Sikerélmény és depresszió

Megfigyelted, hogy ha van sikerélményed, akkor lehetetlen depressziósnak lenni.

Akkor kiugrasz az ágyból reggel, hogy hadd folytathasd, amit elkezdtél. 

Új ötletekkel vagy tele, energiaáramlásban vagy.

Hogyan is lehetnél depressziós, amikor a valódi lényegedet valósítod meg. 

Honnan tudod? Örömed van benne. 

---

Ha depressziós vagy, életunt vagy, akkor ezek a gondolatok talán nem segítenek, hanem még jobban feldühítenek. 

Hurrá. Elkezded nekem felsorolni az indokokat, hogy miért van okod depressziósnak és életuntnak lenni. Nem szoktam veled vitatkozni. 

Igazad is van.

Van rá indok elég. 

És az indok lehet indok arra, hogy benne tocsogj, és lehet indok arra, hogy

minél hamarabb kikerülj belőle. 

Ebből kikerülni... ez is sikerélmény.
De addig is... bármilyen siker megteszi.

Latolgatás és jóslás

Befejeződött egy szakasz az életemben.
Na nem úgy, hogy diplomát kaptam, és menjek vele, amerre látok. Hanem egyszer csak... már annyi jelzés mutatja, hogy valaminek vége szakadt, hogy végre tudomásul kellene vennem.
Nem erősségem a dolgok befejezése. Sajnos. Most sem volt az.
Szóval latolgatok. Húztam, halasztottam.
Merre tovább?

"Nincs terv. Tudod. Minden pillanatban hozol döntést.
Nincs cselekvési terv.
Te tudod meghozni a vonzódásod szerinti döntést. Nincs jó vagy rossz.
Figyelj arra, hogy mi a jó neked, amikor latolgatsz.


A szabadságodat venném el, ha megmondanám, mi vár rád, mit tegyél. 
A jóslás, amit sokan játszanak: játék. 
Ha komolyan veszed, meg is tudod teremteni a jövőt. Nem a jós lát bele a jövőbe, hanem te helyezed a döntésedet egy alternatívába, lehetőségbe, amit eléd raknak.
Én ezt nem teszem meg. Nincs jövő. Minden egyszerre van. 


Visszautalok a játszótéri homokozó példára: 
a gyerekek saját jószándékból együtt játszanak, közösen építenek, aztán egyszer csak az egyikük elfordítja a figyelmét. Jön egy kutya, megjelenik egy fagylaltos. A gyerek kiszáll a játékból, vagy megunja, amit csinál.
Amit a gyerekek modelleznek neked, az az élet: mindig átalakul, és változik.
És van úgy, hogy benne vagy egy játékban, és mások kiszállnak, és már nem is tudod folytatni a játékot.
Csináld azt, amit a gyerekek.
Körbe néznek, mit lehet játszani, kivel lehet játszani.
Ha ketten vannak, nem fognak focizni, kitalálnak valami mást. "
___
Igen, ez a pár mondat arra emlékezet, hogy ne vegyem már annyira komolyan az életet.
Ne latolgassak annyit.

És neked? Könnyű befejezni a dolgokat? Észrevenni, ha valaminek lejárt az ideje? Könnyű váltani? Másik játékot találni? Vagy másik játszópajtást?

Önhibáján kívül...

Csatlakoztam a szívesség.net közösségéhez. Jó dolognak tartom, van jó pár nekem-fölösleges-másoknak értékes-tárgyam, ami így új gazdára találhat. 

Persze sok irányba tud fejlődni az a szívességen alapuló rendszer.

Ahogyan böngésztem, és ismerkedtem a honlapon zajló eseményekkel, feltűnt nekem egy tendencia, egy kifejezés:

"az önhibáján kívül" 

"Önhibámon kívül kerültem ilyen, meg olyan helyzetbe."

Amit nem is akarok megkérdőjelezni. Ha valaki így érzi, így van. Inkább a belőle származó következtetésekkel vitatkoznék.

