen marad.

Aztán amikor elkezdtem sütni a halpogácsát, már szólt, hogy milyen jó illata van, végül pedig gond nélkül bekebelezte az egész ételsort.

Most a halpogácsa receptjét osztom meg veletek.

Recept

Fél kiló fehér húsú halfilé (most cápaharcsa avagy pangasius)
Egy tojás
Egy kis fej hagyma
Két gerezd fokhagyma
Egy zöld chilipaprika
2 cm-s gyömbérdarab
8 db zöldhüvelyű zöldbab vagy pár szál újhagyma
egy evőkanál korianderzöld
egy evőkanál osztrigaszósz
kevés zöldcitromlé
só, a sütéshez olaj

A hagymát, fokhagymát, koriandert, chilit robotgépben összeturmixolom. A halfilét kockákra vágom és robotgépben pépesítem. A fűszerpépet elkeverem a leturmixolt hallal, az osztigaszósszal, adok hozzá pár csepp lime-levet, és ízlés szerint sózom. Hozzáadom a felkarikázott zöldbabot, most én ennek hiányában újhagymát használtam. Belekeverek egy tojást, jól eldolgozom, majd forró olajban aranybarna pogácsákat sütök a masszából. Papírtörlőn lecsepegtetem és friss zöldcitrom-cikkel és édes chiliszósszal tálalom.

Szójás szűzpecsenye kínai tésztával és zöldségekkel

Ezt az ételt a nagy karácsonyi felkészülés közben készítettem vacsorára, Attila kérésére.
Mint minden wokos étel, ez is gyorsan elkészíthető, az előkészületek több időt vesznek igénybe, mint maga a főzés.

Gyakorlatilag minden hozzávaló tetszés és ízlés szerint helyettesíthető, sertés helyett használhatunk marhát, csirkét, a zöldségek közé pedig bármit beválogathatunk, bár nekünk a sárgarépa-hagyma-gomba-paprika négyes jött be leginkább.

A tésztát – ha nem elegendő - szoktam dúsítani cafatokra tépkedett tojáslepénnyel is, amelyet még a hús sütése előtt, kevés olajjal a wokban sütök meg, majd kissé lecsepegtetem, cafatokra teszem és a végén a tésztához keverem.

Mivel mindketten nagyon szeretjük a csípőset, a chiliolaj ebből az ételből sem maradhat ki, de ezt csak hasonszőrűeknek ajánlom, mert tényleg nagyon erős.

A hús az ételben csak mutatóban van jelen, tulajdonképpen elhagyható is, mert a sokféle zöldséggel szintén nagyon finom.

Recept

Egy sertés szűzpecsenye (kb. 30 dkg)
4 gerezd fokhagyma
3 cm-s gyömbérdarab
egy piros thai chili
egy fej lilahagyma
egy fej vöröshagyma
egy –egy sárga és piros kaliforniai paprika
5 közepes fej gomba
egy kisebb, de vastag sárgarépa
szójaszósz
chiliolaj
1 evőkanál méz
só
25 dkg kínai tojásos tészta

Az elkészítés előtt fél órával a szűzpecsenyét vékony csíkokra vágom, 2 evőkanál szójaszósz és a méz keverékébe forgatva szobahőmérsékleten pácolom. Ezalatt a zöldségeket felvágom: a paprikát rombuszokra, a répát vékony pálcikákra, a hagymákat nyolcadokba, a gombát nagyobb darabokra. Felaprítom a gyömbért, fokhagymát és a chilit is. A tésztát kifőzöm, melegen tartom. A wokban olajat hevítek, beledobom a chilit, gyömbért, fokhagymát, párszor megkavarom – rádobom a húst. 2-3 perc alatt megsütöm, sózom, levével együtt kiöntöm a wokból és félreteszem. A wokban ismét olajat hevítek, és három-négy perc alatt roppanósra sütöm a zöldségeket, szójaszósszal ízesítem, majd a levével együtt ezt is kiöntöm a wokból.
A hús és a zöldség szaftját visszaöntöm, egy evőkanál chiliolajat, 2-3 evőkanál szójaszószt keverek hozzá, rádobom a tésztát és összeforgatom, hogy mindenhol egyenletes barna legyen. Hozzáadom a zöldséget és a húst, jól összeforgatom – ami nem egyszerű – és pár perc alatt összesütöm. Az adag három bélpoklosnak vagy négy „normál” étvággyal megáldott személynek elegendő.

