Készült még...

...virágosan,

...tulipánosan...

és szívesen.

Együtt szeretem látni őket legjobban. :)

Mindegyikből egy készült,

ezért jó lenne, ha ők hárman,

együtt költöznének új otthonba!

Akkora...

...örömöt tényleg semmi mással nem lehet szerezni, mint a saját kézzel, szívvel, lélekkel ( ... és sok-sok éjjel ) készített ajándékkal.

Íme Talac új háza: 

Több lehetőség a bejárásra, a "kimasnizható" oldalfalaknak köszönhetően.

Hímzett virágokkal ...:)

A legombolható hátsó bejárat, ha úgy tetszik...

Helytakarékos is, de nagyon haragudott a tulajdonos barátnője, hogy a fotózás idejére összecsuktam.

Talac (Malacka - Milne regényéből) fontos családtag. 

Micimackónak is barátja, de Emi lányomhoz közelebb áll.

És végre van hol laknia...:)

Az ötletért ezer köszönet Cukotasnak, kedves Meskás alkotó társamnak, aki szíves örömest támogatta kérésemet, miszerint az ő házikóinak "véletlen" felfedezése után és a fotói alapján elkészült Tala(c)k is, Emikém hatalmas örömére.

Azóta ma vettem először elő a varrógépem és összeállt a két - korábban már félkészen mutatott - acélkék bugyor.

 Meskám a kék korszakát éli...:)))

 Ez nem tendencia, csak véletlen... hímzem már a nyers - bordós - pirosas összeállítást is.

De azt már csak a következő évben mutatom.

Mindenkinek a legjobbakat kívánom a 2011. esztendőre (is)!

Anya! Hol van...

...az a két bugyor, amit Briginek és Emesének viszek a Sulikarácsonyra?

- Anya!?? Itt vagy?

anya (= én) mélyen hallgat... egyenletes, mély légzés... nem mer az órára nézni... meg úgy általában fel sem... a tenyerébe ejtett arcával...

- Anya!?

anya (= továbbra is én, de már megkérdőjelezem létezésem valóságát...) pörgeti képzeletben autójában a kilométereket Almádi felé... mind a százat...

Mert elkészíteni a busz indulásáig két bugyrot 50 perc alatt.... lehetetlen...

Ki megy Emiért az oviba? Hogyan adom oda Bencének a lakáskulcsát, amit pont ma!! itthon hagyott...

- Anya! Hol keressem? A polcon már csak egy bugyor van. Az meskás, nem? Hol a többi?...

anya (= határozott, bátor én...) , mintha semmi gond nem lenne... és az idő, mint a tenger - lenne, válaszol:

- Válassz ki gyorsan két-két színt kislányom az anyagok közül!

- Anyaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa!...

  Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeee!.....

DE. - anya nem magyaráz, szab és varr...

Miért is mesélném el ennek a csacska angyalnak, hogy az elmúlt hetekben néha már abban sem voltam biztos, hogy a megfelelő helyre postáztam-e az adott megrendelést, vagy felvarrtam-e a gombot, vagy biztosan kéket kértek-e a táskából? és nem a drappnál maradtunk?

Hogy is értené? Neki még más a dolga....:)

Ollócsattogás, gépberregés, tűzés, szegés, pántozás.... 

-Zsuzska! egy bugyor Emesének...!:)

További ollócsattogás, gépberregés, tűzés, szegés, pántozás.... 

Az órára való óvatos pillantásaim... 

Alternatív megoldások tervezése a lányom visszautaztatására a koleszba...

Már csak egy golyó, egy csomó...

- Kislányom! Biztos, hogy sárgát akartál Briginek?

- Anya?......................Kész?????????

Mindent Zsuzskám választott a bugyrokhoz a lányokhoz illően.

Részemről semmi megfontolt és különleges anyagválasztás,

semmi csipke...

A sárga anyag főleg nem a kedvencem.

De ezt a két bugyrot soha nem felejtem el...

