Mókusok

Színesedő lombok alatt
nicsak, vajon ki lakik?
Mókusok vertek itt tanyát,
de most egyik sem alszik.

Ugrándoznak ágról ágra,
felfutnak a fák törzsén,
elbújnak a lombok között,
játszi fürgén, könnyedén!

Kedvesek és aranyosak
mókás kedvű mókusok,
az ember is jobb kedvű lesz,
látva vidám játékuk.

Gyűjtögetnek, raktároznak,
nemsokára hideg lesz,
szorgos mókus nem éhezhet,
diót, tobozt félretesz.

Fakérget és bogyókat gyűjt,
gyümölcsöt és gombákat,
mogyoró is nagy kedvence,
kedveli a magvakat.

Játék közben megéhezik,
összegyűl' a mókusnép,
kézben tartva érett diót
rágicsálnak - kedves kép!

Elvitte az eső

Elvitte az eső a kétséges terveket,

várható is volt, hogy bizony, így lesz,

sok minden nem valósítható meg, ha

az eső szándékokat keresztez.

Nem fotózhatsz őszi természetet,

nem bográcsozhatsz, grillezhetsz,

nem indulhatsz kerékpárral,

jóféle szalonnát sem süthetsz...

Esőben kertet sem művelhetsz, de

nem építesz házat, udvaron se tervezz,

beengeded jó szívvel a kutyát és a macskát,

bizonyára mai napjuk jó lesz...

Valahová elbújnak az őszi lepkék,

elnémulnak mind a madarak,

nincs látványosság, csak szürkeség,

így múlik el az egész nap,

sok, jobb sorsra szánt pillanat.

Őszelő

Fátyolos messzeség, ködös őszi reggel
virrad ránk; a nap még lustán rejtőzik
s szendereg füstszürke dunyhája legmélyén.
Lassan eszmél a természet. Kinyílik

aztán szépségének tára, oszlik a köd,
felszárad a pára, madárhang zendül,
a fák hegyén a sárguló levél felragyog,
a lombokra tiszta aranyfény terül.

Vannak még melegebb, szép napok, amikor
már nem borzongat, langyos a levegő,
bogárzümmögéssel, pilleröpködéssel -
végül megint minden nyarat idéző.

FB - szómegadásos játék.

4 szó: végül, megint, minden, fátyolos

Nyárbúcsú

Poros utakra csendes eső szitál,
szürkéből fekete lesz, fekete sár.
Itt már az ősz kopogtat, jönnie kell,
elfáradt, elköszön a lángszínű nyár.

Fázik az esőben, sálat, sapkát vesz,
kesztyűjét megrázza, útjára indul.
Az ősz frissen integet, kezdésre kész,
s a langyos, fényes eső egyre csak hull.

FB - szómegadásos játék.

4 szó: kesztyű, szitál, poros, sár

Csak a béke

Túl nagy igényeim soha nem voltak,
értékrendem egész máson alapul,
tényleg nem kellett volna soha nekem
luxuscucc vagy toronyóra láncostul.

A nyugalom volt mindig, mi hiányzott,
béke kellett volna, ám csatázni hívtak,
amikor a lélek csak szabad akart lenni,
gúzsba kötni valaki mindig akadt.

Annyira szeretek őszintén nevetni,
teljesen rendben tudni mindent,
igazán szerényen, de nyugodtan élni,
fájdalom nélkül ott kint, itt bent.

Ám az életünk nem kívánságműsor,
nem minden zajlik terveink szerint,
néha egy pillanat elég, s minden álmunk
porba hull - az ember már csak legyint.

Zöld madarak közt

Elmegyünk majd egyszer teleholdas éjen
messzire, hol tenger habja csapdos,
hol kicsit sem fázunk és melegünk sincsen...
tudod, ahol minden zöld madártól hangos.

Elmegyünk majd egyszer fényes nyári napon
egy helyre, hol az igazság őszinte,
hol megértés, tisztaság és jóság honol,
tudod, ahol a zöld madár megőrizte

lelke gazdagságát, nemes bátorságát;
elmegyünk majd, még a nagy esők előtt,
az irdatlan nagy köveket hátrahagyjuk...
s zöld madarak dalától kísérve, távolba
nézve éljük meg a végtelen időt.

Arany levéltakaró

Hálás vagyok az őszi napfénynek,
aranyszín melege simítja arcom,
hálás vagyok a hőség elmúltának,
ősz énekével magam gyógyítgatom.