Persze, ha el akarnám viccelni a dolgot, akkor a felajánló oldalon sehol nem találkoztam vele. Önhibámon kívül van itt 4 fölösleges takaró, 3 télikabát, 3 kiló fonal... 

De most komolyan.

Ha így van az "önhibán kívül", akkor el kell fogadni azt is, hogy ő egy tehetetlen, mindenre alkalmatlan, cselekvésre képtelen valaki, aki ki van téve a környezet, mondjuk úgy, hogy az elemek dobálásának. És ez a gondolat önmagában is messzire vezet.
Hogy vajon tényleg így van-e? Vagy van valamennyi döntésünk benne? Esetleg szabadságunk?
Például arrébb is mehetünk. Képletesen, és minden módon.

A másik megközelítés az ahogyan ezt a kifejezést olyan gyakran használják- "takaróként".

Mert ebből az következik, hogy tessék megoldani... helyettem. Én nem vagyok hibás, oldja meg valaki más... helyettem. 

(Mondok pár népszerű és széles körben elterjedt változatot, hogy ki mindenki oldja meg helyettem:

Például az állam. Az aktuális, hatalmon lévő miniszterelnök. Az önkormányzat. Az egészségügy. Az orvos. A családsegítő. Az iskola. És benne a tanár. ) Mindenki sorra kerül. Csak én nem. Mert...

Miért is? (Csak azért, mert önhibámon kívül?)

Miért is? Nekem nincs közöm a saját életemhez? 

Akkor kinek van? 

___ ___ ___

És mi volna, ha mindegy volna, hogy kinek a hibájából kerültem ebbe a helyzetbe?

Akkor marad a tiszta és egyszerű képlet. Itt vagyok. Itt rossz nekem. Ez az én életem pillanatnyi állapota.

Mit tehetek érte, hogy kikerüljek belőle? 

Más hozzáállás, igaz?

Milyen erőforrásokat tudok mozgósítani? Ki tud segíteni a következő lépésben? Mit tehetek?

(Észreveszed a különbséget? Nem azt kérdezem, hogy ki fogja megoldani helyettem...)

És ha nem sikerül a fogyókúra?

Amikor magad ellenében döntesz.

Jártál már úgy, hogy eldöntöttél valamit, aztán mégsem sikerült  a változás? 

Leszokom. Megváltoztatom. Lefogyok.

Tisztában voltál minden előnyével. Tisztán tudtad, hogy ezt szeretnéd. Egészségesebb, jobb, értékesebb. Ki a csuda akarna egy rossz szokást felvenni magának? Az új jobb lenne, igaz?

Meg is volt, hogyan csináld. 

És ez a döntés el is tartott...

mondjuk 10 percig, 1 óráig, 1 hétig, 1 hónapig... amíg csak

azon nem kaptad magad, hogy a régi szokás működik. 

És még rosszabbul érezted magad miatta, mert most már egy kudarcos élményt is beleltároztál.

Esetleg tovább racionalizáltad a dolgot: nincs elég akaraterőm, nem vagyok elég kitartó, különben is ebben a környezetben ezt nem lehet megcsinálni, nem is olyan jó az a módszer, lehet, hogy nekik működik, de nekem nem... stb. 

Amit érdemes megnézni ilyenkor, hogy amit a felszínen jó megcsinálni- mert olvastál róla, mert mások is megtették, mert... mert...  bármiért - mert eldöntötted, ez harmóniában van-e valójában veled. Érdemes megvizsgálni, hogy mi az, amivel szemben döntesz. Amikor felszín és a belső között ellentmondás feszül, úgy tűnik magad ellenében döntesz.  Ha maradunk a táplálkozás példájánál. Elutasítasz egy alapanyagot, egy módszert. És később visszatérsz a régihez - az a régi valamit ad neked, valamilyen nyereséget, amiért érdemes hozzá ragaszkodni.  

Ezt érdemes feltérképezni. 

Vajon hol van az az ellentét? Mi "nem engedi" benned azt az új, egészséges, jobb dolgot? Mitől "érdemes" ragaszkodni a régihez? 

És ha ezt feltártad, megoldottad, akkor nem kell többet magad ellenében döntened.