Sült paprikát készítettem, és most nem bírom abbahagyni az evést. Nemrégiben láttam egy magazinban egy tésztát, aminek a tetejét kis sült-paprika csíkok díszítették. Nagyon guszta volt, de a paprikák annyira megsültek rajta - másodszorra -, hogy szinte sajnáltam őket, mármint így elpazarolni ezt a finomságot. Ezért megalkottam a saját verziómat, és bejött.
A sült paprika receptem semmi extra: sütőben megsütött paprika húsa és a sütéskor a paprika belsejében összegyűlt leve + olívaolaj + fokhagyma + só. Az arányok a paprika mennyiségétől függnek. Kápia paprikából szeretem a legjobban.
Most kilenc paprikát sütöttem meg (azért ennyit, mert a harmadát a tésztába szántam). Amikor már kirepedeztek, és körben több helyen megfeketedtek, akkor kivettem a sütőből a tepsit, és ráborítottam a tetejére egy másikat, hogy a gőz meglazítsa a paprikák héját. Tudom, van a zacskós módszer is, de - itt az újabb fóbia - nálam nem használatosak sem a sütőzacskók, sem a szilikon formák, sem egyéb zacskók és fóliák meleg ételekhez, sütéshez, főzéshez. Ez van.
Nagyjából tíz percet hagytam így állni a paprikákat, aztán óvatosan lehúztam a héjukat, egy tálba csorgattam a levüket - ha volt nekik -, kiszedtem a csumákat, a magokat, az ereket, és az edénybe halmoztam a húsát. Ha nem szempont, hogy minél nagyobb darabban maradjon meg a paprika, akkor 3-4 csíkra is szét szoktam szedni, ahogy most is. Amikor mindez kész volt, megszórtam egy csipet sóval, 3 gerezd zúzott fokhagymával, és annyi olívaolajat öntöttem rá, hogy mindenhova jusson rajta. Jól összeforgattam, és kész. Lehűtve az igazi, de állja meg, aki tudja...
Sült paprikás - olivás kelt
A tészta:
50 dkg liszt
Most rögtön közbevetem, hogy igen, finomliszt, főként ezt használok, és bár sütési és főzési szokásaimat tekintve egy jól körülhatárolható területen mozgok, tervezem a kirándulásokat. Ha veszem, akkor már ritkábban jön szóba a fehér kenyér, nem vagyok megrögzött, csak a saját konyhámban - itt be kellett volna fejezni a mondatot - nehezen mozdulok.
2,5 dkg élesztő
2 dl langyos víz (vagy majdnem meleg, mert a tejfölt is bele kell keverni, és még így sem szabad hidegnek lennie; vagy a tejfölt kell előbb kivenni a hűtőből, szóval értitek...)
1 dl olívaolaj
3 evőkanál tejföl
1 teáskanál só
1 tojás
A töltelék:
sült paprika - A fent leírt módon elkészítve, vagy ki, hogy szereti, és ízlés szerinti mennyiség, én nagyjából 3 paprikából készítettem.
10 dkg olívabogyó - Így pár szemet még be is lehet falni, feketét használtam, mert szerintem az jobban illik a paprika édességéhez, de akár lehetne zöld is, pláne mindkettő!
olívaolaj
só, bors, bazsalikom
A lisztben elkevertem a sót, és mélyedést csináltam a közepébe. A vizet és a tejfölt összekevertem, feloldottam benne az élesztőt, a liszt közepébe öntöttem, egy kevés liszttel is összekevertem. Hagytam néhány percig állni, mehetett bele a kissé felvert tojás, az olívaolaj, és indulhatott a gép. Amikor a tészta már szépen elvált az edénytől, letakartam, és hagytam állni egy fél órát. Ezután deszkán újra átgyúrtam, két cipót készítettem belőle, és vártam még 20 percet. Ezután vékony lappá nyújtottam őket (lemértem: 30-35 x 40-45 cm-esre). A tésztát meglocsoltam olívaolajjal, a paprika szeleteket vékony csíkokra szedve ráfektettem, megszórtam az összevágott olívabogyóval, és a fűszerekkel. Feltekertem, aztán srégen bevagdostam a tetejét.
Félbevágtam a rudakat, így befért az összes egy tepsibe, és betoltam a 200 fokosra előmelegített sütőbe. A meleg kelt tésztának nincsen párja, de az ízek jobban kijönnek, ha kihűlt.
