Brandon Bays-zel Németországban

Nem tudom Neked van-e olyan helyed és időd, amikor teljesen ellazulhatsz, hiába sok ember vesz körül?

Nekem, amikor Brandonnal és Kevinnel töltök időt, az ilyen. Most is egy ilyen időszakon vagyok éppen túl. A No ego retreat-en vettem részt ismét.

Furcsa módon, ebben a nagy "lazaságban" érkezik a felszínre minden megoldatlanság, amit az életemben nem mertem/akartam/tudtam/képtelen voltam megoldani, megérteni, elviselni...  És hát, ezzel találkozni nem mindig szép. Sőt. Ijesztő, sötét és félelmetes. És nem vagyok büszke rájuk. Dolgok, amiket tettem vagy nem tettem, hagytam elillanni, vagy elmenekültem előlük...

Szóval?

Szeretném megosztani veled, hogy megéri. 

Megéri szembenézni a legszörnyűbb félelmekkel. Tudatosan. 

Újra és újra bebizonyosodik a számomra. 

És az a szabadság, ami marad utána... hát AZ, az elmondhatatlan... 

Megkönnyebbülés...

örömteli és felszabadult, mentes a korábbi rögzültségtől. 

Húúú. 

Hogyan is oszthatnám meg itt a képernyőn keresztül?

Minden esetre úgy saccolom,  a terápiás munkában találkozhatsz majd vele :-) velem...

Országlenyomat

Ezt a hétvégét ismét Brandon Bays-zel töltöttem -ha régebben olvasod ezt a blogot, ismerheted a történetet: terapeutaságom rendes "karbantartásaként" szokott ez zajlani. És a mostani hétvégével kapcsolatban egy nagyon érdekes dolgot szeretnék megosztani veled. Úgy hívjuk, országlenyomat.

Megfigyelhető, hogy TheJourney (Belső utazás) világában, ami most 38 országot jelent, minden országnak megvan a maga "lenyomata". Amitől egy kicsit mások az emberek, a felfogásuk. És érdekes, mert van egy országra jellemző visszatérő probléma is. Az ország egyes lakói lehetnek kivételek, mégis megfigyelhető  egy-egy olyan minta, ami úgy tűnik, mintha a levegővel szívnának be az emberek. Érdekes megfigyelni, ahogyan Európán átívelnek a problémák hasonlóságai. Az egyik ilyen -osztrák minta, de mint szomszédok, minekünk is jutott belőle bőven... - a maradj kicsi mintája.

Mit is jelent ez?

Maradj jelentéktelen, észrevétlen! Ha nagyobb lennél, kinőnél a többi közül, akkor húzd össze magadat... férj bele egy képzeletbeli dobozba. Levágják a szárnyadat, nem repülhetsz, nem mutathatod meg a valódi ragyogásodat! Mintha a ragyogásodat egy lámpaernyő árnyékolná le folyton.

Igen, az osztrákok tárták fel ezt a mintát saját magukról. Én pedig részese voltam a "szabadulásuknak", és én magam is átéltem ennek a lényegét. 

Óriási szabadság. Óriási a különbség. 

És minél több idő telt el azóta, annál inkább rájövök: nálunk is hasonlóképpen működik. Hű, de még mennyire! Mi magyarok sem vagyunk különbek, hiába beszélünk más nyelvet.  Összeköt a közös történelem is. Mi is szenvedői voltunk- vagyunk ilyen mintáknak. Megörököltük? Megtanultuk? Aki nagyobbra kíván nőni, levágják, leütik, kiütik, büntetést kap, vagy húzzon el az országból? Túlélési stratégiává fejlesztettük? Ó, rengeteg formája létezik... mindegyik csak a lámpaernyő egy megjelenési formája.

De mi vagyunk azok, akik levehetik a lámpaernyőket. Egyenként. És gyönyörű ragyogásunkat kapjuk vissza. Osztrákok és magyarok. És a többiek is. Hatalmas élmény. 

Kívánom, hogy legyen részed benne: értsd, érthesd meg, miről beszélek, mert akkor te magad is visszakaptad a saját ragyogásodat. És nem kell több lámpaernyő... 

Sem egyenként. Sem országonként. 