Natúrszelet sütőtökös tésztával

Tegnap vásárlás közben összeakadtam egy szép darab nagydobosi sütőtökkel, és egyszerűen nem bírtam otthagyni. Nem volt vele konkrét célom, de ha már úgyis színesíteni akarom étrendünket, akkor ezt az idénygyümölcsöt vagy -zöldséget (?) nem hagyhattam ki.

Gyerekkoromban nagyon sokszor ettünk héjában sült sütőtököt fahéjas cukorral, talán túl sokat is, mert egy időre száműztem a tányéromról. Ugyanakkor nagyon egészséges és mivel állítólag hétévente változik az ízlés, eldöntöttem, teszek vele egy próbát.

Elkezdtem recept után kutatni, de valahogy teljes egészében egyik sem tetszett, így a mai recept az én elképzeléseimet tükrözi. Talán azért sem találtam megfelelőt, mert tésztával szerettem volna köretként elkészíteni, ilyen meg nem igazán volt.

Egyébként más témában jó receptek vannak a tök névadójának honlapján.

Recept

4 kisebb szelet sertéskaraj
vaj, tarkabors, só

A körethez

Kb. 40-50 dkg sütőtök
Egy kis cukkini
Egy fej lilahagyma
Egy szelet húsos szalonna
3 gerezd fokhagyma
körömnyi chilipaprika
rozmaringlevelek
vaj, só
1 dl tejszín
25 dkg tagliatelle vagy spagetti (nálam ez utóbbi)
parmezán

A tészta mártását készítem először. A felkockázott szalonnát kiolvasztom, ha nincs elég zsírja, vajat adok még hozzá. Rádobom a felaprított lilahagymát, fokhagymát, chilit és rozmaringot, egy percig pirítom. Hozzáadom a kisebb kockákra vágott meghámozott sütőtököt és a felkockázott cukkinit, addig pirítom párolom, amíg kezd puhulni, de még nem fő szét, aláöntöm a tejszínt, és pár perces forralással besűrítem. Ízlés szerint sózom. A tésztát kifőzöm, leszűröm és a mártással összemelegítem.
A karajszeleteket egy kicsit kiklopfolom, sütés előtt sózom és tekerek rá borsot, majd vajon hirtelen kisütöm.

A tökös tésztával tálalom, aminek a tetejét parmezánnal meghintem.

A tejszínt Attila kedvéért tettem bele, elhagyható, de ebben az esetben még egy darabka vajjal tenném selymesebbé a mártást. Jobb a tagliatelle hozzá, mert jobban felveszi a mártást, de sajna az most nem volt. A mártás nagyon jól sikerült, máskor is elkészítem majd. Főételként is megállja a helyét.

VKF XI- Kávés mártásban párolt marha mandulás-mazsolás rizzsel

Ez a recept a Lilahangya által kiírt tizenegyedik VKF-re készült. Először valamilyen édességben gondolkodtam, volt is ötletem, de aztán megláttam Keith Floyd Mediterrán Kalandozásai című könyvemben a Leon-féle hirtelensült marha receptjét, és ekkor eldöntöttem, hogy húsételt fogok készíteni pályázatra. Ez a Leon, akiről az étel a nevét kapta, egy tunéziai vendéglős, aki éttermében kávéval ízesíti a marhahúst. Annyi megjegyzést fűznék a könyvben szereplő leíráshoz, hogy nem tudom, mitől hirtelensült ez, hiszen párolni kell, de mindegy, betudom a fordító bakijának. A recept gyakorlatilag csak kiindulópontként szolgált, változtattam rajta: a lilahagyma, chili, csoki és a barnacukor saját kútfőből került bele.

Nemcsak a kávé – amelyet egyébként, mint a netről megtudtam, a cowboyok is használnak marharagu sűrítésére, a brazilok pedig marhatokány elkészítéséhez - , hanem a felhasznált fűszerek is élénkítőleg hatnak, ami jól is jön így télvíz idején, amikor mindenki kezdi érezni az év folyamán összegyűjtött stressz és fáradtság hatásait.

