Korhadt létra törött fokára
üde, lombos ág borul,
a régmúlt fáradt maradványa
és a koranyár harsányzöld hajtása -
itt az ellentét maga is egyezség,
minden a legtisztább egyértelműség.
Szinte hallani a természet
éltető, friss hárfadallamát,
összhangban vele szúpercegés
halk kísérőhangját.
A jelen s jövő a múlt ravatalán...
itt most hallgat a csend.
Alszik talán.