És a lányom arcát sem, amikor elkészültek...:)

A Dunaföldvárra döcögő buszt (amit sikerült végül is 2 perccel lekésnünk) nevetve előztük meg fürge kis Corsámmal. A csatlakozó buszra viszont 10 percet kellett várni...  Ez éppen elég volt arra, hogy kipihenjem magam annyira, hogy még este befejezzem a hét tulipános zsákvászon zsákot, amit reggel postáznom kell.

A gombokat még reggel felvarrom, és elmegyek szabadságra... elfáradtam.

És Ti hogy álltok, lányok? 

Meddig csináljátok?

Még bírjátok?

:)

Most már...

...dolgozzon tovább a Mikulás, részemről ez volt az utolsó kupac zsákocska. 

Útjukra engedtem őket megtöltésre.:) 

Az jó érzés, hogy sok kis manócska fog örülni, amikor kézbe veszi a hátizsákokat, 

de a végére már azt mondtam, hogy jövőre egy darabot sem! Soha többé!

A monoton munka is tud jó lenni, van olyan, hogy kifejezetten jól is esik, 

de ami sok, az sok...:)

És nem csak egy ilyen kupac szállingózott tova az elmúlt hónapban...

Na de ezzel már megbékéltem, 

csak ezzel az - állítólag csodaszép - látvánnyal nem tudok, ami az erkélyünkről látszik.

Így fotón nem olyan szörnyű különben...:)))

kár, hogy nem színes a hó!

 Mondjuk minden nap más színben hullana, 

meleg lenne,

és nem csúszna...:)))

Kikosaraztam...

... magam. :)

A benne és előtte lévő két apróságot, az arány kedvéért tettem oda.

Holnap gombok még kerülnek rá, csak elfogyott.

Fotózni sem lesz időm, mert utána a Télapónak kezdem készíteni aprócska hátizsákjait.

Nem keveset, úgy hogy megint eltűnök.

Aki szeretné, hogy eggyel (kettővel, hárommal) többet készítsek, kérem szépen még a héten szóljon!

Köszönöm!

Magamat...

...ajándékoztam meg ma. Ok nélkül...

...vagyis nem.

Lehet, hogy ilyenek lesznek az idei karácsonyfa díszeink?

(... egyébként sem volt Tilda szívem, pedig régóta nagyon szerettem volna egyet.)

És most van kettő is, mert egy tegnap kapott meglepi alapján készítettem el az "enyémet".

Az ajándék, illatos levendulával,

az enyém vatelinnel pufira tömötten.

Mindkettő a szívem csücske...:)))

Rózsás...

...kedvben telt a mai napom...
(ez egyáltalán nem igaz, de legalább megpróbáltam ellensúlyozni valamivel.)

Így aztán felhasználtam az egyik rózsás fedelet... persze,

 hogy zsákvászonnal kombinálva...

...és rózsás kedvem folytatásaként készült egy papírzsebkendő tartó is...

A polcon sorakoznak.

Elfogyott a rozsdabarna anyag, így nem tudtam levélkoszorús táskát varrni. 

Pedig arra hangoltam magam. 

Azért nem volt hiába minden ma sem...:)

Tulipánnal...

...sokkal jobban tetszik... most...:)

És a magyarosok is eszembe jutottak...

Készítek is újakat, mert ez már tavaly télen gazdára lelt, 

a fenti tulipános pedig itt várja megrendelőjét! :)

Kamaszodunk...

...kamaszodunk. Márkaláz, vagyis egyelőre hőemelkedés...

Remélem múlandó, mert ezeket a médincsájna termékeket aranyárban mérik. 

Azért egy Converse tolltartóra és egy eredeti  Converse tortára futotta...:)

tejszínhab, szórócukor: Emi

Converse All Star marcipánból: Zsuzska

tészta, krém: "deanyaugyetecsinálod? - igen...:)

Azért így mégiscsak más lett a hozzáállásom a divathoz...

Kópé fiam lett 11 éves...

