Összeegyeztetni a család, munka, háztartás hármasát szerintem senkinek sem könnyű. Amikor az embernek kisgyereke van, akkor talán még nehezebb. Amikor visszatér a munka világába a nő, a fiatal anya,(vannak akik el sem hagyták azt a picike mellett sem), akkor szakad rá igazán az emberre, hogy egyik téren sem tud úgy teljesíteni, ahogy a gyermek előtt. Nem azért, mert már, nem olyan jó munkaerő, vagy már nem kellően alapos a gáztűhely suvickolásában, mint lánykorában, hanem mert már nincsen rá annyi idő, és talán már tudja, hogy nem is olyan fontos, hogy egyetlen zsírfolt se legyen a tűzhely feletti csempén az év 365 napján.
Szerintem az egyik legnehezebb feladat a lavírozás, megtalálni a kellő egyensúlyt, hogy senki ne sérüljön, minden "láb" tartsa az asztalt. Mert itt is megfigyelhető, ha valamelyik lábra nem figyelünk, hiába áll masszívan, szilárdan a többi, akkor is fel fog borulni az az asztal. Tehát egyensúlyozzunk, próbáljunk a harmóniára törekedni.
Ne hagyjuk magunkat becsapni a "Szuperanyuk" történetei hallatán, akik mindenben tökéletesek, akiknek még a körmük is makulátlan, miközben sikeresek a vállalkozásukban, és a családjuk is tökély! Ilyen általában nincs, ahogy a született feleségekben mondják, mindenkinek van valami takargatnivalója, van mit a szőnyeg alá söpörni. Sajnos, több hírességet bemutató cikket olvastam már, akik közül volt szerencsém néhányat ismerni is, jót nevettem, amikor beszámoltak hogyan főznek minden nap friss biokaját csemetéiknek, miközben tudom, hogy a gyerekek rendszeresen Mc Donald's kaját tömnek. Nem a Mekis kajával van a fő baj, hanem azzal, hogy az otthonülő amúgy is parázó, stresszelő, nyúzott, mackónadrágos anyukák még rosszabbul érzik magukat az ilyenfajta írásoktól. Miközben azok jelentős része nem igaz, vagy legalábbis nem teljesen igaz.
Na, de térjünk vissza valósághoz, a mi kis hétköznapi életünkhöz. Szerintem a lavírozás egyetlen megfelelő módja a tervezés, a kommunikáció és az összehangolás. A hangzatos szavakat leírni nagyon könnyű, de megvalósítani közel sem.
Erre remek megoldás a tábla. Lehet jelölni, firkálni, ragasztani, rajzolni. Ezeket amúgy is mindenki szeret, nem? Nem számít, hogy ki hány éves, mivel foglalkozik, szerintem az ember többsége szeret színek papírokat ragasztgatni, krétával firkálni, vagy filccel vicces dolgokat rajzolni.
Ha az egész família lelkesen ír, firkál, rajzol, akkor többet nincs olyan indok, hogy nem tudtam, nem láttam, nem hallottam. Ha a lakás központi helyére helyezzük el a családi tervezőt, akkor mindenki képben lesz a többiek programjával. Talán kevesebb lesz az otthon felejtett edző cucc, a kulcs, a bevásárló lista.
Szervezésre felkészülni!
Itt az esztétikum legyőzi a funkciót.
Könnyen megvalósítható.
Otthoni iroda egyben. Természetesen a szelektív kukák a kedvenceim.
Nagyon praktikus és egyben esztétikus is. Minden családtag kap egy- egy fiókot, oda teheti, amit tutira nem akar otthon felejteni. A kosarakban való tárolásról korábban is írtam már ITT elolvashatod.
Könnyen utánozható.
 |
| Forrás |
Profi, de látszik, hogy használják, hogy mindenki szabadon írhat rá, nem csak a családfő tökéletes, gyöngy betűkkel. Azokat nem szeretem, amik túl-túl megtervezettek, sterilek.
 |
| Forrás |
Egy betű, egy gyerek.
Felnőtteknek.
Egy kicsit kilóg a sorból, mert ez igazából egy művészfal. De annyira tetszik, hogy gondoltam megmutatom. Ide lehet gyűjteni a gyerek rajzait, kincseit. Természetesen az egyik oldalán családi tervezőt is kialakíthatunk.
 |
| Forrás |
7 nap 7 tábla
Kréta vagy toll? Ez a kérdés! Mindkettő jó, csak mindig legyen a tábla közelében, különben a tábla elveszti értelmét.
Feladatok, csak olvasni tudó gyerekekhez.
Dekorációnak sem utolsó.
Összességében a szervezőfalak, táblák is csak akkor működnek, ha a család minden tagja ráírja, jelzi a saját programjait, a fontos dolgokat. Ha valaki ráírni is elfelejti, akkor ne csodálkozzon, hogy valami otthon marad, elmarad.
Ti használtok hasonló szervező táblát? A fentiek közük melyik lenne a legideálisabb a te családodnak?
