Még hogy a gyerekek nem szeretik a zöldeket?

Mármint megenni.
Ha te is így hiszed, akkor ajánlom neked ezt a filmet.
Annyira kedves, és rávilágít, hogy mi tanítunk meg a gyerekeinknek
jó szokást és rosszat.
Jó mulatást!
Köszönet Golubkának érte.


Green Kids from Ziggy Meilus on Vimeo.

És ha nem sikerül a fogyókúra?

Amikor magad ellenében döntesz.

Jártál már úgy, hogy eldöntöttél valamit, aztán mégsem sikerült  a változás? 

Leszokom. Megváltoztatom. Lefogyok.

Tisztában voltál minden előnyével. Tisztán tudtad, hogy ezt szeretnéd. Egészségesebb, jobb, értékesebb. Ki a csuda akarna egy rossz szokást felvenni magának? Az új jobb lenne, igaz?

Meg is volt, hogyan csináld. 

És ez a döntés el is tartott...

mondjuk 10 percig, 1 óráig, 1 hétig, 1 hónapig... amíg csak

azon nem kaptad magad, hogy a régi szokás működik. 

És még rosszabbul érezted magad miatta, mert most már egy kudarcos élményt is beleltároztál.

Esetleg tovább racionalizáltad a dolgot: nincs elég akaraterőm, nem vagyok elég kitartó, különben is ebben a környezetben ezt nem lehet megcsinálni, nem is olyan jó az a módszer, lehet, hogy nekik működik, de nekem nem... stb. 

Amit érdemes megnézni ilyenkor, hogy amit a felszínen jó megcsinálni- mert olvastál róla, mert mások is megtették, mert... mert...  bármiért - mert eldöntötted, ez harmóniában van-e valójában veled. Érdemes megvizsgálni, hogy mi az, amivel szemben döntesz. Amikor felszín és a belső között ellentmondás feszül, úgy tűnik magad ellenében döntesz.  Ha maradunk a táplálkozás példájánál. Elutasítasz egy alapanyagot, egy módszert. És később visszatérsz a régihez - az a régi valamit ad neked, valamilyen nyereséget, amiért érdemes hozzá ragaszkodni.  

Ezt érdemes feltérképezni. 

Vajon hol van az az ellentét? Mi "nem engedi" benned azt az új, egészséges, jobb dolgot? Mitől "érdemes" ragaszkodni a régihez? 

És ha ezt feltártad, megoldottad, akkor nem kell többet magad ellenében döntened. 

A test nem hazudik

Agyból Buddha barátom biztatására készül ez bejegyzés. :-) Rágja már a fülemet hetek óta, hogy írjak egy kicsit a táplálkozás és lélek kapcsolatáról. Mert ő lelkes nagyon, valami nagyon megváltozott benne, "megértődött" benne.  Nem is csodálkozom a lelkesedésén...  ugyanis 13 kilóval könnyebbült meg... Én pedig szívesen osztozom az örömében.

A táplálkozást én nagyon egyszerű módon közelíteném meg:

Biztosan volt már cserepes virágod. Ha kapott elegendő fényt, tápanyagot, meleget, vizet, akkor gyönyörűséges nagy levelekkel és virágokkal hálálta meg.

Ha nem kapott eleget valamiből, akkor kókadozott, elnyurgult, elsárgult vagy túl sem élte a dolgot.

Ha még időben észrevetted, hogy a virágod sínylődik, és kerestél neki egy jobb helyet, akkor esélyt adtál neki, hogy a természete szerint helyreálljon az egészsége.

Szerintem így van ez a testünkkel is. Ha kap elegendő tápanyagot, fényt, vizet, levegőt, akkor csodálatosan egészséges működéssel hálálja meg. És nyilvánvalóan sokkal jobban érzed magad egy jól működő testben, mint egy lepukkantban, igaz? Hiszen akkor a figyelmedet fordíthatod mindenféle érdekes dologra, amit ezzel a testtel el tudsz érni (jönni, menni, élményeket gyűjteni, teremteni).

Míg egy kókadozó, kornyadozó, elsárgulóban lévő test egyáltalán nem olyan vidám dolog.

Na jó, jó. Eddig még valószínű egyet is érthetünk.

