2012. szeptember 13., csütörtök
Hogyan keress munkát Ausztriában?
2012. február 19., vasárnap
Végre, vasárnap este
Talán írtam már, hogy a mi munkánkban a vasárnapok a leghúzósabbak, ilyenkor van a legtöbb elutazás, érkezés, ahogy itt mondják ab-an.
A legszebb az egészben, hogy korai érkezés is lehetséges, vagyis 9-kor már a recepción toporog a vendég, miközben az előző lakó még épp hogy csak felkelt. Ilyenkor viszonylag gyakran rácsörögnek telefonon az emberre, hogy megnézted már, kiköltözött a 102? Mert itt az új vendég.
És igen, megnéztem, még össze se pakoltak. Aztán persze egyszerre lép le mindenki, és olyankor indul a hajrá. Jó esetben 10 perc ebédszünettel, valamikor két óra körül.
És nem elég, hogy a szobák 80% elutazó, a maradósokat is ugyanolyan rendbe kell tenni, mint máskor.
Az érkező szobákat meg ugye szintidő alatt, de perfektre kell hozni. Mivel a közvetlen vezetőinket nem az észszerű munkaerő csoportosítás vezérli, hanem az öncélú szivatás, ilyenkor vasárnap még jobban kiélhetik magukat rajtunk.
Nézzünk néhány apróságot, amikor kékülő fejjel üvöltenek a szobában velünk. A vendégek persze a folyosón hallják, hogy ölnek bennünket. Magyarul írom, de németül hallgatjuk.
Szóval, az elmúlt vasárnapok legjobb visszahívós esetei:
A gardrób szekrénybe kell tenni egy szennyes zsákot, egy cipő kanalat, és egy cipőtisztító szivacsot. Mivel minden emelet más, sokféleképpen vannak a polcok, fiókok, eddig nagyjából a széf melletti polcra tettem ezeket. Múltkor viszont a széf alá, na, ebből egy 5 perces üvöltés kerekedett. Hogy miért itt van? Ennek nem itt van a helye! Ez brutál! És én csak néztem, nem szóltam, és arra gondoltam, elszállt a gyógyszere. Viszont, hogy nem reagáltam, még jobban feldühítette magát, és csak rikácsolt, hogy nem hallod? Hozzád beszélek! Vagy nem érted? És én még most sem értem. Na, nem a németet, hanem a problémát, amit a cipős kanállal okoztam.
Volt olyan szoba, ahova vissza kellett mennem létráról plafont mosni, mert ott fekete foltok voltak. Szerintem vagy 10 éve. Persze lemostam. Vagy a sötétítő függönyön talált valami apró foltot, amit a spéci lakosával kellett eltüntetni.
De volt már kiabálás katicabogár miatt is, ami az ablakpárkányon sétálgatott, meg fotel miatt, ami rossz szöget zárt az asztallal. Néha az ágyazás sem tetszik neki, bárhogy is húzom feszesre a lepedőt, neki az gyűrött marad.
Persze, van, amikor jogosan kiabál bennünket vissza egy szobába, maradt már chipsz vagy kólásüveg az ágy alatt, volt, hogy a fürdőszobai szemetest nem ürítettük ki, de olyan is, hogy elfelejtettem papucsot berakni a wellness kosárba, vagy nem ürítettük ki a kávékapszulákat, vagy a ceruzafaragót.
Ezek persze apróságok, tényleg, és nem is értem, miért idegesít fel, amikor ezek a legnagyobb problémák. Este persze már nevetünk, magunkon, a szitun, és persze a Fraun, de a vasárnap délutánok nagyon rosszul telnek.
Viszont már csak 8 ilyen lesz. Kibírjuk.
2011. december 21., szerda
Fondü party
A hotel minden évben rendez a dolgozói részére egy év végi ünnepséget, amikor is vendégül látja a munkatársakat az étteremben, amikor nem kell egyenpólóban lenni, hanem embernek öltözhetünk.
Ez jelen esetben kb. 100 Mitarbeiternek jelentett vasárnap esti feszengős céges partyt. Mert ugye, az ilyen vacsora nem arról szól, hogy együtt bulizunk a főnökséggel, hanem arról, hogy próbálunk viselkedni. Különösképpen, mert elég nagy híre lett a magyar szobalányok bulizási módjának. Büszkén vállaljuk, tudjuk, hogyan kell „mulatni”.