Energiabomba robbant- Leiden, Hollandia

Ha energiahiányos, enervált, depresszió közeli vagy alatti lennél, vagy egyéb nyűgöd volna, akkor ajánlok neked egy hétvégét Brandon Bays-zel. Mindegy hol tanít a világban, érdemes megkeresni. Most én Hollandiában, a tulipánországban voltam vele a hétvégéjén.

200 friss "hús" a Belső utazás világában, no meg a "régiek". Dióhéjban ők a résztvevők. És ez alkalommal én magam is mint friss résztvevő ültem végig a hétvégét. Persze mindkét kifejezés magyarázatra szorul:

1.friss résztvevő? Hiszen évek óta képzett terapeutaként segítek.

Most letettem minden "címkét" magamról, más dolgozott, én pedig újra élhettem a résztvevők csodáját:
Brandonnal lehet a legnagyobbakat zokogni, és a legerőteljesebbet nevetni. Mindegyik megtörtént. A kettő között pedig minden érzésnek és energiának helye van. Azokból is van bőséggel.
A hollandok amúgy is hajlandók "az-ide-nekem-az-oroszlánt" és a "ne-dumáljunk-sokat-hanem-vessük-bele-magunkat-a-közepébe" hozzáállásra. És amikor ez a hozzáállás összegződik, hát szárnyal a társaság. Brandon meg is változtatta spontán a tanfolyam normál menetét, plusz tudást is átadott, annyira hajlandó volt a társaság "dolgozni".
2.ültem végig? ez is magyarázatra szorul. Ha-ha-ha. Vicces. Ugyanis ez a 'resit' angol kifejezésnek a 'valahogyan' magyarítása. De Brandonnal ez táncolás és masszázs és egyéb őrületek. Nem csak ülünk egy széken és elalszunk szépen, mint egy konferencián...
Ez nagyon élő. Amúgy is a tiszta tudatosság sok-sok energiával jár. Felszabaduló energiával. Ragyogással.

Mindig lenyűgöz ez a felszabaduló energia. És a bölcsesség is, ahogyan ez felhasználódik a test és a lélek gyógyulására. Megunhatatlanul szeretek a részese lenni, magam is átélni.
Látni, ahogyan a ködös tekintetek kitisztulnak. Látni, ahogy sok év óta hurcolt problémák szertefoszlanak. Összetörnek a korlátozó hitrendszerek.
És marad a szabadság. A fény. A ragyogás. A tiszta energia.

És Brandon búcsúzása:" Csodálatos öregedni! Imádok öreggé válni. 56 évesen szabadabb vagyok és több energiám van, mint 16 évesen. "

Brandon Bays-zel Indiában 8. -Bodhgaya

Megvilágosodni nem egy könnyű meló, vagyis a buddhizmus szerint. Bodhgaya arról nevezetes, hogy itt világososdott meg Buddha -tudod a Bodhi fa alatt.

Bodhgaya olyan a buddhisták számára, mint Mekka a muzulmánoknak. Legalább egyszer látni kell. Éppen egy ünnepi pillanatban érkeztünk. A világ buddhistáinak szerencsés kiválasztottjai mind ide gyülekeztek, nem egy sima hétköznapot találtunk.

Buddha óta sok minden történt itt az őt övező tisztelet nevében.

Templomokat emeltek. Szobrot állítottak. Le- és elkerítettek területeket, kölönböző kiváltságokkal. Izmust adtak hozzá. Megtiltottak a nevében ezt azt. Szabályokat hoztak hajviseletre, mezítlábra, étkezésre, imára.

Hogy melyik volt előbb, a szabály vagy a tisztelet. Ennyi idő távlatában ki is tudná eldönteni. Vagy talán más motiválta? Mindegy.

Hát van itt éppen elég meditálnivaló a számomra, pont elég ahhoz, hogy leüljek én is a Bodhi fa alá. Önkéntelenül figyelem a sárga-pirosba és aztán turistába öltözött embereket. Mit keresnek? Vajon miért zarádokoltak idáig? Némelyik vastag könyveket cipel. Egyiket se Buddha írta, mindet róla írták... Vajon miben változik meg az életük, ha mezítláb leróják a három tiszteletkört? Vajon van idő megállni? Megérezni Buddha jelenlétét?

