...hogy ott maradtam a múlt évben. Szó sincs róla. Azt se gondoljátok, hogy ingyen élő volnék és nem dolgozom. Csak... csak hát... minden megváltozott egy csapásra.
Nem kukucskálok most bele a profilomba, hogy írtam-e valaha arról, hogy eredetileg tanító néni és óvónéni vagyok. A sors és a varrás iránt érzett nagy szerelem viszont úgy hozta, hogy bő másfél évvel ezelőtt elhagyni kényszerültem (akartam?...) a pedagógusi pályát. Annyi egyéb dolgom volt, ami miatt - egy nagy választás előtt - úgy döntöttem letérek erről a pályáról.
Az új év hajnalán kértem egy tiszta lapot az Égiektől. Visszanéztem, értékeltem, számoltam, gondolkodtam és feltettem magamnak a kérdést, hogy merre tovább? Aztán képzeletben feldobtam egy érmét... Egyik oldalán a varrás állt rengeteg régi és új tervvel.............
A másikon egy "bármilyen", de pontosan kiszámítható, a családi körülményeimnek megfelelő időbeosztással járó, kiegyensúlyozottan fizető munka állt. Néhány nap múlva az érme úgy esett le, hogy az Égiek döntése szerint mehetek vissza a gyerekek közé tanítani.... Ráadásul a saját gyerekeim iskolájába!!!
Mélyen a lelkemben nem volt könnyű azonnal elfogadni és magam is így dönteni (mert az Égiek akaratához azért én is jócskán kellettem :)...
Az alkotó varrás tartalék lángra lesz kapcsolva. Nem ábrándozom rendszeres Meska feltöltésről... Visszatérő kedves vásárlóim igényeinek könnyed teljesítéséről.... cseppet sem. Egészen nyárig!!!! Mert akkor nekem szünidő lesz és a kis varrógépem addig sem rakom a szekrényem mélyére!
Most is pl. ruhaiparba fogtam. Vettem egy halom kiváló minőségű turis ruhát... Ne gondoljátok, hogy egy is marad eredeti formájában! Hosszú szoknyából rövidebb kötényruha készül.... másikból mellény... Egy vadonatúj állapotban talált téli kabát kap egy vékony vatelin bélést... (rengeteg csavargásra készülök a kis harmadikosaimmal, fázni viszont nagyon nem szeretek)... a bokalengő nadrág halásznadrággá minősül.... csak ízelítőként az after - before tevékenységemről.
A turiban találtam ezt a két kis csecsebecsét is, 8x10 cm-es kis csöppségek, de imádni valók. Nem tudom mi lesz bennük, de nagyon tetszenek nekem.
Amikor kezembe fogtam ezeket, elfogott egy végtelenül könnyed szabadság érzés. Hogy innentől kezdve nekem az alkotás újra szabad alkotás és nem munka lesz. Persze szívvel - lélekkel munka, de munka... Soha nem szerettem még úgy munkát végezni, mint az elmúlt bő másfél évben, de tény, hogy az alkotás szabadsága nélkül, amikor azokra a fránya forintokra is kénytelenek vagyunk gondolni, valami egy idő után elvész.
Megijedtem... Először az alkotás szabadsága kezdett megbillenni, aztán a saját szabadságom is elvész? Nem! Csak átminősül. És ettől én most nagyon boldog vagyok. :)
Minden esetre maradok hűséges olvasótok és kérlek, maradjatok Ti is velem! Persze nem a világ végére megyek, csak úgy érzem...:)))
Üdv mindenkinek! És vigyázat! Leselkedni minden nap fogok! Aztán szépeket alkotni ám! :)))