Vasárnap este nagyon szolidak és visszafogottak voltunk, a teraszos forralt borozásnál is csak kétszer-háromszor álltunk sorba, és a Stock borokat is mértékkel ittuk. Mondjuk, nem nagyon volt, ami felszívja az alkoholt, mert az ünnepi vacsi a hagyományos tiroli fondü volt. Ez azt jelenti, hogy marhahús alaplében/levesben kellett nekünk megfőzni az asztalra tett nyers zöldségeket, húsokat. Négy emberre jutott egy fondü, mindenkinek volt saját kis pálcája, amire felfűzte a főznivalót, és mártásokkal, rizzsel meg sült krumplival eszegettünk. Voltak saláták és kenyerek is.
Na, és volt varázsló kártyatrükkel, gyűrűforgatással.
Meg persze a szokásos évértékelő vezetői beszéd a szokásos jövő évi tervekkel, meg persze borítékban a borravalóval, ami az éves recepción hagyott borravaló százalékos megosztását jelenti a munkatársak között, az alapján, ki milyen régóta van itt. Még az enyém is elég lesz néhány kör forralt borra így másfél hónap után…
A céglogós karácsonyi ajándék idén elmaradt, mert egyrészt adományoztak egy rászoruló családnak, másrészt pedig 3,5 Millió Euróból felépítették az új Mitarbeiter Haust, ahol lakhatunk. És amúgy is kenek a kezemre a kézkrémből, ha hagynak a vendégek, mielőtt kidobom a kukába. Mert amúgy mindent ki kell dobni, vagy le kell adni a recepción, véletlenül sem hozhatunk ki semmit a hotelből. Egy szál gyufát sem.
Az ünnepi beszéd kiemelt része volt, hogy a hotelben csak németül beszélhetünk, nagyon be vannak rágva mostanában, ha magyar szót hallanak. Bezzeg a horvátokra soha nem szólnak, ők már régóta itt vannak, beépültek rendesen.
A desszert fagyi volt, amit mindenki magának gombócolhatott, és díszíthetett.
Bár tudom, hogy a konyha is ünnepelt, azért ez a menüsor nem csak őket kímélte, de a büdzsét is.
Én eddig bárhol dolgoztam, ha ilyen karácsonyi menüsorral rukkoltam volna elő, biztos engem főznek meg bográcsban.
2011. november 6., vasárnap
Milyen nap van?
2011. november 5., szombat
Mit hasznälhatunk a szällodäban?
Napi rutin
Nemet billentyuvel, ezert bocs.
Olyan ez most, mint amikor ossze kellett irnunk a Premednel-ez sajnos itt nem fizetett hirdetes-mit is csinalunk napi nyolc oraban, es egy tablazatba irogattuk, mennyire vagyunk hasznosak.
Itt nem szamit, milyen tablazatokat toltogettem, az sem, lattam-e mar olyat.
Itt heti 45 ora Zimmermädchen munkaert kapom a fizetesemet es hozza teljes ellatast, reggeli, ebed, uzsonna, vacsora, a kaja nagyjabol ugyanaz, mint amit a negy es fel csillagos szalloda vendegei esznek.
Szallasom is van, kulon szoba a szalloda epuleteben, de hamarosan koltozunk egy hiper szuper Mitarbeter Hausba.
Ugye milyen jol hangzik?
Mit is kell tenni ezert;
Reggel 7-tol 5-ig dolgozunk, ez evesekre egy orat szamolnak, tobbnyire nincs erre ennyi idonk, csak a vacsit tudjuk kenyelmesen megenni. Vagy szabadnapon a tobbit, de ebbol nem sok van.
Elvileg heti 2 teljes nap, de ha sok a vendeg, akkor egy egesz nap es ketto fel lesz.
Szoval, reggel 7-re irany a Wäscherei- mosoda, es vagy a vasalogepet kell tolteni, vagy hajtogatni az abbol kiarado agynemut, teritot, vagy beosztanak valaki melle, es a kozos helyisegeket kell reggel kilencig rendbe tenni.
Aztän reggeli, majd rohanas a szobakba, lakosztalyokba, es orult iramban tesszuk rendbe a marado szobakat, es szinte ujitjuk fel az erkezoket.
A reszletekrol majd aprankent. Eleg annyi, hogy a fizikai fajdalmak par nap alatt elmulnak, vagy csak nem erzekelem mar, de igazabol ki lehet birni es meg lehet csinalni mindent.
Az, hogy en egesz maskepp szerveznem sokkal hatekonyabbra ezt a munkat, szinten nem erdekel senkit.
A lenyeg, hogy ragyogjon minden, mosolyogjunk mikozben porszivozunk, legyen egyforma a polonk, es szepen ki legyen festve a szemunk.
Na, es ne beszeljunk magyarul. Nur deutsch, bitte. Immer.