És ha igen, akkor vajon az itt van a fa alatt?

Átérzem a keresők energiáját. Türelmesek. Megmondták nekik, hogy nem megy az úgy egy élet alatt. Tessék gyakorolni. Kicsit szkeptikus vagyok? Már megint az 'ide nekem azonnal' nyugati hozzáállás?

14 évesen én is vettem egy Buddháról szóló könyvet. Furcsán is nézett rám az eladó is meg a családom is. Honnan ez az érdeklődés? Akkor nem tudtam volna ilyen frappánsan megválaszolni, 'talán egy előző életből', és nektek is jobb lenne, ha inkább gyakorolnátok. :-)

Nem tudták hová tenni. Én sem. A gyönyörű szóvirágok és a fordítás sokasága között hogyan bogozzam ki a lényegest? Abból a könyvből azóta se megy.

Szerencsére van itt nekünk kibúvónk: privát kert, ahová a Dalai Láma szokott járni. Ott meditálunk. Se turistának se másnak nincs oda különben bejárása. Gyönyörű satsang kerekedik. Mintha maga a bodhi fa mesélne, Brandon csak fordítja embernyelvre. Évszázadok óta az emberi természet mit sem változott. Ugyanaz a gőg, a harag, az irigység, a hatalomvágy. Ugyanúgy forog a karma kereke.

Meddig?

Meddig? Míg meg nem állsz és nem forgatod tovább. Míg megvárod, hogy a lendületből kapott pofon energiája elillanjon. Ahogy megállsz, varázsütésre a Létezés megmutatja a csodáját, amit a harag, a gőg meg a többi eltakart.

Brandon Bays-zel Indiában 7.- Varanasi új szemmel

Varanasi az élő város. Találkozni a helyiekkel szintén nem turista program.

Brandon Bays nagy mestere a meglepetéseknek. Napnyugtakor újból hajóra ültetett minket. Nem mondta hová megyünk, meglepetés. Úgy tűnt, egy teljes ciklust írt

le az élet itt a Gangesz mentén. Új szemmel láttuk mindannyian. Az esti tűzszertartások hangja, ahogyan a kihangosító ordította a mantrát, különleges hangulatot teremtett. Minden élővé vált.

Ahová érkeztünk, egy helyi palota. Pár emelettel magasabban a Gangesz partján. De a halálnak semmi nyoma. Virágfűzérek, virágdíszítés, indiai tánc., mécsesek ezrével. Ünnepelni jöttünk. Az életet tisztelni.

Gyönyörű. Mesebeli. Ízletes. Hangulatos. Az érzékszerveink csak úgy itták az élményt. Mindent gondos kezek készítettek elő.

Annyi dolgunk volt, hogy elfogadjuk teljesen. Felszabadulva a város terhei alól, így vált igazán értékessé az este, hogy ezt az élményt hozzuk magunkkal Varanasiról az emlékeinkben.

Brandon Bays-zel Indiában 6. -Varanasi

Varanasi, a halálváros

Hajnalban indulunk grandiózus csónakokkal. A Gangesz vezet minket. Ha szent a Gangesz, akkor itt aztán százszorta az. Ide jön meghalni minden hindu, aki csak teheti. Gazdag vagy szegény, mindegy a Nirvána várja őket a hitük szerint. Aki nem itt hal meg, annak legalább a hamvai kerüljenek a Gangeszba.

Hivatalos és nem hivatalos halottégetők sora a folyó partján. Hajnalban kezdődik. Csak nappal égetnek. Tél van, rövid a nap.

Egy város, ami hospice-szolgálatot teljesít? Kegyeleti okoból nem fotózom őket, megkérnek rá minket.

Mit keresünk itt? Talán turista-látványosságot? Nem, nem. Mélyebb oka van ennek. A halállal való formai találkozás, előhozza belőlünk mindazt, ami nem volt bennünk nyugvóponton. Szép a fogalmazás. A halál félelmetes. Ezt tanítják nekünk szavakkal és tettekkel. A nyugati kultúrában tessék elbújtatni. Minket a szép és csillogó dolgok érdekelnek. Örök fiatalság, ráncmentes élet... Tényleg az? A tapasztalatom szerint bármennyire is igyekszünk magunkat kivonni a hatás alól, az élettől nem lehet megmenteni senkit. Úgy néz ki a haláltól sem. Nem nagyon szaladgálnak itt 1000 éves emberek. Szóval tetszik vagy sem...

