Egyik ismerősöm mesélte, hogy valamelyik északi utazása során találkozott települési- közhűtőházzal, hogy mit is takar ez a furcsa szóösszetétel? Egy település lakói, egy kisebb közösség tart fen közösen, mindenki anyagi felelősséget vállalva és társadalmi munkáját sem kímélve egy hűtőházat, ahol a vad és egyéb húsokat kulturáltan tárolni tudják, a hűtőházhoz tartozik egy kisebb helyiség is, ahol a feldolgozásra van mód. Itt minden rendelkezésre áll, amire szüksége van például egy disznó feldolgozásához. Végül is teljesen logikus, miért is kellene, hogy mindenkinek legyen hurkatöltője, nem? Nagyon pici a valószínűsége, hogy ugyanazon a napon szeretnénk használni, a feldolgozott húst senki nem értékesíti, kizárólag házi fogyasztásra készítik.
Ennek a gondolatnak a mentél haladtam tovább és képzeltem el, hogy milyen fantasztikus lenne, hogy a kis településeknek, mint a miénk is lenne közösségi kemencéje.
Nagymamám mesélte, hogy a harmincas években megvoltak a napok, amikor a héten az otthon készített ételt vitték a pékhez és az sütötte meg nekik, ahogy a saját készítésű kenyeret, kalácsot is az ünnepi alkalmakra.
Valami hasonlót én is el tudnék képzelni....
Igazán remek helyszín egy nyári bulira. A gerendák kiemelése a vassal fontos, mivel így nem megy tönkre a fa.
Teljesen belesimul a tájba.
Az oldalán elférnek a szerszámok, melyek a tűz piszkálásához kellenek. Mivel ez egy külön tudomány...
Ciprusi néni süti a kenyeret.
Szép a tető, a fa eresz.
Ez is lehet egy megoldás, az előre vásárolt kemencét, gyorsan fel tudjuk állítani bárhol. Igaz, nem olyan esztétikus, de nem csúnya és nagyon hasznos.
Az arányaival nem jók, sajnos.
Jaj, ez a sok kőburkolat, miért kell? Pedig kis mindentudó.
Ez egy kész konyha.
Már korábban is bemutattam, de tökéletes.
A bútorokkal és az erdő közelségével tetszik, annak ellenére, hogy maga az építmény, monumentális és rideg.
Azért tetszik, mert gyorsan kivitelezhető, persze, ha az ára azonos egy építettel akkor nem ezt kérném.
Igaz ez benti, de egyszerre lehet benne grillezni is és fűteni.
Nagy konyhába, egy kúriába való.
Közösségi csak kár, hogy előtte már nincs tető, pedig pont ott lehetne ücsörögni, eszegetni. Mert hát ez a lényeg, nem?
Régi forma, amely ma sem idejétmúlt.
Búboskemence grillel.
Nagyon szögletes, de az összhatás kellemes.
Egy nagy falunak, nagy bulira. Hol a tető fölűre?
Annyira érdekes, hogy rögtön látszik, hogy nem magyar a forma, nem?
És a végére egy kis északi kerti csoda. Aranyos, nem?