Mivel a miénk elég gasztrobolond család és karácsonykor az a hagyomány, hogy mindig új és új ételeket készítünk az ünnepi asztalra, továbbá több születésnap is decemberre esik, különlegessége révén én merném ajánlani ezt az ételt az ünnepi asztalra.

Köretként mazsolás-mandulás rizst adtam mellé, amely még különlegesebbé teszi a fogást.

Recept

Hat kisebb, kb. 1 cm vastag marhahús szelet (most fehérpecsenye)
1,5 kiskanál köménymag
1,5 kiskanál római kömény
1 fahéjrúd
1,5 evőkanál finomra darált kávé
fél chilipaprika
egy lilahagyma
3 evőkanál paradicsompüré
két gerezd fokhagyma
egy kiskanál barnacukor
egy kocka 60%-os étcsoki
vaj

A körethez
Rizs
Egy marék aranymazsola
Egy marék vágott mandula
Vaj

Előkészületként a fokhagymagerezdeket, köményféléket aprítógépben összedarálom. Serpenyőben felolvasztom a vajat, a hússzeleteket aranybarnára kapatom benne. A fokhagymás köménykeveréket ráteszem, egy-két percig együtt pirítom. Sózom, borsozom, hozzáadom a paradicsompürét, a chilit, a felkarikázott lilahagymát, felengedem annyi vízzel, ami a húst ellepi. Nem keverem meg, amíg felforr, ekkor hozzáadom a kávét, mérsékelem a lángot és fedő alatt puhára párolom. Mikor a hús puha, leveszem a fedőt és forralással kicsit besűrítem a mártást. Ekkor tettem bele a cukrot és a csokit, és mondhatom jó ötlet volt, tökéletes egyensúlyt teremtett a fanyar és savanykás ízek között.

A rizst megfőzöm, és a vajon átfuttatott-pirított mazsola és mandula keverékébe beleforgatom.
A kávés marhát ezzel a rizskörettel tálaltam, a húsra petrezselymet szórtam a korianderzöld helyett, mert azzal Attila nincs kibékülve. Nekem nagyon ízlett ez a mélybarna fűszeres mártás, Attilának ízlett ugyan, de azért annyira nem, hogy viszontlássa az ebédlőasztalon. Azt mondja, nála a kávé annyira összekapcsolódik az ivással, hogy zavarja mártás formában.

Tipp: A mártás a kávétól kicsit szemcsés, aki ezt nem szereti, a beforralás előtt szűrje le, és utána sűrítse be.

Ajánló - ajándékötlet karácsonyra

Nyakunkon a karácsony, ezért a mostani ajánlóban olyan könyvet szeretnék mindenki figyelmébe ajánlani, amely a kulináris élvezetekért rajongók számára nagy örömet okozhat. De irodalmi műként olvasva sem az utolsó, humoros, szórakoztató olvasmány.
Bizonyára nagyon sokan ismerik már, de talán akad olyan, aki még nem hallott róla, vagy ugyan hallott róla, de nem keltették fel az érdeklődését. Én most ezt megpróbálom, az egyik receptje felidézésével, melyet egyébként már a könyv megvétele előtt is hasonló módon készítettem én is.

Az írás jó példája annak, hogy a gasztronómiában is érvényesül az ősi szabály (mellyel mélyen egyetértek) : a kevesebb néha több. Jöjjön tehát egy részlet Váncsa István szakácskönyvéből, melynek alcíme ezeregy recept. (Vince kiadó, 2003.)

Guacamole

Hozzávalók:

Avokádó
Zöld chili
Só
Fokhagyma
Citrom
tortillachips

„ Alapvető jelentőségű táplálék, részint a szegény mexikóiak, részint az egészségmániás és gazdag európaiak fogyasztják; állítólag csökkenti a koleszterinszintet, regenerálja az érfalakat, elmulasztja a szürke hályogot, a lúdtalpat és az impotenciát, továbbá a tőzsdekrach, az autóbaleset és az adóhivatal ellen is védelmet nyújt. Bonyolultságát tekintve a guacamole a zsíros kenyér szintje alatt marad, a guacamole ugyanis, ha szigorúbban nézzük, nem is étel, hanem az avokádó fogyasztásának technikája. Az avokádót úgy esszük, hogy a húsát kikanalazzzuk a héjból, összetörjük, beledolgozunk egy jó adag finomra vágott chilit, sózzuk, ennyi.
Ehhez képest a guacamole készítésének valóságos iskolái vannak. A legszigorúbban ortodox, fundamentalista irányzat képviselői szerint guacamole csakis Mexikóban készíthető, ugyanis a lényege az avokádó maga, márpedig e célra alkalmas avokádó egyedül Mexikóban terem. Mások azt mondják, hogy ez ugyan igaz, de azért próbálkozzunk, megint mások akként vélekednek, hogy jónak tekintető minden olyan guacamole, amely a gyümölcs ízét – függetlenül annak származásától – érvényesülni hagyja.
A közvélekedés ezzel szemben afelé tendál, hogy azért a guacamoléba kell egy kis citromlé, korianderzöld, fokhagyma, finomra vágott vöröshagyma, esetleg tejföl, netán római kömény, de csak egy leheletnyi, aztán semmi más.
Végezetül vannak az újhullámos, neobarokk-posztmodern őrültek, akik szerint mehet bele szezámmag, savanyított gyömbér, almaborecet, wasabi. Vagy akár brokkoli, majonéz, parmezán, cheddar, currypor, worcester, tequila, Monterey Jack, chorizo, és mindez együtt.
Én a magam részéről a puristákhoz állok közelebb, azaz szerintem Isten az avokádót elég jól kitalálta, nem hiányzik abból semmi. Más kérdés, hogy némi erős paprika, fokhagyma és citromlé sohase árt, ezért aztán a guacamole összetétele az én fogalmaim szerint: pépesített avokádóhús, finomra vágott zöld chili, kis fokhagyma, pár csepp citromlé, tortillachips. Ez így nagyon finom, másrészt meg minden javasasszony, sámán, vajákos és csodadoktor szerint roppant egészséges, tehát a guacamole fogyasztása közben az ember büszkén gondol arra, hogy íme, a halhatatlanok ételét fogyasztom, noha ezzel az erővel ehetnék csülköt is. „

A kép származási helye: http://www.freedigitalphotos.net

Női szakasz II. - Pácolt csirkemell

Ez a sült csirkemell is a szombati ebéd részét képezte, és anyukámnak nagyon ízlett, pedig nem egy csirkerajongó.

Érdemes faszenes grillen elkészíteni, mert jót tesz neki a füstös íz, de így télvíz idején nekem a grillserpenyővel kellett beérnem.

Igazság szerint a szójaszósz felhasználása nem volt tervbe véve, de nem voltam elégedett a hús külcsínével, ezért löttyintettem rá egy keveset. Nem bántam meg, mert az ízét is mélyebbé tette.

Recept

Két filézett csirkemell vékony szeletekre vágva
2 gerezd fokhagyma felaprítva
1 piros chili apróra vágva
egy kiskanál római kömény (egész)
fél citrom leve
kakukkfű
olívaolaj
só, szójaszósz

A csirkemellet lapjában vékony szeletre vágtam. A só és a szójaszósz kivételével a hozzávalókból pácot készítettem, ebbe beleforgattam a húsdarabokat és egy-két óráig hagytam érlelődni. Ha az érlelést hűtőben végzem, sütés előtt legalább fél órával előbb kiveszem a húst, hogy ne legyen hideg.
A grillserpenyőt zsiradék nélkül felmelegítettem, belefektettem a hússzeleteket, és majdnem puhulásig sütöttem, közben megforgatva, mindkét oldalát finoman sózva. Annyi levet engedett, hogy le is öntöttem belőle, mert nem akartam, hogy párolódjon. Amikor már majdnem puha volt, minden húsdarabra csepegtettem egy kevés sötét szójaszószt, amitől gyönyörű mélybarna csillogós árnyalatot kapott.
Salátával és kenyérlepény-pizzával tálaltam, de cafatokra tépkedve valamilyen fűszeres mártással, vagy tahinával, joghurttal és persze zöldségekkel pitába is tölthető, vagy tortillába tekerhető. Maradt még belőle, ami akár salátába keverve, akár valamilyen tésztához mártás alapanyagaként felhasználható.