Sűrű a levegő, el nem tudom dönteni, hogy a pára vagy a füst nyomja rá a bélyegét a lélegzetre. Elbújnék a füst elől, betakarózom vastagon egy sál mélyére, itt ez a nedves füst ember húsából származik...

Borzongat. Felismerem az ítéletet. Elhagyom.

Családi és kulturális örökség úszik vele. Nem volt több, mint a fejemben cipelt korlát.

Aztán kinézek. És a halálváros nem az többé, ami volt. Élővé válik. Szépnek látom a hajnali fürdőzőket. Meglátom az áhítatot az arcukon. Őket a szentség mossa.

Ahogy megváltozik bennem mindez, lassan a hajnal reggellé válik. Még mindig korán van. ahogy a nap folytatódik, lassan úszik tova 150 ember nyugati világképe.

Brandon Bays-zel Indiában 5.

Papaji-nál, Lucknow-ban

Sokat haboztam, hogy megosszam-e ezt az élményt. A 7-es buszon ülve ennek semmi értelme. Abból a nézőpontból nézve talán még meg is ijeszthet, miről ír ez a nő itt?

Aztán arra jutottam, hogy nem dolgom eldönteni, megítélni, hogy ki mit kezd vele. Ha semmi értelme? Az jó. "Létfontosságú, hogy időnként nem létfontosságú dolgokkal foglalkozzék az ember."

(aki tudja az idézet forrását, megköszönöm, ha emlékeztet rá)

Igen ő az. Papaji. Ő az, akinél Brandon olyan sok időt töltött. Akit satgurunak neveznek (a végső guru, végső bölcs). Aki a maga egyszerűségében és egyszerűségével hántja le a magamra vett korlátokat.

Ha kell, nevetségessé teszi a korlátomat.

Ha kell, együtt sír velem.

Ha kell, egy gyönyörű mesével mutat rá.

Ha kell, csak belenéz a szemeimbe.

Ha kell, akkor meghív engem ebédre.

Egyszerű. Megáll az agyam. Nem mindig könnyű. Hozzá voltam szokva sokféle agybéli kapaszkodóhoz...

Egyszer csak túlcsordul az ember szívében a hála. Honnan jön, nem tudom. Nem is igen érdekes. Élővé válik az a mondat, hogy "áldott ez az élet". Milyen sokszor hallottam. Összeáll. Egész. Mindaz, ami eddig az életben történt, annak az eredője, az összegzése: ami ide hozott. Ide vezetett, hogy megkérdezzem magamtól, "KI vagyok?" Napról-napra, pillanatról-pillanatra.

Ez az a hely, ahol a külső történések elveszítik az érdekességüket, habár megtartják az élményüket. Ez az a pont, amikor egy kívülálló azt mondja, hogy most már elveszíted a józan ítélőképességedet. Innen nézve inkább pont hogy megtaláltam.

Én vagyok AZ. Bennem zajlik mindez. És ez így volt mindig. Szabadságomban áll nézőpontot váltani. Akárhányszor. Ezt Indiában előző életeknek hívják. Itt "nyugaton" nem hívják sehogy, az 'egyszer élünk' a divat. Talán a sors, amiről nyugaton beszélnek... de nem túl sokat, mert szeretik azt a látszatot kelteni, hogy ők mindent kontrollálni tudnak.

És vajon kinek van igaza?

Szabadságomban áll megkeresni-megtalálni, hogy "ki vagyok én?" mástól hiába várok választ, nem segít. Könyvtárakat lehet megtölteni a válaszokkal. Évszázadok, inkább -ezredek óta.

Ki változtatja a nézőpontokat? És mi van, ha nem nézője vagyok a folyamatnak? Akkor van még valaki rajtam kívül?

Kívánom, hogy veszítsd el az ítélő-képességedet! Itt a titok. És minden más is a helyére kerül.

Bandon Bays-zel Indiában 4.

Annyian kérdezték már tőlem, hogy mi volt a legjobb ebben az utazásban?