...a kalóz jelmeze egy meseszerepéhez kellék, de le nem vette volna ünnepléskor sem...

Converse..., kamaszkor..., ide vagy oda...:)

Ideje volna...

újra gondolnom a fotózási beállításokat és egy kicsit tanulmányozni régi öreg fotómasinám. Azt gondolom, hogy a mai eset példaértékű volt...

Indultam dolgaimra a mai napon (is) és a lendületbe hozó második kávém közben átfutottam az irányítópultot. Ilyenkor szoktam első körben átnézni, hogy mit alkottatok kedves kreatív lányok tegnapról mára. Ekkor akadt meg a szemem egy nagyon szép fotón, gondoltam nem várok estig, megnézem mi ez...Szó mi szó, nagyon szépnek láttam.

Ez volt az egyik...

 

...ez pedig a másik...

...és Mercinél még számtalan szépséges fotót találsz. Na nem csak "ebben a témában"...Sőt! Csak nézz körül nála, ha még nem tetted! Szép... lélek...:)

(Ebben az esetben teljesen mellékes, hogy ez a fotó a saját termékemről készült, amit egy MÁSIK kedves megrendelőm  vásárolt Merci számára ajándékba... tőlem... És én nem ismertem fel!!! Komolyan... Mondom, fotózni tudni kell! Ezek után tegyem fel az új két rózsaszínűről készült képeimet? na neeem! Majd pár nap múlva... talán :)))....)

Köszönöm Merci a szépséges (reklám)fotókat és használd szeretettel a kis szütyőt!
Csillunak is mindent...! :)

Olvasó szett...:)

Hogy mitől szett?:)

Hűvös estéken olvasó kuckódba bújva, a nyugtató és tisztító hatású levendulás zsákocskát illatozva, olvasol...Egy idő múlva elálmosodsz...Szükséged lesz egy könyvjelzőre...:)

Nem volt tudatos, hogy minden rajta van, amit eddig a zsákvászon alkotásaimhoz felhasználtam.

Jót mosolyogtam, amikor elkészült...:)

(És most a fotózással sem volt annyi bajom...

a fotó majdnem jobban tetszik, mint amiről készült...)

Boszorkányos...

...sorsolás történt. Mielőtt kiderül kié lesz a levendulás zsákom...zsák szeretetem...szeretet-zsákom..., le kell írnom egy boszorkányos történést...

Délutáni kávézgatásom alatt bekukucskáltam egy igen népszerű közösségi oldalra (fb), hogy meglessem, mi újság kreatív és egyéb ismerőseim háza (műhelye) táján...

Kosárnyi levendulám láttán, Elza megszólított és egy ideig elcsevegtünk. Tréfás megjegyzésére reagálva annyit írtam neki, hogy majd megmondom a gyerekeimnek...- akik egyébként lelkesen írogatták a kis cetliket a sosoláshoz -, hogy Elza feliratúból készítsenek jó sokat...

Nos...semmi ilyesmit nem gondoltam komolyan, tudtuk ezt mindketten ...sőt kedves ÖSSZES OLVASÓM remélem eszetekbe sem jut, hogy ilyesmit tennék valóságban, csak...

...néhány órával később sorsoltunk.

 Kisebbik lányom egész nap készült a jeles eseményre, 

kedvenc blúzát magára öltve,

 különösen alapos (és kivételesen hang nélküli) fésülködés

 és asztal rendezés után...
arra is gondosan ügyelve,
 hogy látszódjék a két kipotyogott fogacskájának a helye...

kihúzta a nevet...

ELZÁÉT!!!!

Nem hittem a szememnek!

Na de...

...éppen a fent leírtak miatt, ez így nem maradhatott...

Sose hinnétek, hogy nem bunda volt, sose...:)))

Így aztán új nevet is húzott Emi 

és két zsákocska megy az útjára...

A másik

RÉVÉSZ CSILLÁHOZ,

az ő gyönyörűséges, napsugaras parókiájába utazik.