Ahogyan a növények is sokfélék- az egyik derékig vízben szeret álldigálni, a másik csak három spricnizést kér, és az is elég neki egy egész hétre... az emberek is különbözőek.

Különböző igényekkel vagyunk megáldva. Az egyikünk imádja a forróságot, 30 fok alatt sapkába kell öltöznie. A másikunk nulla foka alatt kezd el kivirágozni, mert akkor esik a megfelelő hó...

Nincs ez másként a táplálkozással sem.

Amíg az egyikünk 2 szem szezámmagon eléldegél 5 napon keresztül, a másikunk kiló számra falja a szalámit. 

Jól is működik ez a változatosság... amíg... amíg ugye egészséges a test vagy pedig van elegendő energiája arra, hogy kompenzálni tudja a nem megfelelő bánásmódot.

Jó, jó, talán idáig is egyet érthetünk. A két véglet között pedig ott van minden lehetséges és elképzelhető variáció.

Igen ám, de ha kicsit mélyebbre nézünk ebbe a hatalmas változatosságba, és azt szeretnénk tudni, hogy mi az egészséges, mert hogy jól akarnánk érezni magunkat a bőrünkben, akkor kezdődik egy végeláthatatlan információ-dömping. Könyvek, szakemberek, diéták, bizniszek. Szembe találjuk magunkat tudományos és tudománytalan irányzatokkal, kutatásokkal, tényekkel, kalóriákkal, mikro- és makrotápanyagok táblázataival, csodanövényekkel, egészségiparral és betegségiparral, kezelésekkel, műtétekkel, szokásokkal, hagyományokkal és hiedelmekkel...

Ha elég mélyre nézünk ebbe az irdatlan változatosságba, akkor gyakran egymásnak ellentmondó információkra is lelünk, és egy idő után 

-irányzatokat követünk és váltogatunk

-otthagyjuk az egészet a fr@ncba...

-vagy teljes zavarodottsággal bámulunk ki a fejünkből, hogy most melyik és mennyi a jó, a megfelelő

-vagy vérmérsékletünknek megfelelően... reagálunk...

De a kérdés mindig ott motoszkál... 

Mi az egészséges?

Nincs olyan növény, aminek szakkönyvet kellene olvasgatnia ahhoz, hogy jól fejlődjön. Belülről tudja, hogy mi a jó neki. Menjünk tovább... nincs olyan állat, amelyiknek szakkönyvet kellene olvasgatnia ahhoz, hogy egészséges legyen...

És furcsa állatként, mi emberek is meg vagyunk áldva ezzel az ösztönösséggel. Vagyis lennénk. Ha figyelnénk rá. Ha mernénk rá hallgatni.

Ahogy a zsiráf nem akar egeret fogni, az oroszlán nem akar legelészni. Mind tudja belülről, hogy mi a jó neki. 

Az ember is ilyen "állat". Akinek az ösztönei és teste megmutatja, hogy mi a jó neki.
De ehhez le kell bontani a hiteket, a szokásokat, az ellenállásokat, az egészség- és betegségipari programokat és a többi kívülről fölvett cuccokat.

És hogy ébresszem egy kicsit az ösztöneidet, csak gyere velem egy gondolatkísérlet erejéig:
Csak képzeld el, hogy már két hete nem ettél semmit, egy lakatlan szigeten vagy.
Egyszer csak felfedezel egy almafát rajta illatos almákkal. Az almafa mellett ott van egy szárnyas, egy tyúk, éppen ebben a pillanatban döglött meg, még friss meleg a teste.
Az ösztönöd hová vezet?
Melyikhez nyúlsz? Melyik lesz a táplálékod?

Agyból Buddha barátom kipróbálta. A teste-lelke meghálálta.

Lehet, hogy te is kipróbálnád?

Vissza az alapokhoz... vissza a természeted szerint ahhoz, amitől jól érzed magad.

Csak emlékezz! A test nem hazudik. 

Megmutatja, ha valami nem stimmel: nincs elég tápanyag, víz, fény, levegő...  vagy nincs elég energiája, hogy helyreállítson dolgokat.

Ha valamilyen betegséggel, túlsúllyal, depresszióval stb-vel küszködsz, lehet, hogy itt lenne az ideje, hogy kipróbáld...