És a válasz egyértelmű: Ott lenni.

Na várj csak, hadd magyarázzam meg egy kicsit.

Habár gyönyörű az ország, barátságosak az emberek, és fantasztikusak a helyek, amelyeket meglátogattunk... A legnagyobb élmény mégis az volt, hogy egyszerűen ott lehettem: úgy és aki vagyok. Hogy nem kellett másnak lennem, mert pont jó voltam úgy.

Csak hogy értsd mire is gondolok: A legtöbb közösségbe belépve, mégha éppen formálódó is, valahogy bele kell illeszkedni. Ha szerencséd van, akkor egyszerűbb a dolgod, mert van egy kőbe vésett vagy illik-nem-illik szabályrendszer, és tessék belepasszolni. Ha tetszik a szabályrendszer, könnyen követed. Ha nem, akkor folyton konfrontálódsz. A konfrontálódást pedig vagy bírod vagy nem, és a társaság is vagy tolerálja vagy nem. És hogy minél kevésbé sérülj, jó vastag "páncélokba" burkolod magad. Megtanulsz védelmi stratégiákat, magadra aggatod, mint egy kabátot. Talán még meghinted egy kis fanyar humorral, gúnnyal vagy cinizmussal is? Gyakran nincs sok választásod ugye, mert ezek a társaságok...háát... nem annyira szabadon választottak. Mondjuk az iskolai osztályod, vagy pedig csak úgy összesodort az élet egy halom emberrel, akikkel egy darbig együtt kell lenned.

És ahogy telik az élet, azt veszed észre, hogy az, aki voltál valaha, beletört abba a páncélba. Beletörődött. Talán már nem is hiszed el, hogy lehetne nélküle élni.

Szóval az én zarándok-társaim csodálatos társaság. Egyenként is, csoportban is. Mégsem mondanám közösségnek. A legnagyobb ajándékot adták (adtuk) egymásnak, amit csak lehet: mindenki az lehetett, aki. Páncél nélkül. Szabadon.

Ha nem volt hajlandóságom beszélgetni senkivel, nem beszéltem -és senki nem sértődött meg. És ez jó.

Ha volt kedvem beszélgetni, akkor találtam embert, aki partner erre. És ez is jó.

Ha ki kellett sírnom a bánatomat, kinyújtottam a kezem, és "megfogtam" az első embert egy belső utazásra. Együtt sírtunk. És együtt nevettünk. Ez is... jó.

Ha volt világrengető felismerésem, akkor megoszthattam.

Ha volt megosztani való élményem, találtam rá hallgatóságot.

Értékes volt az élményem és felismerésem. Tudom, mert megosztották velem, merre

vezette őket tovább.

Ha nem volt semmim csendben lehettem. Csak úgy. És ez is mind jó.

És ebben a környezetben a lényem meg tudott pihenni. Napról napra egyre mélyebb nyugalomba és megkönnyebbülésbe merítkezett, mert nem kellett megfelelni semmilyen elvárásnak. Lehettem az, aki vagyok. És ez jó.

És miután a társaimnak is pontosan ugyanez megengedtetett. Ők is lehettek azok, akik ők valójában. Egyszerűen. Pont.

És olyan mélyen megértettük mindannyian, hogy HÁT EZ AZ. Ez az, amit annyira vágyunk és keresünk. Ez az, ami a sejtjeinkbe bele van kódolva. Mélyen, régről. Az ősi tudás. Jó vagy.

Mert az, aki vagy, az jó.

Mert az aki vagy, az ragyogó.

Mert az, aki vagy az szép.

Végtelenül, határtalanul, az egyediségével.

Tökéletes.

Tudom, hogy aki ezt megélte, tovább kívánja adni.

Ha érted ezt, add tovább!

Ha érted, érzed, és éled, akkor úgyis tovább adod. Egyszerűen. A létezéseddel.

Ha nem érted, ha feldühít, a kétségek között vergődsz, vagy belefáradtál a szavakba, mert ezek neked csak egymás mellé rakott szavak, habár eljut hozzád az értelme, mégsem tapasztalod... akkor kívánom neked, hogy megtapasztald, hogy emlékezz, hogy élővé váljon benned az, AKI VAGY.

