Sok a hóból...is...

Már sokkal több a hó, mint a legszebb tiroli képeslapon vagy prospektuson. Talán azért nem mutatják be a turistáknak szánt képeken a valóságot, nehogy megijedjenek ettől a hihetetlen mennyiségű fehérségtől. Ami, valljuk be, a sípályákon nagyon jól jön, még a messzi hegycsúcsokon és az erdőkön is jól mutat, de az autómat napok óta nem látom a hó alatt, és a másfél méteres hóban munkába caplatni sem túl egyszerű. Nem beszélve a háztetőkről, az útszéli domboldalakról, ahonnét egy kicsi olvadás után lezúdul az egész. Napok óta folyamatosan havazik.

A hotel vezetősége pedig kitalálta, hogy az alkalmazottak ezentúl nem járhatnak autóval dolgozni. A hivatalos indoklás szerint, ami a Mitarbeiter Zeitungban is megjelent, azért, hogy ne szenvedjünk balesetet, és amúgy is nagyon jót tesz a testnek, a léleknek és a közérzetünknek is egy kis séta.

Ez napi 2x 15 perces gyaloglást jelent, ha valaki nem Zimmerstundés. Mert akkor 4x. Ennyivel kevesebb pihenést, és ha még hozzávesszük, hogy teljes sífelszerelésbe kell öltözni, hogy felvergődjünk a hegyre, és az ottani öltözőben át kell vedelni az aznapi aktuális egyenruhába-de nem lehet gyűrött, vagy hófoltos semmink sem, akkor jóval több idő ez.

Reggel fél hétkor, éppen még csak félhomály van, igazán izgalmas a kanyarokban felfelé mászni, úgy, hogy se a busz, se a szállító autók ne üssenek el, és lehetőleg seggre se üljünk a csúszós úton. Hólánccal persze bármelyik autó felmenne a hegyre, tehát a balesetveszély gyalog sokkal több. És a szálloda mélygarázsában is lenne hely az autóknak, de hát, aki dolgozik, az gyalogol.

Szabadnapon pedig taxizik, ha lusta előásni az autót, vagy nem akar hólánccal bíbelődni. A taxik többnyire 7 személyes kisbuszok, és nagyjából annyiért visznek el a kívánt célállomásra, mint a busz.

De dolgozni azért csak nem járunk taxival?

Költözés

Ez nem egy hotelszoba, hanem az én új lakóhelyem.

Az elmúlt héten költöztünk, ezért nem volt időm írni sem.
Elkészült az új Mitarbeiterhaus, ahova lassan beszerelnek mindent, ahova lassan beköltözhet minden dolgozó.

Annyira új minden, hogy mi teszteljük le az egészet, kezdve a fűtéstől a meleg vízen át a szobazárakig.

Rengeteg sztori van erről a hétről, egyik szállásról kiköltözni, a másikba bepakolni, takarítani, rendezkedni kellett, miközben napi 10 órát dolgoztunk a szállodában is.

Nagyon szuper az új ágyban aludni, saját zuhanyzóban fürdeni.

A szobáink nagyjából egy magyar négycsillagos szálloda szintjén vannak, és a központi szolgáltatások is hasonlóak lesznek: szauna, fitnesz terem, uszoda, net, teljesen felszerelt konyhák mosogatógéppel, edényekkel, a kocsiknak mélygarázs vagy fedett parkoló, hogy reggel ne kelljen jeget kaparni.

Kicsit lassan, kicsit döcögősen, de csak itt vagyunk már.

Azt hiszem, nem sok olyan munkahely van, ami hasonló szinten látná el a munkatársait. Igaz, a napi 10 órát keményen le kell dolgozni, de azért nem mindegy, hogy azután hol tudunk pihenni, feltöltődni. Részletek hamarosan, most még felmosok a szobában, mert sok a por, hiszen az alattunk levő szinten még dolgoznak, járólapoznak.

Na, és igen, az ágyat kicsit sem profin vetettem be...

Holnap majd gyakorolok, vasárnapi nagyüzem lesz.

Napi rutin

Mivel sokan kerdezitek, hogy nez ki egy tiroli napom, most probalom osszeszedni, mit is csinalok.
Nemet billentyuvel, ezert bocs.
Olyan ez most, mint amikor ossze kellett irnunk a Premednel-ez sajnos itt nem fizetett hirdetes-mit is csinalunk napi nyolc oraban, es egy tablazatba irogattuk, mennyire vagyunk hasznosak.
Itt nem szamit, milyen tablazatokat toltogettem, az sem, lattam-e mar olyat.
Itt heti 45 ora Zimmermädchen munkaert kapom a fizetesemet es hozza teljes ellatast, reggeli, ebed, uzsonna, vacsora, a kaja nagyjabol ugyanaz, mint amit a negy es fel csillagos szalloda vendegei esznek.
Szallasom is van, kulon szoba a szalloda epuleteben, de hamarosan koltozunk egy hiper szuper Mitarbeter Hausba.
Ugye milyen jol hangzik?
Mit is kell tenni ezert;
Reggel 7-tol 5-ig dolgozunk, ez evesekre egy orat szamolnak, tobbnyire nincs erre ennyi idonk, csak a vacsit tudjuk kenyelmesen megenni. Vagy szabadnapon a tobbit, de ebbol nem sok van.
Elvileg heti 2 teljes nap, de ha sok a vendeg, akkor egy egesz nap es ketto fel lesz.
Szoval, reggel 7-re irany a Wäscherei- mosoda, es vagy a vasalogepet kell tolteni, vagy hajtogatni az abbol kiarado agynemut, teritot, vagy beosztanak valaki melle, es a kozos helyisegeket kell reggel kilencig rendbe tenni.
Aztän reggeli, majd rohanas a szobakba, lakosztalyokba, es orult iramban tesszuk rendbe a marado szobakat, es szinte ujitjuk fel az erkezoket.
A reszletekrol majd aprankent. Eleg annyi, hogy a fizikai fajdalmak par nap alatt elmulnak, vagy csak nem erzekelem mar, de igazabol ki lehet birni es meg lehet csinalni mindent.
Az, hogy en egesz maskepp szerveznem sokkal hatekonyabbra ezt a munkat, szinten nem erdekel senkit.
A lenyeg, hogy ragyogjon minden, mosolyogjunk mikozben porszivozunk, legyen egyforma a polonk, es szepen ki legyen festve a szemunk.
Na, es ne beszeljunk magyarul. Nur deutsch, bitte. Immer.