Lélek Fényesítő utazások- könyv

Örömmel osztom meg veletek, hogy megjelent a Lélek Fényesítő utazások című könyvem.

Ritka kincs, amikor az eredethez térhetünk vissza.

Ahhoz, amikor a megértés, a tapasztalat születik. Amikor még nem kerül rá semmilyen körítés, semmilyen mese. Olyan tiszta, egyszerű, áttetsző esszencia, amit ha valaki “megkóstolt”, mindig is keresni fogja.

Ebből az esszenciából született ez a könyv. A kliensek önmagára ébredésének esszenciája. Olyan nekem, mint egy csodálatos drágakő.

Élő beszámoló. Napról napra bővül a tapasztalat. Mint amikor a drágakő újabb és újabb árnyalatát fedezzük fel. Megszűnik a terápia, kliens és terapeuta, marad az újra és újraszülető kíváncsiság, és a vágy, hogy megosszuk a tapasztalatokat és felismeréseket.

Mit is írhatnék még róla, hiszen van már róla rövid bemutatás és hosszabb. Beleolvashatsz és megrendelheted.
Örömmel veszem a kérdéseket és a véleményeket.

Boldogságajánló

"Egyedül akkor szenvedünk, amikor a gondolat, amiben hiszünk, ellentétben áll a Realitással."

A gyerekek, akik az ágy alatt lakó szörnytől félnek...

Vagy a felnőttek, akik a betörőtől, aki kirabolja majd őket...

Az egészségesek, akik a vírusfertőzéstől rettegnek...

Vagy a gazdagok, akik a vagyonuk elvesztésétől remegnek...

A szegények, akik a jövőtől félnek...

Mind-mind egy-egy gondolat. Amitől az ember gyomra görcsbe szorul, stresszeli magát, bekap néhány falatot, meg még néhényat, na jó... sokat... vagy elkezd terveket gyártani, majd a terveket megvalósítani, hogy hogyan védje meg magát a szörnytől, a betörőtől, a vírusoktól, a veszteségtől, a jövőtől...

és ezáltal egyre inkább elzárja magát az Élettől.

Pedig a szörnyet nem találjuk. A betörő az újságból való. A vírus valahol a Földgolyó másik felén alszik. A veszteség is  jövőben lakik. A jövő pedig... akárhogy keressük, sehol sincs. 

"Ha azt akarod, hogy a realitás más legyen, mint ami valójában, akkor akár megpróbálhatsz megtanítani egy macskát az ugatásra. Próbálod, próbálod, és a végén a macska rád néz, és ezt mondja: Miaááuu. Megváltoztatni a realitást, mássá tenni, mint ami -reménytelen."

Pedig naponta ütközünk reménytelen csatákba, 

amikor attól szenvedünk, mert a gyerekünk nem olyan, mint...

a férjünknek /feleségünknek ezt vagy azt kellene tennie...

az anyánknak/apánknak ilyennek kellene lennie...

és a reménytelen csaták folytatódnak... belül. Talán még akkor is, amikor már az illető teste régen a temetőben pihen... mi még mindig csatázunk. Ráadásul tudjuk, hogy nem kellene. Ettől még rosszabb, és most már magunkra is haragszunk. 

Igen haragszunk.

A világra, mert nem olyan.

A benne lakókra, mert nem úgy viselkednek.

Magunkra, mert nem vagyunk olyanok.

Szóval ádáz csatákat vívunk.

És most itt a mindennapi csaták közepette, arra hívlak, hogy állj meg egy pillanatra.

Neked kivel van bajod?

És mi az?

(le is írhatod, vegyél elő egy lapot... én itt várlak vissza)

És ki, vagy mi lennél ezek nélkül a gondolatok nélkül? Hogyan éreznéd magad a bőrödben?

Békésebb? Szabadabb?

Vidámabb? Boldogabb? 

Könnyedebb? Energikusabb?

Vicces ugye? Csak egy pár gondolat. Mégis mekkora erejük van. 

És ha lekerülne rólad az erejük?

Itt a módszer: Byron Katie- Négy kérdés című könyve egyedül is alkalmazható. Papírra és tollra van szükséged, és arra, hogy hajlandó legyél megvizsgálni azt, ami rabságban tart.  Ettől könnyebb munka nincs is. Négy kérdés. 

És a válaszok?  Megváltoztatják az életed. A négy kérdés, az elvenedbe vág. Olyan pontosan, mint egy lézerkés. 

Most kombinálsz

Nem szeretem, ha rajtakapnak valami olyasmin, ami nem hoz különösebb jót az életembe. Ilyen a kombinálás.

A történet a következő: Könyv készül. Segítséggel. Akik segítenek nekem, a Teljesség megnyilvánulásai. És érdekes/egyszerű módját választottam annak, hogy minél precízebb legyen a segítség, amit kapok tőlük -felveszem a hangjukat. Igen ám, csak a technika tréfás ügy. Ugyanis hiába teszem a mikrofont a lehető legközelebb, érdekes módon a felvételen alig hallható valami- emberfüllel... Azzal együtt, hogy  a mikrofon 3 méterről még az óra ketyegését is felveszi, és más emberi hangot pedig tökéletesen és hangosan felvesz...  Érdekes.

Bosszantó. Frusztráló. Mert nem akarom elveszíteni az értékes segítség szavait.... 

És emberi aggyal mit teszek? Kombinálok.

Biztosan zavarja valaki az adást. Sőt még arra is vetemedek, hogy feltételezzem a beszélgetőpartnereim szándékosságát... 

Erre szelíden csak annyit mondanak: Most kombinálsz.

Rajtakaptak. 

Ha igaz kívánok maradni, akkor bevallom. 

És ebben a beismerésben lehetőségem van rá, hogy új nézőpontból értsek meg valamit.

Azzal kezdődik az új nézőpont, hogy hajlandó vagyok otthagyni a régit... vagy azt mondom, lehet, hogy van más... Hadd derüljön ki...

Tudod mi a kombinálás?

Az elme tevékenysége arra, hogy kitöltse a réseket. Mindazt amit nem ért, nem ismer, vagy fel nem tud fogni. A részletekből (néhány rendelkezésre álló információból) nagy fantáziával kialakít egy történetet. Feltételezésekből legyárt egy komplett "mozit". 

 Igaz, hogy ennek semmi köze a valósághoz, de sok esetben nincs senki, aki rászólna, hogy most kombinálsz.

***

Vagy ha mégis volna, akkor az/ő megtorlásban részesül.

Ugyan nem szorulnak védelemre a lények, akik szembesítenek vele, hogy kombinálsz... mégis szeretném megvédeni és megbecsülésben részesíteni őket: lehetőséget hoznak, hogy egy tévedésből felébredj. Nekem jó volt. (még akkor is, ha nem tetszettem magamnak...)

Anélkül, hogy feltételezésből indulnék ki, talán neked is jó lenne...

A zöld pizsamás rém könyvajánlója

Hát az úgy volt...

hogy a reggeli ásítozással kísérve, még azonmód pizsamában azon merengtem, hogy végül mégiscsak megírom azt a könyvajánlót, amire már hetek óta készülök. Egy meséről.

Ahogyan nyitva volt a teraszajtó és behallatszott a nagy vidám csiripelés, oda is sétáltam az ajtóhoz, hátha van szerencsém meglátni a vidámság forrását. Ott meresztgettem a szememet, és egyszer csak... szabadeséssel lezuhant egy madár.

Puff.

Megijedt.

Én is. Szerencsére haláleset nem történt.

Aztán lassan-lassan összeszedte a tollait, és halálra rémüléséből feltápászkodott.

Mögöttem csak nagy kacagás.
És innentől kezdve nem tudtam én már kidumálni magamat a családom előtt, hogy ... "napok óta esik, és csúszósak az ágak, vagy elszédült a tollászkodásban, hiszen mégiscsak reggel van. Vagy esetleg még nem reggelizett és a vércukor-szintje alacsonyabb a szokásosnál."

Hiába minden erőlködés. A zöld pizsamás rém, rémesen ijesztő. Még a madár is ledől a fáról...

Mesébe illő történet.
De ez nem fog vissza attól, hogy a könyvajánlót megírjam. Itt olvashatod.