Emlékezz! Emlékezz, ki vagy te a magadra aggatott mintákon túl? Leveheted őket, mint egy lyukas kabátot!

Brandon Bays-zel Indiában 3.

Télen Fürödni a Gangeszban?

Megfürödni a Gangeszban minden indiai álma. Aki teheti, ide zarándokol. Igen nagy szerencse, ha valaki, akár naponta is megteheti. A Gangesz mindennek az eredete. Az Anya, aki befogad. Nem is folyó, hanem maga a szentség szentsége. Ez is valami olyasmi, ami európai ésszel fel nem fogható. Itt erednek az istenek történetei.

Jó, jó, fel nem fogom, de hát mégiscsak kíváncsi vagyok a titokra. Mit tud ez a Gangesz? Mitől szent? Szent tehenek isznak belőle, megszentülve...

Kiderül mindjárt, mert nagy dologra készülünk. "Holy dip" vagyis szent mártózás. Odaadhatunk mindent a Gangesznak, felajánlhatunk bármit, lemoshatunk bűnt és bánatot, hogy tisztán és megújulva fogadjuk be India csodáit.

Nem olyan egyszerű ez nekem. Tél van itt is. Habár a napsütésben lekívánkozik a kabát rólunk, de a jéghideg vízbe nem vágyom. Minden híresztelésnek ellentmondóan a víz itt ragyogóan tiszta, talán a hegyekben olvadó hó miatt, a sziklák között pedig csillogó a homok. Varázslatos. Tehenek csatlakoznak hozzánk, minden kilógó zsinór megzabálható. Hogy kerüljük el, hogy szent cipőfűzőt csináljanak a zsinórjainkból? Csapkodunk, mintha legyek lennének. Nem működik, nem azok. Hangos bőgéssel adják tudtunkra, hogy nem tetszik a viselkedésünk...

Megvan a rituáléja a mártózásnak: készülök csendben, nincs idő gondolkozni, megyek. Az utolsó pillanatban ugyan ott motoszkál, vajon a Gangesz tényleg elmos-e mindent... a mártózás pillanata nem kétséges, hogy megállítja az agyamat. Hadd vigye, hadd vigye. Nagy itt a sodrás. Tisztelet az ÉLŐnek.

Elég csak ránéznem a társaim arcára, és nem kérdés tovább, hogy tényleg elhagytunk egy adag terhet. Nincs ember, aki ki tudná vonni magát a hatása alól.

De hogy mi a titok? Ki tudja.

Brandon Bays-zel Indiában 2.

Hol is lehetne kezdeni egy indiai zarándoklatot, mint egy ashramban. Ashram? Van belőle millió. Hallottam már olyan véleményt is, hogy "ha Indiában felrúgsz egy követ, ott gurut találsz" (Villás B.) Nincsen ashram guru nélkül, éppen ezért van miből választani.

Ahonnan pedig minden ered, az a Gangesz. Nem is folyónak tartják Indiában, hanem ő maga az Anya (Mother Ganga).
Éppen ezért, az is természetes, hogy a Gangeszben ered a mi zarándoklatunk is. Tehát a Gangesz partjának és az ashramnak a közös halmazát keresve matematikailag is Rishikesh adódik. Itt kezdődik a történet.

Itt vár minket Brandon a mindenre nyitott szeretetével.