Béke, megnyugvás árad szét bennem,
fák lombja között álmodik a nyár.
Színes levelekből kötnék takarót,
addig, míg nem jön eső, s nincs sár.

Egyik sárga levél a másik után,
beledolgozom majd a nyár illatát,
rád gondolok közben... majd neked adom
e takarót, s benne szívem dalát.

Kártyavár

Várat építettem kőből siralmaim ellen,
legyen, ami összedőljön egyszer helyettem.
Komoly várnak hittem, szilárdnak, biztosnak,
ám gyenge szél is sok volt ilyen kártyavárnak.

Maró könnyet sírok belül éhgyomorra,
letepert a kór, leküldött padlóra.
Egy élet kevés volt, amíg építettem...
a kártyák tömege betemetett engem.

FB - szómegadásos játék.

4 szó: ellen, kártyavár, siralom, éhgyomor

Tövismadár

Mondd, vajon álmodtál csak gondtalan örömet,
röpke boldogságot, tiszta biztonságot?
Mondd, a gyöngyházfehér selyem a válladon
jelenthet-e mást, mint benső gazdagságot?

Tán csak tövismadár voltál egész életedben,
ki ahányszor énekelt, annyiszor belehalt,
akkor is, ha csodáltak és bámultak olyankor,
s a nagyvilág elnémult fényes dalod alatt.

Mert az öröm, nevetés nem tarthat sokáig,
van, kinél az üdvözülés sötét gyászt hoz,
nálad valahogy a végzet törvényszerű
akkor is, ha senki nem szórt reád átkot.

FB - szómegadásos játék.

6 szó: váll, álmodom, mond, gyöngyházfehér, tövismadár, gazdag

Gyémánt a homokban

Már régen sem kerestem csillogást,
feltűnést, reflektort, rivaldát,
elbújtam inkább komor kövek mögé,
a szereplés így talán legyen az ördögé.

Csak lézengtem egymagam s kutattam,
hol lehet gyémánt a homokban,
gyémántot megleltem, szívembe rejtettem,
többet ér ez minden csillogásnál nekem.

FB - szómegadásos játék.

4 szó: lézeng, keres, csillog, gyémánt

Elvitték a fecskék

Kéklő hegyek felett szürkés ködtakaró
takarja a napot - az ősz beköszönt.
Elszálltak a fecskék, szárnyaikon vitték
magukkal a nyarat, hűvös hajnal jött...

Eresz alatt kihűlt fészkek várakoznak,
a ködlepel lassan oszlik, tovaleng.
Elfelejtett a nyár tőlem elbúcsúzni...
a hegyek között az őszi nap feldereng.

FB - szómegadásos játék.

4 szó: hegy, tova, leng, dereng

Hátrányban

Szívesen száműzném a szorongást,
egész életemben nyomomban járt.
Mindig a megfeleléskényszer
okozott nekem ezer problémát.

Leküzdeni, bár mindig akartam,
sohasem sikerült, s beláttam,
ha más lennék, az nem én lennék,
hátrányommal viseltem el magam.

Fájdalmas ez a szörnyű meghunyászkodás
ha kell, ha nem; ez már nem csupán alázat!
Hogy meg ne bántsak szándékkal senkit sem,
mindig fontosabb volt, mint védjem magamat.

Ilyennek is születni kell talán,
visszaéltek jócskán e helyzettel...
hamis diadalok termettek, s a babért
a fejekre szinte magam raktam fel.

Életgyertya

Mikor kis dolgokból nagyok születnek,
amikor a rossz sóvárog a jóért,
ki mondhatná, hogy élni nem éri meg,
bármennyire szűkre szabott is a lét?

Mikor tetőtől talpig lánggal izzunk,
amikor időnként földön jár az ég,
ki az, ki akkor sem sugárzik fénnyel,
holott életének gyertyája még ég?

FB - szómegadásos játék.

10 szó: tetőtől, talpig, ég, föld, kis, nagy, jó, rossz, sugárzik, sóvárog

Apró játék

Egyszer, mikor felébredtem,
három hajszál volt kezemben.
Őszi szélben elengedtem,
azokat buzgón követtem,
indultam én jobbra-balra,
három hajszál három útra!
Ember nem tud ennyifelé,
szálljanak csak házak fölé,
erdők magas fái közé,
föl az égig, felhők mögé...
Én pedig most hazamegyek,
hajszálat nem eregetek.

FB - szómegadásos játék.

4 szó: indul, őszi, hajszál, három