Epres-banános nemmuffin

Hazafelé menet mindig a zöldséges fele visz az utam. Gyümölcsöt szinte minden nap veszek, így a tél közepén főleg mandarint, almát, körtét, kivit.

Banánt ritkán eszünk, főleg kapjuk, és általában a nyakunkon is marad, aztán valamilyen sütiben végzi, de bevallom, ezt is unjuk már.

A mai sütinek, sőt, muffinnak álcázott felfújtak teljesen a maradék-felhasználás jegyében születtek,. A tegnap esti vacsorára frissen sütött kiflik közül három reggel már kissé szikkadtan várta jobb sorsát a konyhapulton. Nem akartam egy újabb banánkenyeret, sem banános muffint, sem banános kiflifelfújtat, de valamit mégis kezdeni kellett a maradékkal.

És akkor most visszakötök a szöveg elejére: ma hazafelé vettem epret is, jóízűt. Nem sokat, csak épp annyit, hogy a sütit feldobja, és még pár szemet megenni csak úgy a nagyfiamnak. 

Szóval feldolgoztam a maradékot. Az eredmény: nyolc, mutatós, könnyed, gyümölcsös felfújt.

Nyarat vacsoráztunk.

Epres-banános felfújt

2 banán

6 szem eper

1 citrom héja

2 tojás

1/2 doboz tejföl

1 dl tej

3 evőkanál cukor + a tetejére

2 kifli

pár csepp vanília kivonat

A tojást, a cukrot, a tejfölt, a vaníliát és a citrom reszelt héját összekevertem. A kifliket vékony karikákra vágtam (egy kapszliba 5-6 szelet kell), majd beledobtam a tojásos keverékbe. Az epret és a banánt szintén szeletekre vágtam. A kapszlik aljára egy-egy áztatott kiflikarikát tettem, majd az oldalát is kibéleltem kiflivel. A közepét eper, banán és kifliszeletekkel töltöttem ki. A maradék masszát elosztottam a formákban, majd megszórtam a tetejüket cukorral. 180 fokra előmelegített sütőben 25 perc alatt megsütöttem őket.

Nem lett egy kimondottan édes sütemény, mert a felfújtat inkább így szeretjük. Aki valódi édességre vágyik, az fejelje meg még egy kanállal a cukor mennyiségét. 

Medve kifli

 

   

Annyi mindent le kellene írnom, de most mégis fordítva kezdem a bejegyzést, a péntek esti kávéról majd később, mert hosszúra sikeredett.

Van, hogy a kelt tészta a maradék felhasználás jegyében készül, így sütöttem már kalácsot sörrel  és gyümölcslével is. A kész, megkelt tészta pedig attól függően, hogy édes vagy sós, a gyúródeszkán bármilyen alakot ölthet. Ezt a tésztát először akkor sütöttem, amikor egy hatalmas adag nudlihoz készítettem sajtszószt, túl nagy adagot, mert a nudli fogyott mákkal is, a maradék szósszal pedig kezdeni kellett valamit.

Gyerekkoromban a szombati ebéd gyakran volt valamilyen finom leves, és hozzá édes kísérő: palacsinta, fánk, rizsfelfújt. Szokásunk volt együtt enni az édes tésztát a levessel, és bármilyen fura is, ezt még ma is szeretem. Így jutott eszembe másodszor is ilyen tésztát begyúrni egy zöldségleves mellé, akkor pontosítottam az arányokat, és nagy sikere lett, úgyhogy ez a recept már marad. A kiflibe nem kell töltelék, mert ez egy kimondottan édes tészta, és szinte viccesen puha. Nem érdemes tartogatni, frissen, melegen az igazi. A sok duma alatt, kattintás után ott a recept.

        

A tésztához:
50 dkg liszt
10 dkg cukor
1 csipet só
1 dl tej
1 dl tejszín
10 dkg natúr tömlős sajt (nálam Medve)
1 tojás (+ 1 a kenéshez)
2 dkg élesztő

A lisztet, a cukrot és a sót kimértem, és összekevertem. A tejet, a tejszínt és a sajtot egy edénybe tettem, és kevergetve felmelegítettem, csak addig, amíg egyneművé vált. Félrehúztam, és visszahűtöttem, hogy az élesztő meg ne főjön benne. Amikor langyosra hűlt, elmorzsoltam benne az élesztőt, és hagytam felfutni. Végül ráöntöttem  a lisztes keverékre, hozzáadtam a kissé felvert tojást, és bedagasztottam.

Háromnegyed órát hagytam kelni, majd lisztes deszkán átgyúrtam, és ismét félretettem kelni fél órára. Végül négy részre osztottam, a négy cipót egyenként kör alakúra nyújtottam (kb. 30 cm átmérőjű legyen). A tésztát 12 cikkre vágtam, és feltekertem őket. A kifliket még hagytam kelni negyed órát, majd megkentem őket tojással, és 200 fokra előmelegített sütőben megsütöttem.

Most eltértem ettől a készítési folyamattól, mert pénteken nem lett volna időm mindenre. A tésztát csütörtök este gyúrtam be, rögtön a hűtőbe tettem, aztán péntek délután elővettem, és akkor jött az átgyúrás és a második kelesztés. Ez utóbbi így tovább tartott, egy órát kelt a tészta, mert hideg volt. A végeredmény ugyanolyan lett, mint máskor.