Ashram- keleti tanokkal vagy vallásokkal foglalkozók valahogy mindig ashramokba keverednek. Mi ez? Szálloda vagy kollégium? Papnevelde?
Egyik sem. Szó szerinti fordításban pihenőhelyet jelent. Akár éveket is el lehet tölteni ezeken a helyeken egy-egy mester körül összegyűlve.
És ennek a fogalomnak az értelmét nem is igazán lehet felfogni, amíg ki nem derül, hogy milyen India: ugyanis India zajos. Bődületesen, irgalmatlanul hangos.
És Indiában sokan vannak. Persze tudom én is azt az egy milliárdos statisztikai adatot, de amikor az ember az utcán egy napos kedd délután egy millió indiaival is találkozik, már úgy érzésre... az ugye zajjal jár. Főleg, ha az utcán mindenki dudál. Mondom, hogy mindenki. Aki közlekedik, annak van dudája. Vagy csengője. Vagy dobja. Vagy ha egyik sem, akkor legalább egy esernyője. Dudálnak, ha megelőznek. Dudálnak, ha nem tudnak megelőzni. Dudálnak csak úgy. És nyomják veszettül a gázt, akár lehet menni, akár nem. Csengetnek, közlekednek. A tehenek pedig nagyokat bőgnek bele ebbe a forgatagba. Jó dolguk van, mindenki kikerüli őket. Amikor pedig nagyon útban vannak, akkor pedig egy bátor vállalkozó nagyot sóz a szent tehén hátsójára, hogy mégis menjen egy kicsit arrébb. Veszélyes vállalkozás ez, nem való egy nyugati turistának: egyrészt csúnyán néznek a helybéliek, ha az ember mégis megpróbálná, másrészt a tehén hátsó részéből az ijedelem nagy gombócokat csal elő - jobb esetben nem folyik. Jobb a békesség, kerülgetjük a szent állatokat. Az utca poros, szemetes, őrült a zsivaj.
India első leckéje a fókuszálásra tanít. Ugyanis, ha nem tartom a figyelmemet a célomon, egy percen belül elsodornak.

Tehát ebből a forgatagból nagyon is értelme van pihenőhelyre térni. Az ashramban csend van, gyönyörű a kert, virágok, friss levegő, a mester igényessége szerinti tisztaság- néhol az jelenti, hogy a padlóról is ehetsz, máshol inkább sehonnan sem...
Az utca zaja tompa morajlássá szelídül, ahogyan a Shiva szobor lábához telepszünk. Más értemet nyer a meditáció és a jóga is. Az indiaiak pedig csendes kíváncsisággal és vidámsággal nézik a többségében azért fehér emberek reggeli jógáját.
Megértem, hogy vicces nekik, mert az ízületeiket szerintem nekik a Jóisten zsinórral helyettesítette. Nem csoda, ha összehajtogatják magukat, mondjuk egy zsebkendő nyolcadrészébe. Sok ezer éves szigorú hagyományaikat törjük meg az egyéni és nagyon élvezetes mozgásunkkal. Elő is jönnek szakácsok és takarítók, ilyet nem láttak még.

Hihetetlen... Brandon Bays-zel Indiában 1.

Hihetetlen. Hogy ott voltam, hogy most itt vagyok. Nem tudom, te hogy vagy vele, én nem nagyon szeretek repülőzni. Az egyetlen, amit a repülőzésben szeretek, amikor az ablakon kinézve látom, ahogyan a "hangyák" jönnek-mennek, sietnek a munkába, autóznak-buszoznak. Kifigyelhetem a medencéjüket, a templomaikat, a betonkeverőiket és a felhőgyártó gyáraikat. Mindegyik hangyaméretű. Csuda. Hihetetlen, hogy ezek a "hangyák" bele tudnak szólni a Föld klímájába, akár csak egy hangyalábnyit is. Ott lent havat lapátolnak, aztán amott meg lőnek egymásra, olajat fúrnak, piacoznak vagy éheznek. Születnek és temetnek. Az idő összefolyik, 5 és fél órával előrébb. Akkor most az én napomból hová lesz az az 5 és fél? Próbálom érteni, a matek még megy, valahogy mégsem fogom fel. Miért pont fél?

Onnan föntről nézve megváltoznak az arányok. Ha volt itthon problémám, az onnan még csak nem is látszik. Csak a gyönyörű felhők maradnak. És a hihetetlen naplemente, szinte lángol az ég. Ha érdemes valamiért repülni, akkor a naplemente miatt. Innen lentről ilyen színeket egyszerűen nem lehet látni!

Hihetetlen? Még mindig annak tűnik. Az is, amikor egy másik világba érkezem. Márpedig India más. Akárhonnan nézem, más. Semmi sem úgy működik, ahogy nálunk. Semmiről sem úgy gondolkodnak, ahogy mi. Igazi kihívás egy európai gondolkodó számára. Színes forgatag, lenyűgöző kavalkád a szép lelkű számára. Lehet imádni és útálni. Átmenet nincs. Azt mondják, hogy india kihozza belőled a legjobbat ÉS a legrosszabbat.

