A hotel minden évben rendez a dolgozói részére egy év végi ünnepséget, amikor is vendégül látja a munkatársakat az étteremben, amikor nem kell egyenpólóban lenni, hanem embernek öltözhetünk.
Ez jelen esetben kb. 100 Mitarbeiternek jelentett vasárnap esti feszengős céges partyt. Mert ugye, az ilyen vacsora nem arról szól, hogy együtt bulizunk a főnökséggel, hanem arról, hogy próbálunk viselkedni. Különösképpen, mert elég nagy híre lett a magyar szobalányok bulizási módjának. Büszkén vállaljuk, tudjuk, hogyan kell „mulatni”.
Vasárnap este nagyon szolidak és visszafogottak voltunk, a teraszos forralt borozásnál is csak kétszer-háromszor álltunk sorba, és a Stock borokat is mértékkel ittuk. Mondjuk, nem nagyon volt, ami felszívja az alkoholt, mert az ünnepi vacsi a hagyományos tiroli fondü volt. Ez azt jelenti, hogy marhahús alaplében/levesben kellett nekünk megfőzni az asztalra tett nyers zöldségeket, húsokat. Négy emberre jutott egy fondü, mindenkinek volt saját kis pálcája, amire felfűzte a főznivalót, és mártásokkal, rizzsel meg sült krumplival eszegettünk. Voltak saláták és kenyerek is.
Na, és volt varázsló kártyatrükkel, gyűrűforgatással.
Meg persze a szokásos évértékelő vezetői beszéd a szokásos jövő évi tervekkel, meg persze borítékban a borravalóval, ami az éves recepción hagyott borravaló százalékos megosztását jelenti a munkatársak között, az alapján, ki milyen régóta van itt. Még az enyém is elég lesz néhány kör forralt borra így másfél hónap után…
A céglogós karácsonyi ajándék idén elmaradt, mert egyrészt adományoztak egy rászoruló családnak, másrészt pedig 3,5 Millió Euróból felépítették az új Mitarbeiter Haust, ahol lakhatunk. És amúgy is kenek a kezemre a kézkrémből, ha hagynak a vendégek, mielőtt kidobom a kukába. Mert amúgy mindent ki kell dobni, vagy le kell adni a recepción, véletlenül sem hozhatunk ki semmit a hotelből. Egy szál gyufát sem.
Az ünnepi beszéd kiemelt része volt, hogy a hotelben csak németül beszélhetünk, nagyon be vannak rágva mostanában, ha magyar szót hallanak. Bezzeg a horvátokra soha nem szólnak, ők már régóta itt vannak, beépültek rendesen.
A desszert fagyi volt, amit mindenki magának gombócolhatott, és díszíthetett.
Bár tudom, hogy a konyha is ünnepelt, azért ez a menüsor nem csak őket kímélte, de a büdzsét is.
Én eddig bárhol dolgoztam, ha ilyen karácsonyi menüsorral rukkoltam volna elő, biztos engem főznek meg bográcsban.
