Egy negyed óra eltelt, kopogtatnak az ajtón. Kata az.
- Szia.... Mitől volt ilyen ideges apud?
- Áh felejtsd el! Anyukádék hol vannak?
- Anya bevásárolni van, Bence és Ricsi pedig kirándulnak. - Közben megyünk föl a lépcsőn és még mindig nem értem mitől lehetett olyan ideges Kata apja, bár biztos vagyok benne, hogy ezt nem fogom már megtudni. Fölhozok valami jobb témát...
- Csukd be a szemed, kapsz tőlem valamit! - jól van, becsukta...
- Kinyithatod! - múlt héten vettem neki egy karkötőt. Ezüst bevonatos, csigavonalak vannak belevésve és van rajta három piros kő. Nekem is van egy ilyenem, csak az enyém kék.
- Úr Isten! Ez gyönyörű! Köszönöm!
- Nincs mit! Most viszont álljunk neki a leckének, aztán majd még beszélgetünk.
Ez nem nagyon jött össze, mivel 20 perc már eltelt azóta, de mi már rég kész vagyunk. Gyorsan túl voltunk rajta...
- Szóval... Te mit veszel fel a bulira?
- Hát, még nem tudom. Szerintem a fekete felsőmet és egy farmeremet veszem fel tornacipővel. - Kata nem szokott nagyon kiöltözni, sminkelni sem szokta magát, marad mindig a maga egyszerű stílusánál. Ettől függetlenül mindig nagyon jól néz ki.
- És te?
- Mi a véleményed arról, ha fölveszem a kék miniszoknyám, a fehér pánt nélküli blúzzal? Meg még valami nyakláncot is fölvennék hozzá. Na? - látom rajta, hogy egy kicsit sem tetszik neki, de nem akar megbántani.
- Végülis... Ha neked tetszik... Biztos jól állna rajtad!
Gyorsan eltelt a két óra, Kata már elment 10 perce. Nagyon sokat beszélgettünk; a buliról, iskoláról, osztályról, Olivérről, egyszóval rengeteg dologról. Unatkozom, nem tudom mit csináljak. A naplómat elkezdtem írni, de nem volt kedvem folytatni. Most fekszem itt az ágyamon és gondolkozom. Mindenféle dolog jár a fejemben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése