Emberségről

Az emberséget a becstelen nem ismeri,

ki könnyelmű, értékrendje szinte semmi,

szíve tisztasága kétes, ő maga is léha,

megbízhatatlan, szava, tette hitel nélküli.

Az emberség állandó, s nem egyszeri dolog.

Alapvető, fontos, becses tulajdonság.

Ha megvan bennünk, csak magunkat kell adnunk,

küzdelmekbe soha nem kerül a bizonyítás.

Megvan valakiben vagy hiányzik,

elsőre az is jó, ha meglátszik

vagy egyik, vagy másik.

A becstelen átvág, kihasznál, szembeköp,

hazudik, s a másik jóhiszemű, s ez sokszor

csak hátrányára válik.

FB - szómegadásos játék.

6 szó: küzd, léha, emberség, egyszeri, fontos, becses

Lehetsz te igazabb

Az igazság nem feltétlen győzelem.

Faragatlansággal, nagy hanggal,

gőggel és kivagyisággal szemben

lehetsz te szebb, jobb, s bármilyen

ékes és gyöngyös a tiszta

valóságod kincsesládája,

kivételes az eredmény,

ha nem vereséggel zárja

az ember, hiába a jó szándék

igaz útját járja.

FB - szómegadásos játék.

6 szó: szebb, kivétel, vereség, jár, gyöngyös, farag

Tél végén

Sokáig vesztegelt a zordon hideg,
kemény darától kopogott az ablak,
ahányszor kinéztem, leginkább ugyanaz
a szürkés látvány fogadott nap mint nap.

Szemembe véstem a kerti faágakat,
gallyanként fürkészve kutattam át,
nem sarjad-e valahol szerényen bujkálva
apró rügykezdemény vagy egy új kis ág.

Néha-néha hunyt szemhéjam mögött
tavasz volt már, zümmögő varázslat,
kecses pilléket vonzott magához
mezei virágokból sziporkázó illat.

FB - szómegadásos játék.

6 szó: vesztegel, pille, néha-néha, sarjad, átkutat, kopog

Az a nap is...

Az a nap is ugyanolyan volt.

Idilli, fényes, reményteli.

Habos bárányfelhők mögül derengett a nap,

s míg várakoztam, karomra cseppent a falevelekről

egy parányi gyöngyházfényű harmat. 

Ahol kicsit odébb még csak puszta föld volt tegnap,

kihajtott az új fű... amott virág sarjadt.

A madárdal sem illúzió - élő, vidám, tökéletes

tavaszi hangulatú varázslat.

Ilyenkor csak az válik süketté, vakká, elveszetté,

kinek színes álmai hirtelen füstté váltak.

(Fotó: Balla Béla)

FB - szómegadásos játék.

6 szó: füst, cseppen, madárdal, kihajt, színes, dereng

Más fából faragva

Sok hazugság, koholmány éri az embert,
s csalódás, míg tart a létezés,
megszokni oly rettentő, lehetetlen ezt,
kinek irányelve más... s ez oly nehéz.

Fogyóeszköz ma már a türelem, bizalom,
lehetne sokkal több a segítőkészség,
de mások vagyunk, s az, hogy irgalom,
van, akinek teljes ismeretlenség.

(Kép: Carla Galli)

FB - szómegadásos játék.

4 szó: létezés, koholmány, irány, fogyó

Sokat megélt kaktusz

Felnézek erre az erős,

óriás pusztai kaktuszra,

sziklaszilárdan áll, tűr,

s immunis minden ártásra.

Hőség, vihar, mennydörgés,

hetekig tartó rideg eső...

mindent kibír, gyökereiben

s benne hatalmas az erő.

Bezzeg nekem odabentről

mennyire más kényelmesen

csupán nézni át az ablakon,

azért dobban érte a szívem,

miközben megszokott bögrémben

áztatom teafilterem,

a kandalló mellett táblajáték,

könyvem, s kedvenc fotelem...

FB - szómegadásos játék.

8 szó: kaktusz, mennydörgés, eső, szív, ablak, teafilter, bögre, táblajáték

Télen sem felejtek...

Nyáron mindig az az álmom, vágyam:
északra menni, hol elviselhetőbb a lét,
néha iszonyú kibírni, míg véget ér
az a hőgutás, borzalmas néhány hét.

Én most sem felejtek, ebben a hidegben,
bármilyen furcsa, jobban elviselem,
még ha szétfagyok is, ha minden jégverem,
mintha 60 fok dúl az erkélyemen,

mely apró, és fél napig is perzseli a hőség,
állandóan égett linószag érződik,
a vaskorlát kézzel meg nem fogható,
a lakásban a 35 fok sem túl biztató.

Ha anyagilag s máshogy gondom nem lenne,
előbb a vonat, majd ugrás egy kikötőbe...
vágynék-lennék inkább egy élhetőbb világban,
szívesen élnék nyáron Észak-Európában.

FB - szómegadásos játék.

4 szó: vonat, észak, néhány, kikötő

Őszre ébredtünk

(haikuban)

Én zöldet kértem,
te feketét akartál,
hozzám sem szóltál.

Befogadtam egy
macskát, mire te folyton
csak panaszkodtál.

Én virágokat
tettem vízbe, a vázát
te törted össze.

Mikor én kértem
feketét, már nem jártam
kedvedben vele.

Én néma voltam,
te mindig kiabáltál,
csendem tiportad.

Befogadtál egy
kutyát - csak én szerettem,
nem is akartad.

Panelt akartam,
tudtam: csak erre futja;
te hitel-kastélyt.

Én nem tévéztem,
neked a mindened volt,
átsírtam sok éjt.

Lelkileg soha
nem passzoltunk, hiába
tettünk nagy esküt.

Mire zöld ágra
vergődtünk keservesen -
őszre ébredtünk.

Megj.: A Barátok Verslista Szólások/közmondások 7.  2016.. belső pályázatára íródott.

A szólás, melyre a vers született: "Zöld ágra vergődik".

Az írással megnyertem ezt a pályázatot.:)