Mit keresek én Indiában?

Zarándokolok. Furcsa szó. Nem sokat értek belőle. Könyvekből ismerem a Camino-t meg a többit. Vegyes elképzelések kavarognak a fejemben: "A zarándokok puritán egyszerűségben, gyakran szegénységben legyőzik a távolságot. De a lelkük gazdag. Vagy azzá kell váljék az út végére. És az arcuknak pedig ragyogni kell."

Hát ez valahogy nem ízlik. El nem indulnék egy szál bottal a kezemben. Nem vagyok én jó ilyen zarándoknak...Jó, jó. Akkor mégis mit keresek Indiában?

Azt tudom csak, hogy csatlakozom Brandon Bays-hez. Azt tudom, hogy olyan ember, akivel csak úgy egy

térben lenni is jó, felállsz a társaságából, és érzed, hogy megváltozott benned valami. Megértetted, amire talán sok éve keresed a választ. Indiában talán gurunak hívnák. Nekünk nyugati embereknek történelmileg nincs ehhez sok affinitásunk. Akik elég guruk-lettek/lehettek volna, azokat legtöbbször igen hamar kivégezték... De nem is ez a lényeg.

Azt tudom, hogy a terápia, amit használok, tőle származik.

Azt tudom, hogy megváltozott tőle az életem. Na és mennyi gyógyulás, lelki takarítás, megkönnyebbülés, aminek tanúja voltam és vagyok a klienseimen keresztül... És ez jó.

Azt tudom, hogy kíváncsi vagyok, honnan származik a Belső Utazás.

Azt tudom, hogy Brandon megmutatja nekünk, ő honnan merítkezik. És biztosan jó oka van rá, hogy tizensok éve mindig visszatér a mestereihez.

Azt tudom, hogy a zarándok-társaim hasonlóképpen terapeuták: régiek vagy frissen végzettek. Egyedül vagyok Magyarországról, a többiek közül is csak vagy hármat ismerek futólag. Szó szerint a világ minden tájáról gyűlünk össze: kell is hozzá egy teljes nap, amíg megérkeznek a repülők a szélrózsa minden irányából.

És amikor megérkezünk? Brandon vár minket. Így, virágfűzérrel, teljes nyitottságával és szeretetével. Hazaértünk. Naná, hogy zokogunk a boldogságtól.

Brandon után szabadon...

Eltölthettem pár napot Brandon Bays-zel. Micsoda élmény! Ha van rá módod, ne hagyd ki, akárhol is van éppen a világban! Feltöltekeztem annyi élménnyel, hogy majd így apránként merítgetek belőle.

Most arról szeretnék beszámolni, hogy a 'TheJourney' milyen messzire jutott az évek során.

Brandon gyógyulásának a történetével indult az egész. A folyamatnak -furcsa módon- a gyógyulás "csak" mellékhatásaként következett be. Azóta is azt tanítja Brandon: a gyógyulás történik.

Viszont ahhoz, hogy ez megtörténhessen, tehetünk pár tudatos lépést... Arról van szó, hogy hogyan léphet kapcsolatba valaki megismételhető módon a lelkével, az őt működtető intelligenciával. Hogyan tud az őt működtető mély bölcsesség felülírni régi, beteg programokat, felfényesítve ezzel az ember egész lényét? Testi, lelki, érzelmi gyógyulást hozva egyénnek és környezetének.

Ausztráliában a népesség 25 %-a már hivatalosan is hozzáférhet: iskolákban tanítják. Afrikában
szintén vannak iskolák, ahol tanítják, éppen 32 ezer tanárt képeznek ki rá. Orvosok használják kiegészítő terápiákban. 5 orvos összefogva drog-leszoktató-kezelő programban csak ezt használja. A Tudatos Vezetés program pedig egyre több intézménybe és szervezethez jut el. Új tudatosság terjed.
Európában egyre több nyelvre fordítják le Brandon könyvét, hogy csak a szomszédságnál maradjunk, cseh, román és horvát fordítók dolgoznak gőzerővel...

Ja, és ki ne felejtsem: Brandon új könyve is már a nyomda felé vette útját. New currency: Consciousness címmel (Új valuta: Tudatosság)