És természetesen minden száz és következő száz, és a következő száz első olvasóját és majd az utolsó előttit, a névteleneket és kép-teleneket...

Mindenkit még egyszer köszöntök nálam!

Várlak továbbra is szeretettel!

:)

(valamiért a bejegyzésem is elég boszorkányosan nem akart bekerülni...)

Kosárnyi, levendulával...

...töltött zsákocska illatozik mellettem, amikor ezeket a sorokat írom...

Olyan kellemes hangulata van annak, ahogy néha egyet - egyet kiemelek,

 megnyomkodom puhán, megszagolgatom,

ide - oda rendezgetem őket, mert mindig a legjobban tetszőt rakom felülre...

van sokféle variáció...(csipke, gomb, szín, golyó...)

Legszívesebben megtartanám mind, 

de a boltba is kell jutnia...

és az

  első 100 rendszeres olvasómból

 is sorsolok valakit,

 akinek csak a címére lesz szükségem, hogy elküldjek neki egyet...:)

A 100. még hiányzik, őt várjuk meg azért!...:)

Ő is esélyes lehet és mindenki, 

aki a következő bejegyzésemig rendszeres olvasója lesz blogomnak...

Nem nagy dolog, de szívvel-lélekkel készült...

Nosztalgiából visszanéztem a négy! hónappal ezelőtti, első bejegyzésemhez az imént...

Épp egy ilyen zsák szeretettel köszöntöttelek Benneteket!

Nos...  Ti is, a zsákok is, a szeretet is megszaporodott azóta...

Köszönöm szépen!

:)))

Bemelegítés...

...zsákvászonból. 

Jövő héten készül néhány újdonság zsákvászonból,

 részben megrendelésre, de saját elképzelésemre bízva...

Iskola kezdésre készítek egy szettet...

A fejemben már kész, meglátjuk mi lesz belőle...

Gondoltam ideje újra ráhangolódnom erre a színvilágra...

IS!!!

Mert a színeket többé nem hagyom aludni bennem...:)))

Köszönöm ehhez a tegnapi biztató kommenteket! :)  

Cserebere...

...Lidérckével.

Megláttam, megszerettem, felajánlotta, elküldte, megkaptam. :)

És nagyon-nagyon örülök neki...mert ő készítette, mert igazi saját kézzel, szívvel-lélekkel készült alkotás, mert Dorka minden alkotásában van valami utánozhatatlan gyermeki báj, (ebben is...), mert pihe-puha, mert lila és tökéletesen fog illeszkedni az ilyen színű hangulataimhoz, mert nagyon szépen batikolt, mert kevés sárgával kombinált, mert virágos és azok a gyengéim, mert kitűzőként is használhatom a virágfejet, mert pont jó méretű a kacatjaimnak a táskámban, mert a saját bugyraimat mindig elajándékozom a jó szívemmel :), tehát nem volt neszesszerem, mert egyszerűen...

 nagyon szép!
Ugye?

 Köszönöm szépen Dorka!

  

(A csereajándék kisebbik fele még anyagban, de sietek Dorka, jó?)

Kedotól kaptam...

...ajándékba. Csak úgy...
(vagyis szülinapomra, de az csak utóbb derült ki, hogy éppen azon a napon - május 8-án...:) - gondolta nekem ezt a képet, amikor betöltöttem a negyvenediket.:)))

Jelen 3

Az első pillanattól kezdve nézelődöm nála itt is, ott is. Pihentetem a szemeim azokon a szépségeken, amik az ügyes kezeiből kacskaringóznak papírra. A mai napig nem tudom megfejteni a titkot, hogyan lehet ilyen tisztán és egyszerű szépséggel alkotni. Néha annyira túlbonyolítunk történéseket... Itt zűrzavarnak, hibának nyoma sincs...Egyszerű, gyermeki tisztasággal rajzol, csak rajzol... Lélekkel...

Vagy csak a rajzolás iránti elfogultságom ez? Végül is... nem is lényeges... szeretem Kedo rajzait.

Köszönöm Kedo! :)